Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-08-17 / 34. szám
51. évfolyam Ungvár, 1913. augusztus 17 34. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ...............4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér. Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. . Nyilttór soronként 40 fillér. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- -- ■' ■ den csütörtökön. ■■— MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők, Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.- ■ KI ADÓHÍV AT ALI TELEFONSZÁM 11. = A záróóra-törvény. Ä postai kézbesítés körüli rendetlenségről napról-napra több panaszt hallunk. A mostani helyiségek elégtelensége, a kézbesítésre hivatott személyzetnek folytonos csereberélése oly zűrzavart okozó, hogy az ungvári 1. számú posta-és távirda- hivatalnál levő mai állapotokat határozottan tűrhetetlennek kell jeleznünk. Aki ma a hidontúli részen kézbesít, holnap már a Bercsényi-utcát járja, aki ma pénzes levélhordó, holnap csomagexpeditor, így tehát igazán nem csodálható, hogy oly összevisszaság van a kézbesítés körül, mely ellen joggal zúdul fel a közönség. Megesett, hogy helyben feladott gyászlap a feladás után csak 6 nappal kézbesittetett, az meg napirenden van, hogy egyes hivatalok, hatóságok két-három más hivatal részére küldött levelet kénytelenek visszaküldeni, sokszor felbontás után, bocsánatkérések között, a helytelen beosztás, a rósz kézbesítés miatt. Pedig a magyar postát mindenütt a világon elsőrendű intézménynek ismerik és nem ok nélkül, így tehát csakugyan nagyon kellemetlen, hogy éppen nekünk, ungváriaknak kell más véleményen lennünk, holott postaforgalmunk egyike a legnagyobbaknak, s fgy joggal elvárhatnék a magyar posta figyelmességét mi is. Figyelmesség? — figyelmesség az nincs! Legelőször is bedugták a nagyforgalmu hivatalt oly épületbe, ahova sem a hivatalnokok, sem a közönség nem férnek be. És ahelyett, hogy a hibát igyekeznének reparálni, ahelyett hogy a lakhelyiségül szolgáló épületrészt is átalakítanák hivatalokul, — mondjuk, ahelyett nem csinálnak semmit, hadd boszankodjék a közönség. Mert a postaintézmény — úgy látszik — Ungváron csak a közönség boszantására van. Azután meg kevés a szolga- és altiszti személyzet. S ahelyett, hogy számukat szaporítanák, hogy mindenkit a maga helyére állítanának, — ahelyett a kevés számú személyzetet folytonosan csereberélgetik, mintha bizony ezáltal tudnának a helyzeten, az altiszti és szolgalétszám elégtelenségén segíteni. Legfőbb ideje volna már, hogy e bajokon gyökeresen segítve legyen 1 — mert a mostani állapot nemcsak a közönségre kellemetlen, hanem határozottan kárára is van a postaintézmény jó hírnevének. Az 1913. évi XXXVI. törvény Budapest székesfőváros és néhány szomszéd községben elrendeli, hogy a nyilt árusítási üzleteket az azokhoz tartozó irodai és raktárhelyiségekkel együtt este 8 órától reggel 6 óráig, az olyan üzleteket pedig, amelyekben túlnyomóan élelmiszereket, vagy állami egyedárusági cikkeket árusítanak, este Va 9 órától reggel 5 óráig zárva kell tartani, mely idő alatt az-üzleti alkalmazottakat foglalkoztatni tilos. Szombaton az üzletek legkésőbb este xh 10 óráig tarthatók nyitva. A városi törvényhatóságok és rendezett tanácsú városok addig is, amig törvény fog intézkedni, jogosítva vannak szabályrendelettel a záróórát szabályozni, tartoznak azonban a fenti törvényben foglalt rendelkezéseket figyelembe venni. Csak dicsérhetjük tehát az ungvári keres kedők körében támadt azon