Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)

1913-08-03 / 32. szám

1918. augusztus 3.

2 (82. szám)

pénzintézetünk, a kisebbek és nagyobbak egyaránt minden erejükkel s erejük arányában. A nagyobb pénzintézeteink a kisebbek támogatásával tiszteletteljes kollegiálitásuknak adták tanujelót.

S ba elül a harci zaj, ha a rendes viszonyok ismét helyreállanak s megyénket kikerüli a világszerte pusztító válság, ezt pénzintézeteink szolidságának s különösen vezető pénzintézeteink igazgatóinak fogjuk köszönhetni.

Dr. Juszkovits M.ór.

Az uj vármegyeháza.

A száz éves vármegyeháza remélhetőleg nem sokára nagyszabású átalakításon megy keresztül, sőt folytatólagosan az utcai homlokzat a Megyeház-téren megkétszereződik és folytatást kap a Sorház-utcában is.

A vármegyeháza, amely 100 évvel ezelőtt nagyságánál és beosztásánál fogva teljesen megfelelt a kivánalmaknak, a hivatalok megnagyobbodása folytán ma már annyira szűk és célszerűtlen, hogy átalakítása és megnagyobbitása elodázhatatlan. Ezt a közszükséget a törvényhatósági bizottság is belátta, amikor kimondotta, hogy a mai kor kívánalmainak megfelelő épület emelése elől nem zárkózik el.

Vármegyénk főispánja: gróf Sztáray Gábor, és alispánja: Lőrinczy Jenő a tárgyalásokat nyomban megindították s rövid idő alatt elérték, hogy az átalakítás és megnagyobbitás tervrajza és műszaki leírása már készen van. A megbízott Vida Arthur budapesti oki. építész gyönyörűen oldotta meg a reábizott feladatot. A meglevő rész átalakításánál a belügyminiszter által felülvizsgált átalakítási tervek fognak alapul szolgálni és az átalakítási költségek 48—50 ezer K-s költségvetés keretében fognak mozogni, inig a toldalék építkezés költségére a telekrendezéssel és a támfalakkal együtt kb. 400 ezer K irányozandó elő.

Az építkezés műszaki leírását a következőkben ismertetjük.

A főhomlokzat átalakítása, valamint az uj rósz homlokzata is a meglevő homlokzat jellegének betartásával készül. Az épületet a megyeháztér felé földszinttel, emelettel és mansard-emelet- tel (a meglevő régi mansardrésznek megfelelően), a sarkon két emelettel és a Sörház-utca felé három emelettel tervezik. A főpárkány a sarkon túl a Sorház-utcáig a meglevő épület főpárkányával azonos magasságú, mig a Sorház-utcában a főpárkány az előbbinél kb. 2 méterrel alacsonyabbra kerül. A telekrendezést egymás alá kerülő forraszokkal oldják meg. Az egész épületnek négy bejárója lesz, kettő a megyeház-tér felőli homlokzaton, kocsibejárásra is alkalmasan és a főlépcsővel kapcsolatosan; a másik kettő pedig egymás mellett a Sorház-utcában, az egyik egy másod- főlépcsővel, a másik pedig egy mellékcsigalépcsővel kapcsolatosan a szolgaszemólyzet számára és a fogdák elkülönített megközelithetósére.

Az egész épületben a központi és a főszolgabírói hivatalokon, valamint a főispán, az alisp ánós a főjegyző lakásán kívül még három lakás lesz. A fő- és alispáni lakáshoz tartozó pincék az illető lakások alatt, mig a többi lakások pincéi a Sörház-utcai rész alagsorában nyernek elhelyezést.

A homlokzat a meglevő épület jellegének

U N G

megtartásával, alul terméskőlábazattal, a födélszék a mansard-fedólnek szelvényével, úgy a régi, valamint az uj rész müpala-fedóssel készül. A lakásokban parkét, a mellékhelyiségekben és a folyosón terrazzó, a hivatali helyiségekben pedig hajópadló irányoztatik elő. A fő- és alispáni lakás szobái tapétával, a többi lakások és hivatalok a célnak megfelelő szobafestő-munkával láttatnak el. A lakószobákban cserépkályhákat, a hivatali helyiségekben pedig vaskályhákat helyeznek el. Mindenütt villanyvilágítás és a szükséges jelzőcsengő-berendezés, esetleg még a meglevő épületre is kiterjesztve, házi telefonberendezés is készül. Végül lesz az egész épületben vízvezeték is.

