Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-01-03 / 1. szám
1915. január 3. U N G (1. szám) 3 ott maradt egy meleg kedélyű, végtelen szeretetre méltó ifjú tiszt alakja, ki nekünk egykor apostoli királyunk lesz. A magyar nemzet mindenkor loyalis volt, de loyalitása önérzetes és nem szolgai hódolás. Bennünket meg kell nyerni, mert szívünk megnyerése igazi nyereség. Akit mi megszeretünk, azt minden körülmények között szeretni fogjuk és életünket, vérünket áldozzuk érte. És Károly Ferenc József főherceget, a mi trónunk örökösét nagyon, nagyon megszerettük. Ungvárról való távozása alkalmával a cs. és kir. Fenség következő szavakkal bucsuzott el: Alispán Ur! Még egyszer igen köszönöm a szives és lelkes fogadtatást, igazán nagyon szép és kedves volt. — Kérem a vármegye és város összes lakosságával szívélyes köszönetemet közölni ! * Mit ezennel a legbensőbb örömmel teljesítek. Lőrinczy Jenő, alispán. Katona-karácsony. mét, mely után sorban vonultak a katonák a karácsonyfa alá, honnan tisztjeik kezéből megkapták csomagjaikat. A csomagokkal újra sorba állottak s az átadás befejezte után előállott a sorok elé egy közhonvéd s hangos beszéddel köszönte meg társai nevében a karácsonyi megemlékezést. Az uzsoki szoros hős védelmezőin kívül még négy helyre juttattak a gondos emberek az egybe- gyült ajándékokból. Meleg ünnepsérg volt Turja- remetén, hová az ajándékokat Sréter Ágoston erdőmérnök szállította s osztotta szét az ottlevő huszárok között a turjaremeteiek ajándékaival együtt. Itt egy kalács felszegésekor a következő tartalmú rózsaszínű levélke került elő: „Kelt Magyarkele- csény, 1914 december 21-én. Küldünk egy kis ajándékot azoknak, akik értünk vérüket öntik a határszélen, sajnáljuk, hogy többet nem küldhe tünk . . . Tisztelettel Molnár Irma.“ A derék honleánynak a vitéz huszárok tábori-lapon mondtak köszönetét, úgyszintén Mráz Mihály uramnak Palágyon is, ki egy rumos üvegre ragasztott reá néhány lelkes mondatot tartalmazó cédulát. Meghatóan szép kép volt az ungvári várban elszállásolt vonatzászlóalj karácsony estéje, valamint a vasúti állomáson felállított karácsonyfaünnep s a közkórházi sebesültek szent estéje. Mindhárom helyen az egybegyűltek könnyes szemének csillogása olvadt egybe a fenyőfákat diszitő gyertyák csillogásával. Meleg hála jutalmazza mindazokat, kik szegény szenvedő országunk nem lankadó energiájának megnyilatkozásaként gondoskodtak hozzájárulással vagy munkával arról, hogy a karácsony szent békéje a hősi harcokat vívó katonákhoz egy-egy pillanatra betekinthessen. Ungvár, 1914. december 25. Megindító, szivetmozditó képek sorozata volt az a pár nap, mely Ungban harcoló katonáink karácsonyát alkotta. A készülődés, az elszállítás, a szétosztás megannyi uj és uj megnyilatkozása a magyar léleknek, mely óvó, szerető, gondoskodó szívvel sietett hőseink számára a karácsony békéjét legalább jelekkel megteremteni. A szent Bazilrend ungvári zárdájában három napon tömegmunka volt. Együtt a pénz s a természetbeni adomány, mintha valami kimerithetlen kincses tarisznya ontaná tartalmát. Az elszállítás délutánjára vagonok álltak feipakkoltan, melyeket egy katonavonat vitt fel az ungi hős küzdelmek színhelyére. A szállítók küldöttségét