Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)

1913-08-10 / 33. szám

6 (33 szám)

1913. iragBsatas 16.

nincs gondnoksága az iskolának nem tudjuk, hiszen törvény rendeli. — Geöcze István kegyelmet kapott. A közönség bizonnyal emlékezni fog még az országszerte nagy feltűnést keltett szomorú kimenetelű drámára, melynek színhelye Tokaj volt és áldozata egy szép fiatal asszony lett. A szörnyű földi induiat, a féltékenység tette játéka tárgyává Geöcze István volt honvédszázadost. Megölte a nőt, Gyöngyössy László tokaji főjegyző nejét és maga ellen öngyilkossági kísérletet követett el. Ő súlyos testi szenvedések árán megmenekült a halál torkából, de nyomorékká lett. A sátoraljaújhelyi törvényszék, mint esküdtbiró ság 3 napig tartott s óriási érdeklődéssel kisért tárgyalás után 5 évi fegyházbüntetéssel sújtotta Geöcze Istvánt, metyet most a kiráyi kegyelem elengedett. — Vizbeíult gyermek. Az elmúlt szombaton a sok esőzés folytán annyira megáradt a Gatály községben átvonuló patak, hogy abba Kovács Mihály gazda két éves leánykája befult. — Egy züllött bére Sátoraljaújhelyben. Csütörtökön nagy feltűnést keltett Ujhely utcáin egy csendőrjárőr, mely két toprongyos csavargót ki sért jobbra-balra s különösen egy-egy ói ásüzletbe vitték be őket, hogy az üzlet tulajdonosával szembesítsék. Az egyik züllött kinézésű alak nem más, mint báró Perényi Lajos, tehát egy ősi mágnásnévnek valósággal jogosult viselője. A két embert Nyíregyházán tartóztatták le; tömérdek betörés bizonyult reájuk s miután bevallották, hogy betörési kőrútjukon Sátoraljaújhelyben is megfordultak s itt értékesítették a lopott holmi egy részét, a csendőrök átkisérték őket Ujhelybe s csütörtökön itt nyomoztak velük. Bevitték őket az ékszerüzletekbe, hogy nem e adtak ezek valamelyikében lopott dolgokat el, de a nyomozás e tekintetben negativ eredménnyel végződött. Gyanú van azonban, hogy a betörők Ujhelyben egy magánembernek adtak el sok holmit, még pedig Herz Lajos városi szemétfelügyelőnek, aki azonban az általa vásárolt dolgok lopott voltát nem tudta. A nyomozás most ebben az irányban folyik.

BEREG. — Változások, a munkácsi íőgimn. tanari karában. A munkácsi főgimnázium tanári karában eddig a következő változások történtek: Az Aradra áthelyezett Zombory Andor helyére Gerecze Ambrus helyettes tanárt nevezték ki Nagykörösről, Wald Leó Árpád h. tanárt az in- ternátusi felügyelői állásától fölmentették s Koncz Rudolf h. tanárt rendelték oda, a Zalaegerszegre áthelyezett Dobos József helyére pedig Dezső Gyula Zoltán okleveles tanárt nevezték ki Sárospatakról. — Az első artézi kút Borogben. Gulács községben a nagymérvű ivóvizhiány miatt közkutat fúrtak. Mikor a 96 méter mélységet elérték, olyan rétegre találtak, melyből nagy erővel szökött fel a legtisztább ivóvíz. Azóta a viz tódulása egyre tart, úgy, hogy a község, anélkül, hogy arra gondolt is volna, elsőrendű ártézi kutat kapott. Ugyanezen kút fúrása közben a magasabb rétegekben kéntartalmú forrásra akadtak, melynek gyógyító erejét a község és környékének lakosai már ki is próbálták. — Per a hnrsíalvai gyógyforrás miatt. Hársfáivá népe nemrég nép- gyülésen fejezte ki rosszalását, mert a fürdő jelenlegi bérlői eltiltották őket a gyógyforrás használatától. Most pedig a hársfalvaik a beregszászi kir. törvényszéknél pert inditottak. Keresetükben annak elismerésére kérik kötelezni a fürdöbérlő- ket, hogy miután ők több mint 32 év óta szakadatlanul használják a gyógyvizet, ismerje el a fürdőbérlőség ezen jogukat és tartozzanak tovább is tűrni, hogy a falu a gyógyforrásból merítsen vizet.

