Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)

1913-06-29 / 27. szám

2 (27. szám)

U N G

1913. junius 29.

4. Engedelmeskedjél fellebbvalóidnak vidáman, panasz és ellenkezés nélkül. Értsd meg, hogy közös munkában szükség van vezetőre, aki a munkát kiosztja, irányítja s igy az eredményt biztosítja.

5. Légy mindig kész védeni az arra érdemeseket, a gyengéket, a védteleneket, a reászoruló- kat még életed árán is. őrizd meg hidegvéredet s amit tenned kell, tedd meg gyorsan, habozás nélkül.

6. Légy mindig józan, nyugodt, tiszta, testben és lélekben. Ne dohányozz, ne igyál szeszes italt. Fiatal szervezetednek ezek a legerősebb ellenségei. Légy mindig jókedvű, vidám. Ha valami nem sikerül, kezd a munkát elölről. Árassz jó kedvet magad körül, vidám boldogság, a legteljesebb kötelességtudás, vidám egyszerűség, boldogság jellemezzen, bármerre jársz. Légy tiszta szavaidban és cselekedeteidben. Ne káromkodj. Káromkodni csak tehetetlen emberek szoktak.

7. Légy takarékos. Kis pénzecskédből csak annyit költs, amennyi okvetlenül szükséges. A többit tedd félre, hogy szükség esetén segíteni tudj magadon és arra érdemes embertársadon. Haszontalan ember az, aki többet költ, mint a mennyit szabad lenne költenie. Minél kisebb erőpazarlással kell mennél nagyobb eredményt elérned. Ez a munka takarékossága.

8. Légy jó az állatokhoz is. Csak a használatukhoz van jogog, de a kínzásukhoz nincs. Még a legkisebb bogárt sem bántsd, ha az, vagy faja neked nincs ártalmadra. Aki emberi mivoltával visszaél s egy szegény állatot kínoz, az nem méltó az ember szép nevére; az ember a szívnél kezdődik.

9. Tekintsd őrszem társadat úgy, mint édes testvéredet, bármely nemzethez, felekezethez, társadalmi osztályhoz tartozik is. Ha egészen ismeretlen fiúval találkozol, s ruhájáról, jelvényéről megismered, hogy közénk való, üdvözöld őt örömmel, ha rászorul, oszd meg vele fekvőhelyedet és bánj vele úgy, mintha édes testvéred lenne.

10. Tégy mindennap valami jót, bármily csekélységnek is lássék az. Jótétemény az is, ha az ismeretlent útba igazítod, ha a siró kis gyermeket haza viszed aggódó szüleihez, ha embertársadnak munkát keresel, ha egy szegény állattal irgalmasságot gyakorolsz.

Különösen segitsd a gyengét, a szegényt, a beteget.

Ezeket a törvényeket vésd jól szivedbe és elmédbe s ne felejtsd el soha, hogy becsületedre fogadtad azok megtartását.

Gyakorlati tapasztalat bizonyítja, hogy az őrszem soha sem vált még méltatlanná az ő végtelenül egyszerű, praktikus egyenruhájához. Lelki világában egyesül a Stuart Károly monarchiája a Danton köztársaságával s éppen oly vidám, tiszta, ha selyem ágyban alszik, mintha az Isten szabad ege alatt hál.

Ti érdekeltek vigyétek el jó hírét ennek a nyugalomnak s kísérjétek szeretetteljes érdeklődéssel azok munkáját, akik a jövendő generációk érdekében munkálkodnak. A „Magyar Őrszem Szövetség“ ez év szeptemberében eljön a mi városunkba s 200 eredeti angol és német diapozitív képpel és néhány filmmel előadást fog tartani

haladva, a hívek vezető pásztorát megillető általános tiszteletet és becsülést saját személyem irányában is kiérdemeltem és a reám hárított kötelezettségeknek minden irányban közmegelégedésre eleget tettem.

— Tudtam ón azt előre, édes fiam, hogy te kifogástalanul fogod helyedet betölteni.

