Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-03 / 18. szám
U N G 1914. május 3. 2 (18. szám) hosszabb ideje van a lefutásra és a tavaszi árviz- veszedelem normális viszonyok között annál is inkább elmarad, mert a hóié junius közepéig eltartván, annak jelentékeny része a nyári melegben elpárolog és a megapadt viztömeg a folyó medrében megfér. Ugyancsak mérséklő hatásuk van a hegyvidéki erdőknek a nyári árvizekre is, mert az erdő sokkal több vizet képes felfogni a kopár területnél és a felfogott vizet soká megtartja és csak lassan adja ki. Az erdőpusztitás nyomán fellépő rendkívüli árvizek rombolásairól naponként híradással vannak a lapok, s a csapás által sújtott vidék lakosságának nyomorult helyzete mindenkit megindít; az azonban száz olvasó közül egynek is alig jut eszébe, hogy ez a sorscsapás a környék erdeinek megfelelő kimélése által legnagyobbrészt elkerülhető lett volna, mert az a felhőszakadás víztömegét felfogta volna és az árvíz nem rohan, mindent magával ragadva a kultivált alsóbb fekvésű falvakra. Szeged pusztulása és a múlt évi dél- magyarországi árvízkatasztrófák, mind az esztelen erdőpusztitásra vezethetők vissza. A vizfelfogó és vizmegtartó tulajdonságában rejlik az erdőnek az időjárásra való befolyása is. A napsugarak hatása folytán a legtöbb vizet párologtat el a kopasz szántóföld, — többet mint a sima víztükör — utána a lábon álló vetés, rét, gyep, kevesebbet pedig a sürü erdő. Ugyanezen sorrend áll a talaj kiszáradásának gyorsaságaira nézve is. Az erdő tehát legtovább képes a talajában felszívott vizet megtartani s ennek folytán állandóan nedves, annál is inkább, mert a keletkező vizpárák tovább vitelét a lombsátor megakadályozza. Meleg napon a mezőgazdaságilag művelt terület fölött levő száraz levegő felmelegszik és felszáll, helyét pedig az erdőből nedves és hűvösebb levegő foglalja el. Ezen állandó légáramlás mérsékli a nappali hőséget és megóvja a talajt a túlságos kiszáradástól. Éjjel e viszony megfordul. A müveit terület levegője este gyorsan lehűl, mig az erdőben a lég és a talaj lehűlését a lombsátor megakadályozza. Most tehát ott keletkezik felfelé irányuló légáramlás és a mező száraz levegője az erdőbe tolul, hogy ott vízgőzzel megtelve reggelre ismét felfrissíthesse a mező tenyészetét. Ez a tudományos magyarázata annak, amit a nép már rég tapasztalásból törvényként állít, hogy nappal az erdőből, éjjel a mezőről fuj a szól. Ugyanez áll a síkság és a hegyvidék légáramlatára nézve is, vagyis nappal a hegy felől, éjjel a hegy felé fuj a szól. A levegőnek ezen állandó keringése a növénytenyészetre igen fontos, mert egyrészt a nappal és éjjel hőváltozási szélsőségeit mérsékli, másrészt pedig a környék levegőjét nedvességgel állandóan ellátja és a dús harmatképződést biztosítja. Ugyancsak ezért gyakori az erdős vidéken az eső és ritkább a szárazság, az aszály pedig, amely az erdőtlen vidék legnagyobb csapásai el? Nem válaszoltam és ő nem kérdezett újra. Pedig olyan jól esett volna, ha kér, hogy beszéljek, ha könyörög, hogy panaszkodjam. De nem szólt. Később megkérdezte, szeretem-e, megszoktam-e már egy hét alatt ezt az életet? — Meg kell szokni — mondtam. Valóban, nekem csodálatos, hogy olyan könnyen beleilleszkedtem az egyenként oly tűrhetetlen, egészben olyan bölcs psychologiával elrendezett napi beosztásba. Milyen könnyen megszoktam a tétlenséget. Sőt — bár még senkit sem ismerek, — érdeklődöm itt-ott a szanatóriumi események iránt... — Ez természetes — válaszolta — minden csak megszokás. Kissé kiábrándított ez a közönséges, sablonos megjegyzés. Február 19. Levél jött az uramtól. Érdeklődik egészségem iránt és féltve int, hogy vigyázzak magamra. Kérdi, miért nem válaszolok Mariettának, a barátnőmnek? Miért említi ezt a nevet? Tudhatná, hogy fáj nekem, hogy bánt vele! Vagy azt hiszi, hogy nem tudok szerelmükről? Vagy így akar port hinteni a szemembe? Milyen alávalóság! Február 20. Alkonyborulásig a napon sütkéreztem. Virágot szedtem és a halálra gondoltam. És nem fájt a gondolat. Koszorút fontam, de azután szétszakítva messze elhajítottam. Olyan terhes illatú a levegő és úgy fáj a mellem. Nyitva az ablak, mégis olyan fullasztó a levegő. Köhögök. Zsebkendőmet ajkaimhoz szorítom. Egy vórcsepp. Kettő ... három ... S fejem nehéz . . . Fáj ... Az uram .. . Marietta . . . Nem, nem akarok még meghalni ! Csengetek a doktorért. Egy, kettő, három. Jön. Hallom az ajtónyitást. Most a lépcsőkön jön. Meg fog gyógyítani, ö. Nem az orvos. 0, a férfi... közzé tartozik, — sohasem ismert baj. Az erdős vidéken vízben bő források állandók és a legmelegebb nyáron sem száradnak ki, mig a kopár síkság mély kutjai sem adnak nyáron elég vizet. Amit az erdők szabályozó befolyásáról a környék időjárására elmondottam, ugyanazon szerepet játszik hazánk klimatikus viszonyainak irányításában is. Dapsy László „A talaj kimerülés befolyása az államok életére“ cimü müvében erről a következőket írja: „Az erdők — a növény-élet szilaj kényurának — az időjárásnak szelíd mérséklői.“ „Az erdő esőt nem teremt igaz; de ha már ez, vagy vizpára van, azt megtartani és hozzánk juttatni igyekszik. Szerepe a föld életében hasonlítható a jó gazdához.“ Az erdőnek vizfelfogó és megtartó képességénél fogva meteorológiai hatásán kívül még közvetett mechanikai befolyása is van a körülettök lévő területekre, mert a hó és esőviz nagyrószét magába szíván, rohamos lefolyását csökkenti és ezáltal megfosztja azt talajlemosó erejének jelentékeny részétől. Mindezeket a jótékony tüneteket észleli a nagyközönség is, de azokat a természet rendjéhez tartozóknak találván, okát nem kutatja és nem is sejti, hogy előidézésük az erdő és az okszerű hegyvidéki erdőgazdaság. Felső kereskedelmi iskola Ungváron. A város képviselete ápr. 28-iki ülésében elhatározta, hogy még szept. 1-én felső kereskedelmi iskolát állít fel. Régi kívánság s közóhaj teljesül ezzel, s nagyot lendül vele a város. Alateiner elem megélhetése s ezzel tekintélye fokról-fokra csökken s a kereskedelmi s ipari tevékenység nemcsak anyagi elismerésben részesül, hanem az idők folyásával, a kereskedők kulturális fejlődése s vagyonosodása folytán a társadalmi tekintély és vezetés is a kezükbe megy át. S mert a mai általános megélhetési viszonyok nagyon silányak, éppen a lateiner elem az, mely gyermekeit a szept. 