SZA OLCS. — Kinevezés. Sefcsik József nyíregyházi pénzügyi tanácsost a király a VI. fizetési osztályba királyi tanácsos pénzügyigazgatóvá nevezte ki. — A Kisvárdai Football-Klub augusztus hó 17-én nagyszabású athlótikai versenyt rendez. E versenyre a Debreceni Torna Egyletet, a Kassai Atlétikai Klubot, a Szegedi Torna Egyletet, a Nyíregyházi Torna- és Vivó-Egyletet és az Ungvári Athlétikai Klubot hívta meg.

u N G

TANÜGY.

Kinevezés A vallás-és közoktatásügyi miniszter Felicián Viktória sümegi közs polgári leányiskolái tanítónőt az ungvári áll. polg. leányiskolához a X. fiz. osztályba rendes tanítónővé kinevezte.

*

Tanítók gyűlése. Az ungmegyei ref. tantestület f. hó 14-én d. e. 9 órakor tartja meg rendes évi nagygyűlését az egyházmegye gyüléstermében, Rákóczi-u. 16. sz. a. A gyűlés tárgysorozata szerint Kapéry Ferenc, Tóth Miklós, Sulyok János, id. Papp Lajos, ifj. Papp Lajos, Meskó János, Szabó József és Bóczér István lesznek az előadók.

Tekintetes Mitlelman gyógyszerész UiyUngvár.

Szíveskedjék számlámra az Ön „Li- liom“-kenőcséből kettő száz (200) tégelyt forduló postával küldeni.

Budapest, 1913. jun. 14.

Tisztelettel: Török József, gyógysz., Király u 12.

CSARNOK.

A díjazott tizenhatos.

Minek tagadjam?! Bizony teljes életemben szerettem a 32 levelű bibliát! Senki se vessen rám követ azért, mint szendedélyes kártyásra, aki sipistáskodik, elhanyagolja családját, hivatalát és éjszakákat tölt a kártyaasztalnál ; én csak úgy értem a fent jelzett biblia szeretetét, hogy kedvelem a kettes tartlit, nagyrabecsülöm a hármas kalabriászt, sok élvezetet találva a négyes Paskievics tarokkban és soha sem vagyok megrontója az ötös ferblinek, ennek a kedélyes, jó magyar játéknak, ennek a búfelejtőnek! És ha azután más játék kerül sorra, hát ... azt is játszom, akár „frische viere“, akár „baccarat“, az mind megannyi szórakozást jelent részemre. De a főmulatság mégis csak a csendes, ott kint, a természet ölén, az „Őkörhegy“ alján! A „Gyuri tanyán“, vagy a „blockházban“ ütni az asztalt, gusztálni a „négy királyt“, „kiszorítani a bandát“ és emellett nyitott ablakoknál féléjszakáig hallgatni az erdő sejtelmes zizegését és szeptember hóban a királyi vad szerelmes feljajdulását: felséges élvezet, igazán fejedelmi dolog!

... Az évi conventiómba biztosított egy drb. szarvast az 1910-ik évben, egy koronatizes képében, már augusztus hónap -30 án meglőttem. Délután négy órakor egy keskeny, erdei szekéruton haladtam lefelé, amikor a baloldali fiatal fenyvesből gyors ügetéssel átváltott egy őzsuta a jobboldali szálas tölgyesbe. Lábom egy pillanat alatt gyökeret vert. A fenyvesből moszatolás hallatszott, amiért is Schönaueremet készenlétbe helyezve vártam, mig a sörtevad az útra kilép. Vadkan helyett bika váltott ki a fenyvesből és az útra érve, felém fordul és megáll. A bika eleje sokat mutatott, az agancs már tiszta volt s nem sokat habozva, belelőttem 6’5 mm. expansiv golyómat. Egy szökéssel bent volt a bika a tölgyesben és a domb mögött eltűnt. Felszaladok 20—25 lépést a dombra s látom részegember módjára, egy helyen inogni agan- csáromat, amint csak nagy erőfeszítéssel tartja fenn az egyensúlyt, nehogy összeessék; archoz emelem újra fegyveremet és elnémítom a bikát örökre.

Leszakítottam egy tölgyfalombot, bemártottam az élettelenül fekvő szarvas vérébe és kalapomhoz tűztem. Hála a szent Hubertusnak — gondolám magamban — ezzel befejeztem a folyó évi szarvas-cserkészeteimet!...

Jött azután a bőgési idő, a vadászlázzal telt szeptember hónap I Minden vadászember talpon volt és az én pagonyom vadászbérlői is kivonultak a cserkészházakba; egymásután küldték be a fejevágott bikákat értékesítés végett, mert dehogy is engedték volna, hogy a szarvas agancsostul legyen beszállítva és a szerzett trophea ne állandóan a szemük előtt legyen!