— Plébánoskodásom első két esztendejében semmi jelentőségteljesebb esemény nem adta elő magát. Ekkor történt, hogy édes anyám egy messze vidékre szakadt fiatalkori barátnőjének árván maradt leánya, ki egyébként túl a Dunán valami kis községben tanítónő volt, levelet intézett hozzám, kérve, engedném meg neki, hogy szünidejét nálam tölthesse. Oly melegen vázolta az anyáink között fennállott benső barátnői viszonyt, melyet, mint irta, anyjától hallott folyton emlegetni, s melyről nekem is volt némi tudomásom, oly meghatóan festette árvaságát, mely szerint még csak egyetlen távoli rokona sincs és minden támasz nélkül teljesen magára hagyatva áll a világban, oly szívhez szólóan esdekelt vigasztalásért, hogy bár soha nem láttam és nem ismertem őt, kérésének teljesítése elől elzárkózni nem tudtam. Megértettem vágyódását, mellyel bizalmast keres magának és akit bennem vél feltalálhatni, kihez ha nem is fűzi rokoni kötelék, mégis akit legalább anyjának emléke máris közelebb hozott leikéhez. Udvarias levélben értesítettem, hogy szívesen látom, hogy szerény hajlékom nyitva áll előtte, akárcsak a szülői ház.

— Özvegyek és árvák gyámolitása irgalmas cselekedet, felebaráti kötelesség — jegyezte meg az egyházfő.

— Én is igy gondoltam. Mégis mikor néhány nap múlva megérkezett, az első pillanatban, megvallva az igazat, kissé kényelmetlenül éreztem magamat. De elhatározásomon változtatni már nem lehetett. Én ugyanis korosabb hölgynek képzeltem őt, s ahelyett egy husz-huszonkét éves hajadon állott előttem. Sápadt, vórtelen arcán búskomorság tükröződött. Bágyadt szempilláira

egy szakember vezetése alatt, megmutatni a szülőknek és ifjúságnak a világ leggyönyörűbb pedagógiai rendszerét, hogy egy szivvel-lélekkel a zászló alá csatlakozzanak.

A Baden-Pówel szellemétől áthatott vezetőség óhaja az, hogy az Athletikai Klub vezesse a mozgalmat. A gyakorlati tapasztalatból leszűrt igazság ez.

Diákok, ifjúság s ti érdekeltek, készítsétek elő a talajt, hogy szeptember végén az ungvári boy-scout csapat megalakítható legyen!

Simonyi Sándor.

Fürdő-levél.

— Ldzínek. . . —

Irta Ánláne.

Karlsbad, junius 25.

Bimbókat hozott és édesen mosolygott Játszi gyermek, dal — jázminok között súgott, Elmondta, hogy a legszebb dal lelkében él,

E gyermekszívben minden virágról beszél. ..

Lizi a legszebb bimbó a szomszédkertben,

Ott fejlődik, virul szivek tengerében,

Így akarom látni, mig szeretek — élek,

így _ igy _ ahol minden — oh — virág és lélek ...

(L. I.)

Kicsi, kis Lizinek a nagyvilágból, nagyvilági életről irok nagy fényeseket. De ide kell érnie cirógató, pici kezének arcomig, göndör hajának — melyre a természet alálopta napsugár arany- fényét — ide kell hullnia nyakamra, lelkes szivecs- kéjének dobbanását kell hallanom, hogy a szeretet hangulatába melegedjem, ügy lesz szép mesém.

Kicsi Lizim! Itt felnőtt, nagy emberek nem a szeretetnek, a gyönyöröknek élnek. Sietve sietnek. Kapkodva hamzsolnak, mohón isznak az öröm poharából. Mühlbrunn vize csak öblögető itóka. Nem kell, hogy Sprudel forrásvizének hőfoka hevítsen. Sprudelezik itt életöröm, gyönyör, mámor! Ragyog itt minden, Lizim! Itt a szépséges tündérország! Majd elhozzák egyszer, hosszu- ruhában, talpig fehérben. Kalapjáról csak egyetlen finom szálú tollazat fog lehajolni sugár derekára. De kicsi kezében sok fehér — piros bimbó és — fórfiboldogság ... És ... szemében akkor másmilyen fényesség fog tündökölni, másféle mosoly fog szeretni. Áz élet, a boldogság fog benne sugárokban fónyleni. Az Alte Wiesén kisérik szórakoztatva. A Tépi partján elmereng szép szavak hallatára és még a magáénál is fényesebb szempárok láttára ... A mamukának sok szépet kell megvenni, az apukának fizetni. De Liziért mindent! Még én is, ki nem tudom, azért szeretem-e jobban, mert anyám keresztnevét viseli, vagy, mert apámat oly forrón csodálja arany szivecské- jével. Elbűvölő táncáért, gyönyörű szavalásáért-e, vagy csókos gyermekdedségéért. De szentül áll, hogy szeretem, különben nem lopnám a karlsbadi, drága időt írással. .

