Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-09 / 23. szám
2. oldal “criisrG23. szám. Darmay Viktor emlékünnepe. Megható, meleg ünnepség folyt le jun. 2-án Őr- darmán. A község szülöttjének, a múlt század hetvenes éveinek tehetséges és igen nagy reményekre jogosító poétájának: Darmay Viktornak emléktábláját leplezte le a Gyöngyösy Irodalmi Társaság. Az ünnepség fényét emelte Ábrányi Emil nagy költőnk megjelenése és poótikus, nagyhatású beszéde. A barátság szálai Darmay Viktornak harmincnégy évvel ezelőtt bekövetkezett halálával nem szakadtak el, sőt erősödtek, aminek bizonysága, hogy Ábrányi messze földről, Szentendréről zarándokolt el. Őrdarma község ünnepi díszbe öltözött külsőleg és belsőleg. A házakon, Darmay Viktor szülőházán, amely a költő születésekor Molnár Ede földbirtokosé volt, és az áll. iskolán, amelyen az emléktáblát elhelyezték, — nemzeti zászló lengett a júniusi szép napon. Az emberek szivébe beköltözött a kegyelet érzése. A község lakossága, apraja és nagyja ott volt a szép ünnepen. Az intelligenciából alakított háromtagú bizottság, melynek tagjai: Flenykó János g. katb. lelkész, Szopok Imre birtokos és Okolicsny Lajos községi jegyző, mindent a legnagyobb körültekintéssel készített el. A vendégek. A kegyeletes ünnepre legelsőnek Viczmándy Tamás, keresk. minisztériumi műszaki tanácsos, a költő testvéröccse érkezett meg. Szombaton éjjel a GyÖDgyösy Társaság tagjai közül: Deák Gyula titkár, Antal Miklós, Pap János, Fülöp Árpád és Vidor Marci fogadták az állomáson. A világlátott és nagyműveltségi tanácsos másnap reggel a várat tekintette meg, melynek érdekessége és a gyönyörű kilátás nagyon meglepte. Vasárnap reggel jött Viczmándy Gyula, tamási-pusztai birtokos, tart. huszárhadnagy, Darmay Viktor unokatestvére. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság tagjai az őr- darmai és a környékbeli intelligencia által rendelkezésükre bocsátott fogatokon d. e. 10 órakor az állomásra mentek több vendég kíséretében, hogy Ábránji Emilt a megfelelő módon fogadják. A kiváló poéta hatalmas éljenzés közt szállt ki a vonatból, majd Deák Gyula titkár üdvözölte. Hosszú kocsisor vitte a vendégeket Őrdarmára. Már előbb megérkezett Lőrinczy Jenő alispán, Szabó Zoltán tb. főszolgabíró kíséretében. Butkáról jött Viczmándy Ödön birtokos, Zemplén vármegye nyug. főjegyzője, Darmay nagybátyja és özv. Szerdahelyi Vincóné szül. Viczmándy Zsófia, a költő nővére. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság részéről a következő tagok jelentek meg: Antal Miklós, Berzeviczy István, Blanár Ödön, Deák Gyula, Duliskovicb Elek, Fülöp Árpád, dr. Nagy József, Pap János, Pós Alajos, Szabó Albert, dr. Tahy Endre, Vidor Marci, Valósin Ágoston és dr. Zombory Dezső. Megjelentek még, mint vendégek: Deák Gyuláné, Duliskovich Elekné, Fülöp Árpádnó, Vidor Marciné, Volosin Ágostonná, Garcsár Sándor, Klekner János, Mihalkovich József, Álom. Borongó, síró, őszi alkonyat van, Gördülve hullnak a falevelek; Soha nem csókolt csókoknak vágya Kínozza, tépi beteg lelkemet. S mig künn egyre feketébb az este, Kis szobám népes lesz, jön a sok árny; Egymást űzik, hajtják, őrült táncot járnak. Kiválik alakod, alakja egy lánynak. Tova ragadlak, magammal viszlek, Messze keletre — túl a tengerekre . . . S ott utunkba hintik sok fehér szirmukat Az illatos, buja orchideák . . . Lágy, meleg, izgató, bús keleti dallam, Tündöklő csillag, sápadt holdsugár, . . . Csobogó csermely, ezüst