Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-05-23 / 21. szám
53. évfolyam. ümrvíír, 1915. május 23. 21. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ...........4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. = Nyilttór soronként 60 fillér. ■- = HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- ~ den csütörtökön. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ===== KIADÓHIVATALI TBLEFONSZÄM 11. A tizenkét láng. Irta Rácz Pál. Micsoda szélvihar lehetett az, melyet az első pünkösd reggelén a megerősítés, a felvilágosítás, a kegyelem Lelke támasztott az apostolok körül! A tüzesnyelvek tizenkét lángját lobbantotta életre ez a szélvész egy szempillantás alatt, mintha csak a lelkek fenekén meggyűlt félelem-salakot szándékozott volna kiégetni. . . A babyloni nyelvzavarral kergette szét Isten először az emberiséget a világ minden tájéka felé akkor, amikor megsokalta azoknak gőgös eszte- lenségét. És ez az ezernyi ezer testvér, egy hajdani anyának egyforma gyermeke, egy pillanat múlva megközelíthetetlen idegenségbe távozott egymástól úgy, mintha sohase kivánná egymást többé megismerni, és úgy szótbarangolt széles e világon, mintha sohase akarna többé összetalálkozni. Az emberi szétszóródásnak ez az első nagy aktusa a nyelvek csodálatos megteremtésének jegyében folyt le. Mert amikor ott a babyloni torony kolosszális tömegében az egy nyelvet beszélő emberiség hatalmas akarata örök emléket készült megalkotni, akkor ez az emberiség egy hatalmas családnak érezte magát. És mi kellett hozzá, hogy idegenekké, hogy talán ellenségekké váljanak? Talán irigység? Talán kapzsiság? Talán féltékenység? Óh nem ! Elég volt egy lelket megrázó nyelvzavar; elég volt az, hogy meg ne értsék egymást, hogy támadjanak tájszólások, dialektusok és nyelvszerkezetek. Elég volt ennyi és az emberiség óriás tömege idegenül állott egymással szemben, elvált egymástól, újból csoportosult csak azért, hogy megszűnjék az összetartó „egy“ akarat és beteljék velők a föld színe. Innen datálódik az az elmélet, amely bizonyítani iparkodik, hogy a háborúk előidézője nem mindig a Kain-féle gyűlölet, hanem igenis nagyon sokszor a nyelvbeli különbségekből származó idegenkedés. És ez lehetséges. Mert: hogy Isten hatalmas átalakító erőt kölcsönzött a nyelveknek, az bebizonyosodik a pünkösdi csodából is. Még pedig úgy, hogy mikor Isten ismét együvé szerette volna hozni a szétszórt emberiséget, a babyloni csodát visszájáról kezdte meg. Tizenkét lángnyelv alakjában küldte el saját mindentudóságát a Szentlélek neve alatt az apostolok leikébe és a csoda megtörtént. A világ minden tájáról összeverődött népség, valamennyi a „saját nyelvén hallotta szólni“ az apostolokat. A nyelvek szerkezeti elhatárolódása egyszerre összeomlott. Ismét eggyé lett a néptömeg és ott, az első pünkösdi megkeresztelkedósnól éppen olyan szeretettel borult össze egy „testvéri csókra“, mint amilyen idegenül, kihűlt szívvel távozott szerte négyezer év előtt Babylonnál. íme ez a nyelvek összetartó hatalmas erejének csodás históriája! Nos? Mindezekből pedig bebizonyosodik az, hogy az Isten teremtette nyelv a nemzetek lelke, a népek kormányzója, melyet emberi elmével megalkotni nem lehet oly módon, hogy azért emberek lelkesüljenek; szenvedjenek, és ha kell, meghaljanak . . . Nemzeti létünk ezeréves fennállását mi igazán csak a pünkösdi megerősítő és felvilágosiló Lélek csodás működésének köszönhetjük. Minket az a tizenkét lángnyelv hatalmas tüze a legválságosabb idők közepeit, egybeforrasztott a nyelvünkben ! Minket az a tizenkét lángnyelv hatalmas tüze a legborzasztóbb megpróbáltatások idején izzó tömeggé olvasztott a