Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-07-27 / 31. szám
U N G (31. szám) 3 1913. julius 27. az adóra is. Ezt látjuk, érezzük a legjobban mi, akik közöttük élünk s akik velők közvetlenül érintkezünk. Szabó direktor látta, hogy a nyomorúság közepette akadt egy-egy ember, ki nyomorúságán enyhít azzal, hogy adóját méhészetének jövedelméből fizeti ki s a saját földjének, gazdálkodásának jövedelmét a maga fentartására fordíthatja. Ez sarkalta őt az adományra, hogy a nép nyomorúságán, bár elenyésző csekélységgel, de mégis segítsen. Természetes dolog, hogy az ember keresi a kutforrást, miképen lehetne a nép között mennél több méhcsaládot kiosztani, beoktatván őket a mostani primitiv kezelés helyett az okszerű méhészetre. A megoldás szerintem nagyon egyszerű. Állítson fel a földművelésügyi miniszter úr, ki a ruthén kérdést már eddig is annyi jóindulatú áldozattal kezeli, legalább a kért helyeken minta- méhészetet, amelyben a kisgazdák az okszerű méhészetet közvetlenül sajátíthatnák el s amelyből az évi szaporulatok a kérvényezők között ingyen, vagy mérsékelt áron volnának kioszthatók. A havasközi gazdakör éppen most kérvényezi a mintaméhest a földművelésügyi minisztériumtól. E körülményt e helyen is tisztelettel ajánlom a hegyvidéki kirendeltség jóakaratu figyelmébe. Hisszük, hogy a miniszter, ki az állattenyésztés előmozdítására jó apaállatok beszerzésében mindig hathatós támogatást nyújt, ki községünk ló- tenyésztésének nemesítésére egy 2000 korona értékű mént ingyen ajándékozott, e kisebb költségeket igénylő kérelmünk elől nem fog elzárkózni. * Felsővégi faiskolánkból ez óv tavaszán kb. 500 drb. vegyes, jól gondozott s kifejlett gyümölcsfa-oltványt osztott ki Szabó igazgató, mint faiskolakezelő. Az oltványok legnagyobb részét a gazdasági ismétlő iskola tanulói oltották, nevelték a kezelő útmutatásai szerint. A kezelésért 50 koronát fizetett a község. Ez igazán csekélység, mert az oltványok a községben maradtak s emellett a tanulók legnagyobb része megtanulta a gyümölcsfa-tenyésztés módját. Minden halad, fejlődik. Következett volna tehát a faiskolában is a haladás, a fejlesztés. Ez egyszer visszafejlődtünk. Á kezelőktől megvonták a tiszteletdijakat s a faiskolákat, mint ilyeneket beszüntették. Hogy a gyümölcsfa termelés mennyire fontos felvidékünkön, s hogy a más vidékről való import kiimánkat nem tűri, ezzel tisztában vannak még a laikusok is. Hogy a faiskolák beszüntetésének gondolatát kinél s mi idézte elő, nem kutatom. Magát a sajnálatos körülményt azonban mint tényt leszögezem. * Tudja a ruthén, hogy a pálinka a nyomorúságba hajtja. Igyekszik is tőle szabadulni! Nálunk is elhatározták a vasár- és ünnepnapi korcsma- zárlatot. A törvényhatóság hozzájárult a határozathoz. Az illető minisztérium nem. Igaza van. Senkit sem kényszerítenek arra, hogy e napokon, vagy máskor is korcsmába menjen. De talán még sincs igaza. Mint a pedagógia mezején dolgozó közmunkás próbálom ezt bizonyítani. A ruthén műveltség, szabad akarat dolgában még kiskorú. Gyermek. A gyermek szereti a habos tortát. A szülő gondja ügyelni reá, hogy csak annyit ellessék, amennyi nem árt az egészségének. Ha a szülő nem törődik vele, megrontja a gyomrát. Betegen azután maga kéri szüleit, hogy máskor ne engedjék a gyomorrontásig tortázni. A szülő igy