aeol-háría Kisérnek utunkba’, S elcsattan az első, az álmodott csók. Kondul az óra. A bíboros hajnal Leszúrja az Éjnek fekete királyát, Tovaszáll álmom. Es én kimerülve Siratlak Téged, az álmok leányát. b. a. Darmay Viktor emlékezete. Irta Ábrányi Emil. Tisztelt ünneplő közönség! Szót kérek ón is. Deák Gyula magvas, szárnyaló beszéde után csak eg.ypár rövid szót. Köszönetét kell mondanom a Gyöngyösy-Társaságnak, língvár kiváló irodalmi egyesületének, hogy a baráti kegyelet meg- nyilvánitására alkalmat adott nekem. Sirokai Albert, Sirokai Margit. A Zemplónvármegyei Kazinczy-Kört dr. Ambrózy Ágoston képviselte. Az emléktábla leleplezése. A leleplező-ünnep, amelyen a község és a környék intelligenciája is résztvett, a Himnusszal kezdődött, amelyet az őrdarmai áll., r. kath. és g. kath. iskolák tanulói énekeltek szépen Fényes Vince, áll. tanító vezetésével. Azután Havasi József, r. kath. plébános mondott meleg üdvözlő szavakat és örömének adott kifejezést, hogy a Gyöngyösy Irodalmi Társaság programjába vette Darmay emlékének látható jellel való megörökitósét. Az ünnepi beszédet Deák Gyula mondta, aki a Darmay-kultuszt megteremtette és akinek indítványára készíttette az Irodalmi Társaság a díszes márványtáblát. A szónok megismertette a hallgatósággal Darmay Viktor (valódi nevén Viczmándy Aurél, István, Viktor) családját, életét, egyéniségét, működéséi, szerelmét, fényes tehetségét, Szemere Miklóssal való összeköttetését és műveinek gyöngyeit. Darmay 1850. dec. 3-án született Őrdarmán, ahol szülői, sógoruknál, Molnár Edénél voltak látogatóban. Különben Butkán, Zemplénben laktak. A Viczmándy-család régi eredetű, már a mohácsi vész előtti időben nyomára akadunk, Bács- megyóben, Doroszló községben volt birtokos, akkoriban „doroszlói“ nemes előneve volt. A mohácsi vész után pedig Butkán találjuk, innen jelenlegi „butkai“ előneve. De abban az időben Ungmegyében is birtokos. Egy régebbi magyar „Lexikonában „magyar vitéz“ jelzővel említett Viczmáudy Tamás 1567-ben Kővár védelmében, mint annak kapitánya esett el. A hazájáért halt hősnek a fia, Mátyás, aki Drugeth örökös főispán kiskorúsága alatt Zemplónmegye helyettes főispánja volt, pallosjogot nyert nngmegyei birtokán is. A család tagjai inkább a katonai pályán jeleskedtek, azonban két tagja tollal dolgozott a vármegye szolgálatában. A költő nagyatyjának testvéröccse, Viczmándy István, Ung vármegye főjegyzője volt a 19. század első felében. A költő atyjának testvéröccse pedig, Viczmándy Ödön, Zemplénmegyében volt főjegyző a múlt század utolsó évtizedeiben. Jeles családnak volt sarjadéka Viczmándy Viktor, aki a Darmay irói nevet ismertté tette s arra fényt, dicsőséget szerzett. — A költő szerelméről igy szólt a szónok: Darmay Viktor hazarándulásai alkalmával ismerkedett meg egy széplelkü, igen érdekes és vonzó egyéniségű rokonával, Reviczky Saroltával, aki teljesen lefoglalta sziv- béli érdeklődését, aki „kedves, ha szólal, kedvesebb, ha hallgat.