Ung, 1914. január-december (52. évfolyam, 27-56. szám)
1914-11-28 / 52. szám
2 (52. szám) U N G 1914. november 29. — Sie sind der Herr? — kiáltott rám. — Ich bin nur ein Diener, — feleltem szomorúan A tisztek leugráltak a lovakról s jöttek szépen utánam. Még a sáros csizmájukat is letaka- ritották a lépcsöházban. Az ezredes adjutánsa ott lépegetett mellettem s roppant kerékbe tört német nyelven inkább kért, mint utasított, hogy a tiszturak számára gondoskodjam meleg ebédről. És bor is legyen. Wissen Sie, Tokaui. Jó, jó, gondoltam, lesz még tokaji is, csak az Isten minél előbb hozza ide a mienket a nyakatokra. A tisztek elhelyezkedtek, megmosakodtak, az asszonyok sütöttek-főztek s egyszer csak rettentő dobogás, kiabálás, csattogás a lépcsőkön. A hitvány muszkák vezették föl a tiszti lovakat, nyolc megcsutakolt kényes paripát, egyenest be a termekbe, a szalonba, a billiárdszobába, a méltóságos asz- szony szobájába, a dolgozóba, az ebédlőbe. Jé, az apátok! Majd az eszemet vesztettem. Szaladok az ezredeshez: uram, micsoda kegyetlen dolog, a drága szőnyegek, kincset érő bútorok közzé .. . Aztán a tükrök elé kötötték a jószágot. A tisztek nevettek : Eh nichts, schauen Sie, dass weiter kommen ! . . . Beszélhettem én ezeknek, mikor már pálinkáztak. Hát igy is jó, gondoltam, ilyen a háború. De mégis tépte a szivemet a gazság. Történjék akármi, nem hagyom. Jött az ebéd ideje. A dolgozószobában egy térkép fölött vitatkoztak tisztek. Benyitottam. Odaálltain az ezredes elé. Nem tagadom, minden izem remegett, mintha a hóhéromat láttam volna: — Ezredes ur, — mondottam, — tálalva van. Es ist serviert! Egész jókedvük volt, barátságosak voltak. No gyerünk, gyerünk. Aztán jó az ebéd? Aztán nicht etwas paprikasch? Jöttek utánam. Jöttek, jöttek végig az udvaron. A hátamon futkározott a hideg. Ott állottunk az istálló előtt Remegve tártam fel az ajtót. Az istállóban, a jászlak előtt szép tisztára söpörve. Két hosszú asztal gyönyörűen, fehéren fölteritve negyvenegy tiszt részére Ezüst eszcájg, vázákban virág, a két inas fehér keztyüben. A tisztek visszahőköltek. Az ezredes szeme vérben forgott, ügy nézett rám, azt hittem, felöklel. A többiek toporzékoltak, káromkodtak. — Was ist denn dass? — förmedt rám fogcsikorgatva a vézna ezredes és a nádpálcáját veregette a csizmája szárához. — Én meg amennyire tőlem tellett, nyugodtan iparkodtam megmagyarázni, hogy nagyon sajnálom, de az ebédlőben nem teríthettem, mert a katonák ott abralkoltatják a lovakat, már pedig tudom, hogy mi illik, mi nem illik, olyan helyen mégse dukál vendéget látni ebédre. Elvégre magyar uriháznál vagyunk, meg hát az istálló olyan tiszta, mint egy szalon. Az ezredes hallgatta, hallgatta, ideges volt, a bajuszát harapdálta, a cvikkerét forgatta egy zsinóron, a lábát rázogatta, aztán nagyot ordított de oroszul, amiből olyanfélét értettem, hogy tapossátok össze ezt az embert De nem tapostak össze, hanem a tisztek hanyatthomlok szaladtak és öt perc múlva már vezették le a lovakat a parkba s a kozákok maguk hozták rendbe a termeket, ők maguk hordták föl a tányérokat az ebédlőbe, de alig hogy asztalhoz ültek, alig dicsérték meg a jó forró tyuklevest, már dörgött odakint a mi ágyunk szava s a drága vendégek úgy elinaltak, hogy a fele cókmókjuk is ottmaradt. Az ebéd már kissé kihűlt, amikor hozzáültek a — lengyel lövészfiuk. * Mondanunk sem kell, hogy ez a — különben jóizü kis história Ung vármegyében nem történhetett meg. A felvidéken nincs ref. pap és nincs uradalom. Mese az egész és egy kis geográfiái tévedés, amely — úgy látszik — bőven terem a lapok hasábjain. 