Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-11 / 2. szám
2 (2 szám) U N G 1914. január 11. e kötelékeket átszakitani és az állam keretei között önálló és az állam összes céljai és irányaitól eltérő más vérkeringést bevezetni nem lehetséges. Itt tehát a nemzetiségi eszme sem diadal maskod- hatik. Diadalmaskodhatik a nemzetiségi eszme erkölcstelen alapokon felépült, avagy igy vezetett államokban és akkor, ha egy nemzetiség kulturális erői lassan, évszázados munkássággal annyira felgyülemlettek, hogy megnyilatkozásuk önmagá ban túlsúlyt jelent és e túlsúly saját ereje hatalmával befolyáshoz is jut az államkormányzatban, és esetleg ha a nemzetközi viszonyok kedvezőek és a fennálló nagyhatalmak érdekei úgy akarják, — nemzeti önállósághoz is eljuthat. A felvidéki, ruthénség a maga nagy tömegében, neveltetésében, hagyományaiban hazafias. A ruthén reformátor csak nem képzeli el, hogy e ruthénséget a haza határain túlterjedő törekvéseknek megnyerheti És e törekvés mellett a magyar államhatalom néma és türelmes szemlélőként közrejátszik! Ez nem lehetséges. Külföldi törekvésekre, azt hiszem, a ruthén reformátor sem gondolhat. Megjegyezzük, hogy e fogalommal : ruthén reformátor, azokat célunk jelölni, kik a mai nemzeti elhelyezkedés állapotán változtatni akarnak. A ruthén kultúrát tehát itt e haza határai közt kell megteremteni. Tessék előállani a tervekkel, eszmékkel és eszközökkel. A föld jórészben az államhatalomé, vegyék el ezt a magyar államtól. Az egész ruthénlakta vidékeken az értelmiségi pozíciókat a magyar nemzet tölti be. Viszont a ruthén értelmiségi erők — a magyar nemzeti kultúra áldása- és jutalmaként — szerte e hazában minden helyen: legmagasabban, középen, lent elhelyezve munkálkodnak közre e nemzet jövőjének biztosítása érdekében. A papság és tanítóság, a mai értelmiség, hazafias érzésekkel telített magyar. Ezektől fegyverbarátságot, avagy cim- boraságot vár a ruthén reformátor? Hazafias érzésüktől eltekintve, jórészt ők a magyar nemzeti állam fizetett alkalmazottai, mert exisztenciájuk majdnem egészben a magyar államtól függő. Marad a ruthén nép, melynek sorsán a reformátor ruthén kultúrával akar lendíteni, ösmerjük mi is ezt a derék, szerencsétlen népet. Erről azonban nem lehet állítani, hogy ruthén kultúrát képvisel, avagy ilyennek képviseletére hivatott. Ezt a népet támogatni, segélyezni kell. Ez egy kiskorú nép, mely atyai jóindulatra szorul ahoz is, hogy megélhessen. De tessék megismerni e népet, ez szereti a magyar nemzeti kultúrát, ez örül a magyar iskolának és minden intézménynek, melyet az állam néki juttat. Tény, hogy az ország közállapota, anyagi helyzete nem áraszthatja el a kultúra sok áldásával, de ez országos baj, melyhez nemzetiségi kérdésnek semmi köze. Álljon elő a ruthén reformátor csak életrevaló eszmékkel, hogy teremt itt a magyar „idemagam egy csodálkozó, megdöbbenő tekintettel, jobban benézve, egy sok sujtásu arannyal ékes vasúti tiszttel. — Uram, nekem ma el kell utaznom Moszkvába, kérek jegyet, szívesen adok egy rubel borravalót. Az ablak becsukódott és pár perc múlva a jegyet kihozta nekem egy vasúti altiszt, szigorúan számot tartva természetesen a borravalóra. A szegény, csendes oroszok szomorúan néztek utánam, nekik nem volt egy rubelük borravalóra . . . * * * Le a kalappal! A Kreml falához értünk. Feltett kalappal földi halandónak nem szabad a boltozott kapubejáraton keresztül menni. Alexej cár parancsolta még igy és szigorúan betartja