Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)

1913-08-10 / 33. szám

(33 szám) 7

1913. augusztus 10.

U N G

szúrtam az öreget, amikor a cserkészül felett szomszédos vágásban egy böffenést hallok. Intek az öregnek, hogy ne mozduljon, én pedig sietek előre a cserkész- útón. Széjjelnézek a vágásban és mintegy 180 lépésnyire egy meghagyott fenyőfa mellett meglátom „őt“, a keresettet, amint fejét jobbra-balra forgatja és száritkozik a fényes napsugárban.

A harmatos fűtől vizes bika koromfeketének látszott; fekete volt az agancs és hófehéren villogtak a korona végei. A bika két lépést tett előre és felém fordította egész jobb oldalát. Egy dörrenés és a bika — mint egy nyúl — összerogyott. Látom, hogy a fekhelyén némi kis mozgást mutat az epilóbium; a bika többé nem állt lábra.

Egy perc alatt mellettem termett az öreg Károly és tágra nyílt szemekkel hol reám néz, hol a lövés irányában.

—- Fekszik a kapitális — nyugtatom meg erdőőrömet.

Károly erdőőröm azonban nem igen adott igazat nekem, mert fejcsóválva ide-oda tekintgetett, majd megszólalt: „Hát bizony kérem alássan, nem igen fekszik az . . . vágjunk inkább egy botot, amivel majd üthetjük a nyomát“.

Én azonban e satyricus szavakra nem válaszoltam; tekintetemet arra a pontra szegeztem, ahol a bikára lőttem.

Nagyon gyenge, erőtlen, alig észrevehető volt a fű mozgása, de mégis rezgeti, himbálódzott.

— Ott kell feküdnie az én bikámnak, lehetetlenség, hogy ott ne leljem a vérágyat — gondolám magamban.

Rágyújtottam egy cigarettára, hogy idegeimet csillapítsam. Az öreg rám-rám nézett, de nem szólt; leolvasta az arcomról, hogy most neki hallgatnia kell és ő hallgatott.

Amikor az utolsó füstkarikát kieresztettem a szájamon, bal karom alól kivettem Schönaueremet, egy fogással kilöktem a kilőtt rézhüvelyt és újratöltöttem fegyveremet.

— Öreg 1 — megszólaltam — kész fegyverrel induljon felfele, én majd kommandirozom,, hogy merre fog menni; egyelőre útirány amott az a nagy fenyőfa.

Károly figyelve elindult, de arcáról leolvastam a resignátiót. Lépésről-lépésre haladt, jobbra-balra tekintgetett és egyenesen a fenyőnek tartott.

Már 150 lépésnyire volt az öreg s még mindig ment előre. Szívdobogva vártam, hogy hát mi lesz . . . már fel kellett volna ugrania a beteg bikának . . . csak nem hibáztam el . . . hiszen látnom kellett volna menekülését . . . pedig hát jól láttam, hogy összeesett. . .

Végül megáll az öreg; puskájának ravaszát figyelmesen leereszti, fegyverét bal vállára akasztja, leveszi kalapját, mindkét kezével neki esik a hajának és amikor azt már örömében jól megtépázta, felém fordúl, magához int és balkezével jobb felső karját tapogatva mosolygó arccal jelzi, hogy az előtte fekvő bika agancsa karv^jtagságg. ^ ........ r,v..... .... .. .. .

Pár szökéssel az öreg mellett termettem.

Örökké felejthetetlen látványban volt részem. Bikám egy régi szénhegyen feküdt, két melső lába közé a földre volt fektetve feje és agancsszárainak mozgása jelezte lassú, mély lélegzetvételét. Hirtelen felkapta fejét, üvege- sedő szemeivel ránk nézett, majd hanyattvágódva elnyújtózkodott . . . vége volt.

Mindketten kalap levéve álltuk körül a királyi vad vérágyát; mindkettőnk szeméből sugárzott a meghatottság, az öröm érzete és pár percig gyökeret vert a lábunk.

Az öreg ocsúdott fel előbb; szótlanul letört egy fenyőgalyat, bemártotta a sebből kiszivárgó vérbe és átnyújtotta nekem. Ezután én nyúltam bele a belső bu- gyelárisba s az előre elkészített százas banknótát kiemelve, szótlanul átnyújtottam az öregnek.

