Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-06-27 / 26. szám
2 (26. szám.) U N G 1915. junius 27. az ellenség a Patakujfalu és Patakófalu közt kiágazó, fölfelé haladó födözékeiben állt, míg a mieink a szemben levő magaslaton, Patakófalu és Határhegy közt művésziesen fölépített sáncaiból tüzeltek az ellenfélre. A hadseregünk állása valósággal földvárban volt. A szinte végtelennek látszó födözékek bevehetetlenek voltak. Az oroszok hiába próbálkoztak és így sikertelen maradt az a szándékuk, hogy a Sztuzsica völgyén a határhegyi állomásnál kijussanak az Ung völgyébe és ezzel elzárják Szurmaynak, az uzsoki hősnek oroszlánok módjára harcoló csapatát. A faluban meglátszik, hogy nagy csaták vonalába került. Néhány házat szétszedtek a csapatok. Kellett az ajtó, az ablak és az épület minden fája a födözékbe. A korcsmáros házának csak a helye van, a pap lakását csupán a falmaradványok mutatják. A pap most családjával együtt a templom sekrestyéjében lakik. A gránátok is okoztak galyibát. Az oroszok gránátja egy házban megölt egy asszonyt. A szomorú esemény emlékeztetője gyanánt a faluban egy ut mellett hántolták el. Leégett, elpusztított házak, sírhantok, födözékek, muníció-maradványok, gyász és könny mindenfelé. Emlékei a világ legnagyobb háborújának, mely a mi szegény vármegyénk legszegényebb részét pusztította. Deák Gyula. Háborús világ. Lemberg visszavétele. Június 22-ike! Kedves dátumunk lesz ez a nap. Ekkor foglalták vissza csapataink Galicia fővárosát, Lemberget. A Böhm-Ermolli-féle II. hadtestnek jutott az a kiváló szerencse, hogy elsőnek hatolhatott be a városba. Szinte lélegzetet visszafojtva vártuk a híreket Lemberg ostromáról. Tudtuk, hogy a győzelem elérkezik. Este magánértesitéseket kaptunk is az örvendetes eseményről, azonban a hivatalos értesítés, melyet Budapesten este 9 óra után adtak fel, csak másnap, junius 23-án reggel 7 órakor jutott a kezünkhöz. Futótűzként terjedt el a nagyszerű győzelem hire. Csakhamar kitűzték a lobogókat s egy lelkes kis „előkészítő-bizottság“ nyomatott cédulákon hívta fel a közönséget, hogy este világítsák ki az ablakokat és jelenjenek meg a fáklyásmeneten. Este Vs 8 óra után zeneszóval, zászlókkal indult el a menet a Savanyuvizi-vendéglőtől, ahol Orosz Istán rendőrfogalmazó néhány lelkes szóval magyarázta az ünnep jelentőségét. A menet a Széchenyi-téren és a Nagyhid-utcán a Kossuth- tórre vonult, éljenezve a királyt, Vilmos császárt és a szultánt! Útközben lelkes és megható tüntetés játszódott le a Korona-szálló előtt, ahol a Lemberg körüli csatákból hozott sebesült vitézekkel találkozott a tömeg. A sok szenvedést kiállt katonák sapkájukat lengetve köszönték meg az ovációt. A Kossuth-téren, a Sternberger-féle épület erkélyéről dr. Ackermann Fülöp városi tanácsos intézett meleg, gyújtó beszédet az ünneplő közönséghez. „Az az erős vasgyürü, amely körülvette Lemberget — úgymond a szónok — a mi még erősebb gyűrűnktől megroppant. Nincs még vége a küzdelemnek, de abból az örvendetes tényből, hogy Przemysl elestót nem is egészen három hét múlva Lemberg dicsőséges visszavétele követte, a legszebb reményekre lehet kilátásunk.