Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-08-25 / 34. szám
2. oldal. UU Q 34. szám. ad a városnak az eddigi befektetések ellenértéke képen. Tehát nem elveszett pénz igy sem a befektetés. De ha nem fektet is be a város semmit, -— amit végre kívánni sem lehet, — hát akkor hogy áll a tejlesztés kívánságaival, a létszámemelés sürgős igényletével az állam elé, ha most, a mai országszerte elégtelennek ösmert rendőrségi szervezetek kereteit még maga is helyén valónak látja leszállítani a szabályrendelet-alkotás során. Nem úgy néz-e ki az ilyen rövidlátó akció, mint mikor a cigány a gályát maga alatt vágta? Egyedül helyes álláspont csak az lehet, hogy a városok a rendőrség szervezetének mai állományát feltétlenül teljes egészében fentart- sák és a kifejlesztés állami teendőinek, a város eddigi áldozatai rekompensatiójának útját: egy rendkívül rossz benyomást tevő visszafejlesz- tési aktióval, — el ne vágják. Nincs a világon ország, a közigazgatás és rendészet legfejlettebb fokán álló sem, — mely megengedhetné magának azt a könnyelműséget, hogy rendészetét visszafejlessze, avagy csak stagnálni is engedje. Mindenütt, szerte a világon, intenzivebbé, magasabb fokon állóvá igyekeznek tenni a rendészetet, ami már csak azért is helyes és indokolt cselekedet, mert végre is a közönség, a társadalom ezt teljesen magáért magának s a maga biztonságának és jóllétének érdekében cselekszi. Csak önmagát csalná és rövidítené meg az a közönség, mely ily legvitálisabb érdekeit szolgáló intézményt tespedni, íejlődésében megakasztani képes volna. Egyszerűen lehetetlennek kell neveznünk tehát a városok oly irányú törekvését, mely a rendőrség fejlesztésének nagy akciója előtt, — az eddigi keretek leszállítását venné tervbe, rosszul alkalmazott és egészen ellenkező eredményeket szülő, úgynevezett takarékosságból. Azt hisszük a rendőrség államosításának szüksége mellett erősebb érv nem léteznék, mintha a városok közönségének ilyen rövid látófelfogása tudna kialakulni. Akkor meg kell hogy érlelődjön a kormányzati tényezők lelkében a meggyőződés, hogy ki kell venni a közönség kezéből annak a íontos és nagy érdeknek a kezelését, melyet a rendőrség szolgál, — ha a közönség saját nagy érdekeinek átértésére nem képes, mert látását zavarja az a pénzáldozat, melybe e nagy érdekek szolgálata feltétlenül kerül. Csak ennek a körülménynek tudhatjuk be, hogy itt-ott, mint azt szaklapok közük, a tisztviselői és más állások beszüntetését akarják kimondani a szabályrendeletekben, — holott ép a fejlesztés kereteinek megalkotását az átérzett további szükségletek feltárását várja a kormányzat, amidőn pénzzel közeledik, hogy azokat megvalósítsa. Átértette a helyzetet sok város, igy például Debrecen is, mely most rendőrsége nagy kereteit tervezte meg, hogy készen álljon a fejlesztési akcióra. De mit tegyen az oly város rendőrségének vezetője, hogy tárja fel a hiányokat a belügyminiszter képviselője előtt, melynek magistrátusa, képviselete arra az érthetetlen álláspontra helyezkedik, hogy az uj szervezési szabályrendeletben, visszafejlesztés utján, megtakarításokat kell a rendőrség tételénél eszközölni, mert a városnak sok kiadásai lesznek az 1912. évi LVIII. törvénycikk végrehajtásával. Éppen ellenkezőleg áll a dolog! Meg kell ragadni az alkalmat, hogy a jövőt alapozzuk meg. Ungváron például a rendőrség hatáskörét rendészeti ügyekben ki kell terjeszteni a várossal összeépült Radvánc, Gerény, Minaj községek területeire s ehez képest kell megszervezni a hivatal és személyzet létszámát s közérdekkel kell megindokolni a nagyobbarányu fejlesztés szükségét s igy igyekezni mentői nagyobb összeget lekötni a 10 millióból, Ungvár város jövő fejlődése érdekében. Ungvár fejlődése. V. A központi iroda. Majdnem minden fogalmazó városi hivatalnok mellett egy titkári teendőket végző alkalmazott működik. A tisztviselő távollétébon ez hivja meg máskorra az érkező feleket, neki mondja tollba a tisztviselő az általa írandó véleményt, végzést és jegyzőkönyveket, ez jár uzsonnáért, s a trafikba, s néha ez másolja le a végzéseket, holott e személyzet feladata a másolás volna, mert a tisztviselő egyedül tartozik fogalmazványát elkészíteni. Természetes, hogy az ily alkalmazott a tisztviselőnek nagyon kedves, s a tisztviselők a fizetésemelésen kívül legtöbbször ily segéderőt kérnek, s ma már a városházán annyi a segéderő, hogy célszerű beosztás mellett egy százezer lakossal biró város ügyforgalmát is képesek volnának közepes munkabírás és minden megerőltetés nélkül ellátni. B mellett egy-egy városi végzés, az ő iráshibateli csúf és rendetlen írásával megérlelték a képviselet tagjaiban azon eszmét, hogy az iktató, leírási s kiadási munkát egy központi iroda lássa el. Ez által megszűnik az az állapot, hogy egy- egy iratot órákon át is kell keresni, s a központi gépírásos munka olvashatóan közli a városi határozatokat, s ezen kívül munkaerőt is takarít. Szó volt minderről a képviselet decemberi gyűlésén, s arról is, hogy ez iroda 48 óra alatt szervezhető. Azon általános helyeslés mellett, mellyel ezen terv elhangzott, fölöslegesnek látszott határozathozatalt indítványozni, és pedig annál inkább, mert ezt egy mindenütt bevált adminisztratív intézkedésnek tekinthettük. Azóta várjuk a központi irodát, s ez ügyben annyi történt, hogy néhány napidijast elbocsátottak. Az elbocsátandók kiválasztása a legszerencsétlenebbül történt, s a központi iroda nélkül — az eddigi titkárrendszer mellett — az egyes tisztviselők visszakérték elbocsátott segéderőiket. Most az uj szervezeti szabályzatban tervezik a a központi iroda felállítását, s megint nem praktikus dolgot cselekszenek, mert a gyakorlati életnek sokkal megfelelőbben volna a szabályrendelet megoldható, ha a központi iroda fel volna állítva, s a szükséghez képest alakíttatnék, s a gyakorlati élet kívánalmai szerint javíttatnék, s az igy, a működésben bevált szervezetet vennék a szabályrendeletbe, mintha a sötétben tapogatódzva, elvi vélemények alapján csinálják a rendeletet, s az irodát e Prokrustes-íormához idomítják, vagy a szabályrendeletet már az első időkben túllépik és ezzel a városi háztartásban, költségelőirányzat, s megállapított költségvetéstől változtatást eszközölnek, vagy felesleges személyzeti kiadással terhelik a pótadó alatt nyögő lakosságot. Minthogy a szervezési szabályrendelet rövidesen tárgyalás alá kerül, itt van az utolsó ideje annak, hogy ez a központi iroda felálliitassék, és ha a város polgármestere nem ismeri egy ily központi iroda szervezési módját, célszerűen cselekedne, ha a városban levő hivatalok vezetőit a legsürgősebben értekezletre hívná, s velők közösen csinálná meg a központi iroda szervezetét, hogy működésben álló, s bevált iroda szervezete vétessék be a készülő szabályrendeletbe. E szervezési szabályrendeletnek ez évben el kell készülnie, s főbb vonásaiban bizonyára már készen is van. Itt-ott már hallik is, hogy ennek vagy annak a tisztviselőnek az állása megmarad, s abból, hogy csak személyi kérdésekről beszélnek sajnosán kell következtetnem, hogy személyi kérdések a szervezet készítésénél elsőrendűen figyelembe vétetnek. A szabályrendeletet még nem ismerem, ahhoz tehát most még hozzá nem szólhatok, de mint ezen város szerény lakója, s adózó polgára, óva kérem az illetékes tényezőket, hogy minden személyi tekintet félretételével, egyedül a köz érdekét szem előtt tartva, alkossák meg ezen, a város jövő életére nagy kihatással biró szabályrendeletet. Dr. Juszkovits Mór. — Ä városi anyakönyvvezető-helyettesi állás betöltése. A közigazg. bizottság e hó 26-án, d. e. 10 órakor rendkívüli ülést tart, melynek egyetlen tárgya a megüresedett városi anyakönyvvezető-helyet- tesi állás betöltése ügyében hozandó javaslat. Jelenleg Bányay József végzi a teendőket. Bohémiában. (Tétel: a nóta születése. Színhely: az uj ungvári Montmartre művésznegyedében egy jó kis bohémtanya. A bútoroknak avult, poros, III. Napoleon, illetve mivel nálunk a püspök az óramutató, jól van hát no : Bacsinszky-korabelieknek kell lenniük. Idő: Nem polgári, hanem jó korai bohém-reggel: úgy 11 óra. Hangulat: veszettül felkelés utáni másnapos mámor: azaz józanság a fejekben, kétes bizonytalanság a szemekben. Kikről is beszélünk ? Kell hozzá: adva legyen két ember. Az idióta s a poéta. A kellékes majd kötelességszerüen felszereli őket. Vigyázni: nem imitált ál-zsenik Az idióta ábrázata közönséges, 8-kor meglátjuk, fertály 9-re el is felejtjük szerencsésen. Könyvek: Anatol és Ni etzsche, természetesen magától értődik, hogy nem a polcon, hanem a szűzi rendetlenségü padlón. Itt gubbaszt a prófétahaju poéta, ezúttal nem a saját, hanem a más leikéből köpülvén a gondolatokat. Máskor ő a tiszta ideálizmus lágyszavu poétája, aki finoman, mint az illat, tudja az emberi lélek legmennyeibb érzését kifejezni s úgy emlegette a szerelmet, mint az istenek csodabalzsamát, mely angyallá váltja az embert. Forma: jelenetrajz. Műfaj: dal prózában.) Idióta : Te Ernő ! Hallod ? Tán csak nem bolyongsz megint Árkádia marhalegelőin? Poéta: Hojjé! Mit akarsz? Ég a ház? Okleveles tüzoltótiszt vagyok! Idióta: Égni fogsz majd a Laurád, vagy nem tóm: kicsodád szeme tüzében. Te, már egyszer ránk férne egy kis komolyság, mi? Ma kivételesen rendelünk a komolyság Istenasszonyának ! Mit szólsz hozzá? Ma veróbfogásra is kapható vagyok. Poéta: Hagyj békét már díszes hasonlataiddal. Örökké zsörtölődöl. Pedig ma zseniális gondolataim vannak. (Feláll. Érces hangján nemes pátosz vonul át.) Behunyom a szemeimet, kéjes zsibbadás fogja el tagjaimat, gyeplümentes gondolataimat hajrá szabadjára eresztem, úgy érzem . . . Idióta: Ez szép ! De mi lesz a reggelivel ? A madár is felszáll a magasba énekelni, de enni csak lejön a prózai földre. Poéta: (Nem figyel, nem hagyja zavartatni magát. Kissé átszellemültem) . . . ügy érzem, mintha fényes felhők ereszkednének les tompán, szinte hallhatóan hallom a szférák angyali karát dúdolni . . . csalfa nótákat. Idióta: Kezdem nem jól érezni magamat. Csak ágálj tovább. Egy behemóttal több. Quod dixi . . . Sebaj. A mai nap már elveszett, jó Bohémia (Rapszodikusan fütyörész.) Bohé, bohé, bo . . . (Most ez kezd fantáziálni. A másik blazirt hangja ellenére, ezé csapongó jókedv, merő tűz, pezsgő elevenség.) Jujj... Én most színes Itáliába járok s elém bókolnak a citromvirágok . . . Poéta: (UnottaD, de érdeklődéssel.) Nékem most ez a négy fal egy világ: utálom benne a komédiát. Idióta: Pszt! Most én tettem be a garast. Te a koldusok igrice vagy. Zsurpoóta I Fölkeresitek dohos nyugati lebujok gramafonos helyiségeit s álmodtok ébren nemzeti hatalomról ^ s még saját magatokat *se tudjátok kormányozni. Én a királyok s a leányok hegedőse vagyok. Poéta: Ne hoveskedj. Te a múzsák rakoncátlan, mosdatlan kedvence. Arisztokrata vagyok én is a magam országában. Idióta: (Lecsöndesül. Fájó melankólia rezdül ki hangjából.) Tavaly ilyenkor ... Az én Laurám ült a zongoránál. A kert platánjai bebaioltak s mi álmokat szőttünk. Dalban és valóságban Én mámoros voltam a nézésétől, a fülemben halk melódiák kergetőztek. És megszületett a dal. Elmondom, hogyan, öntsed dalba keservemet. Azt, amit a lelkem termett. A rim s a trocheusok beállítása a te dolgod. Poéta: Nékem is nyelvemen van, de nem tudom kimondani. Várj I (Elővesz egy mélyuti Bobulszky-féle mesterséges lelkesedéscsináló lámpást, beállítja 3-asra, ajkához emeli.) Szünet. Rómséges csönd, kölcsönkérve a városi színháztól. Mintha italuak a torokfalhoz való ütődósót hallanék ..............(A pontok köbreemelt kortyok.) Idióta: Élég lesz már, mi marad nekem ? Halljuk ! Poéta: Küzködöm magammal. Érdemes-e nyáron nótát költeni, dalt Írni ? Idióta: Ne filozofálj! Úgyis elég zöldséget olvasunk télen s eszünk nyáron. Valamikor csak kell jót is olvasnunk, anélkül, hogy kilószámra mérnök a szerelmet. Nal Egy-kettő! Megszületik az a nóta, látom az orrodról 1 Poéta: Elég egy lány mosolya, egy szó, egy csepp remény s a szív dalos bokor lesz és . . . kész a költemény... Vagy egy arc bájos varázsa, mely téged lopva csal s a szívből útnak indul a fájó, a méla dal. Idióta: Javíthatatlan vén szerelmes. Igazán, nincsen nóta leány nélkül . . . (Általános nótázás. A levegőben halk melódiák akkordjainak foszlányai elsötétítik a sziveket búskomor borujokkal. Majd féktelen csikós-nóták hallszanak. Harangkongás. Egyszerre csak, mikor legszilajabb a nóta orkánja, a ború oszlik, az égboltról menekül az éjszaka, elönti a nyárspolgár nézőteret a jóságos nappali világosság derűje: Kópé. Uj és használt iskolai tankönyvek az összes helybeli és vidéki iskolák részére, kaphatók: Székely és Illés könyv- és papirkereskedésében Ungvár, Kazinczy-utca.