Folyton száguldó kocsik, autók, telezsúfolt omnibuszok zugnak, mennek, mendegélnek. Élnek, élveznek, igyekeznek, ragyognak. Szinte ritmikus dalnak hangját adják. Mégis kihallom Pisti csodálkozó, mindent tudni akaró szavát, pap bácsihoz

könnyeket sajtolt meghasonlott kedély világának kétségbeesése. Bánatos, szótalan ajka mintegy mondani látszott: „Utolsó kisérletkép jöttem hozzád, mert éreztem, hogy a reám szakadt nyomasztó egyedüliség előbb-utóbb megsemmisít. Végy pártfogásodba. Nyisd meg előttem szivedet, Ne hagyj el engem.“ Néma esdeklése meghatott és őszintén óhajtottam, vajha nálam időzése teljes lelki 'és testi épülésére szolgálna. Bár el sem tudtam képzelni, mint lássam el, hogyan szerezzek szórakozást neki ? A feladat nehéznek látszott, mert én nők körében soha nem forgolódtam. Sebaj! Gondoltam, majd segítségemre lesz Mari-néni, öreg házvezetőnőm. 0 olyan kedves, derék úri asszony, kiben védencem második anyára fog találni. Szobáját lakosztályában rendeztettem be s rábíztam gondozását. Számításomban nem csalódtam. A két nő hamarosan nagyon szépen összebarátkozott. A jóságos Mari-néni, ki szintén rokonok hiányában vállalta el nálam a házvezetőnői állást, anyaként dédelgette a kedvét kereső árva teremtést, ki a finom lelkületű delnő társaságában napról- napra jobban érezte magát. Kedélyének szemmel látható felvidulása lelke gyógyulását mutatta, mellyel az élet piros rózsái is visszatértek arcára. Örömmel láttam a kedvező változást. Hiszen a veszendőnek indult lélek megváltásában magamnak kellett tulajdonítanom az oroszlánrészt Tartózkodó hallgatagságát gyermekesen bizalmas köz- lékenység váltotta fel. Behizelgő kedves modora utat talált a legelzárkózottabb szívhez is. Szóval, rövid időn az egész háznak féltve becézett kedvence lett. Én régi ismerőst, majd testvért láttam benne. Jelenlétét annyira megszoktam, hogy szinte rossz érzés fogott el, ha rövid időn elkövetkező távozására gondoltam. Mikor magával fogja vinni a jóleső, éltető meleg verőfényt, melyet ártatlan naiv csicsergésével, derűs jókedvével árasztott a máskor csendes, komor parochia rideg termeiben. Már vége felé járt a szünidő, mikor egy kora reggelen a gyóntatószékben breviáriumomba merülve vendégnőm helyezkedett el a térdeplőn.

intézett kérdéseit; bibliai alakok múltjairól, régi idők romantikájáról, antik képekről, nemes nemzetiségekről. Szeme feketén ragyogva ég, csillog fényesen. Elragadtatva csókolom Pistit, hőn ölelem forró fejét, melyen keresztül izzik tudományok szépsége, értéke. Olykor csak Pistit szeretem, senki mást, mikor üde gyermekajka ékes- szólón fejtegeti tartalmas, magas színvonalú, szellemes szónoklatát, értve és átérezve a szót. Nem magolva! Férfiúi akaraterő, ambíció fénylik lelkes arcán. Fiatal ráncok ülnek gondolkodástól megerőltetett homlokán. Tüzszavak, gyöngysorok peregnek le mézédesen gyermekszáján. Hogy ne öleljem, szeressem, áldjam!! Hogy mondjak le akkor a csók édes gyönyöréről! Szivem, lelkem erejével, rajongó lelkesedésével kell odatapasztanom a szeretet bélyegét forrasztva arcodra Pista! Szempillantásig a fiam voltál. Biz’ ám!

Majd egykor, hires ember lész, (légy orvostanár; az emberiségnek oly szüksége van arra). Nagy, boldog, előkelő. Gyógyítva édesgetel magadhoz, egyenesre erősítesz. Szereteteddel visszaadod a töpörödött anyókának fiatal csókom. Mint most teszi azt a hires karlsbadi, magyar fürdőorvos, ki érdemeiért, tehetségéért kapta kir. tanácsosi rangját. Kinek 13 éves születésnapját szintén oly fényesen ünnepelték — mint tiedet, — Uj Thorának papi felszentelésével, jótékonyság gyakorlásával, gazdag lakomával, fényes családi boldogsággal, áldások özönében, a szerető és szeretett papnóniék örömére. És az is szerencsésen haladt pályáján, mint te fogsz édes szemű, pufok Pistim. Az is oly szeretve néz ránk, betege panaszát a meghatottság könyével hallgatva. Neki is szeretném a jóság tündérfényét kicsókolni szeme közepéből, de ő szürkés szakállu bácsi. . .