sem törődik vele. Igaza van. Hiszen senki sem kényszeríti a gyereket mértóktelenségre. De nincs igaza! A gyermek, az gyermek. A szülő tartozik, kötelessége a gyermek egészségének épségéről gondoskodni s még kegyetlenség árán is megóvni őt a káros befolyásoktól. A ruthént öli a pálinka. Kéri betegségében a segítséget. A ruthén még gyermek. Szellemi nívójának emeléséről, anyagi jólétéről az államnak kell gondoskodni. Pusztulásának meggátlását könyörgi. A kérést nem „elutasítani“, de „teljesíteni“ — kötelesség. Havasköz. Krafcsik Gyula. áll. isk. tanító — Árusifhatő-e a kénesgyuía? A vidéki kereskedők még mindig nincsenek teljesen tisztában a foszforos gyufa eladását betiltó rendelettel. Sokan azt hiszik, hogy a kénes gyufát nem szabad árusítani, holott a vonatkozó rendelet csupán a foszforos, tehát mérges anyagot tartalmazó gyújtó gyártását és eladását tiltja meg. A gyárak már az év eleje óta nem is készítenek foszforos gyújtót és igy a folyó évben szállított kénes gyújtó mind foszfornélküli és igy méregmentes, aminek következtében akadálytalanul árusítható. Fontos tudni azt is, hogy a foszfor nélkül gyártott kénesgyufa külsőleg ugyanolyan, mint volt a foszforral készített. Külsőleg tehát a foszfornélküli méregmentes kénes gyújtó semmiben sem különbözik a másiktól. Munkában a kivándorlási hiénák. Tizenöt letartóztatás az ungvári állomáson. Folyó hó 24-én kettős sorokban egy csoport életerős, erőtől duzzadó magyar ember vonult be az ungvári állomásról a szolgabiróság fogdájába. A szomorú menetet két csendőr zárta be. Nem első látvány ez itt a határszéleken. Meg sem kell kérdezni, mit vétettek ezek az emberek, csak rájuk nézünk és már tudjuk, hogy kivándorlók. így mennek százával évenként, — s csak akiknek nincs szerencséjük, azok akadnak meg egy-egy közbeeső állomáson. így folyó hó 24-én az ungvári állomáson tartóztattak le tizenöt embert, — akik uj hazát kerestek Amerikában. A letartóztatottak Mára- maros- és Szatmármegyékből valók, többnyire 28—35 óv közötti gazdák, akik nem is voltak egész szegény emberek. Közvetítőjük Rusz Pável, felsőszemregi lakos, aki „Galíciába munkába szállította őket.“ Csapon azonban feltűnt a csendőröknek a gyanús csoport, azonnal értesítették az ungvári állomást, ahol Kiss Bertalan és Gercsi Lajos csendőrök vallatóra fogták, akik csakhamar megállapították, hogy a „galíciai munka“ csak a Rusz Pável trükje, — tényleg azonban Amerikába akarta szállítani őket. Érdekes, hogy ez a Rusz az ungvári Guttman-fóle fatelepnél 10 éven át volt vállalkozó és igy csakugyan elsőrendű összeköttetései vannak galíciai munkaadókkal. A letartóztatott kivándorlóknál 5455 koronát találtak, Rusz közvetitőnól pedig 838 koronát. Kitűnt továbbá az is, hogy mindegyikük 50 koronát fizetett a közvetítőnek, csupán azért, hogy a magyar határon átcsempészi őket. Munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatni a kivándorlókkal; érdekes, hogy arra a kérdésre, hogy: — Magyarok maguk? — azt felelik: — Nem, — görög katholikusok. Ok természetesen „magyar“ alatt csupán más vallásut értenek. Az ungvári szolgabiróságon Szabó Zoltán tb. főszolgabiró hallgatta ki őket. Előadták, hogy az árviz elvitte házukat és termésüket, ezért akartak kivándorolni. E körülmény figyelembe vételével elitélte őket 8—3 napi elzárásra és 10 K