mozgalmat, amellyel a záróórának Ungváron való szabály ozását kívánják szabályrendelettel rendeztetni. Helyes pedig ezen mozgalom azért, mert a kérdés törvényhozási szabályozása előtt ezáltal gyakorlati példa állana, de helyes főkép azért, mert kereskedőink és alkalmazottaik kellő pihenőhöz jutnak, anélkül, hogy hasonló üzletek tulajdonosai az üzlet zárásából folyólag konkurrenciát kifejthetnének. Ha minden kereskedő egy időben zárja üzletét, ezáltal egyiknek since kára és nem fordul elő oly verseny, hogy némely kereskedő, mint az ma történik, éjfélig is nyitva tartja üzletét. Más kérdés az, hogy a vidéki viszonyok szerint mikor zárassanak az üzletek és mely napon lennének azok nyitva tarthatók. E kérdés szabályozásánál mindenesetre figyelembe vehetők egyes szakmáknál a különféle ünnepek, amelyek előtt a nagyobb forgalom miatt tovább tarthatók nyitva az üzletek, de különösen figyelembe veendő az, és éppen azért célirányosj hogy az országos szabályozás előtt a felvidék helyi viszonyai kipróbáltassanak — hogy városunk és az egész felvidék kereskedelme legnagyobbrészt oly emberek kezében van, akik a szombatot és az izraelita ünnepeket tartják. A záróóra szabályozásánál ez kétségkívül figj^elembe vehető, azért is, mert a záróóra a kereskedő és alkalmazottjainak a pihenése céljából szabályoztatik, ezen ünnepnapokon pedig elegendő a pihenése a kereskedőnek akkor is, ha az ünnep estéjén a rendes záróóra megtoldatik. A törvény és miniszteri rendelet oly eseteket is felsorol, amelyek alatt a zárvatartási idő meghosszabbítható, vagy megerősíthető. Ezen idők a vonatkozó szabályrendeletbe felvehetők és meghosszabbíthatók. Ezen szabályrendelet megalkotása által kereskedőink és alkalmazottjaik munkaideje megálla- pittatik, és ha a munkaidő nem is oly rövid, mint az ipari munkás ideje, mégis előmozdítja a kereskedelmi üzletbe befogott társadalmi osztály emberséges életmódját. A kérdéssel kapcsolatban felmerült a déli záróóra kérdése is. Kereskedőink ugyanis az ebédet a nyitvatartási napokon vagy munka közben, vagy felváltva fogyasztják, úgy, hogy nyugodtan legfeljebb csak ünnepnapon étkezhetnek. Bármennyire üdvös volna azonban a déli záróóra megvalósítása , a gyakorlati életben alig vihető keresztül. Forgalmi viszonyaink szerint ugyanis délben a forgalom nem szünetel, a kereskedelmi forgalmat pedig megakasztani teljesen képtelenség, és ha az esti záróóránál úgyis oly sok kivétel volt teendő, amennyit a törvény és miniszteri rendelet megállapít, a déli záróóra egységes szabályozása majdnem keresztülvihetetlen. Napról-napra fordulnának elő a záróóra áthágásai, és minthogy szabályrendelet csak büntető szankcióval készíthető, napról-napra fordulnának elő kihágások, amelyek a gondokkal amúgy is túlterhelt kereskedőt sanyargatnák. A déli záróóra szabályozása, bármennjúre Tudom. Irta Krüzselyi Erzsiké. Tudom, szavam mily gyenge és erőtlen, Tehozzád szólok mégis Istenem ! Csak járok egyre kopár, holt mezőben S virágát, fényét még nem ismerem. Mosolygtak rám is csalfa délibábok S most mindent még csak kopárabbnak látok, S utam csak busább, fájóbb, szomorúbb . . . — Oh, vedd el a borút! Adj, én Uram, adj fényt, mosolyt, virágot, Ne hagyd a fejfák kertjét bolyganom ! Egy pillanatra hagyd a boldogságot Karommal forrón átszoritanom . . . Hadd égjek el bár perzselő tüzében, Csak rám ragyogjon, oh, csak nékem égjen, Borítson el nagy, izzó szenvedély, — Aztán jöhet az éj! . . . De mégse !. .. Nem !... Bocsáss meg én Teremtőm, Ne halljad többé