Október 5-én lecsendesedett a bőgés, bérlőink befejezték a cserkészést és a csucsomi „gorgoly“ egy fenyőgallyal bélelt szekéren lehozta az egész vadász-zsákmányt, szám szerint nyolc darab szarvasagancsot, amelyek mindegyike jó, egyik-másik kapitális, sőt egy abnormis is volt köztük.

Persze volt öröm Izraelben! Egész délelőttünk az agancsok bírálásával, a szárak vastagságának, a rózsa körméretének és a súlynak a megállapításával ment el. Az örömmámorban és a közösen elfogyasztott jó ebéd meg a „Kecel“ hegy nedűje hatása alatt a búcsúzáskor Nimród-bérlőink biztattak, hogy menjek még ki, próbáljam meg a szerencsémet; megengedik, hogy még egy bikát lőjjek az idén annak az örömére, hogy ők nyolc agancsárt hoztak terítékre. Bérlőink a délutáni vonattal el is utaztak; én meg jól tudva, hogy a gavalléros ajánlat azon biztos tudatból indult ki, hogy vége a bőgésnek, a jó bikák ki vannak lőve, eredményes vadászat alig képzelhető, nem is akartam élni az adott engedéllyel s cserkészház helyett a kaszinó felé igyekeztem.

Feleségecském ugyan szemrehányással illetett, hogy más vadászok ezreket fizetnek, messze idegenből jönnek magyar szarvast lőni s én előbbre helyezem a kártyát és nem a vadászatot. Kiállottam a szidást, de nézetem nem változott.

A kaszinóban partnereim már vártak rám és rögtön „munkába is álltunk“. Játék végén azután mondják a cimborák, hogy másnap kimennek a Rozsnyó város tulajdonát képező ú. n. „Gyuri-tanyára" éjszakára, s bár ők vadászatra gondolnak, az nem zárja ki, hogy este a kártyázást ne folytassuk a cserkészház terraszán. A meghívást elfogadtam.

Vacsoránál azután engesztelgettem a feleségecskémet, hogy hát meggondoltam a dolgot s minthogy neki most is — mint különben mindig — igaza van, másnap kimegyek egy éjszakára az jő ‘kedvéért* és megpróbálom

vadászszerencsémet.

1910. év október 7-én délután két órakor útnak indultam ; csak úgy könnyedén Schönaueremmel és öt drb. patrónnal a zsebemben; minek is több töltény a kártyázáshoz?! Tudtam, hogy a partnereim az elemózsiáról gondoskodnak.

Régi kopasz erdöőrömmel, Zingi Andrissal .neki vágtunk a „Hidegkutról“ a rozgangi mély útnak, fel a biró- rétre s onnét „Doboskán“ át a majorvőlvegyet övező sziklacsoport egy kimagasló pontján elhelyezkedtünk, ahonnét az egész 400 kát. holdnyi töbröt végigláthattuk. Ez a völgy a szarvasok eidorádója ; innét, ebből az 5—6 éves fenyőültetésből vert ki 1909. év december 20 án egy szál erdőőr 110 drb szarvast, amelyekből őt perc alatt dr. Wittchen László honvéd-főtőrzsorvos barátommal négy darab tehenet terítékre hoztunk.

Hosszú, méla csend mindenfelé; sehol egy bőgés, sehol egy mozdulat! Beállott az est-szürkület is, amikor az első, szunyog-zümmögéshez hasonló, gyenge morgást hallottunk Kovács Antal-ormáról. Nem •volt mire várnunk, elindultunk. Keresztül vágtunk a sűrű gulaparlagi fenyvesen és leereszkedtünk a sötét-völgybe; közben nagy robajjal menekültek előlünk a tehenek, de bikát nem láttunk.

Besötétedett, mikor a grexai erdőőri lakhoz értünk, ahol kitérőt változtattam s Zingit hazaküldve, legöregebb erdőőrömmel, az öreg medvevadásszal, Bolcsák Károllyal indultam a Gyuri-tanyára.

Előre küldtem az öreget, aki hosszú, kimért lépésekkel bandukolt, gondosan tartva hátrafelé a carbidlámpát, hogy jól láthassam, hová lépek. Neki ugyanis nem nagy szüksége volt a lámpásra, ismert ő itt minden követ, minden bokrot, hisz harminc esztendő óta taposta, járta ezt az utat; szótlanul, némán, nesztelenül, mondhatnám áhítattal lépdelt előttem az öreg felfele az erdei utón ; mindig úgy járt ő a Revierjében, miként a meghatott pap az ő templomában.

Én is szótlanul követtem az öreget, közvetlenül a sarkába voltam, igyekeztem pontosan belelépni a lépésébe és elábrándoztam.

