Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-05-16 / 20. szám
53. évfolyam. Ungvár, 1915, május 16, 20 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. i Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. | Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Iliig vármegye Hivatalos Lapjával egy fiit : Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f.- Nyilttér soronként 60 fillér.' —— UNG HIRDETÉSEK ES ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ------= den csütörtökön.-----TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KÓZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. == kiadóhivatali telefonszám 11. = A második magyar hadikOlcsön. A sajtóban közzétett előzetes hivatalos órte- tés révén ma már mindenfelé eljutott a második magyar hadikölcsön küszöbön álló kibocsátásának hire és széles rétegekben éppoly általános érdeklődést keltett, mint az ősszel aláírásra bocsátott első hadikölcsön. Gazdasági és pénzügyi életünk kiválóságai egyórtelmileg alkalmasnak jelezték a jelenlegi időpontot arra, hogy a második hadikölcsön a biztos siker reményével kerüljön kibocsátásra. És valóban úgy közgazdasági, mint pénzügyi helyj zetünk a hosszan elhúzódó háború ellenére is oly fokú teherbírásról tett bizonyságot és épp a jelen időpontban oly kedvező jelenségeket mutat fel, hogy a nemzet pénügyi erőfeszítésének második próbatétele előreláthatólag semmiben sem marad mögötte az első hadikölcsön fényes eredményének. A pénzpiacon nagy pénzbőség mutatkozik, amelynek világos jele a hivatalos bankkamatlábnak 5°/o-ra történt leszállítása és a magánkamatlábnak békés időkre emlékeztető alacsony volta. A kedvezően alakuló harctéri helyzet egyre jobban előcsalogatja azokat a tőkeerőket, amelyek a háboruokozta első riadalomban a gazdasági élet vérkeringéséből kivonattak és elrejtőzve eddig gyümölcsözetlenül hevertek. A jelentkező nagy tőkekinálattal szemben a hadiáilapot által lényegesen korlátozott gazdasági életünk természetszerűen nem tanúsíthat megfelelő felvevő képességet és igy az adott körülmények között közönségünk bizonyára sietni fog megragadni a második hadikölcsön kibocsátásával megnyíló alkalmat arra, hogy a heverő és elhelyezést nehezen találó tőkéinek biztos és jövedelmező gyüinöl- csöztetést biztosítson, szolgálván ezzel azt a nagy- fontosságú nemzeti érdeket is, amely győzelmes hadseregünk hadiszükségleteinek fedezésére szükséges anyagi eszközök minél bőségesebb előteremtéséhez fűződik. Az oroszok negyedik kudarca. Megírtuk lapunk egyik számában, hogy az oroszok negyedszer kísérleteztek Ung vármegyével. Ápr. 6-án ugyanis Patakujfalut és Patakófalut szállták meg s ezen negyedik betöréssel azt akarták elérni, hogy a Sztuzsica völgyén Határhegy állomásnál kijussanak az Ung völgyébe s a határon túl levő csapataink visszavonulását elzárják, de a Szurmay Sándor altábornagy vezetése alatt álló csapatunkat nem sikerült elvágniok. Ápr. 12 iki kelettel jelentették a főhadiszállásról, hogy a Várává és az uzsoki hágó közt levő szakaszon álló csapataink a Telepóc-Zellö- Juhászlak és Patakófalu vonalban minden támadást visszavertek. Ápr. 14 iki jelentés szerint az oroszoknak azt a kísérletét, hogy az Ung felső völgyébe nyomuljanak, Dürníeld dandára meghiúsította. A hősi ostromban a 19. (győri) és a 26 iki (esztergomi) gyalogezredek jártak elől. Május első napjaiban az oroszok Malomrét állomásnál feltűnt vonatokra következetesen lőttek ágyukkal. Május l én repülőgépekkel végzett vizsgálatok alapján jelentették, hogy Patakujfalu környó kén az orosz csapatok közt mozgolódás vehető észre. Csakugyan másnap, május 8-án a kora reggeli órákban búcsút mondtak az ungi hegyeknek. — Az ezen napon kiadott hivatalos jelentés közölte is, hogy az orosz gyors visszavonulással járó nagy vesztéségak mellett ürítette ki a magyar tőidnek azt a sávját, amelyet nehezen foglalt el. Május 9-én ezeket közölte Höfer altábornagy: A magaslati állásaiból kivert