Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)

1913-09-21 / 39. szám

2 (39. szám) U N G 1913. szeptember 21. 8% a Vili., 30% a IX., 30% a X. és 30% a XI. fizetési osztályba soroltassék. Az előléptetés auto­matikus legyen. A lakásjárándóságnál az alapelv az, hogy az állami tisztviselők lakáspénze olyan nagy legyen, mint a katonáké. Hogy mennyire elmarad a tiszt­viselők lakáspénze a katonatisztekétől, legjobban bi­zonyítja az az eset, hogy egyes helyeken a katona­tiszt lakáspénze kétszeresénél is több, mint a megfelelő fizetési osztályban levő polgári tiszt­viselőé. Erre az igazságtalan megkülönböztetésre nem szolgálnak rá az állami tisztviselők, akik a haza üdvéért — a hasonlítás terére nem akarok lépni — szintén dolgoznak. Végül megemlítendő a nyugdíj körül tapasz­talható méltánytalanság, amely legfőképpen abban nyilatkozik meg, hogy a főiskolát végzett alkal­mazottak, továbbá az altisztek állományainak né­mely kategóriái kapták meg, 35 évi szolgálat után, az utoljára élvezett beszámítható javadalmazás tel­jes összegével egyenlő összegű nyugdíjra való jogosultságot A teljes nyugdijat elérő időt illető­leg tisztviselő és tisztviselő között különbséget tenni nem jogos és nem észszerű. Elvégre a köz­ügynek minden katonája abban a körben, ahová a sors állította, egyaránt szolgálja a haza érde­keit. Miért kell ezt a szolgálatot egyiknél 35, a másiknál 40 évig követelni!? A győri kongresszus mindenesetre higgadtan, méltóságteljesen hozza meg határozatait. Szavát bátran emeli föl a fontos pozícióban működő tisztviselők erkölcsi és anyagi érdekeiért. Legyen így! Legyen eredmény! Deák Gyula. Kolera ante portás. Újabb esetek. — Városunk védekezése. — Dr. Ország felhívása és ápoló-tanfolyama. Jó szomszédok vagyunk. Kivettük a részűn két a balkán népek „mulatságának“ minden fázi­sából. A határról visszajött tartalékosok behozták magukkal a kolerát is, s most már igazán túl vagyunk azon, hogy a koleraveszedelem behurco- lásának megelőzéséről beszéljünk, mert a kolera már ante portás. F. hó 13-án este történt az eset; a radvánci cigánytelep egyik háznak nevezett putrijában koleragyanus tünetek között megbetegedett Tir­pák Zsuzsi cigányasszony. Lőrinezy Jenő alispán, Szabó Zoltán tb. főszolgabiró és dr. Reisman Arnold városi orvos siettek ki s miután az eset a kolera összes gyanús körülményeit magán viselte, vesztegzár alá helyezték az egész telepet. Az asszony másnap reggelre meghalt, a boncoló orvosok: dr. Bloch és dr. Herz a beteg váladékát felküldötték a bakteorologiai intézetbe, ahonnan 16-án este megjött a jelentés, hogy kolera. A vesztegzár 18-án este járt le; Isten csodája, hogy a túlzsúfolt cigánytelepen több eset elő nem fordult. A cigánysor melletti hatalmas tócsát, mely­ben a cigányasszony előző nap fürdött, katona­ság őrzi és 2 hét múlva egy vaggon mósszel fertőtlenitik. Most már nem lehet a kolera behurcolásának a megakadályozásáról beszélni, mert már itt van, csak arról, hogy mi a teendője minden egyes embernek, aki el akarja kerülni ezt a rettentő betegséget. A hatóságok mindent megtesznek a baj széthurcolásának a megakadályozására. Az agilis dr. Gulácsy várm. főorvos már