A helyiségek elhelyezését a következőképpen tervezik.

A földszinten a kapubejárótól jobbra az árvaszéki elnök, főügyész, alügyósz hivatalos helyiségein kívül a vármegyei levéltár hat helyiséget kap. A kaputól balra, ahol most az alispán tanácsterme és fogadószobája van, a három árva- széki ülnök hivatala kerül, mig az alispáni lakás és a főorvos helyisége az árvaszék négy irodája, az árvaszéki jegyző, az állatorvos és a gazdasági felügyelő hivatala lesz. Folytatólagosan az uj épületrészben az utcavonalban az alispáni hivatalt helyezik el három szobával. Az alispáni hivatal a második kaputól jobbra esik, mig a hat szobás lakás egy nagy hallal és megfelelő mellékhelyiségekkel a kaputól balra kerül és a műmalom felé néző része már emeleti magasságú lesz. Ezen rósz alá kerül (a saroknál) földszinti magasságban a főszolgabírói hivatal, mely 11 helyiségből áll (főszolgabíró, 2 szolgabiró, orvos, állatorvos, számvevő, írnok, hajdú szobája, tárgyaló-terem, irattár és iroda).

Az emeleten a gyülésterem marad ott, ahol van, csupán a karzat alatti helyiségeket bontják lé, miáltal a terem nyer nagyságában. A főjegyzői és II. főjegyzői irodák szintén a mostani helyükön maradnak, mig a szárnyrészben az irodaigazgató, a dijnokok helyiségei, továbbá az iktató és irattár kerülnek. A főispán mostani lakásába tervezik a kisebb tanácstermet, várakozó-szobát, a három aljegyző, a főorvos, a beosztott szolgabiró és a gazdasági egyesület hivatalát. Az új épületrészben lesz a főispán és a titkár irodája, a főispán fogadóterme és hat szobából, egy nagy haliból, megfelelő mellékhelyiségekből álló lakása.

A felsorolt helyiségeken kívül lesz egy vendéglakás is, mely az emeletről külön lépcsővel megközelítően, a mandsard-emeletre kerül. A főispán és az alispán lakásán kívüli négy lakást (3 lakás 5, egy 4 szobával) a Sörház-utca felé a földszintre, az 1., II. és III. emeletre tervezik. Megjegyzendő, hogy a telek terrászszerü esése miatt a Megyeház-tér felé egy, a mümalom felé kettő és a Sörház-utca felé három emeletes lesz az új épületrész.

Ezekben ismertettük az építkezés tervezetét, amely határozottan szép és dicséretére szolgál a tervező mérnöknek.

Hátra van még annak a közlése, hogy azt a nagy összeget, amelyet az átalakítás és az uj építkezés kiván, miből fedezi a vármegye? Mindenesetre tetemes segítséget fog nyújtani a kormány; de maga a törvényhatósági bizottság sem zárkózhatik el a módozattól, amely nem lehet más, mint mérsékelt pótadó megszavazása. Ezenkívül a vármegye tulajdonát képező főszolgabírói épület, amely eladásra kerül az uj építkezés

folytán, nagy tőkét képvisel. Nem hagyandó figyelmen kívül az sem, hogy négy olyan tisztviselő is (egyik a főjegyző) lakást kap az uj épületben, aki eddig lakásbórt húzott. A megtakarított lakáspénz évenként 4000 K-ra tehető, amely összeg is törlesztésre szolgálhat.

A kormány és a vármegye az uj építkezéssel áldozatot hoz, az bizonyos; de nem szabad elfelednünk, hogy a mi vármegyeházánk a mai kor színvonalának már nem felel meg. Nem is szólva nagyobb vármegyékről, amelyeknek szókháza kívül imponáló, belül fényes, még a kis Ugocsá- nak a vármegyeháza is szebb, mint Ungmegyóó. Fejlődő városunk megérdemli a tervezett, palota- szerű vármegyeházát.

r

Állami .automobil járat Nagymihály és Munkács között.

Régóta érzett szükséget szüntetne meg Nagymihály és Munkács között a vasút; de mig annak megvalósulását megérjük, egy rendszeres autó- mobiliárattal is megelégednénk.

Állami automobiljáratot, amelynek megvalósítása ügyében Lőrinczy Jenő alispán még a múlt évben megtette a szükséges lépéseket, talán kapunk. Legalább remélhetjük a kassai m. kir. posta- és távirda-igazgatóságnak az alispánhoz intézett átirata alapján.