ellenség üldözésében hadosztályaink átlépték a Kárpátok hát- gerincét. Magyarországon nincs több ellenség. Seregeink azóta diadalmasan járják Galícia földjét. A magyar, román és a bosnyák katona, A Kárpátok ünnepi díszben állanak. A százados fák ágai pattannak, a szűzi és a letiport havas vidékek fölölt zöld köntösben jelennek meg a bükk- és egyéb fái a rengetegnek, mindegyik néma tanúja a közelben lezajlott dicsőséges harcainknak. A küzdő katonaság most már nemcsak bizakodással, de örömmel is tekint a jövő, a szebb jövő felé, melynek felépítésében részt vesz a magyar katonán kívül ennek az országnak minden rendű és nemzetiségű fia, aki a harctérre került. H , egyik erdélyi ezrednek derék őrnagya, aki több csatában vett részt és közvetlen tanúja volt a katonák közt uralkodó szellemnek, érdekes epizódokat mondott el szerkesztőségünkben a magyar, román és bosnyák katona hősiességéről. — A magyar a világ első katonája, mondta az őrnagy. Rettenthetetlen bátorság, találékonyság és kitartás jellemzi. A szigorú télben a hó hátán feküdt, még csak náthát sem kapott. A kegyetlen hideget a különben kitűnő németországi katona sem birta úgy, mint a magyar. Bátorságát egész világ csodálja. Találékonyságára egyik jellemző eset a következő: — Talán mindössze 25 emberemmel álltam elszigetelve a főcsapattól. Egyszerre egy század orosz támadott meg bennünket. Embereim egykettőre szétoszoltak s őrült lövöldözést kezdtek s minduntalan hangzott a kiabálás: Ez a század erre, az a század arra! A nagy tüzelés és a sok vezényelés annyira zavarba hozta az ellenséget, hogy megadta magát. Rémesen bosszankodtak azután, amikor már lefegyverezve észrevették katonáim csalafintaságát. — A román is jó katona, mondta H. Nem kegyelmez az orosznak. Megtörtént, hogy egy magát megadó orosz csapatnak szuronnyal mentek. Az orosz letérdepelt, úgy könyörgött kegyelemért. A román katona még mindig szúrt. — Ne bántsátok, hiszen megadták magukat. — Ala muskä (az harap), volt a válasz. — A bosnyák sjem ismeri a kegyelmet. Uzsok környékén harcoltunk, amikor egy Ízben az oroszok megadták magukat, azaz jobban mondva jelezték, hogy megadják magukat. Amikor feléjük közeledtünk, az első sor hirtelen a földre vágta magát, a hátsóbb sorokból aztán a bosnyák katonáinkra tüzeltek. Alig pár nappal később a mi bosnyákjaink a bajonettet a kabátjuk alá rejtették s eldobálták puskáikat annak jeléül, hogy megadják magukat. Amikor aztán az oroszokhoz értek, egy pillanat alatt előkapták bajonettjeiket s olyan öldöklést vittek véghez, hogy nézni sem tudtam. — Nesze kölcsön, nesze kölcsön! Hangzott a tüzes bosnyákok ajakéról. — Hát ilyenek a magyar, román és bosnyák katonák! Amig ilyen legények küzdenek, addig nem félünk fél Európától sem, — fejezte be el beszólásét a derék őrnagy. Szabó Albert 1854-1915. Amikor a múlt heti Ung szombaton este nyomdánkból kikerült s abban a „A kis Ilonka“ c. bájos költeményt olvashattuk, a vers költője: Szabó Albert ugyanazon órában visszaadta lelkét Teremtőjónek, Urának. Minden körben megilletődést keltett Szabó Albert halála. Es ebben a megilletődésben van az elköltözött férfiú értéke. Hosszú életet élt át a kultúra kohójában, ahol mindig alkotásra, nemesítésre volt berendezve esze és szíve. Irt szép hangulatos költeményeket, amelyek az ungi hegyeken és sikon túl is elvitték a költő hirét-nevét; negyven esztendeig pedig a jó, áldott magyar népnek volt nevelője, oktatója. Egész generáció nevelődött föl Szabó Albert keze alól értelmes, józan, földművelő emberekké, amilyenek tartják fenn ennek a hazának a kidönthetetlen oszlopait. Szabó Albert 1854. február 21-én Demecser- ben (Szabolcs in.) született nemes szülőktől. A gimnáziumot Sárospatakon végezte. A VIII. osztályból Záhonyba ment ref. tanítónak, hol egy óv kivételével, melyet katonai szolgálatban töltött, a múlt évben bekövetkezett nyugdíjaztatásáig működött. 