Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-08-04 / 31. szám
50. évfolyam, — 31. szám Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1912. augusztus 4 Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 10 f. Amerikába: Egész évre ----- 1060 K )(Ung vármegye Hivatalos Lap^-jával együtt Egész évre 14 K — Félévre .... 7 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az ,U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. AZ UNGMEGYEI Hirdetések úgy az „Ung* mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatalt telefonszám 11. GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYŰL Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Köztisztaság, Uj vasúti politikát! igazi, tiszta köztisztaság után vágyunk epedve, türelemmel, jóakarattal, de ma már bosszúsan, csalódottan. Kötetszámra mennek a köztisztasági intézkedések; ha mind betartanák, legalább is úgy festenének a nyilvános helyek, mint egy hófehér leányszoba, a betegségek terjedésének eleje vétetnék, a levegő tiszta lenne, s mindezzel szemben, — ha Ungváron jól körülnézünk, — hát annyi közpiszkot látunk, — ameny- nyit csak igen kevés egyéb helyeken. Különösen a nyár veti mindig fokozottabb mértékben felszínre ezt a témát. Az északkeleti magyar városokra az ország véle ménye már rég kimondotta, — hogy piszkosak. Undorítóan piszkosak. S telnek az évek, a kunyhók helyére paloták emelkednek, de az a jó, minden rendü- rangu piszok, az marad változatlanul, mintha elválaszthatatlanul hozzá tartozna e városok állagához, — amely nélkül talán boldogtalanok lennénk. Nem úgy, — jó uraim ! Elég legyen a patópá- los politikából. Hiszen a fejlődésnek, a magasabb fokra való emelkedésnek, a kultúrának éppen a tisztaság egyik legfontonsabb előfeltétele. Irgalmatlanul végre kell hajtani itt minden célszerű intézkedést. Egyenesen botrány, ami Ungvár utcáin látható. A legforgalmasabb hely, a korzó állandóan tele csordák maradványaival, a por fullasztja torkunkat, s ha sepernek is, nagyobb gaudiumra ezt is akkor csinálják, amikor bosszanthatnak vele; egyes mellékutcákban valóságos trágya-dombok éktelenkednek, az Ung-csa- torna valóságos szemétgyűjtő, sőt a kaszárnyák minden szennyét, piszkát egyenesen ide fuvarozzák, a nagyhid alatt a halak dögön rágódnak, a piacok közönséges szemétlerakodóhelyek, a Füzes- és Vargasoron a bűz valósággal elkábit, a Bercsényi-utca vége a legsötétebb Ázsia, az Árpád-uton pedig látunk jelenetet, amikor lengyel polgártársunk egyenesen a háza előtt vesz lábvizet.. . De ki győzné elősorolni mind. Bármely sarkon megállaz, — láthatsz éppen eleget. Hát nem úgy, jó uraim! A bőrünkre megy a dolog. Rendet kérünk. Tisztaságot, kérünk. Ha nincs .köz-tisztaság, akkor hogy merik büntetni a magánosokat csekély áthágásokért ? Elég legyen az Árgius istállóból ? Sátoraljaújhely város polgármestere néhány héttel ezelőtt felterjesztést intézett képviselőtestülete elé a Vaján—Deregnyő—Sátoraljaújhelyi vasút létesítése érdekében. Ez az előterjesztés, melyben több, bennünket is érdeklő vonatkozás van és melyet az „Ung“ annak idején szószerint közölt, megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Nem kevesebbről van benne szó, minthogy Sátoraljaújhely közönsége kereskedelmi forgalmának csökkenését félti az általunk felépíteni szándékolt, de hozzájárulás hiányában egyelőre a stagnálás állapotában levő Vaján— Deregnyő—Bánóéi h. é. vasúttól. Úgy vették észre, hogy az egyelőre csak Vajánig kiépített szárnyvonal is károsan befolyásolta városuk forgalmát, amennyiben több község a zsákvonat folytán kereskedelmi tekintetben Ungvár felé gravitál. Attól tartanak tehát, hogy h. é. vasutunknak Bánóéig való kiépítése esetén Zemplénmegyének ez a gazdag vidéke egészen Ungvár felé fog gravitálni, mint a jelenleg kereskedelmileg fejlettebb város felé. Ezt ellensúlyozandó, foglalkoznak azzal a tervvel, hogy a Vaján—Bánóéi vasút engedményesét nagy anyagi és erkölcsi