Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)
1913-06-22 / 26. szám
1913. junius 22. 2 (26. szám) A kassai állami tisztviselők, akiket szintén közelről érintettek ezek a fölháboritó kinevezések, immár nem tűrik tovább ölhetett kezekkel a protekció kifogásolható működését, hanem országos mozgalmat, kemény és szívós harcot indítanak ellene. Nem nyugszanak meg addig, mig ki nem küzdik törvényes jogaik respektálását. Hivatalos egyesületük delegált bizottsága junius 10-én foglalkozott ezzel a kérdéssel és egyhangúlag ebben a határozatban állapodtak meg: Az előléptetéseknél a kormány tartsa szigorúan szem előtt a hivatalos rangsort. Az esetleges mellőzés okát a fölöttes hatóság Írásban köteles közölni a tisztviselővel. Ha a tisztviselő sérelmet lát a mellőzésben, fegyelmi vizsgálatot kérhessen annak kiderítésére, vájjon jogos volt a mellőzés vagy nem. Ezt a határozatot az összes társegyesületnek, valamint a központnak is megküldték, a sajtót az ügy támogatására megkérték és a győri országos tisztviselői kongresszus programmjába ezt a kérdést is kitüzetik. Egy év produktuma. — Négy kiállítás. — Az iskolai óv zárása idején az egyes iskolák be szokták mutatni az egész óv produktumát. A sok érdekes készítmény hü képét mutatja annak a munkálkodásnak, amely a gyakorlati élet követelményeinek érdekében folyik az iskolákban. Előkerülnek a minták, figurák, rajzok, kézimunkák és egyéb alkotások, a munkák mellé szépen odasimul az alkotó neve is és nincs ilyenkor boldogabb, mint növendék és szülő, akik legtöbbször megelégedetten lépkedik végig az iskolai kiállítások termeit. A díszes párnák, zsebkendők, gobelinek és egyéb kézimunkák aztán ugyan vándorolnak, — el az első ideálhoz, kérőhöz, vőlegényhez, vagy tán csak prózaian a nagybácsihoz, — de az emlék megmarad, mert hiszen mindegyiké legszebb volt a kiállításon. Az elmúlt héten négy ungvári tanintézet kiállításait tekintettük végig és igazán mindegyik felett teljes elismerésünknek adhatunk kifejezést. Dolgoztak és produkáltak az intézetek. 1. Az agyagipari szakiskola. A Pap János igazgatása alatt álló ungvári állami agyagipari szakiskola kiállítása minden évben egy várt eseménye városunknak. A kis terrakotta-művészek egész éven át gyúrnak, formálnak, öntenek, színeznek és az óv végére mindig a legkedvesebb tárgyakkal lepnek meg bennünket, mert ennek a kiállításnak megvan az az előnye, hogy a kiállított tárgyak egyben jutányos áron — meg is vásárolhatók. Az idei kiállítás újból a legszebb dolgokat produkálta és elmondhatni, — hogy üngváron már alig van lakás, ahol ne díszelegne az iskola valami kis emléke. Virágváza, különböző tartályok, plakettek, szobrok stbbi igen ügyes agyagmunkák, ami csak egész éven át felgyülemlik. A rendkívül látogatott kiállítás folyó hó 16-án zárult és a vásárlás teljes eredménnyel járt. Itt említjük, hogy a mintázást Petridesz János, a rajzot Harmath Ödön tanitja, a műhelyt pedig Fenyves és Oppé művezetők vezetik. S ha az újságokban meg-megjelenik egy közlemény, hogy Boróky Géza fiatal sebész bámulatra méltó operációt vitt véghez pompás sikerrel, vagy az Akadémia levelező tagjainak száma fiatal tudóssal szaporodott, örömtől repeső arccal ballag haza az öreg Boróky, kiteríti az újságot felesége előtt, ujjával a sorokra mutat' s büszke örömmel mondja: — Olvasd csak, olvasd! — s mig Borókynó olvassa, könny ragyog férje szemében. S a köny- nyek közül nejére mosolyog, hogy végre győzelmesen kimondhassa: — Látod, az én nevelésem! — No, no, csak ne légy oly büszke rá, hisz én is neveltem ... Igazán pompás lesz, elvótetünk vele egy gazdag lányt, egy előkelőt, majd én választok neki, megáll]! Erre azonban már nem felel Boróky, csak mormol valamit, azt is csak magában. Ilus pedig, — természetesen még csak tizennyolc éves, most fordul a tizenkilencedikbe (rossz nyelvek azt beszélik, hogy már hat éve végezte a nyolc gimnáziumot). S mig bátyjához a páciensek, őhozzá az udvarlók járnak seregesen .. . s lenne bár egy század huszárhadnagy körülötte, szent igaz, hogy nem győznének mindegyik kérdésére felelni a körülrajongottnak. S Borókynénak ilyenkor felragyog a szeme, leereszti tokáját s győzedelmesen néz füstölő férjére. Melléje sompolyog és büszke mosollyal súgja a fülébe: — Látod, az ón nevelésem! Egy szó, az kevés, de annyit sem mond rá rája az öreg Boróky, nagyot szí szivarján s az illatos füstöt kifújja a légbe, aztán néz utána, mig csak el nem oszlik... Mit gondol magában, csak az Isten tudja... Borókynó asszony persze most úgy véli, hogy ura irigyli az ő dicsőségét, de ez őt nem bántja, sőt jól esik neki, s megelégedve lépked odébb ... U N G 3. Az állami polgári leányiskola. Deák Gyula uj palotája is ugyancsak meglepetéssel szolgált ez évben. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy az ungparti uj iskola a legmodernebb épületek egyike, amit eddig a pedagógia szolgálatában csak láttunk. Kedves, világos, barátságos és amellett méreteivel impozáns. A kiállítás fönn van a második emeleten, a női kézimunka-teremben. A hatalmas terem zsúfolásig tele a legváltozatosabb kézimunkákkal. A női kézimunka-tanfolyam már kész női ruhákkal, sőt kosztümökkel is szolgál. A kiállítás e hó 15-ón nyílt és ma zárul. Az oktató tanerők itt Zombory Aranka, Vargháné Kozma Margit, Bondyné Lendvai Vilma, Kiss Nóra. 3. A g. kath. leányiskolák. A Rákóczi-utcai g. kath. polg. leányiskola és tanitónőkópző sem maradt el a több intézetek mögött. Múlnak a napok. Boróky* és Borókynó éppen a terraszon ülnek; az asszony hintaszékben, férje nádszókben. Leányuk nincs itthon, egy barátnője hívta ki a szőlőhegyre. — Majd meglátod, — szólalt meg Borókynó — megint feleannyi lesz ott is a fiatalember, mint a lány,mégis mind Ilus körül lesznek! — Igen, — feleli Boróky — majd azzal a Laczkovitscsal az élükön! — No, és aztán, az nagyon szép fiú, ha én lány volnék, csak ő tetszene nekem! — Persze, mert az első kávóháziáner ő a városban, mert adóssága neki van legtöbb a környéken, mert a legnagyobb lump ő a vármegyében, no de hisz neked ilyen az ízlésed! — Ugyan, már meg de kiállhatatlan vagy, hát nem tudod, hogy ez a leány az ón nevelésem, az meg tudja majd választani magának, melyik a legjobb férjnek való. — A te nevelésed? — Igen, az ón nevelésem! Kinyílik a kertkapu s a postás jön be rajta. Egyenesen a terrasz felé tart s két levelet ad fel: — Tessék, kérem alásan. Alászolgája. Elveszi Boróky, megnézi mindkettőt, az egyik láttára felderül a képe, a másikra elborul. Előveszi kését s utóbbit felbontja, a másikat felesége kezdi feltépni. Olvassa Boróky a gyorsan irt pár sort, arca elsötétül, néz a levélbe, néz, de nem tudja mit, hiszen már rég olvasta. Fájó érzés fogja el a szivét, kiáltani szeretne, de a torka nem ádhangot.. .Felemeli szemét, ránéz az asszonyra, aki ez alatt nagy buzgalommal olvas, közben meg-meg- szólal! — Nagyszerű! No, kiváncsi vagyok! Aztán olvas tovább, mig egyszerre csak haragra gyűl képe s nagyot szörnyüködik. — Rettenetes! Borzasztó!. .. Micsoda szégyen lesz!... Érdemes, változatos és a szemet gyönyörködtető volt ez a terem is. Különösen a felsőbb leányok remekeltek. A kiállítás folyó hó 15-ón zárult. A kézimunkát e helyütt Körösi Margit tanitja. 4. A siketnéma-intézet. A szegény siketnóma gyerekek kiállítását is alig várjuk minden évben. A tárgyak itt is eladatnak és a befolyó összeg még jótékonycélra, — a szegény gyerekek fentartására is szolgál. Slöjd, női kézimunka és rajzok képezik jobbára az anyagot. Az idei kiállítás a legsikerültebbek közül való. A fiuk munkája közül különösen kiemelkedett a Papp Antal püspök részére készített kerti asztal, — amit tele faragvánnyal, nagy ambícióval készítettek a növendékek. Azonkívül az egyéb famunkák és a lányok munkái keltettek feltűnést. A kiállítás e hó 19-én zárult. A női kézimunkát itt Farkas Erzsi tanitja, mig a slöjdöt Schulmann Adolf és Fáklya Károly. Leteszi a levelet, rábámul urára s nagy megbotránkozással hangosan kiáltja: — No, de kérlek, ez mégis hallatlan!... — Micsoda? — Ez a Géza! —- szól és újból olvas tovább, izgatottan, gyorsan s amint befejezi, fogja a levelet s férje elé dobja magából kikelve: — Ne, olvasd, tudtam én, hogy igy lesz, a te nevelésed! Kezébe veszi Boróky a levelet s hangosan olvassa: „Édes jó Szüleim! Fontos lépésről