Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)

1913-06-29 / 27. szám

1913. junius 29.

U N G

(27 szám) 3

„Milliomos“ cigányok.

— A. Bercsényi-utcai tanyán. —

A „milliomos“ jelzőt adta nekik a közhit. Igaz, hogy nem milliomosok, — de mindenesetre ritka szép vagyonra tettek szert azok a rézműves cigányok, akik immár hosszú évek óta járják az országot és a külföldet és amelynek egy kis karavánja — a fővajdával az élükön — most éppen Ungváron tartózkodnak. Nagy ezüst gombos díszruhájuk és hosszú ezüst végű botjuk már napok óta tűnik fel az ungvári utcán; mint excentrikus alakokat bámulja őket az utca. Pedig végeredményben igen okos és becsületes mesteremberek Farao ivadékai.

A Bercsényi-utca 31. szám alatt lévő tanyájukon kerestük fel őket. Az udvar tele apró, virgonc burdákkal, akik jókedvűen játszadoznak. Az udvar közepén a földön gugol a vajda, Tanosics Mihály. Erősen őszbe vegyül már haja — szakála, de azért dolgozik folyton még. Kérdésünkre készségesen ad meg minden felvilágosítást.

Termesváron született és ez idő szerint 3 karavánja járja az országot. Mindegyiknek ő a feje, ő a munkaadó és a többieket mint alkalmazottakat fizeti. Az ungvári karavánban kívüle még 3 család van, Milos Iváno, Belies István és Wladimir János. Természetesen, — hűen az ősi tradíciókhoz, — az egykének közöttük nyoma sincs és igy ez a négy család is egész kis falut alkot.

Mestro Tanosics készségesen elmondja, hogy már fiatal kora óta vándorol; bejárta Törökországot, Ausztriát, Németországot, Franciaországot, Dániát, Oroszországot, Amerikát, — mindenütt becsületesen dolgozva és mint maga mondja:

— Bizony szereztem is szépecskén, — de most már öreg vagyok, minek járjak hát idegen országokba.

A külföld közül különösen Oroszországról emlékezik meg hálásan, ahol igen olcsó volt a megélhetés.

ügy ö, mint a karaván a legnagyobb része, — sőt még a gyerekek is — egész folyékonyan beszélnek franciául és a legtöbb szláv nyelven, de egymásközt a diskurzus azért jobbára csak cigányul folyik.

Nem csupán csak reperálnak réztárgyakat, hanem uj dolgokat is készítenek, sőt otthon vannak a finomabb iparművészeiben is. Tanosics fia különben most létesít Újpesten rózárugyárat — amire már eddig elköltötték 60.000 koronát.

— Nem sok, — mondja bizonyos önteltséggel az öreg.

Ungváron körülbelül már csak két hétig maradnak. Aztán újra előkerül a vándorbot. Minden város uj aranyakat jelent.

Tán épp a Tanosicsok lesznek az első cigánydinasztia, — akik hegedű nélkül is, rókaprémes bundában ülnek a saját kastélyukban . . .

De vérük egyelőre csak vándorlást kíván.

— Szimfónia-hangverseny. Özvegyi és Gyulai ezukrász gyönyörű nyári kerthelyisógóben július hó 1-én, kedden a helybeli katonai zenekar Jeschek Gusztáv karmester vezetése mellett szimfoniai-hangversenyt rendez Kezdete este 8 órakor. Ajánljuk a n. é. közönség figyelmébe. A hangverseny kedvezőtlen idő esetén is meg- tartatik.

SPORT-ÉLET.

Válasz.

Laptársunk, a Határszéli Újság, megrovási kalandban részesítette az U. A. K. vezetőségét azért, mert a sport-közönség szórakoztatására már hetek óta nem hozott városunkba football-csa- patot és igy a közönség részéről nagyon megszeretett football-mérkőzósek vasárnapról-vasár- napra elmaradtak.