támogatások által reábirják arra, hogy a tervezett útirány helyett Vaján—Deregnyő—Sátoraljaújhely irányában építse meg az Ungvár—Va- jáni vasút meghosszabbítását és igy közvetlen összeköttetéssel óhajtják a felénk húzó községeket városuk részére visszahódítani. Ugyanezen vasút engedményese nem régiben kért Ungvár város képviselőtestületétől és Ungmegye törvényhatósági bizottságától anyagi és erkölcsi támogatást a vajáni vasút továbbépithetésének keresztülvitele érdekében. Mindkét helyen azonban kérelmével elutasították, mert azt tartják, hogy a tervezett vasút épitése Ungmegye és Ungvár város közönségére nézve csak káros lehet. Szóval, ellentétes álláspont s hogy ezek közül melyik felfogás a helyes, azt szükségtelen bővebben fejtegetni. Régen be van már bizonyítva, hogy egy városnak kereskedelmi forgalmára nézve egy új vasútvonal csak előnyös lehet és hogy az a város, amelyik a vasúti összeköttetés elől elzárkózik, feltétlenül visszafejlődik, mert nem képes versenyezni azzal a várossal, amelynek vasútja van, hisz minden egyes vasúti vonal egy új véredény, amelyik a községet közelebb hozza az egyetemes kereskedelmi és ipari forgalomhoz. Nálunk ezzel szemben még mindig az a balhit uralkodik, hogy egy vasúti vonal eltereli a város forgalmát, ennélfogva az csak hátrányos lehet ránk nézve. Úgy látszik, abból indulnak ki, hogy új vasúti vonalak létesítése folytán Ungvár szekér-forgalma megcsappant. Tény, hogy például a határszéli vonat kiépítése folytán városunkat a lengyel fuvarosok nem keresik fel oly mértékben, mint azelőtt. Utcáink a nagy teher súlya alatt görnyedő hitvány hegyi gebék szánalmas kinézésű kocsisainak hangos kiabálásától nem viszhangzanak többé, ebből azonban csak a felületes szemlélő vonhat le olyas következUti emlékek. Irta Deák Gyula. (A Tisza forrásánál. — A lengyelek fürdői. — Hamis fogalmak Czernowitzról. — A földrajzi Írókról.) Czernowitz, 1912. jul. Azt a bizonyos „édes semmittevés“*t is csak úgy élvezzük igazán, ha valamit teszünk. Abszolút nyugalomban talán el lehet tölteni ogy-kót napot, de hosszabb szabadságot átélni úgy, bogy csak éppen vagyunk, szinte lehetetlenségnok tartom. Rám nézve, aki megszoktam a nyári utazásokat, a legnagyobb büntetés volna egy helyben, hozzá még munka nélkül, eltölteni a vakációt. Az utazás megnyitja az ember előtt a szellemi kincsek tárházát. Úgy hirtelenóben ki sem lehet fejezni, hogy mennyire szélesedik a látókörünk egy-egy utazás által. Földrajzi, történelmi, néprajzi, természetrajzi ismeretek özönével hatolnak az agyba, sokkal könnyebben és maradandóbban, mint a könyvekből szerzett tudomány. De a szívre is jótékony hatással van az utazás. Minden bizonyítás nélkül elhihetjük, hogy a szív nemesítése végett is szükségünk van az utazásra. A vonat a Tisza vadregényes völgyében hozott a határ felé. Az emlékek közül, amelyek az útban kisérnek, az első a boldogult Rudolf trónörökös vadászkastélya Kuziban, vagy amint a vasúti menetrend mondja: Erdószvölgyben. A most néma, de csendességében is kedves hely valamikor vig napokat látott, amikor a Tisza babjának csacsogásával egybeolvadt a meleg szivü királyfi dala: „Édes anyám is volt nékem . . A Tisza főága : a Fekete-Tisza forrása felé tartok. A táj csodásán szép. A külföldi szebb vidékeken, vagy — hogy itthon maradjak — a Mágas-Tátra vonzóbb helyein is lépten-nyomon találkoztam turistákkal. Most hire-pora sincs a turistáknak. Egy-egy fuvarozó ruthén- nel, vagy pásztorral találkozom. Pedig ezt a vidéket is, amely valósággal bőkezű adománya a természetnek, ügyes reklámozással ismertté lehetne tenni. Az útban talált apsineci vizfogógát (a Tisza által megtöltött völgymedence) a körülötte levő fenyőkoszoruval felveheti a versenyt a Csorbai-tó, a Gyilkos-tó, vagy a Szent Anna tava szépségével. Az apsineci gátnál előkelő nyaralótelep létesülhetne okossággal és pénzzel. A kincstár egy erdőőri lakást helyezett el, hogy a véletlenül ide került utasoknak legyen fedelük és élelmük. Az Okola-havas tetején találjuk a második erdőőri lakást menedékházzal egybekötve — szintén az erdészeti kincstár jóvoltából. Már csak néhány lépés a Fekete-Tisza forrása. Díszes és felirattal ellátott kőoszlopon át csorog a Tisza forrásvize. A tenger színe fölött 1245 m. magasan ered a Tisza. Torkolatától 958 km.