A m. kir. posta saját üzemében — írja az igazgatóság — a közúti postaszállitással kapcsolato- latosan a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium által esetről-esetre megállapított viszonylatokban gépkocsikkal rendszeres személyszállítást rendez be, ha az érdekeltség: a) a gépkocsik elhelyezésére szükséges garaget és mellékhelységeit a szabványos tervek szerint a kívánt helyen megépítteti s azt a m. kir. postának díjtalanul rendelkezésére bocsátja; b) arra kötelezi magát, hogy amennyiben az üzemi bevételek az évi leírások költségét, a befektetés 4%-át és az üzemi kiadásokat nem fedeznék, a fedezetlen különbözeiét megtéríti.

Felkéri a postaigazgatóság az alispáni hivatalt a következőkre: 1. Minthogy az automobil- garaget Ungvár város bocsájtaná a posta rendelkezésére, közölje, hogy a városnak mely részében lenne a garage? küldje meg továbbá az erre szánt teleknek, vagy épületnek és udvarnak méretekkel ellátott vázrajzát és leirását. 2. Közölje, hogy az érdekeltség hozzávetőleg milyen menetrend szerint óhajtaná Nagymihály és Munkács között az automobil járatot közlekedtetni. E tekintetben figyelembe veendő a postát szállító vonatoknak a gócpontokon való érkezése és indulása, továbbá ama körülmény is, hogy a gépkocsiknak éjjelen át Ungváron kell tartózkodni. Tájékozásul közli az igazgatóság, hogy a gépkocsik óránként átlag 20 kilométer sebességgel haladnak s hogy az egyes megállóhelyeken 5 perc, gócpontokon pedig 20-30 perc a tartózkodási idő. 3 Hol kellene rendes, hol pedig esetleg feltételes megállóhelyeket létesíteni? 4. Lehet-e az egész utón a jelenlegi postajáratok menetét követni? E tekintetben figyelembe veendő ama körülmény, ;hogy a szerednye-ungvári postajárat részben az állami útról letérve, Oroszkomorócon, Korláthelmecen és Hegyfarkon át közlekedik. Alkalmas-e tehát ezen útszakasz állandó automobil-közlekedésre 6

Hagytuk futni őket, hisz ismerősök voltak mind, de megkezdődött a házkutatás. A csendőrök foganatosították, én meg lóhátról vigyáztam, ki merre tűnik, ki miként érdeklődik. Egyik házból a másikba gyorsan hordtak egyet mást; nem zavartam, csak kiváncsi nézőnek hittek s igy sokat tudtam meg. Szóval egy fél óra alatt egy csomó sonka, szalonna, kövér liba stb. került elő, ami mind az ungvári betörésekből származott. Lerakattuk a bírónál és én siettem vissza a városba, hogy az alaptalanul gyanúsított jó magyart feloldjam a rendőri felügyelet alól.

Mire beértem, akkorra már nagy dolgok történtek. A megfigyelt ember gyanússá lett költekezésével és kétes fentartásu emberek magához bocsátásával, kiket vendégelt. Két rendőr igazolásra szóllitotta fel, de semminémü irata nem volt és mivel nem tudta igazolni, kihez jött, miért időzik a városban, békésen engedte magát fel- kisórni a városházáig, ott aztán a két oldalán menő rendőröknek jobbra-balra egy-egy ütést adva, futásnak eredt. Á két rendőr, mint két kuglibáb, elesett s összeszedve magukat, utána futottak. Az egyik ügyes és gyors fiú utolérte, de nem óhajtotta vele a küzdelmet egyedül felvenni, egyszerűen hátulról reá ugrott nyakába kapaszkodva. A nagyerejü ember vele együtt futott tovább s a közönség közül ki sem akadt, hogy segítségül

S

a rendőrnek. A futás a makacsul kapaszkodó, latatlan emberrel azonban mégis igénybe vette erősebben az atlétát s beérte a másik rendőr is.

Egy kardcsapás, mely a szökevény fejét s a belekapaszkodó rendőr egy ujját érte, megadásra kónyszeritette.

— Nem állok ellent, vigyenek fel — szólt és kezét összetette, ahogy dukált a megbilincselés hez. Nem első dolga lehetett.

A motozásnál pénz, arany és ékszer, betörőszerszám, kulcsok és egy nagy véső került elő a delikvens zsebeiből.