mindenki e parancsot. Levett kalappal lépünk be a földi paradicsomba, a világ legszebb császári hajlékába, a templomok és épületek e csodás össze- épitettségébe. A nap ragyogását sokszorosan verik vissza az aranyos tetők, tornyok és kupolák, melyeken belül a kincs, a fény és pompa orgiáit üli. Kép, arany és drágakő. Más anyagot nem is lát a belső helyiségekben a szem. A cári termek, kincstár, tündéri, avagy démoni csillogásban. Velem együtt egy csoport benszülött sápadt, vézna orosz lépdel a fönséges teremszolgák között. Sóhajtanak az oroszok. Istenein, Istenem, ez a cár atyus lakása. E kincs az övé. íme egy korona 80Ó gyémánttal, a cár trónja 2200 drágakővel és még mennyi, mennyi dicső korona. Hát Erzsébet cárnő szinarany-szánkája, amelyen Szentpétervárról Moszkváig utazott. Mennyi arany- és ezüstedény ezeren felül egy rakáson.' Az áhitat és öröm könnye csillog meg a jó orosz szemekben. Ez mind a cáré. Mily boldog, hogy ilyen gazdag, nagy ur a cár. Mélyen belenyúl rongyai közé és félő tisztegen“ kultúra rovására ruthén kultúrát?! Erőhatalom nem áll rendelkezésre se anyagiakban, se erre alkalmas szellemiekben. Ezzel szemben figyelmét felhívjuk arra, mily rossz szolgálatot tesz saját fajának, ha ennek hiva- tatlan szószólójaként ruthén törekvéseket bevezetni igyekszik. Miként a fajok érvényesülése erőhatalmi mérkőzés, a ruthén törekvés, mihelyst mint ilyen jelentkezik, azonnal szemben találja magát a magyar nemzeti államhatalommal. Hihető, hogy a küzdelem eredménye kétséges? Ha az államhatalom e fajjal szemben védekező, elzárkózó, avagy támadó álláspontra helyezkedik, nem megy tönkre ezer és ezer nemes törekvés, ambíció és exisztencia, amelyet a reformátor pótolni alig lesz képes? Okos, igazságos és fajszeretetből fakadó e fajt egy államhatalommal szembe állítani a siker minden kilátása nélkül, céltalan ideákért?! Nem jobb a nemzetben élni és a haza áldásait élvezni? A magyar faj fogalma ma már közeledik ahoz a fogalomhoz, ami az „amerikai“ fogalom. E haza határai közt magyar intézményekben egészséges vérkeveredés alapján államóletet élő állampolgárokat jelent, akiket minden faj, ha a nemzeti kultúrát szolgálja, egyformán képvisel. A nagy ruthén reformátorok — akik mögött valószinüleg eredményesen egy egy ki nem elégített ambíciót, avagy felgyülemlett éhséget, legjobb esetben idióta és nem e világba való álmodozót kell keresni, — hagyják csak e derék hazafias népet évszázados hagyományaikban. Legyenek igen is büszkék arra, hogy hű magyarok. Érvényesüljenek minél sűrűbben a magyar kultúra minden fokozatán, önmaguknak ezzel jelent és jövőt, fajuknak elismerést, a nemzet vérkeringésének pedig egészséges életerőt biztosítanak. Apáik, őseik, kipróbálták évszázadok alatt a testvéri együttérzés megdönthetien erősségét, sőt jóságát, e népet tehát meg ne rontsák, mert az államhatalom nemcsak jutalmaz, fentart és emel, de ha kell, a zavarókat sújtani is tudja. A ruthén nép szeresse e hazát és ne féljen a magyar kultúrától. E kultúra még be fogja népesíteni a hegyeket a jólét ragyogásával, köszöntse azt majd magyar szive mellett zengő magyar szóval is. Fajában maradjon meg jó ruthénnek, mert ez ősi faj a magyar mellett régi lakója e hazának. Dr. Noyák István eperjesi püspök. Újabban a püspöki székek betöltésénél azt a gyakorlatot látjuk, hogy csupa fiatal, tetterős emberek kerülnek az egyházfejedelmi méltóságokba. És ez jól is van igy. A fiatal ember magával viszi a püspöki székbe az ambíciót, a