Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-06-27 / 26. szám
53. évfolyam. Ungvár, 1315. junius 27. 26. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ...........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 60 fillér. — HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ; den csütörtökön. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : BÄNOCZY BELÄ. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. KIADÓHÍV AT ALI TELEFONSZÁM 11. ■ - — A határon. i. „Nem állított meg a határnál valami?“ . . . A költőnek eme szavai jutottak eszembe és markoltak szívem húrjai közé, amikor a magyar határon álltam. A magyar határon, amelyet a honvédek kiömlő vére pirosra festett; — a magyar határon, ahová imádságunk és sóhajunk szállt; — a magyar határon, amelyen a világtragédia nagyszerű színváltozásai mentek végbe és ejtették bámulatba a győzelmünkben hívőket és nem hívőket egyaránt. Istenem! Ma egy éve éppen igy sütött Napod. Az Ung az Uzsoki-hágó alatt éppen igy pattant ki a föld mélyéből. A hatalmas tölgyek és a karcsú fenyők éppen igy álltak és hajlongtak, suttogtak és zizegtek. Minden igy volt, ahogy ma. Csak az Ung bájos völgyének a koronája: Fenyvesvölgy és Uzsok esett le. Vad csordák tépték le s taposták sárba. De azért ne essünk kétségbe! Bízó lelkünk szálljon el Galicia síkjára, ahol őrült visszavonulást szenved az ellenség. Higyjük, hogy katonáink megacélozott karja még újabb győzelmeket arat a mi jövő boldogságunkért. Akkor azután a sárba taposott koronát visszahelyezhetjük jogos helyére, a sokat szenvedett és megcsufitott két kedves községünk ismét a régi, sőt még szebb formájá ban fogadja a vándort, aki szive sugallatát követve elmegy «arándokutra, bogy a hősök sírjainál imádságot mondjon és áldást könyörögjön a megdicsőültekre. Higyjük, ... óh higyjük, hogy igy lesz! Junius 18-án az esti vonattal egy 6 tagból álló jókedvű társaság indult el Ungvárról, hogy három napi időzés alatt adatokat gyűjtsön a felső- ungi háborúkra nézve, emlékeket a vármegyei múzeum részére és meglátogassa s összeírja a honvédsirokat. Alispánunk és a katonai parancsnokság készséggel adta ki az igazolványt tekintettel a tanulmányi célra. Róvhely-, Csontos-, Malomrét , Határhegy-állomások után, amelyek nevei az ungi történetbe beleszövődtek, Fenyvesvölgyre érkeztünk. Éppen akkor kezdett átszü- rődni a világosság a fenyveseken át. Kedves házigazdánknál, Mocsary Béla m. kir.. erdőgondnoknál, a szeretettel becézgetett „Béby“-néi ütöttük fel sátorfánkat. Az éjjeli utazás után puha fenyő- galyak vártak. Fenyőgaly helyettesíti ott fenn az ágyat, mert talán az egész felvidéken nincs most egy becsületes ágy és párna. Az első nap programja Fenyvesvölgy, Kiesvölgy, Volosate, Beszkid Volosanszky hegy és Patakófalu volt. Jó kis körséta erős lépésekben, kora reggeltől majdnem az éjszakába futó késő estig. Birtuk, ki igy, ki úgy! Nyájas olvasóm, ha valaha jártál f enyves- völgyön, Ung vármegyének nem ■ is oly régen egyik legszebb, valósággal nyaralószerü községében, most elszorulhat a szived. Az állomással rézsut hiányoznak a házak, elvitte a gránát, a tűz elhamvasztotta a maradékot. Egyenlő a házhely a földdel. Az ut jobb oldalán — fölfelé veszem az irányt — az orosz ágyuk állása, onnan szórták a gyilkos golyót a Gyilok-hegyre, ahonnan viszont a mieink felelgettek eredményesen. A g. kath. templom fala és teteje a lyukak megszámlálhatatlan mennyiségével mutatja a kíméletlenségét az ellenségnek. A parochia egyik sarkát két gránát szakította le. A zsidó templomot belülről gyújtották föl. A csendőrség épületét mindjárt az első betörés alkalmával gyújtotta föl az orosz. Az áll. iskola, meg a g. kath. „nemzeti“ elemi iskola is sokat szenvedett. Kerítésnek nyoma sincs sehol. A kertek legázolva. Sehol egy ép épület. Sehol egy ép ajtó vagy ablak. Ezek a fedezékekbe kerültek. A nyaralóknak szolgáló m. á. v. épületek, svájci stilusuk dacára, úgy állanak, mintha az elátkozott szigetre tették volna ki. Az utca néptelen, elvétve látunk egy-egy embert, az is katona, mert még egy kis parancsnokságnak székhelye Fenyvesvölgy. Csupán az állomás élénk. Vonat vonat után érkezik; egyik alulról, a másik