Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-09 / 23. szám
50. évfolyam. — 23. szám Megjelenik minden vasárnap Ungvár, 1912. junius 9 Előfizetési feltételek: Csak az „Dng“ lapra Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 10 f. Amerikába : Egész évre .... 10'60 K „Ung vármegye Hivatalos Lap“-jával együtt Egész évre 14 K — Félévre .... 7 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttőr soronklnt 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A napfényes junius első reggelén szomorú fekete zászlókba öltözött városunk. Az áldott lelkű lőpásztor elköltözött az élők sorából. Szomorú megdöbbenés rajzolódott az arcokra. Hiszen tudtuk, sejtettük, hogy a hónapok óta gyöngélkedő nagy ember nem sokáig időzik már közöttünk, de azért lelkünk mélyén hihetetlennek tartottuk, hogy ezt a nemes szivű, szeretettel és tisztelettel körülövezett főpapot el kell veszítenünk. Elvesztettük. Szólott az Ur az ő fenséges trónusáról és hívó szózatára a nagy lélek fölröppent az Ur zsámolyához, számot adni földi sáfárkodásáról. És az Ur nagy gyönyörűséggel hallgatja meg kiválasztott gyermeke számadását, mert ez a nagy lélek, mig földi porhüvelyben lakott, betöltötte Isten rendelése szerinti emberi hivatását. Szerette minden felebarátját, szivének melegségével magához ölelt, magához bilincselt minden szenvedő, panaszkodó, minden esdeklő embert. A siró szemekből felszárította a keserű könnyeket, a küzdő lelkekbe bátorságot, erőt, kitartást öntött szelíd szóval, meggyőző okos érvekkel. Ihletett lelkű szónoklataival magával ragadta a szíveket. Volt! E rövid szócska neve is belenyil- lalik szivünkbe. Sokan fájlalják elhunytát. Fájlalja elsősorban szülő-, nevelő szükebb hazája, Ung- megye. A mi íerfiaink között emelkedett a férfiak fölé, és minket tett büszkévé elsősorban szelleme nagyságának, tudása mélységének számtalan sok sikere. A mi társadalmunkban élt, a mi társadalmunkat sújtja a nagy veszteség Firc{ák Gyula elhunytén. A ravatalnál. A püspöki rezidencia emeleti nagy ebédlője valóságos zarándokhellyé alakult át a bekövetkezett halál utáni napokban. Itt volt kiterítve a jóságos főpásztor és szombat, vasárnap és hétfőn, reggeltől estig szakadatlanul járultak a ravatal elé, utolsó búosut venni a a mindenkitől annyira tisztelt és szeretett Firczák Gyula püspöktől. Hány könnyben lábbadozó szem tűnt ott elé az egyszerű bronz koporsónál, — mintegy viszonzásul azért a sok titkon elsiratott könny felszáritásáórt, melyet jóságos keze törölt le. A részvétnyilatkozatok is egyre érkeztek és számuk oly óriási, hogy elősorolni majdnem képtelenség. A közben Máriapócsról hazaérkezett Papp Antal, utódlási joggal kinevezett püspök alig győzte átvenni őket. A sok hatóság, egyesületek és magánosok részvét- táviratai között Lukács László miniszterelnök a kormány nevében a következőkben fejezte ki részvétét: Mély szomorúsággal vettem Méltóságod értesítését Firozák Gyula munkácsi püspök úr gyászos elhuny- táról. Midőn eme nemcsak az egyházra, hanem az egész magyar közéletre nézve súlyos veszteség alkalmából legőszintébb és legbensőbb részvétemnek adok kifejezést, kérem Méltóságodat, hogy részvétemet a káptalan előtt is tolmácsolni szíveskedjék. A bécsi pápai nunciaturától a következő távirat érkezett: Mélyen fájlalva a nagyméltóságu Firczák Gyula püspök ur halálát, biztosítjuk, hogy a papság és a nép fájdalmában osztozik a bécsi apostoli követség is. Scapinelli di Leguigno. Rószvéttáviratot küldöttek még: Vaszary Kolos, Berzeviozy Albert, Radu Demeter, gróf Széchenyi Miklós, Fischer-Colbrie Ágost, Glattfelder Gyula, Borom- isza Tibor, Drohobeczky Gyula, gróf Csáky Károly püspökök, Darányi Ignáo, Takács Menyhért jászóvári prépost, Szabó Jenő főrendiházi tag, Patay András beregi főispán, Gulácsy István beregi