07DD í l?07 HAMIITELMAN „ ----öZfir Ltbá, AGATA KRÉMJÉT használja. Ahol bemutatnak. Sorozzák a B. osztályúakat. Vigan folyik szerda óta a B. osztályú népfelkelők sorozása. De ennek szebb, finomabb, tapintatosabb nevet adtak. Azt mondják: bemutatás! Hát legyen bemutatás. Talán jobban is megfelel ez a szó azokra, akik itthon maradtak a békében, mikor mind elvitték a legények elejét! Ám a nóta folytatása, hogy maradt itthon kettő-három nyomorult, már nem igen fedi a valóságot. Tessék csak elmenni a sorozó-helyiséghez 1 Nem 2—3, nemis 20—30, hanem vagy kétszáz ember tolongott ezen a héten, mindennap. Tehát sokkal bővebben vannak itthon, mint a nóta konstatálja. Azután a népdalár téved abban is, hogy ezek az itthonmaradottak olyan szánalomra méltóak lennének. Korántsem. A társadalom legkülönfélébb rétegéből verődtek össze. Javarésze igen kedvező testalkatú, kiformáit izmu, harcedzett. Csak épp a manlicher hiányzik a kézből. Ez a tabló persze igen érdekes. A megfigyelő feltétlenül belátja, hogy nagyon okos volt ezt a sorozásos bemutatkozást elrendelni. Mert kaptunk tömérdek katonát. Mert mégsem helyes, hogy egy jól megtermett, ki- hizott fiskális, vagy beamter évi 12—20 korona nyomorékadóval tudja le azt a kötelezettséget, amit egy másik pályatársa vérontás árán teljesít a harcmezőn. Szóval a fizikai kilátások első szemre a legkedvezőbbek mindennap. Hát még a lelkiek! Hisz’ olyan a lelkesedés, hogy még 1 Néha akadt egy-egy cingár legényke, aki sipitva panaszkodott: — Jaj, miért nem engednek be, majd lefagy a lábam ! Menten letorkolja egy tagbaszakadt munkás: — Mit, maga fázik? És maga akar katona lenni ? Hát akkor mit csinál majd január derekán a Kárpátokban, ha beveszik? Pfuj, ilyen magyar embert! És a tömeg helyeselt 1 Mikor kijött egy-egy erősebb férfi a sorozó-bizottság elől, büszkén kidüilesztett mellel nézett kívül széjjel. Nem egy gőgösen szólt: — Hol hát az a muszka ? Hál’ Istennnk, most már nekem is jut egy tucat! És igyekezett ki az utcára. De nem engedték. Be kellett mennie a sorozóterem mellett levő szobába. Egyik untauglich, akit sértett, hogy a tauglich olyan büszke, oda is szólt neki, hogy: — rNem arra vitéz, hanem oda ahol, ki van írva: J. Á. T. i. ez a két fura betű van az ajtó felett. Csakhogy az untauglich vicce visszafelé sült el, mert a tauglich visszavágott nagy kacágást keltve : — Öcsém az i. á. kívül van. Azt jelenti, hogy mi, besorozottak, kik az ajtó mögött vagyunk, mind azt mondjuk neked: i—á szamár vagy, hogy még most sem tudtál katonává lenni, amikor büszkeség a mundér! Ha az ott posztoló marcona rendőr nem ügyel oly szigorúan a rendre, talán még egy dörgő éljen is hangzott voina erre a pompás visszavágásra. így csak tovább folyt a népgyülés, mire a tömeglélektan különlegességénél fogva a várakozók átalakultak. Mindenkinek volt egy-egy megjegyzése. Egyik jókedvű fiskális odaszól a szomszédjának: — Pajtás ! talán nem ettél vagy három nap, hogy úgy lefogytál? Mire a kérdezett sem állja meg szó nélkül: — Te meg, úgy látszik, doktorkám, egész