Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-08-03 / 32. szám
1913. augusztus 3. U N G (32. szám) 3 tonnás összterhelés mellett; nemleges esetben az útfenntartó kerület az utat arra alkalmassá tenni hajlandó-e ? 5. Maximum hány utasra kívánná az érdekekeltség a gépkocsikat berendezni? 6. Ungvár és Nagymihály, továbbá Ungvár és Munkács közt úgy oda, mint vissza fordulónként és naponkint átlag hány utasra lehet számítani? 7. Mily öszegben vélné az érdekeltség a menetdijakat megálapitani Ungvár és Nagymihály, továbbá Ungvár és Munkács közt? Értesíti végül az igazgatóság az alispáni hivatalt, hogy a naponta egyszer oda és vissza-köz- lekedő autómobiljárat évi üzemi költségei, továbbá a leírások és befektetések összege ezidőszerint csak hozávetölegesen mintegy 70—80 ezer koronában jelölhetők meg. A bevételek tekintetében pedig csak a kért tájékoztató adatok beszerzése után lehet hozávetöleges számítást tenni. Az alispáni hivatal úgy Ungvár városhoz, mint a többi érdekeltséghez átirt egy tartandó értekezlet tárgyában. Mindenesetre nagyon fontos az ügy, méltó arra, hogy az értekezlet a legkomolyabban foglalkozzék vele. Fenyvesvölgyön elfogott kivándorlók. Mit rejtett a szénás-szekér ? — Az Ung tudósítójától. — Az Amerikába készülő kivándorlóknak nagyon kedvelt útirányuk a Nagyberezna—Sianki felé vivő országút, amerre minden baj nélkül ki lehetne jutni szép Magyarországból, ha a szorgosan őrködő derék határrendőrök és a csendőrök nem ügyelnének reájuk. Most is egy igen érdekes esetről kapunk jelentést Fenyvesvölgyről, amely megvilágítja, hogy milyen furfangos módon akarnak kijutni az országból az útlevél nélküli kivándorlók. Az eset a következő: A gyanús szénás-szekér. Pető Mátyás csendőrőrmester, a fenyvesvölgyi csendőrőrs ambiciózus, derék parancsnoka, jul. 25-én, pénteken, úgy déli 12—1 óra között lakásából a szomszédban lévő csendőrlaktanyába igyekezett. A déli vonattal ugyanis közvetlen parancsnokát várta, aki vizsgálat végett jött volna. A laktanya kapujában megállt és kémlelődve nézett a nyaralótelepi megálló felé, hogy jön-e az illető csendőrtiszt? Azonban nem jött és az őrmester már befelé indult, amikor messziről látta, hogy hosszú szénás szekerek vágtatnak gyorsan az országúton Ungvár felől. Nem hitte, hogy ennyire elkéstek volna a vásárról, azért tehát gyanakodni kezdett. Vettem egy kis szénát!... Az őrmester nem ment be a laktanyába, hanem beljebb húzódott a kapuba és figyelni kezdte a gyanús szénás-szekeret. Mikor közelebb ért, észrevette, hogy szokatlanul meg van rakva volna, ha ez nem történik s felmutatja balkezét, melyen csak a nagy és mutató ujja volt meg. Hát ez hogy történt? Van-e ellenem valami, kérdi kitörőén? Nincs, felelém, csalta szökés. Hát akkor csak nagyjából mondom el. Betörtem, már tetszik tudni, hogyan. De vakmerő voltam nagyon, mert egy kevéssel többet ittam, mint szabad lett volna. Este hatkor fogtam a munkához, s amint a falrésen kezemet bedugtam, egy fejszecsapással levágták három ujjamat. Visszaugrottam s morogva távoztam, senki se jött utánam. Erdőkben bolyongva gyógyítottam kezemet, késemmel a fityegő ujjamat