hitünkben! Minket az a tizenkét lángnyelv hatalmas tüze a legádázabb orvtámadások idején törhetetlenné edzett az erőnkben, a vitézségünkben ! Nem csoda hát, ha ünneplésünk évről-évre bensőségesebbé, igazibbá válik annál inkább, minél jobban és minél gyakrabban élvezzük a pünkösdi Szentlélek közreműködését nemzeti életünkben úgy háború, mint béke idején. . . . Ünnepekről megemlékezni szokás. De ez a szokás legtöbbször tradicionális ténykedés, nem pedig az ünnep igazi értékelése. Most azonban tehetünk kivételt. Most töltse meg toliunkat a szentelt hangulat, támadjon nyomában egy fönséges gondolatfüzér, amely igazi értékelését tartalmazza a Szentlélek mai ünnepének, kinek erősitő támogatására mindenkor szükségünk volt, de most még egy kicsit különösebben szükségünk van . , . Azért hát imádkozzunk csak, imádkozzunk!... Háborús világ. A negyvennégyesek Unyban. Az egész sajtó tele van a somogyi 44-ik ezred dicsőségének hirdetésével. A legveszedelmesebb helyekre állítják ezt az ezredet s mindenhol kitünően felel meg kötelességének. Az oroszoknak Ung vármegyében negyedik próbálkodása alkalmával a somogyi ezrednek is fontos szerep jutott. Hogy miként küzdött ez az ezred a mi vármegyénk megmentéséért, ezt legfényesebben mondja el iSzurmay Sándor altábornagy, hadsereg csoportparancsnok, az alábbi búcsú soraiban: Sajnálattal látom dicsőséges hadseregünk egyik legvitézebb ezredét csapataim kötelékéből távozni. Április hetedikén érkezett a negyvennegyedik gyalogezred előzetes nehéz küzdelem után kis létszámmal Kiesvölgybe, hogy a nagy túlsúlyban levő ellenséggel küzdő harminchetes és hatvannyolcas gyalogezredek részeinek segitsen és hogy az Ung völgyének birtokbavevésére ok- vetetlen szükséges és az igen fontos Ceremcha magaslatot számunkra megtartsa. Április nyolca- dikától tizennegyedikéig állottak ellent a derék negyvennégyesek, a folyton megerősítéseket nyert és a nagy túlsúlyban levő ellenség ismételt heves támadásainak. Még akkor sem inogtak meg, midőn a Ceremcha magaslat már bárom oldalról át volt karolva és az ellenség a magaslattól délnyugatra a hegyoldalról előrenyomult. Az ellenség tüzelésének hatása, a nagy hó, a jeges hideg és a metsző szél a tisztek és a legénység közül sok áldozatot követelt. Mégis, nemcsak hogy hősiesen küzdött és kitartott e gyenge kis maroknyi somogyi sereg, hanem még az ellentámadásba vezényelt harmincadik honvédgyalogezred és a száz k' ttedik népfölkelő ezred által megerősített hatvan- ötödik dandárhoz csatlakozva, állásából támadásba ment át. Negyvennégyesek I Minden egyes emberetek hős, híven aszperni elődeitek hagyományaihoz, tisztelve a fenséges tábornagy nevét, amelyet az ezred örök időkig visel. Ti nehéz küzdelmekben atyáitok dicsőségéhez uj dicsőséget fűztetek. A 89., 90., 91, 238. és 240-ik orosz ezredek összetörtek a Ceremchán, amelyet ti védelmeztetek. Szülőföldetek minden egyes kunyhójában végtelen időkig büszkeséggel fognak visszagondolni azokra a tettekre, amelyeket ti legmagasabb Hadurunk és a Haza dicsőségére véghez vittetek. Fogadjátok a legmagasabb Szolgálat nevében és az én nevemben is hálás köszönetemet. Legbensőbb kívánságaim kisérnek titeket további utaitokon a jövőben is. Eredmény-eredmény után fűződjön zászlótokhoz Szurmay, altábornagy. Hir a przemysli foglyokról. Sok aggódásnak vetett véget a szerkesztőségünkhöz folyó hó 19-én érkezett levelező lap. Dr Illés Brúnó főhadnagy Írja május 2-ikáról keltezve Tetyuti-ból (Kazán kormányzóság), hogy dr. Nagy József ungvári tb. főszolgabíró, vármegyei aljegyzővel együtt utazott el Przemyslböl Lemberg, Brody, Kiew, Moszkva és Penza városokon keresztül. — Dr. Egrv Ferenc budapesti