éjjel kréta-borral kocintgattál 1 Ezen azután mulatgattak ők is, meg a tömeg is. Néha kissé el-elpihent a zaj, mert nyílt az ajtó s kilépett rajt’ egy-egy közismert polgártársunk. így egy kis prímás. Persze körülvették menten s büszkén mosolyogva újságolta el: — Most már én is megyek, most már a harctéren fogok hegedülni t De el is hegedülöm a muszka cár nótáját, hogy arról kódul a lelke ! Talán még a „Mit susog a fehér akác“ szépséges nótája sem aratott a prímásnak oly elismerést, mint ez a pár lelkesítő szava 1 Ilyen is volt valamennyi tauglich. Lelkes, büszke, örvendező. De hisz’ nem csoda. Javarésze úgy nyilatkozott a várakozóknak, hogy : — Ha már ide rendeltek, ne is engedjenek el, vegyenek be engem ! Örömmel írjuk : javarészének teljesedett is a vágya. Nem igen hallani most: fáj a szivem, a vesém, tüdőm, májam, lábam, gyönge karom, szemem, nagyot hall a fülem, viszket — a tyúkszemem. Ennek a sok embernek a — tenyere viszket az oroszra.1: Nem arra utazik ez a tömeg, hogy ne vigyék, hanem hogy mielőbb muszkát vacsoráidon. S ha a bizottság népszerű katonaelnöke azt mondja a sorozottnak : — Nem fogja szolgálni fegyverrel a hazát! — akkor az untauglich szomorúan veszi át a vörös cédulát, amelyik a pirulása mellett egész elhalványul. Bizony ilyen hadbavágyók a B. osztályúak ! használjunk haüisegély-postabélyeget! A VÁRMEGYE. § Az 1915. évi költségelőirányzatot az e hó 26 án tartott állandó választmányi ülésen mutatta be az alispán. Az állandó választmány az előirányzatot — mely most 15 napi közszemlére tétetett ki — elfogadásra ajánlja. § Gyógyszertár. Lányi Kálmán ungvári lakos Turjaremetén önálló jogú gyógyszertár felállitha- tására kért engedélyt A belügyminiszter a kérvényt véleményezés végett lekiildvén, a község a gyógyszertár felállítása mellett foglalt állást. A járási hatóság és a vármegyei közegészségügyi bizottság azonban az engedély megadását nem véleményezi. Dönteni a törvényhatósági bizottság fog e kérdésben. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. — Nov. 25. — A képviselőtestületnek legutóbbi közgyűlésén ismét erősen meglátszott, hogy nagyon sokan távol vannak részben katonai szolgálat teljesítése céljából, részben „menekülők“ címén. Akik azonban megjelentek, azok örömmel láthatták, hogy a városi vagyonkezelés kezd rendszeresebbé válni, az illetékes tisztviselők — különösen pedig az uj főszámvevő — csakugyan komolyan veszik hivatásukat. És ha igy haladunk, még megérhetjük, hogy úgy a képviselőtestület minden tagját, valamint a nagyközönséget is a teljes megnyugvás fogja eltölteni, mert a képviselőtestületnek ellenőrző munkája közben nem lesz alkalma lépten nyomon oly feltűnő szabálytalanságokra rámutatni, mint — sajnos — eddig történt. A közgyűlést Fincicky Mihály polgármester vezette, aki az elnöki előterjesztések során bemutatta az alispánnak azon másodfokú véghatározatát, mellyel jóváhagyja a Tabódy Elemér iktató fegyelmi ügyében hozott polgármesteri határozatot. A virilis-tvgok jövő évi névjegyzékének összeállítására Popovics Miklós, Tirman Samu és Yolosin Ágoston képv. test. tagok küldettek ki. Dr. Ország Jakab v. ügyvezető-orvosnak állásáról való lemondását és állandó nyugalomba helyezése iránti kérelmét sajnálattal vették tudomásul, s egyben felhívták, hogy egészségi állapotáról hatósági orvosi