meleg szeretettel fogadták odafenn. A parancsnokló altábornagy előtt a hadiszálláson Antal Miklós tolmácsolta a küldöttség célját, kinek szavaira magyar szívből jövő, bizalmat hirdető, meleg szavakkal válaszolt a főparancsnok s kifejezte, hogy teljesen átérzi az ungiak azon forró gondolatát, hogy ajándékaik a legszélső lövészárkok hősei közé is eljussanak. Gondoskodására a tiszti étkezőben eltöltött hangulatos est után másnap reggel külön mozdonyt kapott a küldöttség az ajándékvonat elé s ezen áz előtte haladó páncél vonat által megjavított síneken szállította tovább a küldöttség ajándékait, melyekből a hadiszálláson levő legénységek és tisztek számára szántakat még elindulás előtt leadta. A fölfelé vezető utón sebesültek jöttek a kötözőhelyről, kiknek könnyetteremtő jelenetek között adták le a küldöttség tagjai s az ahoz csatlakozott tisztek az ungiak karácsonythozó ajándékait. A küldöttségnek a még elérhető vasúti állomáson a főparancsnok gondoskodására módja volt találkozni az uzsoki szoros hős védőjével, Csermák ezredessel, ki szeptember óta védi csapataival vármegyénk szívünkhöz nőtt földjét. A hős vezért Antal Miklós üdvözölte, kinek karácsonyt hirdető szavaira az ősz parancsnok kijelentette, hogy az ungiak a katonai számára hozott ajándékaira válaszul ők is gondoskodtak ünnepi alkalomról s az ungiaknak szánt karácsonyi ajándékként megtisztították szent estére az ellenségtől a vármegye területét. A fogadás után az ajándékok szétosztása következett, majd barátságos tábori ebédre gyűlt egybe a társaság. Az ebédről Csermák ezredes meleg táviratban köszönte meg Lőrinczy Jenő alispánnak a vármegye ajándékait, mire az alispán megható táviratban válaszolt Ebéd alatt dr. Reismann Henrik mondott köszöntőt Csermák ezredesre és hős csapataira, mire az ezredes végtelenül rokonszenves egyénisége varázsával mondott hálát a polgári közönségnek a kötelességét teljesítő katonaság iránti meleg figyelméért. Bucsuzás előtt a Csermákcsoport vezérkari főnöke dr. Zombory Dezsőnek a vármegyei muzeum számára szánt karácsonyi ajándékul átadta az itt operáló orosz hadvezetőségnek azt a napiparancsát, mely az ellenségnek Ungmegyére vonatkozó leglényegesebb rendelke zéseit foglalja magában. Leszállt lassan az est. A tábortüzek lágyultak a völgyben s a hegyoldalakon. ítt-ott kigyuít egy- egy természetes karácsonyfa, melynek ágait teíe- agatták a katonák gyertyával, színes papírral s mi egyébbel. Lelketmozditó kép volt a hősök által tábori tüzekkel körülült karácsonyfa. Az est leszálltával a csapatoknál, melyek nem voltak lüz- vonalban, itt-ott is eljött a karácsony háborúban eljöhető békéje. A hadiszálláson a legénység a tiszti étkező udvarán sorakozott, mig a verandán pompás karácsonyfa gyertyadísze csillogott. Egyik tiszt újra megköszönte az ungiak kedves figyel■r Sirolin P "Koche" ^ orvosilag oféntva m tégztszmrvmk mlndonrrem 0 megbategedéaa mH an. tüdőbetegségek, gó^ehurut, , c szám érhurut, , Ék gyermekek gőnrélykóija ellen ^ l Szamovolszky Ödön 1878-1914 Nagy aratása van most a halálnak. Vitéz fiaink a harctéren véreznek, nagyjaink pedig idehaza hajtják örök nyugalomra fejüket a vérrel áztatott magyar földbe. Az ágyuk gyilkos dübörgése elnémítja a lélekharang