alispán, gróf Schönborn-Bucheim és még számosán. Részvétnyilatkozatot küldött még vasárnap a pápa is. Készülődés a temetésre. A nagy halott teljesen átalakította Ungvár külsejének képét is Egyre robogtak a kocsik az állomásról, a szállodák zsúfolásig megteltek és a rengeteg sok idegen között alig találtuk meg önönmagunkat. Megható volt különösen a feltűnő nagy számban megjelent falusi lelkész és családjaik, kik a legtávolabbi helyről is eljöttek 21 éven át volt főpásztoruk utolsó útjára. Fent a rezidenciában ezalatt lázasan folyik a készülődés a temetésre Munkában az összes irodák és a káptalan, de még emellett segéderőkre is volt szükség. Mint lapunk legutóbbi számában megírtuk, — a temetési szertartás elvégzésére a káptalan Drohobeczky Gyula, körösi püspököt kérte fel, ki folyó hó 3-án délután 3 órakor meg is érkezett Ungvárra. Este 7 órakor pedig dr. Boromisza Tibor, szatmári r. kath. püspök érkezett meg saját autóján, Benkő József kanonok kíséretében. A város külseje is a teljes gyász képét öltötte. A középületekről, de számtalan magánépületről is fekete lobogók tettek tanúságot a szomorú eseményről. Minden órában pedig megszólaltak a székesegyház összes harangjai, hogy ércnyelvük szomorúan hirdesse a legjobb főpásztor kimúlását. A koszorúk száma is egyre szaporodott és valósággal hatalmas virágerdővé nőtte ki magát. Nemcsak egyházmegyéje köréből, hanem a legmesszebb helyek és a tőle távolabb állók is képviselve voltak. Koszorút küldöttek többek közt: A magyar főrendiház, a Szent István Társulat, az ungvári káptalan, a papnövelde, a papárva leány- nevelő-intézet, az általa alapított kántortanitói Erzsébet- leány árvaház, a budapesti, debreceni, hajdudorogi és más hitközségek, Ung vármegye és egyházmegyéje területén levő törvényhatóságok, Ung vármegye tisztikara, Ung vármegye főispánja, az ungvári Társaskör, a bilkei fogyasztási és kosárfonó szövetkezet, az ung- megyei ált. tanitó-egyesület, az Adria biztositó társaság, Rónay Antal orsz. képviselő, Szabó Jenő főrendiházi tag, Komlóssy Jánosné, Komáromy István százados és neje, Budaházy Margit férj. Székelyné, Komlóssy György és gyermekei, számosán még a rokonság köréből, a Deák Bertalan-osalád, Bradács család stb. stb., hiven ki győzné elősorolni ezt a hatalmas virágerdőt? Megható jelenség volt egy fehérszallagos gyönyörű ólővirág-koszoru. Az egyik szallagján csupán ennyi: Az én íelejthetetlen jóltevőmnek, a másikon: Mély hálám jeléül. Semmi több. Csupán ennyi. S mintha ennek virágjai megkülönböztetve reszkettek volna a tavaszi napsugárban. Hiszen ez ő, ez az ő jelleme, a nagy jóllevő Firczák Gyula . . . Firczák Gyula utolsó útja. Már kora hajnalban zúgtak a harangok. Valamennyi közül kiérzik a nagy Iván mélabús, gyönyörű hangja. A püspökét siratja. Különben meleg, napfényes tavaszi idő. Minden világos, minden fehér. Püspököt temetnek . . . Liberális főpapot, kinek neve az egész ország előtt ismert volt, kormányzó egyházfejedelmet, kinek tapintata mindenre kiterjedt, jeles tollú irodalmi embert, kinek szellemében nem egyszer gyönyörködött laikus és tudós egyaránt, jólelkü jóltevőt, az érdem jutalmazóját, kegyes pártfogót és minden dolga, minden gondja mellett melegen érző embert, a ruthének apostolát temetik, — mely jelzővel még életében ruházták fel. Impozáns, fejedelmi volt Firczák Gyula temetése. A temetési szertartás folyó hó 4-én, kedden ment végbe ; a tervbe vett körmenet a városban azonban elmaradt, miután a rendőrfőnök tekintettel a csekély számú rendőrre és csendőrre, a rend fentartásáért nem vállalt felelősséget. így a gyászmenet közvetlenül a Káptalan-utcán haladt a várkerti sirkertbe. A közönség már a kora reggeli órákban ellepte a rezidencia környékét, a kordonon belül azonban csak igen keveset bocsátottak, miután a székesegyház