Amig egyrészről örömmel veszünk tudomást, hogy a közönség a rendes vasárnapi mulatságul szolgáló mérkőzések hiányát megérzi, sőt már kiköveteli is magának, másrészről némi felvilágosítással tartozunk a közönség köréből felszólalóknak. — Az U. A. K. vezetősége maga is fájdalmasan kénytelen beismerni, hogy a felszólalóknak igaza van, mert bizony az egész szép junius hónap elmúlt anélkül, hogy valami érdekes mérkőzést vagy attrakciót mutathatott volna be a közönségnek. Az egylet vezetősége fájlalja ezt elsősorban, mert hiszen főjövedelmi forrása apadt ki a mécsesek elmaradása miatt. De nem lehetett tartani mérkőzést azért, mert a kelet magyarországi bajnoki döntő lejátszása a Nagyváradi Atlétikai Klubbal a kerület vezetőségének kapkodó és szakértelem nélküli intézkedései miatt állandóan fejünk fölött függött, úgy, hogy az U. A. K. vezetősége nem merte lekötni az egyes vasárnapokat, amelyekre esetleg a bajnoki döntőt kitűzhették volna. De másodszor ha nem is feszélyezte volna az egyletet a bajnoki döntő sorsa, nem lehetett tartani barátságos mérkőzést, mert nem tudtunk csapatot kapni. A mérkőzések lekötése ugyanis előre megállapított tervszerűséget tételez föl. A tervszerűség azt követeli, hogy az egyes csapatokat az egyletek már jó előre az egész nyári szezonra előzetesen lekössék. A le kötéseknek kora tavasszal kellett volna megtörténniük. Az U. A. K. fóotball-szakosztályának vezetősége pedig — be kell ismerni — hogy a korai lekötéseket elmulasztotta. így az összes számba vehető egyletek csapatai már foglalkoztatva lévén, csak véletlen folytán lehet őket megkapni Ung- várra. A footbalí-szakosztály mostani fiatal vezetői hiába írnak hetenként 10—12 egyletnek, mindenünnen tagadó válasz érkezik és különös szerencse, ha sikerül egy-egy jobbnevü csapatot az ungvári mérkőzésre megnyerni.

Egyedüli megoldási mód az lenne, hogy a le nem foglalt fővárosi csapatokat kell megnyerni a mérkőzésekre. Igen ám, csakhogy egy fővárosi csapat lehozása legkevesebb 300 koronába kerül az U. A. K. nak. És vájjon lehet-e remélni, hogy a közönség pártolni fogja az ilyen drága mérkőzést úgy, hogy az egylet rá ne fizessen? Az U. A. K. vezetősége azonban a sport-közönség iránti előzékenységből próbakópen megteszi azt, hogy a legközelebb lehozat egy fővárosi csapatot. Csak arra kérjük a sport-közönséget, hogy ebben az esetben minden sport-kedvelő egyén vegye ki a részét a mérkőzésre való propaganda csinálásban. Ha beválik ez a vállalkozás, úgy az egylet vezetősége gondoskodni fog, hogy mindig elsőrangú fővárosi csapatok mérkőzésében gyönyörködjék az ungvári sportkedvelő közönség!

U A. K. — U. S. E.

Az U. A. K. és Ungvári Sport Egylet uj csapata junius 22-én tartott football mérkőzést, mely alkalommal az U. S. E.-nek sikerült az U. A. K. kapujába egy jól megérdemelt gólt beröpiteni. Eredmény 4:1 az U. A. K. javára.

Mérkőzés Miskolc és Ungvár között.

Hosszú szünet után sikerült az U. A. K.-nak egy football-mérkőzést nyélbe ütni. A Miskolci Magántisztviselők Sport-Egyletének csapata fog ma, junius 29-én azaz vasárnap délután 5 órakor az ungvári pályán bemutatkozni. A kiváló képességű magántisztviselő csapattal az ungváriak még egy alkalommal sem mérték össze erejüket. A miskolci magántisztviselők csapata egyenlő erejű az egy hónappal ezelőtt itt szerepelt Miskolci Atléta Kör csapatával. Minthogy pedig a M. A. K. csapata az elsőrendű vidéki csapatok közzé tartozik s ezeket az U. A. K. a múltkori mécses alkalmával 3:0 arányban legyőzte, nagy érdeklődéssel nézhetünk a mai mérkőzés eredménye elé. Szép, élvezetes és változatos játékban lesz része a közönségnek.

Itt említjük meg, hogy a mai mérkőzésen lép életbe az az uj rendszer, mely szerint a hölgyek az 1 koronás ülőhelyekre 60 fill, dij lefizetése mellett mehetnek. Értesítjük továbbá a közönséget, hogy miután ma tűzoltó majális is van, a footballra szóló jegyeket a mulatság pénztáránál ismegválthatják, nehogy a bemenetnél akadályozva legyenek. A tűzoltó majális rendező bizottságának pénztáránál megváltott football-jegyek 25 °/o-át az U. A K. az ungvári tűzoltó testület javára engedi át. Tehát aki a football mérkőzésre jegyet vált, az a szórakozás mellett még a jótékony célt is szolgálja.