levágtam. Tetszik látni, jól begyógyult, fogni tudok vele. Mit tetszik velem csinálni most ? Átkisértetem Beregszászra, ne essék itt meg a szégyen, hogy újra elszökik. Akár tessék megüzenni, hogy nem maradok náluk, bárhogy is marasztalnak. De az utón nem próbál szökni, Ferenc? Nem szököm, reá érek onnan is, nem sietős az utam. Nem is szökött el, engedelmesen ment a két rendőrrel Beregszászig. Nyolcadnapra hallom, hogy Gazda Feri megszökött a kir. ügyészség börtönéből. Ágyneműjéből és fehérruhájából csinált kötelet s ezen ereszkedett le a magas emeleti börtönből. Az ügyészi helyiségek ablakát a levegőben függve egy lódi- tással bezúzva, került a hivatali helyiségekbe, onnan egy ajtót felfeszitve, ki a szabadba. Az egész országrész nyomozta, de nem volt feltalálható. Egy év múlva Amerikából küldött üdvözletét a hatalmas akaratú és izomerejü ember, akiből a gonosz hajlamok, vagy az élet valamely rejtélyes és végzetes eseménye nélkül a társadalomnak értékes tagja lehetett volna. szénával. Mintha rejtegetnének benne valamit. Erre még beljebb húzódott a rózsafák közé és várta a szekeret. A kocsis a csendőrség épülete előtt még gyorsabban akart elszáguldani, de ez nem sikerült neki, mert Pető őrmester kilépett rejtekhelyéből és rákiáltott a kocsisra: — Állj meg, hó! ... Honnan jössz és mit viszel ezen a szekeren ? ... — Ungvárról jövök! Pető őrmester ekkor észrevette, hogy a kocsis háta mögött mozog a széna. Benyúlt a széna közé és óriási gaudiumára megfogott egy kalapot. . . Erre beszólt a laktanyába az éppen ott tartózkodó Szabó Mihály csendőrhöz: — Szabó, jöjjön csak ki!... A csendőr kiment és Pető őrmester akkor kedélyesen mondotta neki: — Vettem egy kis szénát!... Segítsen bevinni .. . A csendőr szintén benyúlt a széna közé és megfogott egy másik kalapot. Ugyanis jól sejtette a derék Pető őrmester, mert a szekeren két kivándorló rejtőzött a széna között, akik erre felültek ... Mit vallottak a kivándorlók? A csendőrök erre leszállították az egész társaságot és bevitték őket a laktanyába, hol azonnal megkezdték a kihallgatásukat. Kitűnt, hogy az elfogottak Rohály György 40 éves ungdaróci, Hrabovszki János 38 éves baranyai napszámosok és Nyemecz Nikuláj 39 éves felső-turkai (Galicia) kocsis. Rohály György azt vallotta, hogy jul. hó 24-én Nyemecz Nikulájjal Ungváron a piacon találkoztak, hol vele 8—8 korona fuvardíjban állapodtak meg fejenkint és pedig akként, hogy tartozott volna őket Batika (Galicia) községbe szállítani. Előadta továbbá, hogy magával csak 60 koronát hozott el hazulról. Tehát a legszükségesebb útiköltséget. A többi pénzt nejének, Tóth Erzsébet ungdaróci lakosnak adta át azzal, hogy táviratilag küldje utána Turkába. Tagadta, hogy kivándorlási ügynökökkel megegyezett volna, s védelmére azt hozta fel, hogy adóssága és szegénysége késztette a kivándorlásra. Hrabovszki János Rohállyal egybehangzóan adta elő az útrakelés lefolyását. Szintén 60 korona zsebpénzzel indult el hazulról. A többi útiköltségét neje, Katona Anna küldötte volna utána táviratilag Turkába. Tagadta szintén, hogy zugügynökökkel megegyezett volna. Védelmére előadta, hogy szegénysége késztette a kivándorlásra, s azért választotta ezt az útirányt, mert rövidebb az utazás tartama. Nála találtak a csendőrök egy Fiúmén keresztül szóló útlevelet, Misler F.