Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-11 / 2. szám
52. évfolyam Un íj vár, 1914. január^ll. 2. szám. ELŐFIZÉTÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ..........4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 40 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ------- den csütörtökön. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ■ KIADÓniVATALI TBI.KPONS7.ÄM II. —- Ä városi párt megalakulása folytán a városi ügyek iránt támadt köz- érdeklődés erősen emelkedőben van. Azok is, akik csatlakoztak a párthoz, de azok is, akik a várakozók álláspontjára helyezkedtek: egyaránt tárgyalgatják a tömörülés folytán elérhető eredményeket, s festegetik a jövő képét. Sokan különösnek találják, hogy egy párt csak azért alakuljon, hogy rendet teremtsen úgy a szorosan vett közigazgatásban, mint a városi vagyonkezelésben, s ezek keveselik a párt programmját; ezek nézete szerint a párt programmjának nem szabadna ily keveset fel ölelni, hanem ki kellene annak terjedni a város jövő fejlődésére, a fejlesztési módokra, s pontonkint kellene megjelölni, hogy mit, mikor és miből fog létesíteni. Szóval, ők már szeretnék látni a kész, kidolgozott, részletes tervet, mely a Nagy Ungvár alapjául szolgálna, s emellett elfelejtik, hogy amiként nem emelhetők tartós, szilárd épületek jó alap nélkül, azonjsépen egy város céltudatos, helyes, józan fejlődésére és fejlesztésére is első sorban az szükséges, hogy annak közigazgatása olyan legyen, mely a fejlődésnek nagy munkája alatt — részben a kivitelre hivatott egyének szellemi gyengesége, másrészt az anyagiak ziláltsága miatt — össze ne roskadjon. Első sorban tehát meg keli alapozni a városi adminisztrációt, jóvá, rendszeressé, egyöntetűvé kell tenni a tisztikar munkáját, helyre kell állitani az egyensúlyt a vagyoni állapotokban, s csak ha ez mind meglesz, lehet gondolni, lehet tárgyalni a jövőbeni mikénti fejlesztésre. A ma ingatagságát kell megszüntetni mindenekelőtt, ez pedig csak a város általános közigazgatásának és vagyonkezelésének a törvényes mederbe való terelésével érhető el. Nem kevés tehát, amit a városi párt programmja tartalmaz, — s elmondható már most is, hogy ennek a programmnak teljes keresztülvitele után nagyon könnyű lesz egy uj, általános és tetszetős munkatervezetnek nemcsak felállítása, de érvényre emelése is. Nem kell tehát türelmetlenkedni. Az első lépés megtétele nélkül senki sem teheti meg a másodikat. S ne feledjük, hogy az első lépés mindig a legnehezebb . . . Az ungvári Görög Keith. Szemle egyik utóbbi száma vezércikkben rója meg a g. kath. értelmiséget, mert idegen kultúrát tanul, abban ól, „idegen kultúra hatása alatt dolgozik templomban, iskolában“, és a saját kultúráját nem szolgálja. Az idegen kultúra alatt érti a mi magyar nemzeti évezredes kultúránkat. Kedvünk van e tárgy- gyal itt foglalkozni. Nem a cikkíró felfogása és egyénisége miatt. A cikkírót nem ismerjük. Fel fogása hazafiatlan, foglalkozni azzal e helyütt nem kell. Fontossá tette e megnyilatkozást a tény, hogy az a G. K. Sz. vezércikkeként jelent meg. Az a látszat, hogy a felfogást e lap is elfogadta. Itt pedig már testvéries szeretettel megállást és magábaszállást kell követelnünk. Mi itt az északkeleti országrészben testvéri egyetértésben éltünk a felvidéki ruthénséggel. Balsorsban együtt harcoltunk. Itt termettek a kuruc idők legjobb katonái. Egy volt velük a dicsőség. Rákóczi zászlaja alá egy lelkesedéssel gyűlt a felvidéki nép. Egy vérkeringésben él e nép a nagy magyar nemzettel mindenkor. A ruthén faj, mint értékes erezet átszövi a magyar