felülről. Utasok, katonák, munició, ló, szarvas- marha alulról, — sebesültek, beteg lovak fölülről. Mindig igy! Az áll. iskola közelében, az úttest mellett két sir vonja magára a figyelmünket. Nagy. feketesárga zászlók lengnek rajtuk. Egy átvonuló cseh ezred gavallériájából került a két lobogó a hősök sirjára. A kereszteken nincs név. Határozottan állítják, hogy az iskola felőli sírban Kiss Jenő okleveles gazda, a marosvásárhelyi 22. honvéd- gyalogezred tartalékos hadapródja pihen. Uzsok- nál egy éjjeli ütközetben sebet kapott s igy hozták le Fenyvesvölgyre az áll. iskolába. Ott halt meg életének huszonharmadik évében. A másik sir lakójáról nem tud senki sem, épp úgy, mint nagyon nagyon sok pihenő hősünkről. (Állítólag egy huszár sírja.) — Ezen sírok mögött közel az Ung partjához több vitézünk van eltemetve. Egy közös felirat szerint: itt nyugszik honv. Horváth Péter ref., honv. Halmágyi Péter ref., honv. Molnár János r. k., cs. kir. Szakács János g. k., a m. kir 22. honvédgyalogezred uzsoki hősei, 1914. dec. 5-én. Közös sírjuk mellett egy másik sirdonrb is emelkedik, alatta egy névtelen altiszt és szintén névtelen huszár álmodik a magyar haza dicsőségéről. A község temetőjének első részében, egy hatalmas tölgyfa mögött sok katona-sir van, úgyszintén a temető hátsó részében. Kb. 150-re lehet becsülni a sírok számát. A faragatlan fenyőágakból készített keresztek szép sorjában állanak, de a legtöbbjén nincs név. Névtelenül alusznak a hősök, vagy a betegségben elhalt katonák. Riegel Vilmosnak, a perecsenyi gyár derék tisztviselőjének sirja a temető hátsó részében, a község felőli oldalon van. Riegel haláláról lapunk megemlékezett annak idején. Hős volt, kapott I. oszt. vitéz- ségi érmet, német vaskeresztet és soronldvül hadnaggyá léptették elő. Máj. 1-én halt meg az uzsoki ütközetben. — Följegyzek még több nevet, hátha a megdicsőültek hozzátartozói éppen ezen közlésből értesülnek szeretteik temetőjéről. Becker István főhadnagy, 26 éves; Tar Antal honvéd- huszár, 28 éves, f 1914. nov. 5.; Fänr. Josef Nebehostlni; Pomaházi Ludwig; Fábián László; közös sirban: Kapel Ferenc, Nagyszent Miklós (valószínűbb, hogy Nagyszent Mikiós Kapel Ferenc községi illetőségét jelzi, a felirat nem magyaráz) ; Stana Illés honvédhuszár, f 1914. XI. 5., 26 éves; fejfáján bibliai idézet: „Mert eljön az óra, amelyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, még hallják az ő szavait.“ * Kiesvölgy felé visz az utunk. Borzalmas csaták színhelye a község környéke. A Lubnya- patak vértől áradott nem is oly régen. Gránátok által szakított gödrök, majd a katonák szállásai, gályákból font házacskák egy-két ember számára — látványosságai az útnak. Egy egy házikóban pad, sőt még asztal is akad. Valósággal luxustárgyak a háborúban. A falu bejáratánál balról két kereszt jelzi ismeretlen magyar katonák sírját. Jobbról Madro János és Muhi Sándor (f 1915 IV. 23, a 6. honvédgyalogezred 9. századának katonája) nyugosz- nak. Kb. ötven lépéssel mögöttük Lobi Lipót honvéd (f 1915. ápr. 25.) sírja. A mellém szegődött zsidó fiú magyarázza, hogy a hős zsidó vallásu volt. Keresztet tűztek domborodó sírja fölé. A községen kivül magasan a hegyoldalon két sírt látok, oda nem megyek föl. Mindenfelé sír, szétszórva, mint az ég csillagai. Azok a mi csillagaink. Itt a földön fényesen példázzák a magyar hazaszeretetei és hősiességet. — Tovább! Hét sír egymás mellett. Az első közös: Takács József és Zombori Sándor (f 1915. IV. 18.) sírja; Vörös Albert (IV. 14.), Kovács József (IV. 21., a 46. gy. e. katonája), Findra Lipót (IV. 23.), Taczl Mihály honvéd (IV. 24.), Neias Vencel honvéd (IV. 25.), Pádár István honvéd (IV. 29,) nyugosz- nak tovább; a keresztjeikre ráirták: meghalt hazájáért. — A templom mögött sok sír, az első sorban pihenőknek nincs semmi ismertetőjük; a második sorban egymás mellett feküsznek: Pintér Ferenc zászlós (24. honv. ezr.), Hecht Géza (44. gy. e.), dr. Clementis Viktor tart. hn. a 31. honv. gy. ezredben, Veltin Ferenc zászlós (f IV. 24, 29. honvéd gy. e. 4. század). A 3. és 5. sír ismeretlené. Külön helyen van eltemetve Tóth Mihály 68-as, f máj. 6-án. Clementis a polgári