-től kapott utasítást és árjegyzéket. A csendőrök azonban azt hiszik, hogy lehetséges az, hogy a nála talált útlevél más nevére szól és ő hamis nevet mondott be. Nyemecz Nikuláj, a kocsis, tagadta, hogy ő tudott volna arról, hogy ez a két ember kivándorló. Őt úgy fogadták fel, hogy fáért és deszkáért mennek Galíciába. Ezzel szemben a másik kettő azt adta elő, hogy igenis tudott arról, hogy ők kivándorlók. Rohály Györgynél 52 K-t, Hrabovszki Jánosnál 53 K 22 f-t, Nyemecz Nikulájnál pedig 4 K 56 f-t találtak a csendőrök, mely összeget beszolgáltatták a nagybereznai határrendörségnek. Az elfogott kivándorlókat másnap reggel a csendőrök beszállították a nagybereznai határrendőrséghez, mely a további vizsgálatot fogja eszközölni. x T A jegyzők gyűlése.- Aug. 1. — A közigazgatás fontos faktorai, a körjegyzők, akik vármegyénkben egyesületben tömörültek, f. hó 1 én összejöttek a vármegyeháza nagytermében, hogy részben ügyes-bajos dolgaikat megbeszéljék, részben a közügy érdekében hozzanak határozatokat. A vármegyei jegyző-egyesületnek kb. 60 tagja van, akiknek fele jelent meg a közgyűlésen, amelyet OIchváry József pálóci jegyző, alelnök vezetett. Sietünk megállapítani, hogy a gyűlés lefolyása komoly és higgadt volt, méltó az érdemes testülethez. A múlt ülés terjedelmes jegyzőkönyvét Baka Sándor egyesületi főjegyző mutatta be. Olchváry alelnök, miután az Ung tudósítóját szives szavakkal üdvözölte, felolvasta elnöki jelentését, amelyben foglalkozott a legutóbbi gyűlés óta elintézett dolgokkal, majd rátért arra, hogy a községi és körjegyzői állás fontosságát a legmagasabb helyen, a kormányban is elismerték. Örömmel jegyzi meg, hogy ez az elismerés a sajtó utján a köztudatba is átment. „Ha Tisza István nem volna — igy folytatja az alelnök — akkor még mindig báró Eötvös korában volnánk, aki ugyan a „Falu jegyzőjé“-ben emlékoszlopot állított nekünk, de megélhetésünkről elfeledtek gondoskodni. Senki sem tett annyit érdekeinkben, mint Tisza miniszterelnök!“ (Éljenzés.) A kimerítő és lelkes hangon tartott jelentést tudomásul vette a közgyűlés, mire Méhely Gyula perecsenyi körjegj^ző az ungmegyei jegyzők nyugdijszabályrendeletének azon pontjait ismertette, amelyeket a belügyminiszter kifogásolt. Az előadó mindjárt be is mutatta az általa eszközölt és előzőleg a választmány által elfogadott módosítást. Jelentette az elnök, hogy a múlt ülés határozata alapján elkészíttette az agyagipari szakiskolában azokat a perselyeket, amelyekkel minden körjegyző adományokat gyűjt az Orsz. Árvaház részére. A tárgyhoz Tomcsányi Kálmán szólt, akinek eszméje a gyűjtésnek ezen módja. Hiszi, hogy minden kartársa ügybuzgalommal lát a gyűjtéshez és akkor az egyesület 300 K-s adományát csakhamar kiegészíthetik 2500 K-s alapítvánnyá. Éljenzések közt jelentette ki az elnök, hogy Tomcsányinak eddigi fáradozásáért köszönetét nyilvánítja a gyűlés, majd az elnök szétosztotta „A jegyzők árváinak“ feliratos csinos perselyeket. Baka