1876-ban községi jegyzői oklevelet szerLuipuitk mai száma 4 oldal. zett Ungváron, a tanitói képesítést pedig 1882-ben Sárospatakon nyerte. Amikor a záhonyi ref. iskolát államosították, a kultuszminiszter az iskola igazgatásával bizta meg. Szabó Albert irodalmi működése a Gyöngyösy Irodalmi Társaságban kifejtett munkálkodása révén is ismeretes. Az Irodalmi Társaságnak alakulásától kezdve tagja volt, s a fölolvasó-asz- talnál a közönség minden alkalommal szívesen fogadta a poétát, akinek formás, meleg versei megtalálták az utat a hallgatóság szivéhez. „Bercsényinél c. elbeszélő-költeményét, mely pályamunkának készült, az Irodalmi Társaság dicsérettel tüntette ki. Önállóan megjelent müvei : „Petrik Mihály szomorú históriája vagy ne menj ki Amerikába“ és „Mezei virágok“. Néhány év óta betegeskedett a poéta, de azért el-élj.-irt a Gyöngyösy-felolvasásokra. Nyugdíjaztatása után Pálócra költözött, ahol irodalmi munkáinak rendezgetésével foglalkozott. Újabb verseiből egy kötetet szándékozott kiadni. Az Ung hasábjain elég gyakran találkozott nevével az olvasó-közönség. F. hó 6-án agyszólhüdés érte a költőt. Két í napig tartott a haláltusa; 8-án este fél 9 órakor megszűnt élni a jó Szabó Albert. Fiatal özvegye és négy fia gyászolja, köztük Szabó Zoltán tb. főszolgabíró. A temetés f. hó 10-én d. u. ment végbe Pá- lóc lakosságának és a környék intelligenciájának őszinte részvéte mellett. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság nemzeti szinü szalagos koszorút helyezett a ravatalra ezzel a felírással: Utolsó üdvözlet — a Gyöngyösy Irodalmi Társaságtól. Berzeviczv István, Deák Gyula, dr. Tahy Endre és dr Zom- borv Dezső r. tagok jelentek meg a Társaság képviseletében. A Kárpát szabadkőműves páholy szintén küldött koszorút és dr. Preusz Elemérrel, valmint Aezél Arnolddal képviseltette magát. A gyászhá'nál Peloy József záhonyi ref. lelkész, a megboldogult jó barátja, mondott szép búcsúztatót, mig a sírnál Ujlaky Sándor bajánházai ref. lelkész beszélt poétikusan. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság nevében Berzeviczv István, a Kárpátpáholy részéről dr. Preusz Elemér búcsúztatták el Szabó Albertet. Azután a föld dübörögve hullt a koporsóra, melyben nemes eszmékért harcolt férfiú kihűlt tetemei nyugosznak. Négy órai fegyverszünetünk. Irla V. 11. honvédgyalogezredbeli szakaszvezető. Egy előnyomulásunk alkalmával kora reggel erős rohamokban volt része csapatunknak és pedig négy Ízben változó szerencsével, mig végre sikerült elfoglalnunk a kitűzött helyet. Embereink azonnal fedezékeik készítéséhez fogtak úgy, hogy mire a nap feljött, eléggé biztonságban érezték abban magukat az alig 4—500 lépésnyire fekvő ellenséges rajvonallal szemben. A kb. félméteres hóban különösen a mi rajvonalaink előtt temérdek elesett harcos volt látható, kiket belőtt géppuskáink valósággal, akárcsak a kaszás a füvet, szép sorjával kaszabolt le. A halottak eltakarítása a golyó-záporban teljesen kizárt dolog volt, annál is inkább, mivel mindkét félnél, mihelyt valaki csak fejét is kidugta, azonnal össztüzet kapott. Már nyolcadik napja, hogy mindkét fél egy helyben operált, s az elesettek száma a megkísértett rohamok által csak növekedett úgy, hogy a korábbi elesetteket már a hó is betemette s csak a hóból kiálló buckákból lehetett arra következtetni, hogy itt is, ott is a hazájáért küzdött hős pihenhet. Tábornok urunk parancsára egy bárom tagból álló parlamentiéi' fehér zászlóval, vörös kereszttel, az előzőleg leadott kürtjei: „tüzet szüntess“ után egy jegyzéket igyekezett az ellenséges rajvonal tisztjeinek kezéhez juttatni. A jegyzék tartalma az volt, hogy két órától hat óráig mindkét fél fegyverszünetet tartson, mely idő alatt közösen temessék el halottjaikat. Céljukat el is érték. A tüzelés váratlan megszüntetését az ellenséges gyalogság nem tudta mire vélni. Egyenként bújtak elő lőárkaikból, kisebb-nagyobb csapatokban, zsebkendőt lobogtatva, hurráztak s éljenezték a békét. Később aztán hozzáfogtak közös erővel az elesettek eltakarításához.