képtelen lett volna ily nagy tömeg befogadására. A templom hatalmas boltívét különben többnyire küldöttségek, testületek és hivatalok foglalták le. Jelen voltak : Ungvármegye részéről: Gróf Sztáray Gábor főispán, (Lőrinczy alispán hivatalosan távol volt), Bánóczy Béla főjegyző és a tisztikar; Beregmegyéből: Patay András főispán, dr. Gulácsy István alispán, Bakó Lajos főjegyző, Gáti Zsigmond polgármester stb.; Szabolcsból: Gróf Vay Tibor főispán, Mikecz Dezső alispán, Kállay András ny. főispán. Kovács István kir. törvényszéki elnök stb.; Ugocsából: Becsky Emil főispán, Szentpály Miklós alispán, dr., Gerevics Ernő kir. jbiró stb.; Máramarosból: Báró Parányi Zsigmond főispán, dr. Illés Andor kir. főügyész, dr. Krics- falussy Sándor főisp. titkár stb.; Zemplénből: Bernáth Aladár tb. főjegyző, Beregszászy István kir. tanácsos, tanfelügyelő stb. A klérus részéről az egész munkács- egyházmegyei káptalan Papp Antal püspökkel az élükön, ezenkívül a papság jelentékeny része. A szatmári r. kath. egyházmegye részéről: Boromisza Tibor püspök, Benkő József kanonok, dr. Hámon Róbert pápai kamarás, püspöki titkár. Az epeijesi g. kath. egyház részéről: dr. Vojtovics József kanonok, Gerbery József kép. igazgató, Gojdits Methold püspöki titkár stb. Horvátországból Drohobeczky püspökön kívül dr. Nyárádi Dionysios, a zágrábi szeminárium rektora. A hegyvidéki kirendeltség küldöttsége Berzeviozy Zsigmond vezetésével. Munkácsról: Bay Gábor polgármester, Veszprémy Sándor esperes, Erdőhegyi Miklós rendőrkapitány, dr. Nuszer Lajos kórházi igazgató, stb. A debreceni hitközség Álmos Zoltán törvényszéki biró, a hajdudorogi Szabó Elemér vezetése alatt kül- döttségileg; Nyíregyházáról Májeiszky Béla kir. tanácsos, polgármester stb. Szatmárról Tankóczy Gyula főkapitány, ezenkívül számos egyházi és községi küldöttség, Margócsy Aladár ev., Tóth Lajos és Sassi Nagy Sándor ref. lelkészek egyházi ornátusban, Kende Péter, dr. Nehrebeczky György és Barta Ödön orsz. képviselők stb. Ezenkívül az ungvári polgári és katonai hatóságok, egyesületek és tanintézetek teljes számban. A szertartás d. e. 9 órakor a püspöki palotában felállított ravatalnál kezdődött, ahol Drohobeczky püspök beszentelte a koporsót, melyet azután gyászmenetben a székesegyházba vittek a meghalt püspök pap- keresztfiai. A székesegyházban Drohobeczky Gyula püspök, Gébé Péter kanonok, Jaczkovics Mihály és Balogh Mihály külhelynökök, Miklóssy István főesperes, Roj- kovich Sándor helyő-keresztúri esperes segédletével és a teljes papság részvételével ünnepi gyászmisót mondott, majd dr. Boromisza Tibor, szatmári r. kath. püspök mondotta el a nagy Liberát négy infulás segédkezésével. A mise alatt a papnövendékek férfikara énekelt élénk és mélabús ó-szláv egyházi énekeket. Már 11 után járt az idő, amikor a végnélküli menet elindult a sirkert felé. Elől vitték a kis keresztet, következtek a koszorús kocsi, egyesületek, katonazene, papnövendékek, papság, temető papság, a gyászkoosi, a rokonság és Papp Antal püspök, utána testületek, hatóságok és végül a közönség óriási sokasága. Amerre haladt a menet, tele volt minden talpalatnyi hely nézőkkel. Felemelő, impozáns volt ez a menet, ahogy a nagy harangzúgás közepette haladt, elől pedig a Bethoven- induló szólt búsan, szomorúan. A koporsót utolsó beszentelés után a családi sírboltba helyezték el, melyben Firczák édes anyja már nyugszik. Kívülük még egy hely van a kriptában. * Elhangzott az utolsó szó. Firczák Gyula a földé, a múlté. Teste ott porlad a zöld füves, domboldalos sirkertben, — de neve élni fog, mert nem lehet elfeledni azt, aki annyit alkotott, aki annyi jót cselekedett. Hiszen imo, a ruthén nép apostolának kriptája körül most is ott reszket a tavasz, mely megóvja nevét az enyészettől ... Lapunk mai száma 10 oldal.