Lelki szemeim elé varázsoltam partnereimet, akik a Gyuri-tanya tágas földterraszán már várnak reám, — láttam, hogy félelmetes árnyékként hogy mozognak a lobogó tűz körül. Elém rajzoltam Járossy barátomat, a „Bruchácsot“, amint nagy pocakjának miatta csak nehezen hajlik le a vasüsthöz, meg megkavargatja a vadászgulyást, majd meg egy-két paradicsomot, egy félmarék friss őszi gombát tesz bele és egész énjével kívánja megadni az ízét, zamatját ennek az orr- és iny-csiklandozó ételnek. Hja! ez az ő bravúrja, ez az ő specialitása!

Közvetlenül mellette szorgoskodik Maszny Pali, a „vidra“, a vén „pisztráng-király“. Parazsat kotor ki az üst alól, majd meg éles bicskájával megfehérlti a tizenhárom mogyorópálcikát; tizenkettőre ráhúzza az ő fogását képező 12 drb pisztrángot, kivül-belül paprikás sóval meghinti és szépen sorjában beszúrja a földbe a pálcikákat és amig a tizenharmadik nyársra felszúrja a bőrét megvagdalt szalonnát, büszkén tekintget a vörös pettyes halacskákra. Jól tudja ő, hogy ez sem lesz rossz falat a vacsorához 1

Ott sürög, ott forog Varga Józsi, a „vörös gróf“ is; ö a gömöri specialitás, a „sztrapacska“ nagy mestere. Már megreszelte a nyers krumplit, megolvasztotta a vajat, elkészítette a lisztet, a juhturót, ennek a kiváló vadászételnek kellékeit, alkotórészeit és várja a lánghoz tett víznek a forrását.

Hallom diskurzusukat, hallom „bruchács“ hangját, hogy „már a krumpli is elfő a gulyásban és Pauchly még mindig nincs itt; ugyan hol is lehet, hiszen már egészen besötétedett“. Oszkár is kijön a terraszra, belevegyül a foglalatoskodók közé és óva inti őket, hogy a „csendes*- nél vigyázzanak, mert 6 ismeri Rezsőt, aki ha duplán vág, akkor semmije sincs, ha pedig nagyon szerénykedik, akkor tele van a marka.

Önkénytelenül elkacagtam magam csalafintaságukon, s amikor az öreg Bolcsák erre megállt s visszatekintett, széjjelfoszlott ábrándozásom.

Még vagy tiz percig lépkedtünk, amikor a Qyuri- tanyához értünk. Nagy lett a meglepetésem ! A vadászszoba ablakai sötétek, a terrasz csendes és kihalt; a lobogó tűznek, a vadászgulyásnak, a pisztrángnak, a partnereknek semmi nyoma!

Végtelenül bosszantott a dolog, jó kedvem elborult, torkom összeszorult és bizony hiába köszőntgetett a Gyuri-tanyán lakó városi erdőőr, szavamat nem vette. Vacsora persze nem volt s be kellett érnem két pohár frissen fejt tejjel. Ezután le is feküdtem és */í 9 órakor már el is ringattak Morpheus karjai.

Hajnali négy órakor talpon voltam s bár még mindig behatása alatt voltam az előző napi bosszúságnak, a reggeli friss levegő meghozta jó kedvemet és vigan vágtunk neki a nagy meredeknek Károl-y erdőőrömmel.

Az Ormi-tetői meredek valóságos szivszaggató, kipróbálja a tüdőt, a szívet egyaránt. Fél hatkor fent voltunk a nap sugaraitól bearanyozott tetőn s kényelmesen lépkedtünk a puha cserkészuton a hegyoldalban az „aranyvölgy“ felé. Mindenütt kínos némaság, sehol egy hang, sehol egy moccanás 1

Már mélyen bentjártunk az aranyvölgyi fenyvesben, amikor egy vontatott, rekedt bőgést hallottunk.

„Ez a Blockház mellett volt“, — vélekedett az öreg Károly. Utána megint siri csend, teljes mozdulatlanság Rövid ideig hallgatóztunk, azután gyorsabb lépésekké, megindultunk a Blockház felé. 1

Alig voltunk 200 lépésnyire a cserkészháztól, amikor egy vén remetekan szökik fel közvetlenül előttem és igyekszik felfelé a fenyvesben. Schönauerem egy másodperc alatt a szememnél volt, de Károly megragadta a karomat és megakadályozott a lövésben.

— Itt kell lennie a bikának, itt volt valahol a bőgés — mondja az öreg.

Óriási haragra lobbantam, hogy a biztosat fel kellett áldoznom a bizonytalanért; szemeimmel majd fel-