csengését és az idegrázó nagy időkben alig halljuk a temetésre hivó harangok panaszos hangját! Az általános mozgósítás napjaiban műegyetemünk európai tudós tanára dr. Warth i Vince költözött el az élők sorából. A lapok néhány sor ban tudatják a nagy veszteséget s a közönség csakhamar napirendre tér fölötte. Testi lelki jó, barátját, Harman Ottó specialis magyar tudósunkat pár nap előtt halálra gázolja a villamos, most pedig azt a megrendítő hirt hozza a pósta, hogy Sz.amo- volszky Ödön, vármegyénk nagy szobrászművésze, élete derekán, 36-ik évében, tüdőgyulladásban meghalt. Mindmegannyi pótolhatatlan veszteség, óriási nemzeti csapás, mit elhomályosít az a másik nagy gyász, mely könnyeink forrását apasztja hónapok óta. Szamovolszky Ödön ravatala azonban oly közel esik hozzánk, meredt kezéből kihullott vésője oly mély sebet üt szívünkbe, hogy följaj- dulunk sírja mellett, mely egy hegyóriást zár szűk keretébe. Egy-egy hegyóriás volt mind a három, mig azonban a két első: Wartha Vince és Herman Ottó egy dicsőséggel teljes, kiváló alkotásokkal terhelt hosszú élet után tér pihenőre, addig Szamovolszky Ödönt élete derekán, művész pályájának delén töri ketté kíméletlen sorsa! Leírhatatlan küzdelmek árán, nagy fáradsággal kúszik az Olim- pusra, s midőn fölérve, munkájának koronáját, a magával hurcolt magyar szabadság szobrát akarta oda állítani: néhány véglényben megcsúszik és a ragyogó, fényes hegyoromról a mélységbe zuhan. Ő meghalt! Néhány véglény, a tüdőgyulla dás bacilusai úrrá lettek fölötte s megőrölték az izzó nagy munkában kifáradt egészséges, életerősnek látszott férfiút. Emléke azonban „örök! Nagy műve fönn maradt az Olimpuson. Ő nem érhette meg, hogy fölépítve, homlokára tűzzék az istenek az örök babért! A koszorúk a sírhalmán hervadnak el. Dicsőségét, genialitását azonban örök időkig fogják hirdetni művei! A szabadságszobor, mint arról értesültem, teljesen készen van s fölállítása jobb időkre vár. i Élete, halála, méltó a jelen nagy időhöz. Pár héttel ezelőtt mint „B. néplölkelőt“ besorozták katonának. Hazafias lelkesedéssel sorakozott zászló alá, s nagy örömmel nagy tettekre vágyva készült a harctérre. A szabadság nagy eszméje ihlette meg lelkét művének alkotásához, s a magyar szabadság kivívása adta kezébe a kardot. Mindenképen hazáját akarta szolgálni. A béke fegyvere, a véső, az idegölő nagy munka törte össze, mielőtt a kard szolgálata végezhetett volna vele. Legyen nyugalma örök és dicső! * A család a következő gyászjelentést adta ki: Szamovolszky Ödönné szül. Kresz Márta úgy a maga, mint az alulirt rokonság nevében a legmélyebb fájdalommal jelenti, hogy a felejthetetlen és legdrágább férj, a . szerető testvér, rokon és sógor: Szamovolszky Ödön szobrászművész folyó évi december hó 28-án reggel 6 órakor, élete 36-ik évében, hosszas szenvedés után csendesen elhunyt. A megboldogult földi maradványait f. évi december hó 30 án délután 3 órakor a kerepesi- uti temető halottasházának főcsarnokából kisérjük utolsó útjára a g. kath. szertartás szerinti beszen- telés után. Az engesztelő szent miseáldozat folyó óv december 3l-én délelőtt 10 órakor lesz a budapesti g. kath. plébánia templomában. — Virágos szakában tört ketté a tölgy! Nyugalma