bizonyítványt küldjön. Ez ügynél előbb Volosin Ágoston, majd Gaar Iván szólalt fel; ez utóbbi abban a feltevésben, hogy a hatósági orvosi bizonyítvány bekivánása már csak a fennálló szabályok betartása céljából kívántatik, s e kivánalom a lényegen, dr. Ország Jakab v. ügyvezető-orvosnak az itteni közélet teréről, a városi szolgálatból való visszavonulásán mit sem fog változtatni, — a képviselőtestület egyhangú véleményével együtt találkozón, sajnálatát fejezte ki a távozás, a nyugdijbavonulás felett. Dr. Ország Jakab ügyvezető-orvos ugyanis hosszú időn át a városi tisztviselői karnak egyik igazán értékes tagja volt. Tudása, fáradhatlan buzgalma s hivatalos állásával való törődése közismert. Emellett a társadalmi életben való szereplése is az elsők közé tartozott. S ha voltak is gyengeségei, ez csak azt bizonyitja, hogy alapjában tartalmas, munkabíró és munkakedvelő ember volt minden téren. Mert csak az erőseknek lehetnek gyengéi, a gyenge az általában gyenge, s annál erős, nemesebb vonások nem is fedezhetők fel. Ezért sajnálhatja távozását, nyugdijba vonulását mindenki, akinek alkalma volt őt és működését közelebbről ismerni. Mindezekre való tekintettel indítványba hozta, hogy a képviselőtestület dr. Ország Jakab v. ügyvezető-orvosnak nyugdijba vonulása felett fejezze ki sajnálatát, s hosszú, majdnem négy évtizedes érdemes és eredményes munkásságának elismeréséül iktassa azt jegyzőkönyvébe, s erről őt egyúttal jegyzőkönyvi kivonaton értesítse. — Blanár Ödön teljes egészében hozzájárult Gaar indítványához, mert szerinte nincs és nem is lehet senki, aki dr. Ország érdemeit el ne ismerje. A képviselőtestületnek bucsu- zóját azonban arra az időre kéri halasztani, amikor a nyugdíjazás véglegesen meg fog történni. Á közgyűlés igy is határozott. A járványbizottság jelentéseinek tárgyalása során megtagadta a közgyűlés a belügyminiszter által kiküldött négy járványorvos lakbér-meg- térités iránti kérelmét, amennyiben azok nem Ungvár városában, hanem a katonai barakkokban vannak foglalkoztatva. A hadiadó kivetésére vonatkozó javaslat levétetek a napirendről, mert a hadbavonultak hozzátartozóinak kellő segélyezéséről az állam gondoskodik. Az 1913. évi zárószámadás tárgyalása majdnem egy egész órát vett igénybe. Az egészen uj rendszer szerint elkészített zárószámadás úgy van összeállítva, hogy minden egyes rovaton és minden egyes tételnél azonnal megállapítható a túl- kiadás vagy megtakarítás, avagy a bevételeknek az előirányzattal szemben való emelkedése illetve csökkenése, s ugyancsak ott található a megfelelő indokolás is. A zárószámadást Mérő Vilmos főszámvevő ismertette, s ugyancsak ő ismertette a számvevőszéknek a számadás felülvizsgálatára vonatkozó részletes jelentését, valamint a pénzügyi és gazdasági bizottságnak javaslatát, melynek egyhangú elfogadásával a tanács, a polgár- mester, a főszámvevő és a mérnök a fennálló szabályok pontos betartására köteleztetett. Gaar Ivánnak a folyamkavics és homokanyag szállítása körül észlelt visszaélések megtorlása iránt beadott indítványa kapcsán tudomásul vették, hogy igaz ugyan, hogy a katonai barakkokhoz A valódi Liliom-arckenőcs és Agáta-krém kizárólag a Mittelman-féle „ARANY-OROSZLÁN“ gyógyszertárban kapható. Óvakodjunk értéktelen utánzatoktól! Postai szétküldés naponta az ország minden részébe.