-nyíre vagyunk. Szerencse, hogy a kincstár kezében van ez az érdekes hely, a legmagyarabb folyónak eredete, igy mégis van valaki, aki törődik ezzel a földrajzi nevezetességgel. A forrás mögötti bekerített facsoport az Országos Erdészeti Egyesületnek 1882. aug. 23-iki közgyűlése határozatából viseli a Tisza Lajos nevét, amint az elhelyezett emlékoszlop ezt megemlíti. Ha az apsineci-gátnál nyaralótelep létesülne, milyen más napok virradnának a Tisza forrására 1 A nyaralóknak kiránduló helyük lenne a nótáinkba oly sokszor beszőtt kedves folyónk forrása. Amikor a vonat áthozott Galíciába, szomorú szívvel kellett megállapítanom, hogy a lengyelek jobban megbecsülik a vidékük szépségét, mint mi. Vegyük csak Jaremcze nevű fürdőjüket. A Pruth tagadhatatlanul kedves völgyben rohan alá, a vidék szépsége vonzóerőt gyakorol, egész okosan, a lengyelek virágzó, nagynevű nyaralótelepet varázsoltak ide. De hol van Jaremczének természeti szépsége Magyarország nagyon sok vidékének bájosságától 1 És mégis, nálunk mennyi gyönyörű hely teljes parlagon hever. És ennek csupán mi vagyunk az okai. Szeretjük a divatot a nyaralásban és utazásban is. Mielőtt a sok érdekességgel megáldott hazánkat megismernék, külföldre visszük a pénzünket. A magyar fürdők aztán tengőnek, a külföldiek — sokszor a magyarok pénzén — virágzanak. Nem kell nagyon messze mennünk példáért. Ott van Abbázia, ahol a fürdőzők kilenctizedrészben magyarok. Sokat lehetne erről a kérdésről beszólni és Írni. Vegyünk példát a lengyelektől, akiknek nemzeti érzésük igen erős — noha hazájuk nincs. Galíciában hivatalosan minden lengyel. Az állomások és a cégtáblák felirata kifejezői a lengyel öntudatnak és — leigázásuk mellett is — erősségüknek. Stanislau városuk annyira lengyel, mintha a hajdani Lengyelország még állana. Földrajzi könyveink után milyen hamis fogalmaink vannak Czernowitzról, azt csak akkor látjuk, ha Bukovinának érdekes fővárosát meglátogatjuk. Kis vidéki városnak gondoljuk, legfeljebb annyit tudunk róla, hogy a Pruth mellett fekszik és van egyeteme. Már messziről feltűnik a hegy oldalán és tetején fekvő nagy kiterjedésű város. Modern épületek, villanyos, nagy üzletek, szép terek, gyönyörű színház, szobrok fogadják az utazót, aki alig tud betelni a sok látnivalóval. Az igazi meglepetés azonban akkor éri az embert, amikor megnézi a g. kel. érsek palotáját, amely nagy méreteivel, külső és belső díszével szinte a mesék világába visz bennünket. Sok európai fejedelem, még nyugati is, irigykedve nézhetné ezt a hatalmas gyönyörű épületet. Lakója, a 72 éves Repta Vladimir, jelenleg Karlsbadban üdül. Az érsek román ember, a szemináriuma is román papokat képez. A g. kel. ruthének is alá vannak rendelve a czernowitzi érseknek. Most indult meg az erős küzdelem, amelynek célja, hogy a g. kel. ruthének elszakadjanak a románoktól. Ilyen alkalomkor, amidőn a földrajzi hamis fogalmak a közvetlen tapasztalat folytán tisztázódnak, jövünk arra az igazságra, hogy földrajzi irodalommal csak annak szabad ma foglalkozni, aki sokat utazik. A közvetlen tapasztalat adja meg a földrajziróknak a hamisítatlan adatokat. Elég hivatkoznom a Czernowitzról modottakra, de még egy másik dolog is bizonyíték. A földrajzi illusztrációk között a Fekete-Tisza forrásáról a legújabb könyvekben is egy régi rajz látható (a forrásvíz egy facsorgón folyik), pedig már 12 óv óta áll a díszes kőoszlop, amelyről fentebb szóltam. Kicsiny példák, de talán elég nagyok a gondolkozásra. A földrajz holt tudomány, ha nem öntünk bele lelket — utazással. Lapunk mai száma 8 oldal.