Az U. A. K. II. Kisvárdán.

A mai nap mozgalmas lesz sport-eseményekben. Mig az U. A. K. I. csapata itt Ungváron játszik a miskolci magántisztviselőkkel, addig az U. A. K. n. csapata Kisvárdára megy és ottan a Kisvárdai Football Klub első csapatával tart barátságos mérkőzést. A második csapat fél egykor indul Kisvárdára.

Tennisz-versenyek.

Mintha visszatért volna a hires ungvári tennisz- láz. Kipirult arcú hölgyek és urak jönnek-men- nek a vadas-kerti tennisz-pályákon. Mi történt? Az alvó tennisz-sport újból éledezik? Felébredt a lusta álomból? Bizony örömmel adhatjuk tudtára mindenkinek, hogy tenniszezőink újra nemes versengésre keltek egymással az ungvári hires tennisz-dicsőségért. Most még csak házi verseny keretében állanak szemben a rakettek. De augusztusban? Augusztusban itt lesz az ungvári pályákon Magyarország minden neves vidéki játékosa. Itt fognak küzdeni Magyarország vidéki bajnokságának büszke címéért. Ungvár ezidén ismét az országos tennisz-sport események központja lesz.

A házi versenyek, melyeken csak az U. A. K. tagjai vehetnek részt, junius 26-án csütörtök délután vették kezdetüket. Ma vasárnap délután lesznek a döntő mérkőzések. Nagyon szép játékot mutattak be már eddig is: Romanecz Gizi, Kiss Nóra, Leuchtag Ella és a Virányi testvérek, az urak közül Szieber György, aki valószínűleg elsőnek fog kikerülni a mérkőzésből, dr. Tahy Endre,

szerübb lesz, ha azonnal távozik és igyekszik kiverni fejéből a botor gondolatokat. Minthogy azonban betegség ürügye alatt bezárkózott szobájába, honnan egész nap ki nem mozdult, igy nem beszélhettem vele. Majd holnap elintézem — gondoltam. Azonban különösnek találtam, hogy egyáltalában nem boszankodtam, sőt mintha inkább örvendettem volna, hogy a dolog késedelmet szenvedett. Azt mondta, hogy szeret — tűnődtem. Sajátságos melegség futott át ereimen. De hogyan verhetett gyökeret szivében a bűnös érzés, mikor én nem cselekedtem olyas valamit, sem egy árva szót ki nem ejtettem előtte, mit esetleg biztatásnak vehetett volna? Lelkiismeretem ez irányban teljesen nyugodt volt. De voltaképeu mi hát az a szerelem ? És bün-e az, ha szeretünk valakit? — kérdeztem magamtól. Megfelelni rá azonban nem tudtam, őrültebbnél őrültebb gondolatok váltakoztak egymással agyamban. Lázas nyugtalansággal bolyongtam egyik helyről a másikra, sehogy nem tudván számot adni magamnak, hogy miért is izgat engem annyira egy teljesen idegen leányka beteges képzelődése? A szünet nélküli tépelődésektől kimerültén végre lenyugodni készültem, mikor halk kopogtatás után, meg sem várva, hogy a belépésre megadjam az engedelmet, a hirtelen kinyitott ajtóban Ő jelent meg könnyű, igéző éjjeli pongyolában.

— Mit keres nálam kisasszony, e szokatlan időben? — kérdeztem izgatottan.

— Láttam, hogy még ébren vagy — szólt, az ajtót gondosan bezárva maga után, — eljöttem tehát hozzád, hogy bebizonyítsam neked önfeláldozó szerelmemet, mely nem ismer akadályt, nem törődik a társadalmi előítéletekkel, nem iát válaszfalat, hanem meggondolás nélkül, vakon követi vágya sugallatát, hogy lelkestöl-testestől tied legyen. Hogy téged boldoggá tegyen. Mert érzem, mert tudom, hogy te is szeretsz és kívánsz engemet, habár érzelmeidet igyekszel magadba fojtani. És én szivem első örök szerelmével senkié másé, csak a tied akarok lenni. Egyedül a tied.

Azzal, mielőtt megakadályozhattam volna, ölembe vetette magát. Meztelen, puha két karját nyakam köré fonta. Izgatottságtól remegő ajakát válaszra nyíló számra tapasztotta, hogy észbontó, végnélküli csókban szívja ki lelkemet'és magával ragadva, repüljön vele egy előttem eddig ismeretlen tiindórvilágba, soha nem érzett, nem sejtett gyönyörök kincsesházát tárva fel előttem.