napok óta nem pihen, dr. Ország-ot meg a városi „kolera“ veszi állandóan igénybe, minden 5 perc múlva jelentenek egy-egy gyomorrontást. Városunk hatósága minden héten beönti mésszel a kanális gödröket, a Kis- és Nagy-Ung vizének használata el van tiltva, bár helyes volna, ha a vizet vegyileg elemeztetnék, igy legalább biztosan tudnók, vájjon fenyeget-e veszély az Ung felől. Az alispán nem engedélyezte a repülő- meeting megtartását a kolera-veszedelemre való tekintettel. Bármennyire is sajnáljuk a derék Kvasz és Hegedűs mestereket, ezen intézkedést csak dicsérni tudjuk. A koleraveszedelem elhárításának előkészüle­teiben dr. Ország városi ügyvezető-orvost nagy elismerés illeti, aki fáradságot nem kiméivé rendezte ápoló-tanfolyamát a városházán, melyen 19 hiva­tásos és önkéntes ápoló vett részt, akik a kolera felismerése, tünetei, az ápoló önvédekezése, a fertőtelenitésből tettek praktikus tudást eláruló vizsgát. A résztvevők a következők: Jotta Izráel, Klein József, Braun Márk, Herskovits Jenő, özv. Alexovits Józsefné, Kemszky András, Vojnár Jánosné, Ganzfried Bertalan, Reisman Emánuel, Propper Em., özv. Ebert Mórné, Weinberger Mór, Friedman Efraim, Csontos Jánosné, Gáti Elemérné, Papszt Ignácné, özv. Hegedűs Mihályné. Dr. Ország, tekintettel az izr. közeledő ünne­pére, a következő indítványt jelentette be a rendőr- kapitányságon : Tek. Városi Rendőrkapitányi Hivatal Tekintettel a kolerajárvány veszélyére, az iránt keresem meg a tek. kapitányi hivatalt, miszerint a közelgő izr. nagy ünnepek alkal­mából felhivandók az összes helybeli izr. templomok gondnokai, hogy a templomok ne legyenek túlzsuíoltak, kellő szellőztetésről gon­doskodjanak, a hosszunapon pedig napközben 1 l/a órára a templom kiürittessék. végül pedig eltiltassék a templomban szénát hinteni. A tiszti orvosok e tekintetben az ellen­őrzést gyakorolni fogják és a tapasztaltakról jelenést tesznek. {Jngvár, 1913. szept. 17. Dr. Ország Jakab, városi t. főorvos. * A radvánci eset, sajnos, nem maradt egyedül. 17-én Csapról jelentettek gyanús esetet. Lőrinezy Jenő alispán és dr. Gulácsy főorvos rögtön Csapra utaztak. A betegek a Balog-család tagjai: 2 férfi, egy nő, állapotuk súlyos, bár a nő álla­pota, amint értesülünk, javult. A betegséget a férj szerezte, aki vasutas. 18-án Téglás, Szűrte és Kis- rátról jeleztek egy-egy gyanús esetet. Védekezzünk... A túlzott óvatosság is helyes, mert azt igazán nevetséges hajtogatni, hogy a kolera nem úri betegség, hiszen Pesten is egy ügyvéd kezdte meg a kolerás betegek sorát. Az alábbiakban adjuk tájékozás céljából az orvosi tanácsokat, amelyek megtartása esetén nem kell félnünk a kolerától: 1. Tekintsük magunkat valahányan egy egészségügyi csapat katonáinak, akik valameny- nyien kötelesek vagyunk arra, hogy. a közös ve­szedelemmel szembeszálljunk. Senki se vonja ki magát ebből a komoly kulturkötelezettségből, mert a disszidensek nemtörődömségükkel is ter­jesztik a veszedelmet. 2. Rendszeresen éljünk! Mérsékelt táplálko­zás. Kerülése minden excedálásnak. Magyarán: ne lumpoljunk. A szervezet erejét és igy ellent- állóképességét védjük, ha a veszedelem idején tartózkodunk az éjszakázásoktól. 