“ A szónoklatot feszült figyelemmel hallgatták és zajosan megéljenezték. A Kossuth téren, Rozgonyi József házának erkélyéről Oiosz István lelkesítette messze elhallatszó hangon a közönséget. A menet visszafordult és a vármegyeháza elé jött. Ott Lőrinczy Jenő alispán szavai élesztették a további hitet a hallgatóság lelkében. Az igazság a mi részünkön van — mondta a szónok — s ime az az igazságból milyen fényes győzelem fakadt A Gondviselés meg is adja mindazt, amihez jogunk van. Isten-, király- és hazaszeretetre buzdítva a hallgatóságot, jóságos királyunk és a szövetséges uralkodók éltetésével fejezte be beszédét. * Szobráneon — amint tudósitónk Írja — a házakat fellobogózták és az ablakokat kivilágították. A fiatalság zászlókkal fáklyás felvonulást rendezett az utcákon, nemzeti dalokat énekelve és hazafias beszédeket mondva. Az öröm leirhatatlan. Hadifoglyok gazdasági munkában. A hadügyminiszter megengedte, hogy a hadifoglyok, községek (városok) részére is rendelkezésre bocsáttassanak és ilyképpen a község (város) szavatossága mellett a hadifoglyok oly gazdaságokban is alkalmazást nyerhessenek, ahol a gazdasági munkák elvégzésére csakis kisebb munkaerőre van szükség. A hadifoglyoknak a községek (városok) által igénybevételére vonatkozólag a következő rendelkezések nyernek alkalmazást. A községeknek (városoknak) a hadifoglyok igénybevétele iránti kérvényei közvetlenül ter- jesztendők fel a földmivelésügyi miniszterhez. A községnek (városnak) rendelkezésre bocsátható foglyok száma 30-nál kisebb nem lehet. Minden fogolycsapatot a létszám 10 %-ának megfelelő katonai felügyelő személyzet kisér, tehát legalább 1 altiszt és 2 közlegény. Ez a felügyelő személyzet csakis a katonai rend fentartására hivatott, a megbízható őrzésről és különösen a szükséges éjjeli őrökről a község tartozik gondoskodni. A hadifoglyok a többi gazdasági munkástól és cselédtől elkülönítve szállásolandók el. A rendelkezésre bocsátott hadifoglyokat gazdasági munka teljesítésére az egyes birtokosokhoz a község utalja ki: a kiutalásnak — amennyire a körülmények megengedik — lehetőleg úgy kell történnie, hogy az egész csapat a birtokosoknál egymásután végezze el a gazdasági munkákat, nem pedig csoportokba felosztva. A hadifoglyok rendelkezésre bocsátását, illetve a fogolytáborból való útnak indítását azok három heti orvosi megfigyelése előzi meg. A község, a hadifoglyok igénybevételéért munkabér (napszám, zsold stb.) címen a hadvezetőségnek semmit sem tartozik fizetni. Hadifoglyokat csakis oly vidékekre adnak ki, ahol elhelyezésük semmiféle tekintetben sem lehet aggályos. Az ungvári barakkvárosban. ii. A régi, őszi kezdetleges állapotból tehát ime alig néhány hónapra reá — teher zászlót lenget a nyári szél! Az orvosi kar óriási munkája mellett természetesen jelentékenyen hozzájárult ehhez az ápolónői kar és a mintaszerű adminisztráció is. Az ápolás. Az ápolás terén mindenekelőtt három nevet kell kiragadnunk, amely Ungváron és sok-sok ezer sebesült és beteg szívében togalommá vált ugyan már és igy külön ismertetni is felesleges. E legnagyobb tiszteletre méltó nevek mindenekelőtt özv. gróf Czebrián Istvánná és két segítő társa: özv Roskovics Emánuelné és Szoták Margité. Sok sok szépet szeretnék és tudnék Írni a szó legteljesebb értelmében vett nemes grófnőről, úgyszintén két nemeslelkü társnőjéről; — de akik a felebaráti szeretetnek és önfeláldozásnak ily ragyogó példáját szolgáltatták, akik akkor lépték' át a barakk küszöbét, amikor az Ungváron — sajnos - még ijesztő fogalom volt: — ott zavarba jön a kutató újságíró is, mert ilyen munkát nem lehet elismerés ellenében végezni; — s bár méltóan a legfelsőbb elismerés is sietett háláját leróni, mégis ez úgy érzem több mindennél. De jól tudom, mégsem időzhetem tovább e témánál, anélkül, hogy az igazi szerénységet meg ne sértsem,* — ezért csak néhány szó: — jutalmazza az Ég minden tettüket! Czebrián grófnő úgy az ápolás, mint az ellátás körül