életben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tisztviselője volt. Ápr. 21-én halt meg, 31 éves volt. A községen túl jól kiépített szerpentin-ut vezet Volosate felé. Ezt az átjárót sokat használták az broszok. Az Uzsoki-hágó elkerülésével kényelmesen bejöhettek Magyarországba. * A határon állunk. Alattunk Volosate, Galíciának eddig ismeretlen, a háborúban pedig nagy hírre vergődött községe. A szélső házak mögött húzódott az oroszok fedezéke, amely most be van temetve épp úgy, mint a többi! A szélső házakat csak a helyük mutatja. A mi tüzéreink az oroszok hadállása ellen olyan eredményesen lőttek, hogy a házakat elsöpörte a félelmetes gránát. Az egyik házban egy asszony lakott négy gyermekévei. Mindnyájan áldozatai lettek a tüzérségi harcnak. A mi fedezékeink a határon teljes sértetlenségükben állanak. A muszka ágyuk eléggé jól tapogatóztak, mert a lövőárkok előtt és mögött több gránát névjegye látható; olyan löhelyet azonban nem találtunk, amely a lövőárokban ienne. Fedezékeink mesterművek. Leírásokból, képekből ismertük — halványan Hogy fogalmunk helyes legyen, látni kell azokat. Látni valóságban, testi szemekkel. Mindegyik katonának kis házacskája volt az árok kiugró részében egy kis fekvőhellyel. A lő- résen figyelte az ellenséget. A lövőárkot sok helyen fa, deszka fedi. Zrínyi Aladár hadapród, a 30. honvédgyalogezred 5. százada III. szakaszparancsnokának házát felirás jelzi. A fedezék előtt 8 soros drótsövény húzódik, utánozhatatlan szövevényesen. A drótokon üres konzervdobozok függnek, mindegyik egy kis vészharang, amely figyelmeztette volna katonáinkat, ha oda merészkedett volna az ellenség. Nem hiszem, hogy akadna olyan ellenség, amely ilyen akadállyal még csak próbálkozni is merészkednék. Hiszen még a halottaink is őrködnek. Egy kereszt magyarázza: „Itt nyugszik egy öreg honvéd.“ A lövőárokhoz minden szabály nélkül jobbra-balra görbülő futóárok vezet ki az erdőből, ahonnan a tartalék vonult ki s ahonnan a muníciót és élelmet szállították a lövőárokba. Az erdőszélen a fák között katonasirok sorakoznak. Aki odább 30—40 lépésre életét vesztette, ide került örök pihenőre. Közös sír fedi Müller Fülöp 30. honv. gy. ezred 5. századának szakaszvezetőjét, Nuber Albert honvédet, Oroszi Istvánt és Gara Andrást. Mellettük békés egyetértésben közös sírban pihennek: Leszlauer Béla hadnagy, századparancsnok a 30. honvédgyalogezredben és Érni Mihály 44. gy. e. katona (f április 9.) Egy másik sír keresztjére Írták: „Salacz István f 1915. IV. 16. A 30. honvédgyalogezred 5. századának egyik legügyesebb katonája halálát, Salacz Istvánét, mindig fájlalni fogják a század parancsnoka és bajtársai. Nyugodjék békében a derék hős.“ Következnek a többi vitézek: Dinka Mihály (30. h. gy. e., f ápr. 4.), Haidzsan János (30: h. gy. e., f IV. 26.) Páncsics Márton (30. h. gy. e.) * Beszkid Volosanszky! Magas hegy, melynek gerincén húzódik az országhatár. Volosate felől gyalogösvényen lehet rá felmenni. A galíciai lejtőjét éppen úgy. mint a magyarországit az oroszok tartották megszállva. A galíciai oldalon sok orosz sír jelzi, hogy heves küzdelem színhelye volt a hegy. A legmagasabb pontján, egy szép tisztáson, az erdőszéién Haraszti Károly 68. gyalogezredbeli zászlós (f 1915. IV. 6.) sírjára akadtunk. Akik eltemették, ugyancsak siethettek, mert a megboldogult egyik cipőjének az orra kilátszott. A derék vitézt, aki önként jelentkezett hadiszolgálatra, ideiglenes sírjából a napokban vitette el családja. Megkezdtük a levonulást a völgybe. A hegy magyar oldala rémségesen meredek és erdővel borított. Az erdőnek minden kis tisztásán, és az egy lábnyi szélességű ösvény oldalán orosz fedezékek. Szinte csodával határos, hogy katonáink hogyan tudták megmászni az oroszok tüzelése közben ezt a meredek hegyoldalt?! Minden teher és akadály nélkül, éhségtől és szomjúságtól nem kinoztatva is nagy feladat elé kerülne az, aki erre a hegyre fel akarna jutni. Mérlegelhetjük ebből azt a kiválóságot, ami a magyar katonát jellemzi. * A napi programnak még egy pontja volt hátra: Patakóíalu. Ez éppen úgy, mint Patakuj- falu, az oroszok negyedik betörése alkalmával került bele a történelembe. Ápr. 6-tól máj. 8-ig Lapunk mai BzÁran 4 oldal,