“ Lirai költőink legtöbbjét a szerelem érzése lelkesíti dalaik zengésére. Csodálatos melegséggel tudják kifejezni érzéseiket, s a dalba öntött érzés, különösen ha fájdalmas annak alaphangja, lelkünk húrjai közé markol és a hurok mintegy hasonmását zengik a költő érzelmeinek. A fájó szerelemnek sokkal közvetlenebb a hangja, mint a boldog szerelemé. Akárhány költőnél való igazságként nyilatkozik meg e felfogás. Darmay szerelme kesergő szerelem. Magyarázata ez : Atyja szigorú elvei mellett nem tartotta volna megengedhetőnek, hogy üa családját többi gyermekei Nem tudom : hányán élnek még és hányán zarándokoltak ide azok közül, akik Darmay Viktor barátjai voltak. Ezt nem tudom. De azt éreztem, hogy ón nem maradhatok el onnan, ahol a hatalmas törzsii Viczmándy- család költő-sarjának, Darmay Viktornak nevét kibontják a halál sötétségéből, kibontják az enyészet fekete burkolatából. Mert a barátság hűsége még a siron túl is kötelez, — és engemot igaz barátság fűzött ahhoz, aki e márványtábla tanúsága szerint ebben a községben született hatvankét évvel ezelőtt ... és aki ebből a hatvankét esztendőből — milyen szomorúság! — mindössze huszonhét évet élt, annyit, mint Petőfi Sándor, és jóval kevesebbet, mint Byron és Schiller, vagy a mieink közül Csokonai Vitéz Mihály, Reviczky Gyula, Makai Emil. Hatvankét évvel ozelőtt született, és pedig, ahogy az öreg Szinnyeiben és egyéb lexikonokban írva áll: december másodikén.* Különös véletlen, vagy talán a sors tudatos maliciája (mert a sors szeretett tréfálni vele, a vakmerő kötekedővel, aki még a „fene fátum“- mal is szembeszállóit), hogy éppen december másodikén! Ezt a napot Ausztriában és Franciaországban két államcsíny tette nevezetessé. És Darmay Viktor éppen ezen a napon jött világra — : ő, aki született ellensége volt minden abszolút hatalomnak; akinél jobban senki sem gyűlölte az alkotmány-marcangoló tirannizmus keselyű- körmeit; aki arra lett volna méltó, hogy március tizenötödikén pillantsa meg először a napfényt, együtt a szabadság ragyogásával, népjogokat dicsőitő hozsannák közepette 1 A sorsnak ilyen maliciózus tréfája volt az is, hogy amikor mi ketten találkoztunk, félreértettük egymást, csaknem ellenséges indulattal állottunk szemközt. Haragos elfogultság, sértett hiúságból eredő neheztelés disszonáns akkordjaival kezdődött a mi barátságunk, hogy utóbb a legnemesebb harmónia támadjon belőle; hogy ezt a barátságot kölcsönös szeretet, kölcsönös megértés, meleg, tartós, soha többé meg nem zavart vonzalommá finomítsa. Olyan volt, mint a szerelemmé * Az őrdarmai r. kath. plébánia anyakönyvében harmadika van bejegyezve. Szerk. rovására tartsa el. A költő anyagi ügyei pedig szegényesek voltak. Házassága nem jöhetett létre. Szerelmének hírmondója az a 18 költemény, amely „Charlotte dalai“ címen maradt fenn. így szól a költő a szeretett leányhoz: Te adtál e szívnek szerelmet, Ez örök lángot lány te adtad; Álmimra a fényt te lehelted, S lelkembe az erőt hatalmad. A költő haláláról igy emlékezett meg a szónok: A mécses, amelynek az olaját a honszeretet, szerelmi lant és családias lira harmónikus egyesülése alkotta, utolsót lobbant. A sokat szenvedett költő 1878. márc. 28-án balt meg édes anyja karjai közt. Ugyanazon hónap 30-ik napján adták át porlandó részeit az anyaföldnek, fényes szelleme pedig fölszállt a felhők és csillagok honába. A magyar irodalom veszteségét elsiratták a fővárosi lapok. Egyetértőén valamennyien magasztalták az elköltözött költő szép tehetségét. Az emlék beszéd végén hullt le a lepel a mávány- tábláról. Ezután Ábrányi Emil mondotta azt a gyönyörű megemlékezést, amelyet lapunk tárcarovatában közlünk. A közönség szinte megbűvölve hallgatta a szavakat, amelyeket az elismerés és a barátság érzete váltottak ki. Az emléktáblát megkoszorúzták : Flenykó János g. kath. lelkész Őrdarma közönsége, dr. Ambrózy Ágoston a Zemplónvármegyei Kazinczy Kör, Pap János a Gyöngyösy Irodalmi Társaság nevében. Mindhárman