Megértettük egymást . . . Amig én kalapomhoz tűztem a v.éres fenyőgalyat, Károly zsebkendőbe pólyázta az összehajtogatott banknótát. Mindketten földre fektettük fegyvereinket s hozzáfogtunk az agancs bírálatához.

— Ilyen bika nem esett még Gömörben — kezdé az öreg.

— Már hogy is ne, hát a hires és díjazott Cóburg- agancsok, meg az Andrássy Károly tizennégyese 1 felelém.

— Ezt is ki fogjuk állítani uram, ez is díjazva lesz —• mondja Károly és szakértőén fogdosta az agancs szárait.

Úgy is történt! Az 1911. év április 23-tól május 3-ig Budapesten megtartott agancskiállításon, a nyílt területről beküldött 103 agancs közül agancsom a hatodik helyre került és díjazva lett Az agancs súlya 890 kg., a szárak hossza 103 cm., szélessége 116 cm., a rózsa körmérete 28V2 cm. volt.

A bikát délután behozták Rozsnyóra és csodálkozására járt a jáger-közönség.

Este tartottam meg az örömvacsorát, Bruhács, vidra, vörös gróf és Oszkár társaságában. Utána csendes

következett

............Reggelre a partnerek megadták az

öreg Károlynak adott honáriumot ... de duplán.

Pauchly Rezső,

püspökségi erdőfőmérnök.

e heti számában ott találjuk Szomaházy István bájos elbeszélését, melynek cime „A fiatalság szigete“, Gineverné Győry Ilona cikkét a londoni hamupipőke-bálokról és Somlay Károly erős, magyar élettől lüktető novelláját, a „Bélái lakodalmat“. Falu Tamás, Lőrinczy György, Molnár Imre versei, Scossa Dezső elbeszélése, cikk a lawn-tennis leghasznosabb szabályairól, stb. egészíti még ki a lap szövegrészét, mig a képek közül kiemeljük Nagy Vilmos művészi rajzát, fényképet a pápa nyaralásáról, az uj balkáni háborúról, a miskolci barlanglakásokról, stb. Az Uj Idők előfizetési ára félévre 10 K, negyedévre 5 K. Szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, VI., Andrássy-ut 16. szám alatt van.

KÖZGAZDASÁG.

+ Előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi minisztérium által legutóbb megadott előmunkálatai között az Ungvár-Vajáni helyiérdekű vasút részvénytársaságnak Vaján állomásától Deregnyő, Szalók, Butka, Dubrólca, Gatály, Berettó és Lazony érintésével Bánóc állomásig vezetendő vasútvonalra az előmunkálati engedélyt további egy évre szintén megadta.

Vegyen kalapot Borossnál.

ANYAKÖNYV I HIVATALBÓL.

Hivatalos óra: d. e. 9—12. d. u. 3—5. Házasságkötés minden nap, kivéve vasárnap és ünnep délutánját.

Népmozgalmi kimutatás: augusztus 3-tól augusztus 9-ig.

Szülöttek: Lőrinczy József és Horváth Ilona, leány; Olcsváry Ferenc és Tapticz Mária, fiú; Zencsák Mihály és Dankó Anasztázia, leány; Deák Gyula és Somló Gabriella, leány; Groszman Mór és Mandel Róza, leány; Skorpil Emánuel és Lengyel Ilona, fiú; Kalinics István és Karamán Veronika, fiú; Pretl József és Rehó Anna, leány.

Házasság: Kósa Péter és Zárévá Mária ; Plech Ozsób Lajos és Maczkó Mária; Oswald Rudolf és Keményesi Erzsébet.

Halálozás: Keselyák Mihály g. kath., 35 éves, m kir. adóhivatali tiszt; Kubik Ferenc r. kath., 53 éves, péksegéd; dr. Mocsári Miklós r. kath., 34 éves, városi tanácsos; Grünberger Régi izr., 58 éves, kóregető koldus; Hegedűs Károlynó Balogh Emma ref, 27 éves, napszámos; özv. Kmetykó Imréné Kompánik Paula r. kath., 83 éves, magánzó.

Szerkesztői üzenetek.