1-én megnyíló állami polgári iskolába és a város által szervezendő kereskedelmi iskolába fogja járatni. A képviselet gyors elhatározásával annál dicsérendőbb dolgot" cselekedett, mert a várost a a kereskedelmi iskola anyagilag vagy éppen nem, vagy csak csekély mérvben fogja megterhelni. A kereskedelmi iskola ugyanis saját jövedelmeiből fogja magát fenntartani és azon hozzájárulásból, amit az állam a kereskedelmi iskolákhoz egy 1911. évi miniszteri rendelet értelmében hozzájárulni köteles és amely szerint a tanároknak a város csak alapfizetésök felét szolgáltatja és a többi az államot terheli. A képviselet már meg is választotta az iskolát szervező- és a további teendőket végző felügyelő-bizottságot, kiszemelte már az iskola céljául szolgáló helyiséget és azon kérelemmel fordult a megyei törvényhatósághoz, hogy ez ügyben hozott határozatát már a legközelebbi törvényhatósági bizottsági ülésen tárgyalja. Február 23. Két napig ágyban feküdtem. Egy kis lázam volt. Egész napon át mellettem volt. Beszélt magáról, az életéről: ami eddig volt és ami ezután lesz. Első egyetemi éve óta dolgozik szakadatlanul. Szereti a pályáját. Nyilt eszü, nyugodt és fantázia nélküli ember. Tudatában él annak, hogy a mai skeptikus és testiesen élő kornak az orvos a legnagyobb ura és zsarnoka. Február 24. Ma újra vele voltam. Nem tudom, mi köt hozzá? Miért örülök úgy neki? Hiszen én meghalni jöttem ide. S különben is rideg természetű lettem. Úgy látszik, még a legridegebb embernek is szüksége van némi emberi összekötöttségekre. Olyan jó volt hozzám. Megengedte, hogy egy cigarettát elszívjak. Egyet azokból, melyeket a hajón kaptam attól a bájos, francia nőtől. Milyen boldog vagyok! Ezt nem az orvos engedte meg nekem, hanem az ember. A szerető férfi. Mert szeret. Érzem, hogy szeret. Február 25. Egész nap egyedül voltam, ügy fájt az egyedüllét. Korán reggel felküldött egy csokor Maróhal de Niel rózsát. Beteghez utazott. Egy napra. Felhozattam a szobámba az ebédet. Máskor vele ülök kettesben lent, a közös ebédlőben. Nem Ízlett az étel. Nélküle, nem. Délután egy meghívót kaptam a fürdőben rendezendő mulatságra. Elhatároztam, hogy elmegyek. Vele. O, már mint orvos is — bizonyosan elmegy. Február 26. Lázasan készülök a mulatságra. A halvány kék crepe de chine ruhámat veszem fel. Szép akarok lenni, hóditóan szép. Az övé akarok lenni, ellenkezés, fenntartás nélkül. Élni akarok, élni! Ungmegye vezetői a célszerű elhatározás érdekében már a május hó 7-ére kitűzött gyűlés tárgysorozatába vette e tárgyat, úgy hogy a jövő tárgyalás sem késhet tovább mint egy hónapig s igy a közönség bizton várhatja már az iskola felállítását és előre készülhet arra, hogy nem lesz többé kénytelen a klasszikus tudományok iránt fogékonysággal nem biró gyermekét gimnáziumba járatni, hanem praktikus életpályára is küldheti azt. A város elhatározásánál számításba vette, hogy a város közönsége ezen fontos cél szolgálatában áll és az első 3 éven át évi segélyekkel, alapítványokkal fogja az iskola szervezését előmozdítani. Dicsérendő példával járt e tekintetben elől a minden szép és nemesért lelkesedő Árky Ákos képviseleti tag, aki 3 éven át évi 100 koronát és Blanár Ödön fögimn. tanár, aki 3 éven át évi 20 K-át ajánlott fel. Reméljük, hogy nemes példájuk követőkre fog találni. Különösen felhívjuk már jó eleve pénzintézeteinknek jó indulatát, akiknek érdekükben áll, hogy a jövőben Ungvárt intelligens, hivatása magaslatán álló kereskedelem létesüljön. Dr. Juszkovlts Mór, Egyházmegyei közgyűlés. — Április 29. — Az ungi református egyházmegye április 29-ón tartotta városunkban ez évi tavaszi közgyűlését, mely reggel 8 órakor templomi istenitisztelettel vette kezdetét a lelkészek, tanítók, egyházmegyei tisztviselők, egyházi kiküldöttek, valamint az összes helybeli iskolák ref. növendékeinek nagyszámú részvételével, mely alkalommal Réthy László ungvári segédlelkósz mondott szépen átgondolt alkalmi imát. A templomból a P. Horváth Mária ház termébe vonultak a gyűlés tagjai, hol Szűcs István esperes gyűlést megnyitó imádsága után Komjáthy Béla ogyházmegyei gondnok távol- maradását igazoló levelét olvasta fel s a világi elnöki szék elfoglalására Minay István egyház- megyei tanácsbirót kérte fel. A tanácskozás megkezdése előtt a ref. egyházat a közel-multban ért veszteségekről: Fejes István tiszáninneni és dr. Antal Gábor dunántúli püspök haláláról megemlékezve — érdemeik méltatása mellett — emléküknek jegyzőkönyvi megörökítését, úgy szintén dr. Tüdős Istvánnak az egyházkerület püspökévé történt megválasztása alkalmából kifolyólag az egyházmegye nevében leendő üdvözöltetósét indítványozta. Az esperes évi jelentésében megemlékezik Bacskay Sámuel csapi lelkész elhunytéról és emlékének jegyzőkönyvben leendő megörökítését indítványozza. Az indítványokat egyhangúlag elfogadták. Az esperesi évi jelentés kiemelte, hogy az egyházmegyében a valláserkölcsi élet, az egyházi és iskolai célokat szolgáló adakozás, áldozatkészség nem hanyatlott az elmúlt évben sem; a lelkészek, tanítók s a hivek között annyira kívánatos egyetértés csupán egy két egyházban zavartatott meg, illetőleg a gyűlés —■ élénk sajnálatára — idáig még nem állhatott helyre. Dr. Sutka István és dr. Kiss Bálint nagy- kaposi ügyvédek, mint az egyházmegye megválasztott tiszteletbeli ügyészei hivatalos esküjüket ez alkalommal tették le a közgyűlés színe előtt. Egyed Béla szirénfalvai tanító az első lelkész- képesitó vizsgát letevőn, segédlelkészül az egyházmegyébe bekebeleztetett. Az egyházkerületi gyűlésre — kőpviselőkül — az elnökségen kívül Nagy Sándor, Maksa József papi, Minay István, Stépán Milyen édes ez a szó: élni. Milyen jóleső . .. Hát lehetséges, hogy újra kezdjem, hát élhetek még, újra, mint még soha! Most látom csak, hogy az emberi életnek nincs mindig egyforma értéke. Hogy elsiklik néha, nyomtalanul, anélkül, hogy valamit is hátrahagyna. És milyen értéknek tűnik fel nekem most! Egészségesnek kell lennem. Érzem, hogy az vagyok. És igy érezni csak az tud, aki már igazán beteg volt. Elpirulok, ha szerelmemre gondolok. Pedig milyen természetesen emberi a vágyakozás! Február 27. Egy hajókirándulást tettem vele. Rideg, hűvös februári reggel volt és a sivitó szél magasra korbácsolta a hullámokat. A parton állók zsivaja messze elhalt mögöttünk s a nagy ködben úszó nyilt vizen siklottunk tova. Kéjesen élveztük a tenger sós levegőjét, melyet a szél arcunkba vert fel. Künn maradtunk a fedélzetén. A hajó korlátS ”ra támaszkodva bámultuk a természet játékát. ilyen szép volt ez a reggel! Egymáshoz simulva, egyedül, ketten. Mi ketten. — Nézze — mondta —■ hogy küzdenek a tajtékzó hullámok a szél ellen! Itt is, mindenütt: küzdelem. Milyen kimerítő, keserves küzdelemre volt szükségem sors, körülmények és akadályok ellen, hogy kifejlődhessem, hogy azzá legyek, aki ma vagyok. — Én is küzdöttem — feleltem — de impon- derabiliákkal szemben, hiszen minden küzdelem, és a láthatatlan talán a legnehezebb ... Megsimogatta a hajam. Lágyan, melegen, résztvevőn. Olyan jól esett ez a simogatás és mégis fájt. Egész éjjel azon gondolkodtam, hogy vajion az orvos simogatta-e meg betegét, vagy a férfi szerelmesét?