kezdeményezés nagyobb bátorságát és egyházmegyéje érdekében oly intézmények létesítésébe is belevág, melyek megvalósítása hosszabb időt kíván. Ily fiatal, ambiciózus vezért kapott az eperjesi g. kath. egyházmegye is. B. e. dr. Vályi lettel nyújtja át utolsó kopekjét a cár atyus egyenruhás szolgáinak, talán meg is sérti őket vele ! Hátha megszólal a nagy Iván harangtorony a maga 33 harangjával. Egész Moszkva félő áhítattal néz a magasan uralkodó császári Kreml épületei felé. Zúgnak a harangok. Talán a cár haragszik. Avagy azt zúgja minden orosz alattvalók fülébe parancsolón, fenyegetőn: ti csak imádkozzatok és dolgozzatok. Én majd felhalmozok nektek még több kincset és drágaságot, a cár csillogni fog és ti legyetek boldogok, hogy a kincseket a Kreml kapuja elé lerakhatjátok . . . És az oroszok boldogan rakják minden pénzüket a cár és Isten oltáraira ... A nagy harang „A Cár“, mely közel 202 ezer kg.-ot nyom, leszakadt a harangtoronyból. Egy darabjával kihasadva ott hever a torony lábánál. Annyi temet még a cári akarat sem helyezhetett el... * * * Moszkvától Varsóig elég hosszú az ut az orosz birodalom szivén keresztül. Két éjjel és egy nap folyton száguld a vonat. Órákig kietlen sik ságok és pusztaságok. Esemény, ha jön egy állomás. A vonat érkezéséhez összecsődül a nép, a vidék lakossága. Előhozzák eladni valóikat. Nyers bőrt, tyúkot, tojást, húst, tejet és ami szegénységétől kapható. Megindul a vásár a vonattal. Az oroszok ünneplőbe öltözve jöttek el a vásárra és boldogok, ha pár kopekért holmijaikon túladhattak. Elnézem e jóságos, jámbor népet. Itt él elszórva a végtelen sikságokon, szegénységben, nyomorúságban, nincs más boldogsága néki, mint az Istenbe vetett hite. Itt lenn ott csattog a hátán nyomorában hü társa és vágyainak elrettentő fékentartója: a kancsuka. Ezt sírta el nekem egy, Nyugaton egyetemeken járt orosz, akivel egész napra összehozott a véletlen és az ut. Oroszországban minden szabad. Csak véleményt nem szabad nyilvánítani. Az erkölcstelenség nyilvános János püspök halála után két évig várt uj kormányzója után, mig végre 1913. okt. 17-én megjelent a legfelsőbb intézkedés, mely a jelöltek legfiatalabbikát, dr. Novák Istvánt emelte a püspöki székbe. Kineveztetésének hire megörvendeztette úgy az eperjesi, mint a munkácsi egyházmegyét. Az eperjesi egyházmegye méltán örülhetett, mert ismét tetterős, tudós, müveit egyházfőt kapott, a munkácsi egyházmegye öröme pedig a büszkeség öröme volt, hogy ime, most is ez az ősi egyházmegye adhatott püspököt a testvérmegyének. És a munkácsi egyházmegye büszkeségéből méltán kér részt magának ezen egyházmegye székvárosa, Ungvár is. Dr. Novák Istvánt mi is a magunkénak mondhatjuk. Igaz, hogy a zemplén- megyei Ugar községben született, 1879. dec. 4-én, de gyermekkorát és ifjú éveit itt“ töltötte közöttünk. Itt végezte .középiskolái tanulmányait, itt nyerte műveltségének alapját; s hogy mohón szívta magába a magyar nemzeti kultúra nedvét, mutatja az a körülmény, hogy mint VIII. osztályú tanulót, sok jeles társa' közül őt választották meg az Önképzőkör elnökévé. Nemcsak szorgalma és tudása, hanem lekötelező modora és kellemes előadása is praedesztinálták őt erre. A jeles érettségi bizonyítvány elnyerése után b. e. Firczák Gyula püspök felvette őt a mun- kácsegyházmegyei papnövendókek közé s az esztergomi papnevelőbe küldte fel. Itt is jeles eredménnyel végezte tanulmányait s elöljárói közül fökép dr. Prohászka Ottokár, jelenleg székesfehérvári