Kerékpárt és fényképező-gépet

iT Borosánál vehet. "W

IRODALOM.

* Három csillag. Három csillag mögé rejtőzik az „Edith“ cimü regény szerzője, kinek munkáját, a mai magyar társadalom mesteri tollal megirt regényét hétről-hétre közli folytatásokban az Uj Idők. A magya családok kedvelt hetilapjának az

Kéziratokat nem adunk vissza. JBérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Névtelen leveleket nem veszünk figyelembe.

Sz. J. Talán a jövő számban kiadhaljuk.

E. A meleg érzés, kedves hangulat el nem tagadható, amely a két kis versből kisugárzik. Gyakorlással, tanulással irhát közölhetőt is.

H. I. A költő, akiről kérdezősködik, Jakab Ferenc földműves ember, i840-ben Ptruksán (most Szirénfalva) született. Temetési énekeket és világi költeményeket irt. A Figyelő IX. kötetében Bereti János közölt tőle öt világi s két halotti éneket. Jakab határozottan paraszt-zseni volt.

Kis leány. Szívügyekben ne bennünket, hanem saját magát kérdezze meg.

Kiadó laptulajdonos; SZÉKELY SIMON.

(1 A legdivatosabb ®

levélpapír

Székely és Illés

papirkereskedésében.

Kiadó lakások.

Káptalan-utca 4. szám alatt négy szobás utcai lakás és egy udvari három szobás laká3 sia

folyó évi november hó 1-étől kiadó.

3910—1913. tkvi szám.

r

Árverési hirdetmény.

Az ungvári kir. járásbiróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Grosz Ármin és társai végrehajtatóknak, Horostsák János és neje ungvári lakos, végrehajtást szenvedők ellen folyó végrehajtási ügyében 106 K 60 f-nyi tőke és járulékainak behajtása végett az árverést a következő módozatok mellett elrendeli:

1. Az árverés tárgyát képezi a beregszászi kir. törvényszék területéhez tartozó, Ungvar város 539. sz. tjkvében A. + 2175. hr. sz. a. foglalt és B. 12. 13. alatt végrehajtást szenvedők nevén álló ingatlanra 3300 K kikiáltási árban.

2. Az árverés Ungváron, a kir. jbiróság ár- verelő helyiségében 1913. évi szeptember hó 6. napján délelőtt 10 órakor lesz megtartva, mely alkalommal az ingatlan a kikiáltási áron alul eladatni nem fog. 3. Az árverelni szándékozók kötelesek az árverést megelőzőleg bánatpénz gyanánt a bírói kiküldött kezeihez 330 koronát készpénzben, vagy óvadékképes értékpapírokban letenni.

4. A fennebbi ingatlan az árverésen a kikiáltási ár felénél alacsonyabb áron el nem adható és vevő a bánatpénzt, ha ígérete a kikiáltási árnál magasabb, az általa Ígért ár 10 százalékáig kiegészíteni köteles, különben ígérete figyelmen kívül marad, a bánatpénzt elveszti és ő a haladéktalanul folytatandó árverésen részt nem vehet.

Kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság.

Ungvári, 1913. julius hó 17. napján. a kiadmány hiteiéül: Dr. Komjáthy Lajos s. k.,

Kozma s. k. 318 kir. jbir. jegyző.

kir. tkvvezető.

Eladó

4-es cséplögarnitura

elevátorral együtt, teljesen jó állapotban.

Értekezhetni az őrdarmai gőzmalom liszt- 3i4 főraktárában Ungyár.

Polgári, elemi isk. tanulókat

előkészítek

javító, felvételi és magánvizsgákra. Bővebben levélben. — „Tanítónő“ post- restant. 270

Tessek meggyőződni 1 ||

1 Cserépkályhák i

§§ elsőrendű fehérre égő, tűzálló

gg agyagból készítve, bármely

színben, legolcsóbban kaphatók

I Bodnár József |

:: kályharaktárában ::

Á Ungváron, Minaji-utca. g

I» Továbbá régi nehezen melegitő kályhá- m ga kát átalakítok felelősség mellett. Kivá- ||| ga natra kályák szabadalmazott gyors- gg melegitő rendszerrel is felszerelhetők.