pénzügyigazgatósági segédtitkár, Egry Ferenc kisgejőci földbirtokos fia, aki Przemyslben volt úgy az első, mint a második körülzárás alatt, f. hó 15-én táviratilag tudatta édesatyjával, hogy Oroszországban fogságban van és hogy egészséges. — Dr, Olchváry Pál törzsorvost az oroszok nem vitték el Przemyslböl, hanem orvosi szolgálatra osztották be. — Érdekes tudósítás érkezett a napokban az ungvári főgimnázium igazgatóságához. A harc térről hivatalosan Írják, hogy Przemyslben hadi fogságba került Szmetana Péter tanárnak egy levelét találták egy orosz fogoly tisztnél. A levélben Írja Szmetana, hogy hadifogságba került. A levél vándorlásának a története az, hogy Szmetana a Przemyslben fogságban volt orosz tisztnek azzal adta át a levelet, hogy adja föl valahol. Przemysl eleste után az orosz tisztet harcba küldték, azután csakhamar újra fogságba jutott. Szmetana tanártól különben, mint már közöltük, már előzőleg érkezett levél a feleségéhez. 800,000.000 korona. Az első hadikölcsön-jegyzés alkalmával ennyit adott kölcsön a magyar nemzet a magyar államnak a hadi kiadások fedezésére. Nem sokat adtunk, de most a második jegyzéskor bizonyára tetemesen emelkedni fog ez az összeg. A Néptanítók Lapjának egyik buzgó munkatársa egy kis matematikai szórakozást óhajtott szerezni olvasóinak, amikor ötletesen állította egybe, hogy tulajdonképen mennyi az a 800 millió korona? Aranyban 2667 q. Ha tizkoronás aranyakat szorosan egymás mellé raknánk, 1520 km hosszú láncot lehetne belőlük fűzni; ez elérne Budapesttől Petrogradig, az orosz fővárosig. Egykoronás ezüstben 40.000 q. Ha ezt kocsikkal akarnék szállítani, 4000 kocsi kelleni hozzá. Vagyis olyan hosszú kocsisor, amely elnyúlna Szegedtől Kistelekig. És minden kocsin 10 q ezüstpénz volna 200.000 korona értékben. Ha pedig az egykoroná- sokat vasúti sínpárra (tehát 2 sorba!) raknék le szorosan egymás mellé, 9200 km hosszú sínpárt lehetne velük letakarni. Ez elnyúlna Budapesttől Tokióig, a japán fővárosig. Ez olyan távolság, amelyet a gyorsvonat, éjjel-nappal szaladva, 6V2 nap alatt futna be. Ha pedig valaki arra vállalkoznék, hogy a 800 millió egykoronást egyenként megszámlálja és percenként 50-et tudna számlálni, naponként pedig 8 órán át számlálna, akkor éppen 91 év múlva juthatna el a számlálás végére. De beszéljünk a tízfilléresekről, hiszen legtöbbünk csak ezeket nevezheti megszokott pénzének. Tízfilléresekben a fenti összeg 240.000 q, vagyis egy vaggonra 200 q-t felrakva, 1200 vaggonba volna elhelyezhető. Már most ha egy markos legény lapáttal le akarná hányni a vaggonokból ezt a sok pénzt és peicenként tízszer lapátolhatna 2—2 kg pénzt (vagyis egy lapáttal 67 korona értéket!), akkor 7 évig lapátolhatna le belőle! Végül rakjuk egymás mellé a tízfilléreseket és csináljunk belőlük is láncot. Aláné hossza 304.000km volna, vagyis elnyúlna a földtől a holdig! Kétfilléresekről ne is beszéljünk, mert a holdnál messzebb úgy se mehetnénk. Legfeljebb, ha kétfilléresekkel ki akarnánk padoltatni egy területet, akkor a két- filléreseket legszorosabban rakva egymás mellé, éppen 2513 katasztrális holdat tudnánk kipadolni! Ezen a 800 millió koronán örök árban megvehet nénk 800 ezer holdat. Ez akkora földterület, mint egész Trencsén megye. Annak pedig, aki inkább búzatermő földet akarna venni ezért a pénzért, megmondom, hogy Csongrád megye és Ugocsa megye együttvéve is kitesznek annyi földte ületet. Lálhatjuk tehát, hogy ha azt mondtuk, hogy ez a pénz nem sok, akkor ezt úgy kell érteni, hogy nem sok a háborúra. Mert ebből a rettenetes tömeg pénzből a háborúnak költségeit legfeljebb 10 napra tudjuk fedezni csak. Lapunk mai N7.p m.« 6 oldal.