értesítelek benneteket, hogy kikérjem véleményeteket. Meguntam már a magányosságot, a legónyóletet, a korcsmái kosztot és az üres otthont. Úgy érzem sokszor, hogy a falak szemrehányólag szólnak hozzám szobámban, miért nem hozok életet, vig- ságot, melegséget közéjük. Elhatároztam tehát, hogy megnősülök. Már választottam is. Elég gazdag vagyok, hogy egy nőt eltarthassak, kivált Erzsikómről tudom, hogy nem fog pazarolni, s tudom, hogy boldog leszek mellette. Egy szegény tanítónak a lánya, teljesen vagyontalan, de finom lelkű és jó. Nagy beteg volt, én mentettem meg az életét s ő lesz olyan kegyes, hogy engem megjutalmazzon vele. Édes jó Szüleim, remélem, megvagytok elégedve gondolkodásommal és örömmel ölelitek majd kebletekre ez uj leánytokat! Géza.“ — Soha! soha! — kiáltja Borókynó. — Az ón nevelésem! — mondja rá a férje elégedett képpel. — Az igaz, a te nevelésed! Na szépen vagyunk! Egy tanítónak a lánya, szegény, beteg. Rettenetes! — Józan gondolkodás! Ezt akartam elérni nevelésemmel! — Ez neked józan gondolkodás?! Sajnállak, de . .. Tovább azonban nem folytathatja, mert vésztA remetevasgyári plébános. .A templomban rálőtt a tanítónőre és azután önmagát lőtte főbe. — Az UNO kiküldött munkatársától. — Pap és tanítónő. A falu társadalmának ez a két típusa került — mint annyiszor — egymással szembe. S a vége véríiirdő, —- borzalmas és megindító — amely a maga nemében valósággal páratlanul áll. Maga a véres tragédia a fővárosi lapokhoz juttatott telefonjelentóseink és a közbeszéd révén már teljesen ismert és vármegyeszerte a legnagyobb izgalommal fogadták. Egy római katolikus pap, a római katholikus templomban vecsernye előtt browningjával lelőtte a falu fiatal tanítónőjét, azután pedig hazament és a parochián vadászfegyverével valósággal teljesen szétroncsolta a maga fejét. Ennyi maga, — a befejezett cselekmény. A rémes dráma előzményeiről és részleteiről kiküldött munkatársunk a következőkben számol be: A tett színhelyén. Ungmegye szobránci járásában, a még most is hóval fedett Vihorlát alján, eldugva egy kies völgykatlanban fekszik Felsőremetevasgyár. Fönt a beláthatatlan hegyekben a természet E yönyörüsége, lent a faluban gróf Széchenyi ászló meseszóp kastélya uralkodik az egész vidéken. A merre hajlanak a fák koronái, az mind Széchenyi birtok. Kastélya mellett emelkedik az ő kegyurasága alatt álló egyszerű, fehér római katholikus templom, amelyben a véres esemény lejátszódott. Ungvár felől mintegy 32 km. utat teszünk kocsin, amig a csinos falut elérjük. Az utcák még mindig tele néppel, az elég jómódú, jámbor tót lakosság még a rémes esemény közvetlen hatása alatt áll. — Gyilkolt a plébános. — Fejbelőtte magát a Pán Főtisztelendő! Éppen temetésre készülnek . . . A verzió rengeteg, mig végre magát a valódi eseményt kihámozzuk. Pap és tanítónő. A gyilkos és öngyilkos plébános Vojtkó János, 37 éves csinos, szimpátikus férfi volt, akit a nép is nagyon szeretett. Hat éve lelkipásztora e községnek, azelőtt pedig Üngváron volt városi segédlelkósz, ahol jó modoráért és meleg kedélyéért a társaságok kedvelt tagjai közé számított. Különben Ungvári laknak szülei is és még most is be-bejárogatott egy-egy lakodalomra vagy keresztelőre, — alig megváltozva — csak az idegesség szimptomái jelentkeztek rajta. Már hónapok óta izgalmas lelkiállapotban ólt, melynek szálai egy lányra, a tanítónőre vezethetők vissza. Alig két éve került Remetevasgyárra Szent- imrey Anna 22 éves felekezeti tanítónő, akit éppen Vojtkó egyik legjobb barátja, Pásztor József tibai plébános, a tanítónő rokona protegált oda. A viszony eleinte kifogástalan volt. Vojtkó, Pásztor és a tanítónő közös kirándulásokra jártak és a legkedélyesebben éltek együtt. Idővel a viszony azonban mindinkább el- hüvösödött. Az iskolaszéki tanácskozásokon a pap állandóan kifogásokat emelt és a két tagból álló tantestülettel állandó civódásban ólt. Annyira ment az ellenségeskedés, hogy Vojtkó a tanítónőt — viselkedéséért -- fel is jelentette. Szentimrey ekkor vizsgálatot kért maga ellen a saját igazolására, amit Boromisza Tibor szatmári püspök el is rendelt. De hogy tulajdonképpen mi történt