pénzbüntetésre. Rusz Pávelt pedig átadták a kir. járásbíróságnak, ahonnét a beregszászi ügyészség fogházába vonul. SPORT-ÉLET. Reflexiók a bajnoki döntő mérkőzéshez. A keletmagyarországi kerület sok viszontagságon átment bajnoki döntő mérkőzése végre lezajlott Ungváron, az U. A. K. pályáján, julius 20-án. Egyedül álló eset, hogy a bajnoki döntő mérkőzés nem a kerület székhelyén, hanem egy kisebb városban játszódott le. Nagy izgalom, óriási érdeklődés előzte meg a mérkőzést, melynek győztese a bajnoki címet,. 11 ezüst plakettet és a bajnoki sapka viselésének a jogát nyeri. Az U. A. K. reménységgel ment bele a küzdelembe, mert hiszen csapatunk az utóbbi időben hatalmas fejlődésnek indult a múlthoz képest. Főerőssóge a csapatnak a fedezet és hátvéd sora volt. A csatársor közepes értékű, de az erős védelem mellett, ha nem is a győzelem, de legalább is csekély különbségű vereség reménye kecsegtette a szakértő sportközönsóget. Hogy az eredmény a reméltnél kedvezőtlenebb volt, annak oka abban rejlik, hogy a hosszú esőzések következtében a csapat tréning-hiányban szenvedett, a büszkeségünket képező fedezetsor váratlanul összetört, és végül, bár ez a legelső ok: az ungvári kapus gyönge szereplése. Most érezzük meg csapatunk tulajdonkópeni kapusának, Lehoczky Tibornak a hiányát. Lehoczky védelme esetén nem történhetett volna meg, hogy az ungvári kapura irányzott legfeljebb 10 lövés közül 7 goalra ment volna. Konstatálnunk kell azonban, hogy a Nagyváradi Atlétikai Klub csapata föltétlenül erősebb az ungvárinál és igy a kerületi bajnokságra képessége és játéktudása szerint predesztinálva van. Soraiban ott találjuk a legjobb fővárosi játékosokat. Kürschner Dóri 6 ízben szerepelt a magyar válogatott csapatban, Strasser a K. A. O. E.-nek volt leghíresebb csatára, Kucsera pedig az F. T. C. első csapatának volt a hátvédje. Azonkívül a nagyváradiak már azért is előnyben vannak, mert rendesen alkalmazott tréner vezetése alatt tanulják a football technikáját. Hát hol vagyunk mi attól, hogy rendes trénerünk legyen?! Ennek dacára is látszott, hogy a .nagyváradiak tartottak az ungvári csapattól. Összes elsőrendű játékosait elhozta, sőt még egy kolozsvári játékost is szerepeltetett, csakhogy a győzelmet biztosan kicsikarja. Nem felel meg tehát a Pesti Hírlap tudósítása a valóságnak, hogy Nagyvárad ifjúsági játékosokkal spókelt csapatot hozott Ungvárra. Egy — állítólag — ifjúsági játékosuk volt: Czuri, de játéka éppen nem mondható ifjúságinak, sőt mondhatjuk, hogy éppen ez a játékosuk volt a legjobb, mert Czuri maga 5 gólt rúgott. Ha Czuri ifjúsági játékos, akkor ajánljuk a N. Ä. C.-nak, hogy csapja el fővárosi játékosait és alakítson ifjúsági csapatot s az jobb lesz, mint a mostani fővárosi játékosokkal spókelt csapata. Még egyet! Az ungvári csapat vereségében nem kis része volt a bírónak ! Tatív.l Miksa, a F. T. C. h. football-intézője Budapestről volt a biró. Soh’se hittük volna, hogy kiváló Írónknak, Molnár Ferencnek annyira igaza van ! Pedig igaza van akkor, amikor azt állítja, hogy egy csapatnak tulajdonkópen 12 ember ellen kgll játszani. A 12-ik ember a biró. Sajnos, most az ungváriaknak kellett 12 ember ellen játszaniok. Az első félidőben két tizenegyest mulasztott el megítélni az ungváriak javára. Persze az első félidőben a biró úr még féltette a N. A. K. csapatát a vereségtől. Az azután keveset használt, hogy a második félidőben igyekezett Ungvárnak kedvezni, mert akkor már a N. A. K. csapatával szemben úgysem lehetett behozni a differenciát. Egy szóval, a biró nem tudott pártatlan, részrehajlatlan lenni! Pedig igazán mondjuk, erre a N. A. K.