főjegyző a törvényhatósághoz intézendő kérvényt ismertette. A fizetésrendezés ügyében ugyanis Méhely és Baka egyesületi tagok kérvényeket szerkesztettek. A választmány a Méhely által készített kérvényt fogadta el a tárgyalás alapjául, igy a főjegyző azt mutatja be. A kérvényben hivatkozik az egyesület több vármegye határozatára, hogy addig is, mig a végleges státusrendezés (körjegyzőknek a X—VIII., s. jegyzőknek a XI—X. fiz. osztályokban való beosztása) megtörténik, a körjegyzők fizetését 1913. jan. 1-től számítva 2400 K-ban, a segédjegyzőkét pedig 1600 K-ban állapítsa meg a vármegye, a jegyzőknek négyszer 200 K, a s.-jegyzőknek négyszer 100 K pótlékot szavazzon meg. A vármegye utasítsa a községeket, hogy pótköltség utján gondoskodjanak a fizetések kiegészítéséről. Az előadó apellál a vármegye alispánjának kiváló tulajdonságaira és melegen érző szivére s igy reméli, hogy benne nem csalatkoznak Ung vármegye jegyzői. (Az alispánt lelkesen éljenzik.) A kérvényt elfogadta a gyűlés. Strausz Mihály azon indítványát, hogy a vármegyei telefont a közigazgatás gyors lebonyolítása végett építsék ki és vezessék be a körjegyzői irodába, meg a biró lakásába, elfogadták és megbízták az indítványozót a kérvény megszerkesztésével. Tomcsányi Kálmán indítványára elhatározta a gyűlés, hogy felkéri a vármegyét, lépjen be 2500 K-val alapitó tagul az Orsz. Árvaház tagjai közé. Lelkes ünneplésben részesítették a tagok Petreczky Jánost, aki most érte el jegyzőségének 40-ik évfordulóját. Végül az elnökváltozás ügyét intézte el a gyűlés. Baka felolvasta Fekete István elnök lemondó levelét, melyben kijelenti az elnök, hogy a múlt gyűlésen történt megtámadtatása miatt lemond. Tomcsányi jelentkezett szólásra, aki előadta, hogy a múlt gyűlésen azt a kívánságát terjesztette elő, hogy az elnök jelentés nélkül ne nyissa meg az ülést. Ezt a kívánságot megtámadásnak nem lehet minősíteni és ha tudta volna, hogy az elnök annak fogja minősíteni, úgy elállt volna az inditványtól. Tisztelettel hajtja meg most is az elnök előtt az elismerés zászlaját és ha az elnök sértve érzi magát, kész bocsánatot kérni. Minthogy ezen lojális kijelentés után is megmaradt az elnök elhatározása mellett, az alelnök az alapszabályok értelmében elrendelte a titkos szavazást. A beadott 24 szavazatból 13-at Méhely Gyula nyert. A többi szavazat pedig Olchváry és Tomcsányi közt oszlott meg, igy az egyesület új elnöke Méhely Gyula, akinek megválasztását örömmel fogadták a tagok. A közgyűlés berekesztése után a jegyzők a Herz-féle vendéglőben gyűltek össze barátságos ebédre, melynek árából a vendéglős 5°/o ot az Árvaház javára ajándékozott. — Az ügyvédi kamarából. A máramaros- szigeti ügyvédi kamara dr. Moskovits Lipót ügyvédet Ungvár, dr. Láng Lajos ügyvédet Mező- kaszony és dr. Neuwelt Andor ügyvédet Beregszász székhellyel az ügyvédek lajstromába felvette. I ^gusztus 9-én szombaton, és 10-én vasárnap, a Korona helyiségében gurgharöt berlini professzor mithologiai táncprodukciója: FAUN és NIMFA. Ezt megelőzi fővárosi művészek vendégjátéka, fellépnek: Vágó géza, LUMPÁCIUS, Bocskay Béla, Rónai 3ca, gombóc Vilma, Bihari Sári.
