Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)

1913-08-17 / 34. szám

1913. augusztus 17. (34. szám) 3 bérbe, nagyon jó, ha 1600 K bérhez jut a tulaj­donos. Az ungvári kerületi munkásbiztositó-pénztár jelenlegi iroda- és rendelő helyiségei ugyanis szükek. Ezért az igazgatóság elhatározta, hogy megindítja a székházépitési mozgalmat, s amennyi­ben e mozgalom még ez évben eredményesnek látszott lenni, a jelenlegi helyiségek felmondásá­hoz hozzájárult. Időközben azután az Országos Pénztár elnöke és igazgatója Ungvárra jöttek, megszemlélték a pénztári célokra kiszemelt épületeket, ezek között a dr. Groszman Emilét is, azonban pénztári célokra s igy megvételre alkalmasat nem talál­tak, tehát a pénztár kénytelen volt ismét bér­helyiségről gondoskodni. Dr Groszman látva hogy házától eladás utján szabadulni nem képes, legalább egy jó bérlőt igyekezett szerezni a pénztárban, s igy tett bérleti ajánlatot a pénztárnak. A pénztár igazgatósága azonban az ajánlatot el nem fogadta, egyrészt mert évi 800 K-val többe kerülne mint a jelenlegi helyiség; másrészt mert ezen helyiségek sem lennének megfelelők, azonfelül a költözködés, a villanyfelszerelós, tüzelő­anyag többköltsége is tetemes és felesleges ki­adást okozott volna, amit ma a pénztár a folyton emelkedő segélyezési kiadások de stagnáló taglét­szám mellett el nem bir. A pénztár igazgatóságának ezen, a pénztár anyagi erejét szem előtt tartó határozata sehogy sem tetszett dr. Groszman nak, s ezért még Buda­pestre is utazott, hogy az igazgatóság határozatát megsemmisittetve, olv lakást varrhasson a pénztár nyakába évi 2200 K bérért, melynek nagyobbik leiét a napokban 850 K-ért, kisebbik leiét 800 Kért (tehát a reális értékért) adta bérbe ügy látszik azonban, hogy a felsőbb hatósá­gok nem igen biztathatták panaszkodó!, mert e hó 13-án az Alkotmány-ban és az Az Újság-ban a fenti cimmel oly közlemények láttak nyomda- festéket, mintha az ungvári kerületi munkásbizto- sitó-pénztár autonom-szerve (jelen esetben az igazgatóság) az én befolyásomra féktelenül önkény - kedne, a felsőbb hatóságok, de különösen a m. kir. állami Mankásbiztositási Hivatal rendeletéi­nek littyet hányna, s itt valóságos korrupt álla­potokat tűrne, csak azért, mert én jelenlegi hely­zetemmel nem volnék megelégedve. Értem e cikkek célzatát. Felettes hatóságunkat, a m. kir. állami Mun- kásbiztositási Hivatalt akarja feltüzelni ellenem és az igazgatóság ellen, hogy igy a zavarosban halászva talán mégis megkaparithassa azt a 2200 K évi bért, amit már a kezei között érzett, de ami onnét bizony szépen kicsúszott; kicsúszott pedig az igazgatóságnak körültekintő és magát a dr. Groszman Emil mézes mázos, kérő, kö­nyörgő, sőt fenyegető szavainak hatása alól füg­getleníteni tudó magatartása miatt. íme, t. Közönség, megvan már a negyedik fajtája a munkásbiztositó-pénztárt és azok tiszt­viselőit gáncsolóknak; de mig az első háromnak kifogásai, nehózményezései részben érthetők, addig e negyedik fajtának, a munkásbiztositó-pénztárak bevételeiből meggazdagodni, illetve onnét jogosu­latlan jövedelemhez jutni akaró háziúrnak minő- sithetlen feltűnése csakugyan olyan botrányköve a mai társadalomnak és garázdálkodása a munkás- biztositó-pénztárnál, melynek kiirtására nemcsak minden pénztári tisztviselőnek, de a közönség minden joérzésü tagjának és a pénztárak felsőbb hatóságainak is törekedni kell. Gaar Iván. bájos teremtés apja vagyok. Bizonyára kitünően fog mulatni. Linsenné asszony is meghatottan nézte gyer­mekét, nővérei pedig szájtátva bámultak reá, mint valami földöntúli tüneményre. És