formás kis beszédben áldoztak a költő szellemének. A koszorúzás után Flenykó Magda csinos magyar ruhába öltözötten elszavalta Darmaynak két költeményét: „Hullámokon“ és „Ábránd“ cimüeket. A szavaló, aki a g. kath polg. leányiskola III. o. növendéke, nagy ügyességet tanúsít a szavalatban. Kellő gyakorlat mellett a legjobb szavalók közé emelkedik néhány óv múlva. Berzeviczy István a Gyöngyösy Irodalmi Társaság nevében lelkes szavakkal átadta az emléktáblát Szlovján János községi bírónak, aki azt átvette. A kegyeletes ünnep utolsó akkordja a Szózat volt, amelyet az iskolásgyermekek adtak elő jó betanulással. Ebéd. A könnyekig megható felavatási ünnepséget díszes bankett követte, mely az állami iskola hatalmas tantermében folyt le. A patkó alakú asztalsort körülbelül 60 vendég ülte körül, a hangulat és lefolyásának nívója pedig egyenesen olyan volt, amilyenre nem számiihatott senki sem. A legközvetlenebb, a legszebb ünnepélyes együtt- lót, melyen mindenki érezte, hogy ilyent csak a legigazibb kegyelet, a legigazibb érzések teremthetnek meg. Első szónokként Lőrinczy Jenő, Ung vármegye alispánja emelkedett fel, aki a tőle megszokott szónoki lendülettel tartalmas és nagy hatást keltő szavakban méltatta a nap jelentőségét. Az emlékezés, a kegyelet, — úgymond — kötelessége a nemzetnek, kötelessége mindenkinek és ennek szava, ennek érzései feltörnek a magasba, hangjai az égig hallatszanak. Ezen ünnevált gyülölség: annál odaadóbb, annál kedvesebb, mennél több megbántást kell mind a két részen elfelejtetni a múltak tévedéseiből. Tartós vonzalomról szóltam az imént? Ah, milyen túlzás ez a szó! A mi tartósságunk mindössze hat esztendeig tartott: 1872-ben még lekritizáltam az első verskötetét, tele igazságtalan gúnnyal és opóvel; 1878-ban már a nekrológját írtam, tele a legigazabb bánat zokogó panaszával. És ennek harmincnégy esztendeje immár! Azóta hányszor jutottál eszembe, korán elköltözött, nemes barátom! . . . Ebben a megváltozott világban hányszor állottál elém úgy, amilyen akkor voltál: nagylelkű egészen a könnyelműségig, kíméletlen és gyöngéd, makacs és alázatos ; férfiak gőgjével, viszonyok mostohaságá- val szemben ceiipa kemény dac, de a jóság, a szelídség, az ártatlanság annyira megpuhit, hogy sírva fakadsz hálás örömödben és fényes könnyeid megható dalokban peregnek, mint a drága-gyöngyök. Ideál-imádó, aki lábbal tiporsz minden külső díszt, minden hiú cafrangot, hogy annál ájtatosabban tekints föl a lélek belső értékeire; annál mélységesebb tisztelettel hódolj meg annak, ami az emberben igazán nagy és fönsóges erkölcs. Ha idővel nemcsak ez a csiszolt kő fog beszólni rólad, hanem a magad forró szavával fogsz tanúságot tenni rövid életednek gazdag eredményeiről; ha valaki akad majd, aki összegyűjti és a nemzet rendelkezésére bocsátja mindazt, amit a szivedből valaha elsóhajtottál: ámulva fogja látni a világ, hogy Petőfi fanatikus tüze szikrázott benned, amikor a szabadságról énekeltél; hogy kora halálod sejtelmével gyönyörű verseket Írtál a hervadásról s ezek közül néhányat büszkén állíthatunk be a világirodalom legszebb harmóniái közé. Harmincnégy év múltával ma van az első ünnepnapod, Darmay Viktor. Az első, de nem az utolsó. Következik utána több is. Feltámadásod ma elkezdődött és tartani fog az idők végeiglen. Te, aki ifjan haltál, mint az istenek kegyeltje, élni fogsz örökké a nemzet választottjai közt, abban a halhatatlanságban, amit te magad alkottál!