3. Feltétlen tisztaságra ügyeljünk e napok­ban még inkább, mint máskor. Kerüljük a folyó- vizben való fürdést és lehetőleg más közös für­dőket is, de akinek módja van benne, az otthon lehetőleg naponta fürödjék. Különösen étkezések előtt kéz- és szájmosás nagyon ajánlatos, öltsünk lehetőleg naponta tiszta fehérneműt. 4. Étrendünkre vigyázzunk. Csak lőtt és sült ételnemüeket fogyasszunk. Keriilendők a „fölvágottak“, a „hideg vacsorák“, de különösen és feltétlenül kerülendők a nyers gyümölcs, a nyers tej és ennek termékei, a sajtok. A túlságos jóllakottság sem okvetlenül szükséges az ilyen járványos időkben. 5. Gyermekeinkre különösen vigyázzunk. Küldjük őket a friss levegőre, de lehetőleg fel­ügyelet mellett, hogy tömegekbe ne keveredje­nek és tiltott ételeket ne egyenek. 6. Múló rosszullét esetén is okvetlen és azon­nal vegyük igénybe orvosunk tanácsát. A titko­lódzás ilyen időben úgy a betegre, mint környe­zetére halálos veszedelem lehet. Ne veszítsük el a fejünket, de gyorsan és erélyesen intézkedjünk. 7. Tartsuk szemmel mindazokat, a kikkel egy házban lakunk. Gyanús körülmények esetén tegyünk jelentést a hatóságnak. Piszkot, szennyet ne tűrjünk a házban. Fertőtlenítés és gondos ta­karítást követeljünk háztulajdonosainktól. Házan­ként és családonként kell megvívni a tisztaságnak és a higiéniának ezt a nagyszerű csatáját. 8. Forralt vizet vagy ásványvizet igyunk és a salátafélék, ugorka stb. élvezetétől tartózkodjunk. 9. Ne féljünk a veszélytől, de ne is kicsi­nyeljük. 10. Fertőlenitő-szappanokkal — kolozsvári Szent László fertőtlenitő-pipere- és Szent László fertőtlenítő mütőszappannal — mosakodjunk. Tartsunk kezünk ügyében fertőtlenítőszereket, a melyekkel otthonunkba hazatérve, magunkat és családunkat biztonságba helyezhetjük. 11. Kerüljük azokat a házakat, ahol kétség­telen, vagy gyanús megbetegedések fordultak elő. Látogatóba ne járjunk. Sokadalmakat kerüljünk. 12. Az alkohol nem óvszer! Sőt ellenkezőleg. * Kimutatás Ung vármegye területén előfordult koleragyanus megbetegedésekről szeptember hó 10—20-ika között: Szeptember 10-én, Nagygejőcön: Homoki Dániel, 45 éves, földműves; Béres Péter, 19 éves, földműves. Szeptember 12-én, Kisgejőcön: Habada János, 19 éves napszámos. amelyen minden csillag egy-egy szerelmes gon­dolat. A férfiun azonban egyszerre csak gyenge remegés fut át, megfogja felesége kezét és halkan, titokzatosan mondja: — Hallod, megszólalt a siró fa. Felesége meglepetve fordul feléje: — Siró fa? Mi ez? — kérdi csodálkozva. — Nem hallottad még, szivem, hogy az oz- dini hegyen áll egy magányos fa, amely gyak­ran sir? — De hogyan sirhat a fa, talán valami el­átkozott királykisasszony lakik benne? — Szomorú történetet sző a népmonda e fához — felelt a tanító. — Mondd el, kérlek — biztatja a menyecske, szelíden simogatva a tanitó állát. A hegy felől csakugyan siró hangok fosz­lányait hozta le a szól. Hasonlítottak ezek a távoli sikoltáshoz, amelyeket már csak tépett foszlányok­ban repít tova a szól. A tanitónó figye.lt és finom fehér bőrén re­megés futott végig. 