püspök, volt rá nagy hatással. Az egyházias szellem komolyságával, az akadályt nem ismerő Prohászka-féle tennivágyás ambíciójával telve került haza, s csakhamar felvétette magát a wieni felsőbb theologiai intézetbe, az Augusti- neumba, hogy tovább képezhesse magát és elnyerje a hittudori diplomát. Már ekkor mutatkozott benne a nyelvek tanulása iránti hajlam; megtanult németül, franciául, később elsajátította az olasz nyelvet is. Tanulmányozta az ó-szláv szertartási nyelvet és a ruthén nyelvet is, melyeket szintén jól tud. Környezetét mindig felhasználta arra, hogy műveltségét egy-egy újabb szerzeménnyel gyarapítása. Nem hanyagolta el kedvelt gordonkáját sem, mely komoly tanulmányai közepette kellemes szórakozást nyújtott neki. 1904-ben szerezte meg a doktori oklevelet s ugyanazon évben vette fel a szentrendeket. 1906 ban a helybeli papnevelő-intézet prae- fektusa lett. A papnövendékek csakhamar megkedvelték őt, mert nevelési rendszerében nemes érzelmű jó barátként mutatkozott növendékei előtt. Hogy egyebet ne említsek, beállott ő is a klerikusok zenekarába gordonkásnak s elképzelhető, hogy ezzel mennyire felemelte a papnevelőben a zene művelése iránti hajlamot. Kiváló ambícióval vezette a kispapok magyar egyházirodalmi iskoláját is. Nagy elfoglaltsága mellett ráért arra is, hogy a püspöki székesegyházban tartalmas beszéd- sorozatokat tartson, melyekkel teljesen lebilincselte hallgatóit. Ungváron nem sokáig maradt, mert 1909-ben gróf Pálffy Móric, vatikáni nagykövetségi tanácsos, aki őt Wienben nagyon megkedvelte, fiai mellé nevelőül hívta meg. A grófi család körében újabb tere nyílt a további önképzésre. Az év nagyobb részét a család Rómában töltötte, s itt dr. Novák István mohón és kimondhatatlan. Szentpéterváron elég jó szállodába szálltam s üveggel fedett nyári kertjében nyilvánosan folyt a tobzódás, félmeztelen nők az ablakokból kacérkodtak és folyta részeg benszülött urakkal az orgia szemünk előtt fényes nappal. Az utcákon este vagy éjjel nem ajánlatos járni, erre figyelmeztet jóakarattal a szállodás. Annyi nyomorékot sehol sem látni, mint Oroszországban. Szentpétervár utcáin minden harmadik ember kéregető és minden oldalon egy-egy kéz nyúl kérőleg feléd. Még a vonatok is meg vannak szállva kéregetőkkel. A nép mindenütt csendes, jámbor, piszkos, fanatikus, végtelen szegény és nem követelő. Az egyenruhának nagy a tekintélye. Illetőleg csak annak van tekintélye. Hozzászámítva a reverendát is. Nagy börtön ez a birodalom, amelyben uralkodnak a kancsukás felügyelők. Fény és kultúra csak a cári és főúri lakások és templomokban van. Szemben e keleti gazdagsággal, ott terpeszkedik a nyomor és elmaradottság minden irányban. A falvak helyzete kétségbeejtő. Sártengerbe helyezett odúkban lakik az orosz nép. Kulturális nagy intézmények még a fővárosokban is keleti kópüek. Moszkvában, a képek számát tekintve talán a világon leggazdagabb képgyűjtemény a Tretjákow-muzeum: sikátorok közt, falusi jobb magtárhoz hasonló épületben van elhelyezve. A Rumjanzewszki-muzeum ódon épületében zsúfoltan halmozódik össze a nagy gyűjtemény; az enyészet sorsára bizva látszik. Minden nyomort, piszkot és elmaradottságot befed a téli hó. Ekkor hihető, hogy tündöklőén fehér a cár birodalma. Szánkók száguldanak, ostorok pattognak, csengők csilingelnek, én ekkor is úgy hallom, hogy a nagy birodalom'fminden zugából éhes farkasok vonítása hangzik, mely elől ijedten bújik hideg odúiba az éhes, alázatos orosz . ..