— Deeeerrrékk! És szép volt-e a leány! — érdeklődött ő eminenciája.

— Hogy szép volt-e? Istenem ! Mit is mondjak ? Lebomlott bodros szőke haja sarkáig arany- palástként takarta be sylphide termetét, melynél tökéletesebbet művószkóz még soha meg nem örökített. Mély árnyalásu selymes pillái alatt a világ legszebb, legragyogóbb fekete gyémántjai égtek perzselő fénnyel. Igazgyöngyök káprázatos két sora villogott vakító fehérségben korallpiros pici ajkai között. Rózsabimbó fakadása arca pirulása. Első tavaszi nap hajnalhasadása szelíd mosolygása. Gödrös nyaka hófehér, mint az ala- bástrom. — Szűziesen leányos bájai rugalmasak, mint az elefántcsont. Növése sugár, mint a pálma, karcsú, mint a cédrus, hajlékony, mint a nádszál. Rózsaszínű parányi kacsói puhák, mint a bársony.

—- Deeeerrrék! Úgy látom, kedves fiam, nagyon is megnézted őt, hogy ilyen részletesen le tudod irni, — jegyezte meg maliciózusan a püspök.

— Mit tehettem? Szemeimet nem tarthattam örökké becsukva, — szabadkozott Hilárius atya, bár az első pillanatban minden erőmből igyekeztem kiszabadulni a bűvös ölelésből. De ágyam megzsibbadt. Vérkeringésem megállt. Férfias erőm elhagyott. Izmaim megtagadták az engedelmességet. Karjaim erőtlenül hanyatlottak alá. Jó ideig tehetetlenül tűrtem fékevesztett fojtó ölelését, má- morító csókját. Majd úgy éreztem, hogy minden vér szivembe tolul, hogy onnan tüzfolyammá he- vülton térjen ismét vissza vadul lüktető ereimbe, izzó acéllá hevítve testem minden porcikáját. Azután megszédülve a gyönyörtől, megittasodva a kéjtől, a csábításnak ellentállni tovább nem tudtam. Az önkívületben reszkető gyönyörű teremtést magamhoz szorítottam emberfeletti „erővel, csóközönnel árasztva el, ahol csak értem. Ő pedig reám szegezte földöntúli boldogságtól csillogó nagy nedves szemeit, hogy azokból, mint nyitott könyvből olvassam ki lelke örömrepesését. Ez hát a szerelem?! Ez hát a bűn?! Kérdeztem újra magamtól. Ha ez a szerelem, ha ez a bűn, akkor jöjjön bár utana az örök megsemmisülés, fenékig ürítem a szerelem bűnös poharát, szóltam magamban, átengedve testem a bűn hatalmának. Szerelmes enyelgésiinknek a hajnal pirkadásával ébredő füiemile lágy danája vetett véget, hogy nap nyugtával, nap-nap után újra kezdjük. Tudtam, hogy bűnt követek el, mégis töredelmesen vallom be neked, óh atyám, — lelkiismeretfurdalást nem éreztem. Tudtam már mi a szerelem, mi az élet. S ha rágondoltam, kétségbeesés fogott el, hogy miért csupán mi vagyunk kizárva az élet örömeiből? Ilyenkor megijedtem önmagámtól, de felszabadult szenvedélyeimen többé uralkodni nem voltam képes. S mikor eljött volna az elválás napja, szerelemittasan beszéltem rá a maradásra. S ő meghallgatta esdeklésemet. Lemondott állásáról. És nálam maradt. Nem tagadhatom, életemben ekkor éreztem először magamat igazán boldognak. Mintha kicseréltek volna. Mintha újra születtem volna. Testem, lelkem felvidult. Napjaim verőfényben úsztak. Most éreztem igazán az élet becsét. Azonban örökké semmi sem tart a világon. A fény nyomában árnyék jár. Szerelmesem pár hó múltán szemérmes pirulással vallotta meg, hogy szerelmünknek érzi következményét. Egész valómban megrendültem a nem várt felfedezésre, melyre, igazat szólva, én soha nem gondoltam. A megtörténtet azonban megmásítani nem lehetett. Azért, hogy legalább a világ szájára ne kerüljünk, elküldtem őt egy külföldi pensióba, hol nem sokára egy egészséges fiú-gyermeknek adott életet. Óh! Leírhatatlan boldog érzés volt az, mikor elmenvén meglátogatni őket, a gyermeket, az ón fiamat először ölembe vettem. Szerettem