A nagymennyiségű ékszer és érték Debrecen, Nyíregyháza, Munkács és Oroszvégen elkövetett betörésekből származott, mint azt a körözőlevelekből és leírásokból megállapítottam.

Másnap már itt volt a homoki cigánytábor is a szépséges cigányleánnyal. Tagadott valamennyi. A szép Maricának udvarlója hozta az összes élelmi cikkeket.

— Jól éltünk, instálom, — szavalták a mórék — volt étel, ital, szivar akármennyi.

Az udvarlóról adott személyleirás, úgy ahogy, illett Gazda Ferencre.

Szembesítettem a szép cigányleányt szeretőjével. A konokon hallgató és mord ember arca egyszerre felderült. Nyájasan üdvözölte a leányt, aztán megkérdezte, hát te miért vagy itt? Hagytam őket beszélni. Hisz ez a beszélgetés bogozza ki a szálakat, úgy véltem. A leány elmondta, hogy miért hozták be őket. Gazda Ferenc hozzám fordulva, előadta, hogy egyes egyedül követte el a betöréseket, sem a leány, sem hozzátartozói nem vettek abban részt másként, mint hogy felhasználták a hozzájuk vitt holmit. Hogy a leányt mentse a konok hallgató, a leggavalérosabb őszinteséggel mondotta el mind azt, amiről már úgy is tudtunk s aminek ódiuma amúgy is őt terhelné.

Kijelentette egyben, hogy ő igen könnyen meg tudna szökni innen, de ha az ő szivének bálványával nem bánik a rendőrség durván, nem szökik meg s ha más terhelő adatok birtokában van a rendőrség ellene s erre bizonyítékok is vannak, azokra nézve is őszinte vallomást tesz.

Nem vettem a dolgot túlságosan komolyan s az állandó lakhelyű cigány orgazdát kihallgatás után szabadon bocsátottam s ezt közöltem a végtelen szimpátikus betörővel, mikor a további kihallgatást vele megkezdettem.

A nála talált bűnjelek eredetét felderítve, felhívtam, mondja el a betörések történetét. Mindazt, amire nézve már bizonyíték volt kezeimben, őszintén, híven, a tényállásnak megfelelően elmondotta. Vakmerő, de higgadtan, meggondoltan cselekvő betörővel állottam szemben. Minden betörést egyedül követett el. Főszerszáma a súlyos vasvéső, mellyel csendesen lyukat vert a falba, s mint kártyát hámozta, választotta le a téglákat az ablakközök falaiból s azon bebújva, követte el a betörést. Zár nem állhatott ellent erejének és kulcsainak.

Az oroszvógi g. kath. lelkészhez a kert felőli hálószobában este kilenckor tört be; az egész család fenn volt s a szomszédos ebédlőben tartózkodtak. A szekrényből minden értéket kiszedett s az ott talált félüvegnyi konyakot megitta, a pap szivarjából reágyujtott s úgy ment el a betörés színhelyéről.

Amikor aztán olyan betörés ügyében faggattam, amelyre bizonyítékom nem volt, egyszerűen annyit felelt; nem tudok róla, kapitány ur, ne tartson olyan szamárnak, hogy adatokat szolgáltassak magam ellen, amikor a rendőrség nem tudott ilyeneket felfedezni.

Tizenhárom rendbeli betörés ügye lett tisztázva s akkor — törvényszék helyben nem lévén — a kir. járásbíróság börtönébe kisértettem Gazda Ferit. Megmondta előre: kapitány ur, itt ellennék akármeddig, mert emberségesen tetszik bánni velem, ott nem maradok. 48 óráig kellett csak a járásbíróságnál tartózkodnia, de biz nem várta be, mig átkisérik Beregszászba. Minden előzetes figyelmeztetés és szigorú őrködés dacára megszökött, játszva feszítve ki a hatalmas vasrostólyt és szakítva ketté bilincseit.

Körülbelül két hónap múlva a várossal majdnem összeépült községi korcsmák tájékán egy polgári ruhás rendőr felismerte s egy rendőri őrjárat letartóztatta. Bizonnyal a szép cigányleány vonzotta a már 40 éves Don Jüant,

Nyugodtan adta meg magát a túlerőnek. Elém állították, jó szóval fogadtam: Hát már ismét találkozunk, Ferenc?

Lehorgasztotta fejét s szólt: Nem találkoztunk