-nak szüksége nem volt! A mérkőzés eredménye 7:2a N. A. K. javára. A Nagy-Váradon megjelenő Szabadság c. napilap az ungváriakról következőleg emlékezik meg: „Az U. A. K. az elmúlt hetekben gyönyörű eredményeket ért el. A D. T. E. csapatát 3 : 0 eredménnyel verte, a Kassai A. K. csapatától pedig csak 1:0 eredménnyel kapott ki. E respek- tábilis eredmények jó hírét költötték a csapatnak, de ezt a N. A. K. csapatával igazolni nem tudták. Lelkes, erős, szívós és határozott játóktalen- tummal rendelkező fiuk, fairül játszanak, de egyelőre még fejletlen technikával s különösen a kapu előtt határozatlanok. Kiválik közülük Ja- kubovics centercsatár, Varga balszélső, Tóth centerhalf, Fedinecz jobb fedezet és Markó jobb hátvéd. Magát a klubot dr. Tahy Endre elnök, a legkorrektebb szellemben vezeti. Az ungvári közönség már kezd behódolni a football-sportnak s azzal a lelkes fogadtatással, amelyben a N. A. K.-ot részesítette mindenfelé s a pályán is ünnepelte, intelligenciájáról és kétségtelen kulturérettségé- ről tett bizonyságot. UNGI RIPORTOK. A turjasebesi vegyi-gyár. A Runa-havas délen elterülő völgyében fekszik egy kis ruthén község, mely a többi községek szürkeségéből a neves Bantlin-fóle vegyigyárak egyik telepével tűnik ki. Már régebben is hires község volt Turja- bisztra; itt volt a sok leégéséről hírhedt üveggyár, melyet a bécsi Bodenkreditanstalt alapított, majd gelsei Guttman fürészgyára adott kenyeret a község lakóinak és 1890-ben, az akkor még Bantlin-testvérek név alatt működő cég, melynek anyaháza Konstanzban volt, alapította meg első telepét, a mai virágzó gyárat. A kezdet nehézségein az idegen nyelvű hivatalnokok igen nehezen bírtak átvergődni, hisz’ a falepárlás nálunk jóformán ismeretlen volt, ma azonban magyar honpolgárok vezetik nemcsak a turjasebesi, hanem a többi gyártelepeket is. A turjasebesi gyárnál különösen a hatalmas fatermelés ad a környék lakosságának kenyeret. A fát eredetileg egy osztrák bárótól, Kotz Vilmostól vette a Bantlin-cég, midőn a német fa drágasága miatt a falepárlás nem járt kellő anyagi haszonnal. A Kotz tói vásárolt fa már majdnem teljesen elfogyott, új anyag után kellett nézni. Tavaly a Bantlin-cég megvásárolta gróf Schönborntól a Szinyák és Lomoványa nevű őserdőket kb. 4500 kát. hold területen. A kitermelt fát csusztatón (Riznin) bocsátják Bereg megyéből Ungba, majd egy 1600 m. száraz csusztatón szállítják a vasúthoz, s onnan egy 3400 m. hosszú vasúton a gyár mellett elterülő hatalmas fatelepre. Naponta 6-szor hoznak kb. 14—16 álla rnvasúti kocsirakományt, melyet a fatelepen összeraknak, hogy a szél és meleg egy kissé átszáritsa. A fa termelését többnyire lengyel ruthének végzik, kik megbízható és szorgalmas munkások. 200 lengyel, ruthén („poFűszerárukat és háztartási cikkeket, valamint szóllőpermetezéshez szükséges anyagokat és pedig: eredeti rézkénport, bordói port és kékkövet vásároljunk a hegyvidéki hitelszövetkezetek /ruraktárában Ungváron, a r. kath. templommal szemben.,