csendes, emléke örök! Szamolányi Gyula, Mohr Bélánó szül. Szamovolszky Ida, Laszgallner Kálmánná szül. Szamovolszky Berta, Szamovolszky Anna, Szamovolszky Miklós, dr. Mohr Viktornó szül. Szamovolszky Vilma,«Szamovolszky Vilmos mint testvérek. Szamolányi Gyulánó szül. Filep Panna, Mohr Béla, Laszgallner Kálmán, dr. Mohr Viktor, Szamovolszky Vilmosné szül. Várkoly Irén, Kresz Pál, Kresz Lajos, Kresz Irén, Kresz Emma, Kresz Paula mint sógorok illetve sógornők, Váltsuk meg az újévi üdvözleteket a hadbavouultak hátramaradt gyámol nél- = kuli családtagjai javára ! ---------VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. — Dec. 29. — Két nap alatt gondolta elintézni az ez évi negyedik rendes közgyűlés tárgyait a polgár- mester, — de itt is bebizonyult, hogy a polgár- mester tervez s a képviselőtestület végez, — amennyiben a képviselőtestület közgyűlése már az első nap délutáni 5 órájáig letárgyalta az ügyeket, köztük az 1915. évi költségelőirányzatot is. A megnyitás során bejelentette a polgár- mester trónörökösünknek Ungvárra érkezését, amit a közgyűlés örvendetesen vett tudomásul. A napirend során megállapították az 1915. évi viril lsek név jegy zekét A közpénzek elhelyezésére az Ungmegyei Takarékpénztár, az Ungvári Népbank, a Kereskedelmi és Iparbank, a Fillérbank és a Gazdasági Bank jelöltettek ki. A rendőrség és a szolgaszemélyzet ruházatának házilag való elkészíttetését határozták, mert az ajánlatok túlmagasak voltak. A lábbeliek elkészítését Butkoczy Jánosra bizták. A kórház részére érkezett újabb és 100,000 K t tevő államsegély hovaforditása ügyében hozott tanácsi intézkedést tudomásul vették. A tűzoltói felszerelések beszerzésének elhalasztását elhatározták. Tudomásul vették, hogy a Galgóczy Károly nyugdíjazása ügyében hozott határozatot a törvényhatóság jóváhagyta, valamint hogy a lakbérleti szabályrendeletet jelen szövegezésében a miniszter nem találta jóváhagyhatónak. Az 1915. évi költségeiéi irányzat tárgyalására kerül! ezután a sor. Blanár Ödön képviselőtestületi tag — a képviselőtestület zajos helyeslése között — mindenekelőtt köszönetét fejezte ki Mérő Vilmos főszámvevőnek, aki a most közrebocsátott költségelőirányzat ügyes és minden egyes tételre nagy részletességgel kiterjedő összeállításával a városi gazdálkodásról könnyen áttekinthető képet nyújtott. Egyben arra kérte, hogy főszámvevői jogával élve,, hasson oda, hogy a költségvetés kiadási tételeinél túllépések ne történjenek, mert a jelenlegi háborús idők között eleve látható, hogy a bevételek — különösen a városi pótadónál — amúgy is csökkenni fognak. Pupovics Miklós képv. test. tag szintén kiemelte a költségelőirányzat elismerésre méltó összeállítását, s azt elfogadásra ajánlotta. Mérő Vilmos főszámvevő megköszönve a képviselőtestület elismerését, részletesen ismertette az előirányzatot, majd általános helyeslés között kijelentette, hogy minden igyekezettel azon lesz, hogy a képviselőtestület bizalmát teljes mérvben kiérdemelje, s már most jelzi, hogy a személyi kiadásoknál túlkiadást csakis a képviselőtestület előzetes engedélyével fog érvényesíteni, s élve törvényes jogával, e cimen túlkiadáshoz még az esetben sem fog hozzájárulni, ha az tanácsi rendeletre történnék is.