Itt az öregség, gyerekem, is szép. Egyik neme fehér hímzett ruhában, fürgén, díszes kalapban, még gavallért hódítva jár. Másik neme ujult energiával fényesedő pillantásokkal az ifjúság kertjében virágot tépve jár. Szines, virágos itt minden: Öltözékek, arcok, kedélyek, az egész örülő, viruló, illatos emberhullám!!

Legközelebb többet, szebbet szép Karlsbad- ról. Most hiv Stadtparki Kammermuzik, Sprudeli Curmusik, Kaiserparkba az autó, hová, merre szálljak?! És vonz a mellettem ülő gyönyörű, bájos szibériai leányka, ki hideg égöv alatt virult pompás, bájos, melegen lüktető virággá. Mintha rózsaszirom lehelné szivembe az egyetlen, tőlem tanult magyar szót: Szeretlek! Elbájolón ismétli, csókolva mondogatja. A mellette hevülő ifjú meghalna e szaváért... És ón élem e szó gyönyörét, élvét!

Viszontlátásra ungvári szerelmeim! Te is Tónim ! Szerelmes emlékemben élsz, ha elhagytál,

elfeledtél is. Rég jártál papiakba és------aus den

Augen, aus dem Herz.

Ilyen a szerelem: Múlandó és változandó... Olvasd Pisti születésnapi versét. Hasonlót kapsz, íme:

Elmúlt az ünnep, hangulat elszállott —

Az én szivem mégis egyre-egyre vágyott,

Hogy leírjam, megmondjam, amit én érzek :

Csendült a lelkemben egy ima, egy ének-----Angyalok daloltak, az Úristen áldott,

A nap tüzfényben küldött forró csókot.

Az anyja boldogan ölelte gyermekét —

Az apja a tizenhároméves szivét ----------— Gyónni akarok — kezdte komolyra vált arccal, — hogy lelkemet a rajta rágódó vétek titkától megkönnyebbitsem.

— Kiváncsi érdeklődéssel hajoltam közelebb a rácshoz.

— Még néhány nap — folytatta és elhagyom vendégszerető házadat. Hol, amire oly kimondhatatlanul áhítoztam, rokonórző keblekre találtam. Testi egészségem, hála a te jóságodnak, helyre állt. Kialvófélben volt életkedvem újra tüzet fogott. Mégis betegebben fogok távozni tőled, mint ide jöttem. Fékezhetetlen szenvedély hatalmasodott el rajtam. Kiolthatatlan vágy hevíti véremet. Keletkező érzelmeimnek minden* erőmből megpróbáltam ellenállni, de legyőzettem. Szivem leküzdhetetlen szerelemre gyuladt a férfiak leg- nemesebbike iránt, kivel pedig házasságra soha nem léphetek. Féltve őrzött, gondosan rejtegetett titkomat tovább magamban hordani nem tudom. Álmatlan éjszakák hosszas töprengése után jöttem el meggyónni neked. Azután oldozz fel, vagy taszits a kétségbeesésbe. Nem bánom. De tudd meg, hogy én téged szeretlek, ha mindjárt az örök kárhozat tüzében is kellene megbünhőd- nöm érte.

— Tágra nyílt szemekkel, megdöbbenve bámultam a beszélőre.

— Elég, megtévelyedett leányzó! Ne folytasd! — szóltam rá keményen, magamhoz térve első meglepetésemből. — Gyónásodat, ha csupán ezt jöttél elmondani, egy pillanatig sem hallgatom tovább. Távozz rögtön e szent helyről s kérd az Istent, szabadítson meg mielőbb bűnös érzelmeidtől. — Könnyező szemeit lesütve, megszó- gyenülten hagyta el helyét.

— Drrrrékkkh! Folytasd, kiáltott közbe a püspök önkénytelenül.

— Teendőim elvégzése után a lehető legkülönösebb lelkiállapotban tértem lakásomra. Mit tegyek, hogy a józan ész útjára térítsem? — tó- pelődtem magamban. Szép szerével meg fogom mondani neki, határoztam végre, hogy legcól-