eljött végre Lundgrenne asszony és el­vitte magával a leendő bálkirálynőt. Sötét, szűk utcákon botorkáltak a hotel elé. Anna arca égett, szive majdnem hangosan dobogott, mikor belép­tek egy oldalajtón a terembe, ahol alig pár lépé ? után leültek a fal hosszában elhúzódó pamlagok egyikére .. . — Mama, te nekem mára tojásos-puncsot Ígértél s a gyermekeknek töltött csokoládét. Hi szén ünnepünk van. Első leányunk, első bálja. Eddig már ö javában táncol. Nos? — Oh Istenem, csalt meg ne hüljön szegényke. Majd kimelegszik, és fagylalttal, meg jeges limo­nádéval fogják ostromolni, — sóhajtott Linsenné asszony . . . Efelöl azonban nyugodtak lehettek. Annát nem környékezte semmiféle veszedelem. A szép fehér mouszlin ruhácskán nincs a legcsekélyebb gyűrődés. Akit otthon királynő­nek néztek, itt a fényes világításban, az elegáns öltözékek között egyszerűen Hamupipőkévé vál­tozott. Otthon ő voít a legszebb, szép, mint egy üde májusi reggel, szép, mint a mesék herceg­nője, itt fel sem tűnt senkinek. S ő úgy érezte, mindenki látja és mindenki lenézi őt, mert tudja mindenki, hogy e báliruha ára uj asztalkendőre volt félretéve, amire oly nagy szükség van otthon. A keringő! Bárcsak ne jönne senki táncra vinni őt. A nyomasztó érzések egész serege ülte meg lelkét, ha most valaki oly rettenetes volna táncra kérni őt... Nem, ne félj, kicsi Annus. A te üde szép­U N G UNGI RIPORTOK. A turjaremetei méntelep. Turjaremete, 1913. aug. 12. A Magurica aljában terül el a Turjavölgy legnagyobb községe: Turjaremete. Lakói fele­részben tótok, részben ruthének, továbbá ma­gyarok. A község nevezetessége a Kerkápoly pénzügyminiszter által alapított m. kir méntelep. Alapítási ideje 1873-ik óv. Kliensei kapitány lekötelező szívességgel személyesen vezetett végig a legénységi laktanyán, továbbá a szakasz-istállókon keresztül. A legény­ségi laktanya hatalmas nagy szobái a legmoder­nebb higónia feltételeinek megfelel. Az ágyak példás rendbe szedve, a padló, a falak ragyog­nak a tisztaságtól. A legénységi laktanyától egy gyönyörűen gondozott ut vezet a szakasz-istállók­hoz. Ez az ut, melyhez hasonló szépet vármegye- szerte keresni kell, hatalmas fákkal van övezve, melyek állandóan hüs árnyékban tartják a sétáló­kat. A gondozottságon meglátszik, hogy van bőven munkaerő . . . A szakasz-istállóban elválasztott közökben állnak a telivórek. Épp zaboláshoz jöttünk. A szolgálattevő őrmester „vigyázz“ kiáltására a legénység merev tisztelgéssel várja a „tovább“ kiáltást, majd megkezdi rendes munkáját. A fónyesszőrü paripák előtti oszlopon rajta van a lovak teljes nacionálója (születési óv, anyja neve, faj, stb.) A legénység ősszel és télen rendes huszár­sági munkát végez, mint lovaglás, fegyver- for gatás stb., tavasszal a méneket egy-egy megbíz­ható altiszt, illetve közlegény vezetése alatt Ung, Bereg és Zemplén vármegyékben tenyésztési célokból szétosztják és pedig sik vidéken angol félvér és nonius, hegyvidéken arabs és lipicai fajokat. Julius elsején a mének és a katonák összegyűlnek Turjaremetén és felveszik rendes munkájukat A tisztek tavasszal állandóan felül­vizsgáló körúton járnak. A telep ólén egy kapi­tány áll, továbbá rendszeresítve van egy fő­hadnagyi, hadnagyi, állatorvosi állás. A legény­ség száma 110, akiknek 160 mén gondozását kell ellátni. Van a mének között sok nyugalmazott versenyparipa, amely a lóversenyzők előtt igen ismert nevű, pl. Szemere Miklós ' hires verseny­lova, a Lángoló, melyet az államdij után a föld- mivelósiigyi miniszter vett meg tenyésztési célokra, vagy a hires Bona-Vista. A lovakat napjában háromszor