szivem panaszát! Hadd sírjam el csak bánatos-kesergőn Fájó szerelmem bús hattyú-dalát . . . Ne legyen aztán semmim a világon, Tűnjön örökre vágy, reménység, álom — S ne lássam őt, ha Te nem akarod, — — Csak legyek én halott . . . Anna első bálja. Irta Sigurd. Nem könnyű feladat nyolcszáz tallér évi fizetés mellett urnák lenni. Ha egy ember, az említett összeggel ellátja háztartását, felneveli négy serdülő leánykáját adósságcsinálás nélkül, úgy nagyobb mestermüvet alkotott, mint Rafael világhírű Madonnájával, amely ehez képest valóságos kontármunka A Lortzing-gyár pénztárnokának nyolcszáz tallér évi fizetése, négy leánya s egy fillér adóssága sem volt. Ennek ellenében Linsen ur felöltőjét öt évvel ezelőtt alakították át s ez ugyancsak meglátszott rajta ; mig Linsennó asszony legjobban szeretett az alkonyat óráiban elmenni hazulról, mikor nem tűnik föl senkinek, hogy köpenye negyed százados szomorú múltra tekint vissza és kalapjának divatjára ez a mostani generáció már nem is emlékezhetik. Mindezeknek dacára tán mégsem sikerült volna az életnek rendes finanszirozása, ha nincs házuknál Magdalena, a régi, hűséges, jó cseléd. Minthogy Linsenék nem vezettek fényes konyhát, rövidke ebédjük csakhamar elkészült. Szobáikban pedig semmi fölösleges bútorzat nem volt. aminek rendezgetése sok időt vett volna igénybe, igy azután ráértek sok kézimunka, hímzés, varrás elkészítésére, mihez Magdalena kitűnő segítőtárs volt. Ifjúkorában egykori úrnőjénél, kinek kézimunka-üzlete volt, megtanulta, s most, mikor szükség volt reá, elővette tudományát s Linsennó asz- szonnyal versenyt dolgozgatott csinos, eladásra szánt dolgoka t, a belvárosnak egyik fényes üzletébe. Ezzel a segítséggel elég jól ment dolguk, mig gyermekeik aprók voltak. De velük együtt nőtt a gond s elkezdődött a nélkülözések egész sorozata. Amit lehetett, elvontak maguktól a szülők. A vasárnapi pecsenye helyett legtöbbször hering került az asztalra, csakhogy a gyerekek neveltetési költségét megtakaríthassák. Igénytelenek, jók voltak, nem érezték a szegénység átkát, csak akkor, ha valamelyik leánykájuk sirva jött haza az iskolából, ahol társnőik csufolódtak kopott ruhájukon s a csodálatos köpenykéken, amit kénytelenek voltak viselni. Siró panaszuk könnyezővé tette a szülők szemét is, akik egymástól elfordulva, titokban törölték le azt. így változik az életben mosoly, kacagás, siró zokogássá. A hetyke kis iskolásleányok tréfája is igy lett szomorúság, bánat. De a kis Linsenek gyorsan megértették helyzetüket. Tágranyilt gyerekszemük előtt világossá vált az ok, amiért nem járhatnak ők is olyan szép ruhákban, mint más gyermekek. S ez a tudás megtanította őket hallgatagon tűrni, lemondani és szülőik sohasem hallották többet emiatt panaszaikat. Szegénykék, pirultak a csufolódó tekintetek alatt, mikor társnőik végigmustrálták egy-egy uj öltözéküket, melyet Linsennó asszony takarékossági szempontból, olcsó és vajmi gyakran többféle szövetből állított össze. A legidősebb nővér most tizennyolcéves, a legfiatalabb tizenégyóves. Anna, épp abban a korban, mikor a sziv egy rosszul szabott blúz alatt ugyanolyan követelőén dobog, mint a legmagasabb körök leányainak, kik selymet és csipkét viselnek, elsőrendű szabók készítményeit. A tizen- nyolcóves leánysziv vágya, mely határt nem ismer ábrándjaiban, légvárakat épit, tündórurfik érkezését várja és — és legyen bár elnyűtt, kopott cipőcske a lábon, friss, fiatalos kedéllyel ütemre jár, mintha egy vidám keringőnek daílaLapunk mai száma 8 oldal.