megszakítás nélkül fáradozik, — egy szóval: ott van ő mindenütt. Szoták Margit főleg a régi, özv. Roskovicsné pedig az új barakk főzését és élelmezését vezeti. Teszik pedig ezt október óta, — teljesen önzetlenül és teljes odaadással, — és — ezt is figyelemre méltó adatnak tartom, — anélkül, hogy a legnagyobb ragályok idején is a legcsekélyebb bajuk lett volna. (Pedig nincsenek is beoltva.) Az ápolást 17 hivatásos (leginkább a bécsi Rudolfeumból) és körülbelül 25 vereskeresztes ápolónő látja el, természetesen éjjel-nappali szolgálatban. Nem csekély dolog ennyi sebesültet egyénenként ápolni, — különösen ha figyelembe vesszük, hogy a megnyitás napjától a mai napig közel 25.000 sebesült és beteg fordult meg ezen a telepen. Az ápolónők között vannak természetesen ungvári leányok is, úgy az urioszíályból, mint a polgárság köréből. Az élelmezés. Mielőtt az élelmezés kérdésével foglalkoznánk, előre le kell szögeznünk egy nagy horderejű intézkedést. Ez pedig az, hogy gróf Sztáiav Gábor miniszteri biztosnak az volt egyik legelső intézkedése, hogy a barakkok minden szükségletét házi kezelésbe adta; hogy pedig ez mit eredményezett, erre szabadjon hivatkozni, hogy a betegek ellátása elsőrendű, — mindenből lehetőleg a legjobbat kapják, — az étrenden van reggeli, tiz órai, ebéd, uzsonna, vacsora, sőt bor vagy sör is, — és mindennek ellenére, a mai drágaság közepette az ellátás a múlt hónapban egyénenként csupán 2 K 08 f be került naponként, ami a mai napi árak mellett valóban rekord. Az élelmezési szükségleteket Sutka Kálmán földbirtokos szerzi be és látja el, aki bár sohasem. volt kereskedő, de nagykereskedői büszkeséggel mutogathatja raktárait, — amelyek állandóan telve vannak a legelsőrendii árukkal. A sebesültek között. Végig járok néhány beteg-barakkot. Mindegyikben feltűnő tisztaság. A régebbiek még vörös téglával vannak borítva, az újabbak azonban már cementtel, tehát könnyen lemoshatók. A hangulat ma a sebesültek között is, mintha más lenne, mint ősszel. Általában a nehezebb sebesültek is csendes megadással viselik sorsukat. Csak itt-ott szomorúan hangos egy-egy ágy . . . Általában feltűnő sok a láblövés. De súlyosabb bajt többnyire csak a dum-dum okozott — ami sajnos, nem tartozik a ritkaságok közé. Egy 12-es komáromi bakával diskurálgatok. Szegénynek csupán csak az az egy kívánsága van, hogy szeretné a lábát, — mely merevítve kötésben van — megfogni ... És nem bir hozzájutni. Különben majd minden ágy más ezred, más kor, más történet. Természetesen mind a galíciai harcokból került ide. Egyik kórteremben feltűnt, hogy minden egyes éjjeli szekrényen — cserepes virág virít... A virágok mellett pedig ott az ápolónők. Bódis gondnoknak pedig még arra is jut ideje, hogy minden betegtől megtudakolja az ő külön kívánságait is. Ezek aztán teljesülnek is. (Vége következik.) A II. hadikölcsönjegyzés. A tibai körjegyzőségben a következő jegyzések történtek: Ti'ba község 2000 K, Maros Vince 1400 K, Merlák Ferenc és özv. Szűcs Andrásné 1000-1000 K, Winkler Siané 300 K, Köröskényi Béla 250 K, Pásztor József, Winkler Siáné, Jusz- kovics Jakab, Klein Izsák 200 —200 K, Onczay Sándor, Breuer Hermann, özv. Miskey Jánosné, Szűcs Piroska, Klein Gerzon, ifj. Remács János, Ronyák János Jencsik, Anderik György, Megela Mihály, Ronyák Mihály Vírócsik, Pileczky Tivadar, Mota József, Varhola Mihályné, Ronyák András, Repka Mihály 100—100 K (Tiba),' Dióska község 400 K, Brenyo Olga 700 K, Barbarics Pál, Sternschuss Dávid, Oszif János 100—100K (Dióska), Mitro György 400 K, Bölcsős község 300 K (Bölcsős), Ördögvágás község 1000 K, özv. Kud- lács Jánosné, Regenda János 400—400 K, ifj. Mitro András, Dankó János, Schönberger József 200 -200 K, Ábrahámovics Adolf, Sztripai János, Vodhanyel József, Naftulovics Náthán, id. Kudlács Mihály, özv. Rosko Györgyné, Ábrahámovics Sámuel, Schönberger Józsefné, Kudrik Mihály, Hreskó Mihály, Filykó György, Oszif Pál 100—100 K (Ördögvágás), Kapás község 600 K, Klein Bernét, Lehman Mihály, Moskovics Mór 200—200 K, Soltész János, Jaczkovics Tivadar, Simonovics Dávid, ifj. Lehman György, Andrusz Lukács János, Ándrusz Mihály, Csabin Jánosné, Piha Mihály, Schvarcz Márkusz, Minyo Mihály, Juszkovics Ignác, Valykó János, Schvarcz Ignác 100—100 K (Kapás), Dics Jánosné 1000 K, Túri Mihály 2000 K, Vájná község 800 K, özv. Widder Mihályné, 300 K, ifj. Jaczkó János, Túri Mihályné 200—200 K, Duffek János, Ecker Izsák, Gelyatko Györgyné, Welkovics .Sámuel, Kozák Mihály, Köz. Jaczkó Mihály, Szkiba György, Sánta Vincze 100—100 K (Vájná), Szűcs Hona, Szűcs Erzsébet, Mitro Pál, Guba György 50—50 K. Összesen 22750 K. A nagybereznai hitelszövetkezetnél: Kaszás Ferenc 1050 K, Kaszás Ferencné 10000 K, Fial- kovszky József 100 K, Nein Ignác 200 K, Jaku- bovits Zsigmond 5000 K, Szieber Ede 100 K, Spiegel Gyula 1000 K, Szegény isk. gyermekek alapja 1100K, Cornidesz Lajos 1000 K, Cornidesz Károly 2000 K, Alit Kázmér 200 K, Valdman Samu 1Ó000 K, Bit derman Dávid 1000 K, Blecher Hona 400 K, dr. Kiss László 200 K, Ordódy Aladár 10000, Fengya Igor 700 K, Choma János 100 K, Schosszel Ferenc 200 K, Grósz Arnold 100 K, Révhely község 200 K, Nagyberezna,község2000 K, Lacánics Mihály biró 300 K, Állami iskola gyermekek alapja 100 K, Grosz Májer 200 K, Hauptman Gyuláné 100 K, Munkácsi Antal 100 K, Melles Endre 100 K, Ortutay Sándor 200 K, Nagybereznai Hitelszövetkezet 2000 K, Selepec Miklós 100 K, Rohács Mihály 200 K, Fengya Igor 100 K, Cornidesz Jolán 800 K. Összesen 50950 korona. Szűcs István ref. esperes és neje (Tiszasala- mon) az Egyesült Budapest-Fővárosi Takarék- pénztárnál 10000 korona hadikölcsönt jegyzett. Ezt vártuk. A honvédelmi miniszter rendelete a tisztek ás a legénységi állományba tartozók érintkezéséről. Mindenünk a hazáé. Életünk, vagyonunk, szellemi és testi képességeink, magunk, a családunk, minden a szent ügyé, a háborúé, amely egyértelmű a haza életével. Polgár és katona közt nincs és nem is lehet különbség. Nem lehet, mert akkor az ország elbukik. A polgár és katona, mindkettő az óriási önvédelmi harcra fegyverzetien csatázik, a polgár a katonáért, a katona a polgárért. Ez a gondolat, sőt ez a tapasztalat az alapja, a legfenségesebb és legszebb honvédelmi miniszteri rendeletnek, amely a napokban került nyilvánosságra. Hazai Samu báró honvédelmi miniszter soha ennél tartalmasabb, kedvesebb, pom- pásabb rendeletet nem irt alá. A miniszter a honvédséghez intézett rendeletében azt mondja, hogy lehetnek egyesek a tisztikarban, akik rossz néven vehetnék talán, ha tartalékos vagy népíölkelő tiszteket látnak együtt nyilvános helyeken, éttermekben, kavéházakban, az utcán olyan legénységi állománybeli katonákkal, akiknek nincs még csak önkéntesi karpaszományuk sem, hanem mint A) vagy B) alosztályu népfelkelők szolgálnak, mert a régi katonai felfogás szerint a legénység sorában álló emberrel a tiszt társadalmi érintkezést nyilvánosan nem tarthatott fenn. Előfordult, hogy rokonok, akik közül az egyik tiszt volt, a másik pedig „manschafft“-beli, nem mertek az utcán végigmenni együtt, mert a katonai felfogás ezt a fegyelem és szubordináció