etetik, amikor is összesen 3 kg. zabot és 5 kg. szénát kapnak. A széna és zab jelenlegi szállítója a megyeszerte ismert Reich Jakab, aki évente 2000 métermázsa szénát és 1600 mótermázsa zabot szállít. A telep kapitányai között volt egy pár hires ember is, mint pld. Fadlalah arabs kapitány, jelenleg nyug. tábornok, gróf Csáky, a Bárd néven ismert költő: Kozma, aki jelenleg mint alezredes a fogarasi telep parancsnoka. A telep keletkezését néhai Kozma Ferenc miniszteri tanácsosnak köszönheti, aki a ló­tenyésztés terén hervadhatatlan babérokat szer­zett. A szakasz-istállóktól pár száz méterre van egy vadregényes park, közepén egy kis halastó, mely mellett egy vadászkastély áll. A gondozott utak és a pedáns tisztaság magán viseli a parancs­nok gondosságának jelét. A katonák élelmezése és zsoldja egyezik a huszárságéval. ségednek, fehér muszlinruhácskádnak itt nincs oly hálás közönsége, mint otthon. A boston! És utána még három-négy kör­tánc és őt nem kéri föl senki. Félénken tekintget körül. Igen, itt van a könyvelő ur, de ennek szá­mára nem létezik két égő vörös hajfonaton kívül semmi, amik a gazdag pékmester leányának hátát díszítik. Lóra néni diákjai nincsenek itt s az al- ügyész ur fivére a punss-bowle körül keringőt folytonosan. Őt nem veszi észre senki. A párok ellejtenek előtte. Elegáns uszályok selymei csapkodják hó­fehér ruhácskáját. Oh, Magdaléna, ha te tudnád, mint mulat kedvenced! Hát ilyen az álom való­ságban? Ilyen a vágyak vágya, az első bál! Oh, mennyivel okosabb lett volna megvenni az ab­roszt és a szalvettákat. Szája idegesen vonaglik, oh, nagyon közel van már a síráshoz! Végre! Szent Isten s hozzá még a hadnagy ur jön ! Melyik hadnagy, mintha ilyen kis város­ban volna több egy hadnagynál. Ez is látogató­ban van itthon. Vele jön a büszke Lasser kis asszony s a fiatal járásbiró. — Lesz oly kegyes bemutatni ifjú védencé­nek asszonyom? Lundgren néni szívesen teszi. A hadnagy ur és hölgyének még nincs vizavija a négyeshez. A járásbiró Annuskát kéri erre. — Én köszönöm, nagyon köszönöm, nekem nem lehet nem szabad .. . én ... fáradt vagyok... A járásbiró ur módfelett csodálkozik,"a had­nagy ur vállat von s Lasser kisasszony szivéből kacag, alig pár lépésnyire tőlük elmenőben. — De, édes gyermekem, mi jutott eszedbe? — kérdezte Lundgrenné szelíd szemrehányással. — Hogy lehetnél fáradt, mikor még egy lépést sem táncoltál? — Oh néni, a négyest én úgysem tudom. Erre nem is gondoltam volna. Nekem csak a ke­Elbucsuzva, az ,, irtás“-ról, visszatekintve egy hatalmas E betű tűnik fel, mely megboldogult ki­rálynénk emlékére készült s a kincstár gondo­zása alatt áll. A telep a vidék elmaradt gazdasági viszonyait kedvezőleg befolyásolja. Turjasebesi. SPORT-ÉLET. Football. Szomorú vasárnapja volt az U. A. K.-nak augusztus 10-én. A sportközönsóg köreiből több ízben felhangzott kívánság folytán egy erős fő­városi csapatot hozatott le. A Kispesti Athletikai Klub, amely alig pár héttel előbb győzte le az I. osztályú 33 Football-Klub csapatát, — magas klasszisu és kiváló technikájú játékosokkal ren­delkezik és igy az U. A. K. örömmel vette a M­L. Sz. azon értesítését, hogy a kispestiek elláto­gatnak Ungvárra. Örömmel fogadta el az U. A. K. az ajánlatot, mert ezzel a sportközönséget is egy élvezetes mérkőzésben és sporteseményben vélte részesíteni. Nagy körültekintéssel készülődött az U. A. K. a vasárnapi mérkőzésre és a közönség köré­ben valóban nagy érdeklődés nyilvánult meg. De mit tesz az eső? Keresztül húzta az U. A. K. számítását. A szombati verőfényes nap után egy zuhatagos vasárnapra