közintézmények és alkotmány minden területét és a magyar nemzettestben mint magyar tag érvényesül és foglal el helyet és tölt be vezető állásokat. Az igazságszolgáltatás, minisz teriumok, intézetek, közhivatalok, vállalatok sűrűn ellátva a ruthén fajból eredt magyar erőkkel — hirdeti e faj értékét a nemzet és e faj előtt. Ez igy volt eddig és akarjuk, hogy ezután is igy legyen. Mi testvéri szeretetben és közös célokkal akarunk élni tovább is e néppel, amelyet ne az erőszak és félelem, de az ösztönszerü testvéri együttérzés kössön össze mindannyiunkkal. Ennek egy lehetősége van csak: a magyar nemzeti kultúra. Ebben kell előrehaladni és általa érvényesülni. Mit értek volna el a ruthén faj ősei, ha hegyeik között elmaradóban az állam vérkeringésébe be nem folytak volna ? Egyek lettek volna velünk a történelemben? Mi a magyar nemzet lettünk volna. És a történelem is valószínűleg érvényesült volna mai eredményeiben. A ruthénség szóhoz és szerephez, megbeesüt- tetéshez és történelemhez a magyarnemzet által; emelkedéshez, társadalmi kiváláshoz, súlyhoz, tekintélyhez, állásokhoz és existenciához e nemzet kultúrája által jutott és jut mai napig. Ezt a kultúrát kell „idegen kulturá“-nak tekinteni? Miért idegen? Nyújt helyette más kultúrát? Minő kultúrát? A ruthén kultúrát lehet csak a vágyott cél gyanánt elgondolni. Tessék fajának ezt a legrosszabb szolgálatot megtenni! Tessék hirdetni és megteremteni e haza határai közt a ruthén kultúrát! Azt be kell ismernie minden komoly gondolkodónak, hogy ma még itt ruthén kultúra nincs. Érteni kell ugyanis nemzeti kultúrát társadalmi osztályokkal, foglalkozásokkal, közintézményekkel, szellemi és gazdasági eredményekkel. Remélhetőleg tisztában kell lennie a hozzászólónak a kultúra fogalmával. Ez egy lüktető államélet annak összes szükségletei ellátásával. Ilyen tehát nincs ruthén alapon ez országban. Meg akarják teremteni. Ám higyjók, hogy ez lehetséges. A fajok érvényesülése folytonos erőmórkő- zés. Egyes társadalmi tudósok azt állítják a mai korról, hogy most a nemzetiségi eszme érvényesül. Az egész vonalon a külön nemzetiségek erőhöz kapnak és jogokat szereznek. Általános tételként ez nem igaz. Erős, nagy nemzeteknél, avagy kicsiny, de egységes, egészséges szervezetű nemzeteknél a nemzetiségi törekvés egyáltalában nem jár sikerrel és céltalan a kísérletezés. Egy mai modern berendezésű kulturállam oly szövevényes ágazatokkal fonja át az állampolgárokat, az állam- hatalom és a minden honpolgárt képviselő közérdek oly súllyal fekszik rá, nem az egyesekre, de a különülő társadalmi tagozódásokra is, hogy Idegen kultúra. Irta dr. Nagy József. Ébreszt a dal. Irta Magyar Bálint. Sápadt homlokomra fonnyadó virág hull, Pillámon az élet csöppje már nem ázik: Arcomon utolsó versem — a halálról És hozzá valaki éji csöndbe’, távol Bús melódiákat zongorázik. Már elhagy az élet és elhagy az álom. De fölkelek újra egy ismerős neszre, Ha felcseng az ének, amelybe’ remélek : Bús ravatalomról csendesen lelépek S a dal után megyek messze . . . messze . . . Oroszországi emlékek. Irta dr. Nagy József. A szegény, szabadságavesztett finn nemzet lakott helyein száguld a vonat. Wiipuri után apró jelentéktelen helységek sorra következnek. A mozdony egyszerre megáll. Kinézek az ablakon, Val- keasaari az állomás, még finn föld. De itt jelentkezik már az orosz. A vasúti kocsik minden lejárója előtt fegyveres katona áll. Talán fegyen- ceket visz ez a jámbor vonat. Korántsem. Négy tagú fényes társaság lép be a kocsiba. Mellük tele aranyos paszománnyal és érdemrenddel. E nagy urak félelmetes sora közt lépdelünk egyen- kint elő és nézik e katonák útlevelünket, arcunkat és kutatják talán gondolatainkat. A jámbor utasok nagy alázattal és néma félelemmel tekintenek fel a csillagos urak mord ábrázatára. Fegyvervillogás minden oldalról. Ez fogadja a békés utast az orosz határ előtt. Minő lehet az isteni cár birodalma, ha a küszöbét már ennyi fényes katona őrzi. A vizsgálat részletes alapossággal folyik. Nincs itt hangos szó, utasok türelmetlensége Meghajlás és néma alázat. A cár atyus birodalmához közeledünk. * * * Tele élettel a Newa partja. A folyóban apró nagyobb hajók, csónakok, tutajok százai mozognak. A hajó-hidak felvonói időnkint nagy lánccsörömpöléssel ketté nyílnak, fürge félémmel látszanak ilyenkor egymás hátán átömleni a nyílásokon a veszteglő hajók csoportjai. Itt a forgalom is rendeletszóra történik. A Péter Pál erőd mint meglapult zsarnok figyel a folyóra, lomha tömegén nem látszik semmi élet, semmi szárnyaló emelkedés, alacsony falazatával szürkén hidegen olyan, mint a kórlelhetlen, szívtelen szigor, mely előtt csak egy ur áll mint parancsoló, — szemben vele a Newa partján — a cár téli palotája. — Állok, és agyamban végig fut a történelem. A fehér cár, a minden oroszok istenné emelt ura. Napoleon, a szabadságharc. Regények rég felejtett alakjai élednek fel újra. Mindez, itt, itt született és történt a Newa partján, a cár birodalma fővárosában. A Pál erőd közelségében fekszik a kisded házikó, hol Nagy Péter cár állandóan lakott és dolgozott. Az előcsarnokban papok imádkoznak és árulnak gyertyát az ájtatoskodóknak. A cár szobája ezer gyertya lángjától tündöklőén fényes, íme az oltár, előtte zsúfolt szorongásban térdel és imádkozik az orosz Mellét veri és homlokát csúsztatja a földön. Az oltár fölött ott pompázik a kép. Aranykeretben, ezernyi gyémánt és drágakő közül lenéz a Nagy Péter cár arca a képből. Az imádkozó nép alig meri tekintetét néha hozzá felemelni. S ha hozzá felimádkozott, összetört alázattal sirja tovább imáját a szent előtt s megy újabb és újabb gyertyát vásárolni, hogy áldozata égjen, lobogjon, kiolthatatlanul. A szent, az oltárkép : Nagy Péter cár képe. A cáré, ki az idegenek és főurak ellen lázadó ijjászok ezreit kínvallatás alá vettette és könyörület nélkül lenyakaztatta. Aki a neki nem engedelmeskedő helységek lakóit megtizedeltette és dereglyékre felfüggesztve a folyókon úsztatta. Aki Zsófia nővérét Moszkvában kényszeri tette, hogy a zárda ablakából, amelybe őt benyiratta, 300 hive kivégeztetését nézze végig. Mennyi történelem van e múlt és a szegény muzsik áhitatos imája között, ki utolsó kopekjét gyertyára költi, hogy annak fénye mellett imádhassa urát, a cárt... * * * Türelmetlenül várom a pénztár megnyitását. Előttem isteni nyugodtsággal állanak az oroszok. A vonat 7 órakor indul s egy fél órája nincs pénztárnyitás. Senki sem zúgolódik. Várok én is. A vonat elrobog. A váróterem tömve emberekkel. A nagy terem sötét és piszkos. Csak egyik sarokban lobog ezernyi gyertyafényben az oltár. Előtte utasok térdelnek és imádkoznak. A legközelebbi vonat egy óra múlva indul csak Moszkvába. Kezdek érdeklődni a viszonyok iránt. — Uram, várjon türelemmel, mi már déltől várunk, talán ma elutazhatunk. Ismeretlen fogalom előttem. A menetrend a kezemben. A vonatok indulása bevezetve és utazni nem lehet. Megszólítok egy vasúti alkalmazottat. — Nincs jegy. Ha jut, kap. Ez is furcsa. Eszembe jutott az orosz lelkiismeret. Odatolakszom a pénztár ablakához és bezörgetek. Ilyen merénylethez nem igen lehettek hozzászokva, kinyílt az ablak. Szembe találom Lapunk mai számé 10 oldal.