0 is hallotta a rejtelmes sírást. Szakadozott, csukló, el-elfuló női zokogás volt, amelyben nagy, de eltompult fájdalom hörgőit. Fázni kezdett és jobban hozzásimult az urához. —- Hajdan hatalmas vár állott az ozdoni hegyen — kezdte a tanitó. — A vár ura Baróczy volt. Mátyás király kedves, fő embere. Gazdag és független nagy úr, akinek sok ezer jobbágya volt. Mátyás királyt híven segítette minden had­járatában. Özvegy ember, egyetlen leánya bátor és férfias amazon, aki gyakorta maradt egyedül a várban; de nem félt, mert az őrség neki is esküt tett s a vidéken kóborló cseh rablók hasz­talan ostromolták a várat, nem sikerült bevenniük. Uzdrál, a hírhedt cseh rablóvezór a szomszédos hegyormon erős favárat épített, ahonnan az egész vidéket rettegésben tartotta. Uzdrál nagy, öles ember volt, fiatal, de rut, békaszemü, ferde orrú, nyulszáju, ám erős, mint a bölény. Uzdrál ismerte Baróczy Etelkát. A rózsás ujju hajnal már rendesen ott találta Etelkát a vár erkélyén, amint mélázva nézte a virágos díszben pompázó vidéket, vagy vergináját pengetve lágy, szeráfi hangon énekelt. Szép, szőke, selyemhajával pajzánkodva enyelgett a szellő, odalibbentette fehér homlokára, majd a szemébe fodoritotta, amely kék volt, mint a friss ibolya és ragyogó, mint a napfényben a tenger habja. Uzdrál csapatával majd minden reggel el­lovagolt a vár alatt. A szive ilyenkor úgy verte a mellét, mint Cyklops a nagy üllőt. Szerelmes volt Etelkába. Nyájasan emelgette a süvegét és alázatosan köszönt, majd csókot hintett feléje. Etelka eleinte megelégedett azzal, hogy hátat fordított a rablónak. Később azonban, amikor Uzdrál szerelmes levelekkel zaklatta, amiket fel- bontatlanul küldött vissza, mihelyt meghallotta a lovak dobogását, azonnal felállott és vissza­vonult szobájába. A szerelmes Uzdrál, csakhogy láthassa, szalmával kötötte be a lovak patáit. De igy is csak egyszer sikerült Etelkát látnia. Ezen­túl őr vigyázott s mihelyt jelentette, hogy Uzdrál közeledik, rögtön távozott a vár erké­lyéről. Uzdrál bosszútól lihegve fenyegetőzött, hogy fölperzseli a várat, láncra fűzi Etelkát s úgy kényszeríti, hogy a lába elé boruljon. Pokoli ter­vet eszelt ki. Favárában egy magyar leventét sanyargatott. Portyázás közben fogta el s nagy váltságdíjat követelt érte. Az ifjú családja kép­telen volt lefizetni a váltságdíjat s ezért Uzdrál földalatti nyirkos, penészes tömlöcbe vetette. Az ifjút Fekete Gergelynek hívták. Szép, szálas, fiatal férfiú, haja fekete, mint a holló tolla, az arca piros és szabályos, mint egy antik szoboré. A szenvedés halavánnyá tette, de szemének tüzét, izmainak rugókonyságát. hangjának érces csen­gését el nem veszejthette. Uzdrál erre gondolt. Felhozatta börtönéből, a láncokat levétette róla, aztán maga elé kísértette. — Egy feltétel alatt visszanyerheted szabad­ságodat — mondotta neki. Az ifjú figyelve nézett rá. — Egy levelet viszel Baróczy Etelkának, az ozdini vár úrnőjének. Az ifjú szeme felcsillant. — Elviszem — felelte azzal a mohósággal, amellyel a rab szokott kapni az édes szabadságon. A n. é. közönség szives tudomására hozom, hogy a leg­finomabb porosz ■■ HL ■ legolcsóbban nálam szerezhető be. :: Telefon 68. t N Preusz Sándor, Kaposi-utca 10. ■■ I m Kocsirakománykénti vételeknél napi árban.

Next

/
Thumbnails
Contents