ébredtünk. Egész nap szün­telenül zuhogott az eső. Minthogy pedig fedett helyiség nincs a pályán, nem is lehetett kívánni a közönségtől, hogy agyonáztassa magát. Már 5 óra volt délután, a mérkőzés kezdődött s alig lézengett a pályán egy-pár dühös sportszerető ember. Azonban a játék folyama alatt az eső megszűnt s lassan csak összegyűlt a közönség. A mérkőzés végét már 300 ember nézte végig. Ami magát a mérkőzést illeti, a legszebbek közé tartozott. A nagyobb tudásu vendégek csak nehezen bírtak végezni a fürge ungváriakkal. Végig élvezetes és változatos volt a játék. Az ungváriak éppen úgy ostromolták az ellenfél kapuját, mint a vendégek a miénket. De minthogy az ungvári csatársor nem tudja a kapu előtti helyzeteket kihasználni, természetes, hogy az ered­mény vereség lett. De mondhatjuk, hogy dicső­séges vereség! Tessék figyelembe venni azt, hogy ugyanez a kispesti csapat a 33 Football-Klubot 4:1 arány­ban verte meg, az ungvári csapat fölött pedig csak 3:1 arányban tudott győzelmet aratni, rögtön kitűnik, hogy ez a vereség — a mi fejlődő já­tékosaink képességeit véve tekintetbe — inkább dicsőséges, mint elcsüggesztő! E pompás eredmény elsősorban is az ungvári kapusnak köszönhető; a Debrecenből Ungvárra került vasutas: Bodnár Sándor állott a mi kapunkban és bravúros, tüne­ményes védéseket produkált úgy, hogy a nézők nem fogytak ki a lelkesedő éljenzésből és tapsból, ami Bodnár egy egy bámulatos ügyes védésének szólott. Először védte Bodnár az ungvári kaput, a közönség idáig alig ismerte s ennek dacára a játék befejezése után a pályára zúduló nézők az eddig ismeretlen Bodnárt vállaikra kapták s diadal­menetben vitték be az öltözőbe. A kispestiek na­gyon szép technikájú, fair játékot produkáltak s annál kellemetlenebből hatott, hogy az ungvári csapatban akadtak, akik durva, veszekedő modo­rukkal ellenszenvessé tették csapatunkat. Az U. A. K. fegyelmi választmánya különben ezeket a játékosokat a szabályzat értelmében szigorú bün­tetésben részesítette. ringő, a polka s boszton volt eszembe ... dadogta Anna, szüntelen előretörő könnyekkel. Ismét keringő, ismét boszton! Senkisem néz reá, senkisem törődik vele. Csak az öreg tanácsos áll eléje, hogy megkérdezze: Mit csinál kedves papája, Anna kisasszony? Lundgren bácsit egész este nem látták. Mire előkerült, annyira meglátszott rajta a puncsbowle hatása, hogy legokosabb volt a hazamenetelre gondolni. — Volna kedved még maradni? — kérdezi Lundgren néni. — Igen, ha megengedi és nem haragszik érte, kérni fogom, maradjon velem. A bácsit hazakisérik barátai és én ... én nem szeretnék még ilyen korán hazamenni... hiszen oly szép ezt a bált. . . nézni.. . s könnyes szemét könyörgőleg emeli a kedves öreg asszony felé, ki nem érti ugyan a dolgot, de szívesen marad. A kotillon következik! S egyszerre csak vége a bálnak! A megritkult közönség a büffótermekbe vonul Anna összerezzen. Vége a bálnak. Fölkel és támolyogva követi gardedameját. Az öreg Magdalena már fölkelt erre az időre, mert tudta, ha jól mulat, előbb nem várhatja haza kis úrnőjét. Büszkén, diadalmasan ment eléje. — No, kis lelkem, hogy mulatott? Jöjjön be, csak jöjjön. Egy csésze forró tea várja. Édes mamája lelkemre kötötte, hogy addig ne enged­jem elaludni, mig meg nem itta. Mintha szüksége volna erre. Mintha nem minden széppel, jóval ellátták volna ott, a legszebbet, a legjobbat, a bál­nak tündérszóp királynőjét. Mert ugy-e, az volt lelkem maga ... és .. . Uram, Isten, mi van vele? Csak nem sir? Az első bál után? Fordította Zoltán Viltnosné.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents