Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-08-25 / 34. szám
33. szám. TT IST 33 oldal. Sport-élet. Máramarossziget—Szatmár- Németi. Az U. A. K. I. és II. csapatából kombinált legénység a két ünnepet felhasználta arra, hogy Máramarossziget és Szatmár legjobb csapataival mérje össze erejét. Az ut, ha gool-arányban kifejezve nem is hozott diadalt derék fotballistáinknak, mégis szép erkölcsi sikerrel járt. Máramarosszigeten f. hó 18-án mérkőzött csapatunk, és 1—1 gool-aránnyal eldöntetlenül végződött a küzdelem. Az eredmény annak tudható be, hogy a síkos, füves pályával a kemény talajhoz szokott fotballistáink nehezen tudtak megbarátkozni, meg aztán a keskeny pályán a hosszú passzokkal dolgozó ungváriak összjátéka nem tudott eléggé érvényesülni. A szigetiek goolja, öngool volt Szenderytől. Pupácsnak egy kornerből beadott szép goolját pedig a biró meg nem ítélte. Az ungváriak közül a két szélső csatár, a kapus és balfedezet, játszott jól, a leggyengébb résre biztos goolt mentettek. A szigeti sport-egylet kezdő egyesület, össz- játókuk kifejlődve nincsen, azonban kiváló egyéni játékosokkal rendelkezik, akik állandóan támadtak és a játék végéig kétessé tették az eredményt; csatársoruk és hátvédeik elég jók. A mérkőzést úgy itt, mint Szatmáron 1000-nél is nagyobb közönség nézte végig. Szatmár-Németiben f. hó 20-án mérkőzött csapatunk és 3—2 eredménnyel a szatmáriak nyerték meg a mérkőzést, jóllehet Ungvár állandóan támadott, összjáték tekintetében pedig klasszisokkal felette állottak az ottani játékosoknak; különösen a csatársor szép összjátéka és a két szélsőcsatárnak állandó le- rohanásai emelendők ki, azonban a kapu előtt érvényesülni nem tudtak, ami részben annak tudható be, hogy a centercsatárt a játék elején szemen rúgták, ami őt a további támadásokban károsan befolyásolta. Az ungvári csapat legjobb része a balsor voltj s közülök különösen Pupács és Korba remekeltek; nagyon jó volt még Varga, Köröskényi és Szendery. A kapuban Fischer védett. Az öltözőben a szatmáriak részéről meginterju- holt biró külön megdicsérte az ungváriak balszélének szép játékát és csupán szerencsének tulajdonítja a szatmáriak győzelmét. A szatmáriak megerősített csapatot állítottak ki, legjobb erőjük a centercsatár. Kapusuk elég szerencsével védett. Megemlítendő, hogy az ungváriak Lehoczky társukkal való együttérzésük jeléül fekete karszalaggal jelentek meg a pályán. Külön kell megemlékezni az ungváriak fogadtatásáról, amelyik mindkét helyen szívélyes volt és különösen Sziget tett ki e téren magáért, ahol már a bevonulás is impozáns látványt nyújtott. Ott mintegy 100 ember várta az állomáson az ungváriakat és hosszú kocsi és automobil sorban vitték be ifjainkat szállásukra. Még Szatmáron sem volt semmi nyoma a feszültség viszonyának és egy-kót éretlen suhanc közbekiáltásától eltekintve, különösen a pályára léptükkor, nagyon barátságosan|fogadták az ungváriakat. Fotballistáink a héttői napot a szlatinai sóbányák megtekintésére használták fel. Kassai A. K. és az U. A. K. oldboy 1:2 (0:1). Nagyobb pártolást érdemelt volna a közönség részéről az a szép klasszisu verseny, amely a kassai A. K. old-boy csapata s a mi fejlődő öreg fiaink között folyt le Szent István napján. Az egész játék nemcsak sport, hanem az eszté- zis szempontjából is szép volt. Hogy is ne lehetett volna az, mikor a kassai egyik legjobb vidéki csapat örege az ungvári kezdőknek csak az első félidő végén tudta nagynehezen a talentumos Kúrák kapujába a labdát beadni. Addig úgy a kassaiak, mint a mieink remek fejelésekkel s passzjátékokkal szórakoztatták a közönséget. Valósággal brillírozott a kassai, előttünk már jól ismert beck, az athléta Stéfan. A második félidőben már fáradtak voltak a játékosok, igy történhetett, hogy Kanyuk 3 ember helyetti védelmének ellenére is begurult a második gool. Az ungvári goolt, a biró törvényesen megítélt 11-ese alapján a fotball atyamestere, Tóth lőtte be védhetetlenül. Székely és dr. Apjáry beadásai újból köztetszést keltettek. A minta barátságos mérkőzést kedélyes mulatság zérta be. Labdarugó mérkőzés az U. A. K. Old-boy és a kereskedelmi ifjak csapata közt ma d. u. aU 5-kor fog lefolyni. A mérkőzés érdekességét biztosítja mindkét csapat legutóbbi sikeres szereplése. Két egyenlő ellenfél áll szemben; változatos játékra van kilátás. A mérkőzést Speck Sándor vezeti. Helyárak: ülőhely 30 f, állóhely 20 f. Az uszóverseny kedvezőtlen idő miatt elmaradt. Ungvári tenniszezők diadala. Az Ipolyságon augusztus 18—20. napjain megtartott országos tenniszvorsenyen az U. A. K. részéről Lahner Kálmán és Rochlitz Béla vettek részt. Dacára annak, hogy nagyon erős látogatottságnak örvendett a verseny, mert a fővárosiak közül a M. A. K. és Ferencvárosi Torna Klub legjobb játékosai vettek részt, a mi tenniszezőink megállották helyüket. A F. T. K. játékosait a mi tenniszezőink jóval felülmúlták. A M. A. K. után a mi két játékosunk nyerte el a legtöbb dijat. Lahner Kálmán 3 dijat, Rochlitz Béla egy dijat nyert. A Felsőmagyarországi bajnokságot, melyet ezideig Lahner Kálmán tartott, váratlanul Bárczy Oszkár, a M. A. K. volt tagja, jelenleg besztercebányai játékos nyerte meg. Bárczy különben két évvel ezelőtt az ungvári versenyen is nagyon szép eredmónynyel szerepelt. Lahner nyerte a Felsőmagyarországi bajnokságban a Il-ik, a férfi-handikap és a páros előnyversenyben a Ill-ik dijat, Rochlitz Béla pedig a páros-versenyben Lahnerrel együtt a III-ik dijat. Az ungvári tenniszezők jó hírnevét most már csak ez a két jó régi játékosunk tartja fenn. Sajnos, az utóbbi időben a tennisz-sport, amely Ungvárnak ezideig országos hirt szerzett, — nagyon is aláhanyat- lott. Uj szellemet, uj embereket kell belevinni az U. A. K. tennisz szakosztályába. Az U. A. K. vezetőségének most már erős kézzel kell a tennisz szakosztályt uj alapokra fektetnie és a város közönségének megnyitnia a tennisz-pályákat. UNGI RIPORTOK. Az aradi dűlőn. Vaján, 1912. aug. 19. A történelem ismerete már magában gyönyörűség. Tiszta, biztos szemmel belátni a múltba, megismerni a múlt szereplőinek jellemét, a múlton okulva a jövő nagy feladatait kitűzni: a gyönyörűségnél is több. Ung vármegye múltja is sok érdekességet és tanulságot rejt magában. A honfoglalás korabeli események, a Drugethek fényes szereplése, Dobó István és Bercsényi Miklós élettörténete szorosan kapcsolódik a vármegye múltjához. Róluk, valamint a várak történetéről írni nem feladatom, mivel most a történelemnek egy homályos pontjáról akarok említést tenni, de amely pont —■ az események igazolása folytán — fényes lehet még. A Közművelődési Egyesület akciója. Az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület még az 1911. okt. 24-én tartott választmányi ülésében elhatározta indítványomra, hogy egy bizottságot küld ki annak beható megvizsgálására : vájjon a II. Béla alatt tartott hires országgyűlés (1132—1136. közt) az Ung vármegyében volt Arad községben, vagy határában folyt-e le, amiként Pauler Gyula történetíró említi. A bizottságba beválasztotta az ülés Antal Miklós, Bér- zeviczy István, Deák Gyula, Gálocsy Zoltán, Hidasi Sándor, Kende István és. Salján János egyesületi tagokat. Kimondotta a választmányi ülés azt is, hogy ha Pauler adata igazolódik, akkor a Közművelődési Egyesület emlékoszloppal jelöli meg a Vaján határában levő aradi dűlőt és a leleplező-ünnep alkalmából meghívja a Magyar Történelmi Társulatot, hogy vándorgyűlését Ungváron tartsa meg. Mit mondanak a történetírók ? Ä kiküldött bizottság tagjai bizonyára behatóan foglalkoznak a kérdéssel. Én a magam részéről legelőször átnéztem a történeti műveket: Pauler Gyulán kívül foglal-e állást valaki az ungmegyei Arad mellett? Lássuk a történelem korifeusait. Budai É’saiás „Magyarország históriájáéban írja: 1135 táján Aradon gyűlés tartatott. Jegyzetben hozzáteszi: Ez a régieknél Orodnak Íródik. Különbözik a mai Aradtól. Amannak helyén b. e. T. Budai Ferentz Ur értelme szerint, ma Glagovátz van. Lásd Magy. Orsz. Hist. Lexic. ez alatt a cikkel alatt: II. Béla. Szalay László (Magyarország története): Béla országgyűlést hirdetett Aradra. Jegyzetben nem 1136-ra, hanem előbbre teszi a gyűlés idejét. Horváth Mihály „Magyarország történetó“-ben írja: Aradra országgyűlés hirdettetett. A hely nem messze az ország déli határaitól. Miletz János, a Délmagyarország Történelmi Társulat titkára, 1876. jan. 26-án „Arad vármegye történelmi és régészeti emlékei“ címen értekezett és az orodi prépostságot a Maros mellé helyezi, ahol 1131-ben volt az országgyűlés. Pauler Gyula adott uj irányt ezen kérdésnek. Az 1893-ban, az első kiadásban megjelent „A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt“ o. művében érdekes megfigyelések találhatók. Borisz, Kálmánnak kitagadott fia, külföldi segítséggel jön Magyar- országba, hogy a trónt megszerezze. II. Béla Oroszország, a vereckei szoros felől várta az ellenséget. Elébe megy, útközben elhatározza a király és a tanácsa, hogy azokat, akik Borisz hívei és akik a döntő pillanatban átpártolhatnak az ellenséghez, megölik. „A határozatot . . . tálán az Ungvár — a Labore vize — közelében fekvő Aradon gyorsan és kegyetlenül végre is hajták.“ Pauler megjegyzi azt, hogy nehéz elképzelni, hogy oly válságos helyzetben, az ország félreeső helyén, mint akkor Arad volt, tartottak volna gyűlést, vagy jött volna össze a hadsereg. Pauler legvalószínűbbnek tartja az ungmegyei Orodot vagy Ara- dot. (A Hazai Okmánytárban „Orod“-nak, az Anjoukori Okmánytárban „Arad“-nak van írva a szóban forgó helység, melyet dr. Csánki Dezső is felemlít a „Magyar- ország történelmi földrajza a Hunyadiak korában“ c. művében.) Amikor Béla arról értesült, hogy az ellenség a Poprád-völgyén jött be, visszafordult a Sajó felé. Acsády Ignác Írja a „Magyar birodalom történeté“ -ben : A királyi pár parancsára Aradon (nem a mai városban, hanem a Laborc-menti faluban, Ungban) rájok törtek. Márki Sándor a Pallas Nagy Lexikonában egyszerűen felemlíti az 1136. évi országgyűlést. Marezali Henrik a Szilágyi-féle milleniumi 10 kötetes történetben azt írja, hogy véleménye szerint ez az aradi gyűlés, mint a Képes Krónika is előadja, megelőzi a hadjáratot. Nem kell tehát Aradot Ung- megyében keresni, mint ezt Pauler Gy. teszi. Különben is hogy jutottak volna Ungba, mikor a lengyelekkel a Sajónál ütköztek meg ?*) Úgy látszik, Pauler nyomán dolgozott Tabódy Jenő, aki a Pallas Nagy Lexikona részére megírta vármegyénk történetét (1897.) Cikke megjelent az Vng- ban is. Az aradi gyűlést ő is a mi vármegyénkbe helyezi. A Lexikonban azonban ez ki van hagyva a cikkből. Yalószinüleg a szerkesztő törölte, mivel előzőleg Márki az „Aradi gyűlés“ o. pontnál nem tett említést az ungi Aradról. Fincieky Mihály pedig Tabódytól vette át az adatot az „Osztrák-Magyar Monarchia“ részére. A helyszínén. A történelem szele csapott át rajtunk, amikor megérkeztünk az aradi dűlőre. Bernáth Zoltán vajáni földbirtokos fogadta a kirándulókat, akik helyszíni szemlére jöttek. A Közművelődési Egyesület részéről Hidasi Sándor, Fülöp Árpád, Szamolányi Gyula és Deák Gyula egyesületi tagok rándultak ki. A nagy- kaposi szolgabiróságot Szilágyi Sándor főszolgabíró képviselte. A társaság az aradi dűlőnek a „katona-domb“ néven ismert részén állapodott meg. Szilágyi főszolgabíró konstatálta, hogy ez a terület, a telekkönyvi bejegyzés szerint „aradi dűlő.“ A nagykaposi telekkönyvben az első feljegyzés (1859-ből) is ezen a néven *) Pauler megmondja. II. Béla a vereckei szoros felől várta az ellenséget s csak akkor vonult vissza, amikor értesült, hogy Borisz a Poprád völgyén leszállóit Ujvármegyébe. A megütközés a Sajónál történt. Qy EGY ÓRA ALATT ELVESZI a láb kellemetlen szagát és megszünteti a lábizzadást MITTELM ANN-FÉLE LA HÚZ ára egy üvegnek 1*20 K. Kapható kizárólag az „Arany 588 18—26 oroszlán“ gyógyszertárban Ungvári. A VALÓDI liliom arc^enőcs csakis az „ARANY OROSZLÁN“ gyógyszertárban kapható.
