Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-06 / 1. szám
1. szám. 3. oldal. XT CbT 3~ összeállított számai teljes élvezetet nyújtottak a jelenvolt nagyszámú közönségnek. A Dalárda maga a Régi nótát, Dalról a dalról és Falu végén kurta korcsmát adta elő szép összhangban és precíz betanítással, — amit a publikum a legmelegebben honorált is. Igen kedves párjelenetot adtak elő Ortó Géza és Duchnovszky Jenő, — Fáklya Károly, Erdélyi Lajos, Dankó István és Sándor Szilveszter Haydin V. vonósnégyese pedig egyenesen frenetikus hatást aratott. Nagy hatást ért el az Egyetlen kabát cimü bohózat is, mely darab arról nevezetes, hogy minden percben véletlenül jön be valaki az ajtón . . . Egy jelen volt iparos hangosan meg is jegyezto. — Ha még valaki jön, hát lövök ! A darab előadói közül különösen kitűnt Ortó Endre és Anne Ödön ; de jó volt Somodi Arnold, Reichard Ignác és Jaczkó János is. Az előadást vagy félórára megzavarta a közbejött rövid-zárlat, melynek csak az volt a hibája, hogy éjfél előtt jelentkezett. Műsor után a székeket csakhamar eltávolították és következőit a táncmulatság, mely a legfesztelenebb hangulatban eltartott a kora reggeli órákig. Ä Kaszinóban, — bár semmi előkészület nem volt, mégis rendkívül jól sikerült és meleghangulatu rögtönzött táncestély nyitotta meg az újévet. Az estély rendkívül látogatott volt és ott láttuk intelligenciánk jelentékeny részét; a párok legnagyobb része még reggel 6 órakor is járta a csárdást meg a bosztont A tiszti kaszinó is rendkívül fényes Szilveszterestnek volt a szinhelye, melyen a helyőrség összes tisztjei vettek részt családtagjaikkal. A zenét a 66. gyalogezred zenekara szolgáltatta. A Kereskedelmi Csarnok, — miután saját helyisége szűknek bizonyult volna, — a Korona emeleti nagytermében tartotta meg társasvacsorával kapcsolatos estélyét. A jelenvoltak száma oly nagy volt, hogy a tágas termet szinültig megtöltötték. Vacsora után itt is táncba fogott a nagyszámú fiatalság, mihez a zenét Lányi Gyula szolgáltatta. A hangulat itt már annyira emelkedett volt, hogy reggel 2 óra felé egy-kót pofon is belesüvitett a hangos éjszakába . . . Szóval megtörtént a szezonnyilás . . . A kávéházak, — mit mondjunk, — épp hogy a szelelő-lyukakban nem ült senki. A Bercsényiben — mint értesülünk — egy kisebb társaság már rohamot akart intézni a kassza ellen, mert másutt nem kaptak helyet. A Bercsényi és Korona zsúfolásig megtelt, de sokan voltak a Millenium és az egyéb helyeken is. Ez a mulató, szegény Ungvár . . . Csak azt csodáljuk, hogy tudtak a népszámlálók nagy nehezen csak körülbelül 18.000 embert összehozni ebben a városban ; ha ezen az éjszakán ejtették volna meg a népszámlálást, legalább még egyszer annyian lettek volna . . . Biztosan még egyszer annyian . . . Reggelre aztán igazán nem maradt más az üres sámpuszüvegeknél —• no meg egy pár éjjeli csend- háboritási jegyzőkönyvnél. A hazamenők pedig még páncéllal se tudtak védekezni a rengeteg béuéká ellen. Én is úgy eltűnődöm magamban és üres zsebemen. B. u. é. k. Csakugyan boldog uj osztondő — a vendéglősöknek és kávésoknak . . . Ripi Anyám nagyon erényes, hanem igen tapintatos is volt. Hogy botrány ne legyen a dologból, Zinácskát nem egyszerre, hanem lassankint tudta ki a házunkból, mint ahogy a különben tisztességes, de nem kedvelt embereket szokás kinézni. Emlékszem : mikor Zinácska elutazott tőlünk, utolsó pillantása, melyet házunkra vetett, azon ablak felé volt irányulva, amelynél én ültem s biztosítom önöket, uraim, hogy erre a pillantásra mai napig is emlékszem. Zinácska nemsokára a Szásá felesége lett, ő az^ a Nyikolajevna Zinajda, akit önök is jól ismernek. Én csak akkor találkoztam újra vele, mikor már hadapród voltam. Bármint akarta is, semmikóp sem tudta a bajuszos hadapródban felismerni a neki annyira kiáll- hatatlan Petit, hanem azért még sem tudott velem egészen rokoni módon bánni . . . Sőt még most is, mikor már tisztességes kopaszság fénylik a fejein búbján, hasat eresztettem és igen csendes emberré lettem, ő még mindig kanosaiul néz rám és nem egészen jókedvű, ha néha meglátogatom őket. ügy latszik : a gyűlöletet éppen úgy nem lehet elfelejteni, mint a szerelmet ... Csitt! megszólalt a kakas) Jó éjt uraim. Mylord a helyedre! Újév a vármegyén. A vármegye újéve kiemelkedett a sablonosság keretéből azáltal, hogy a vármegyének köztiszteletben álló alispánja éppen az újév napján érte ol alispáni tevékenységének 10-ik évfordulóját. Ennél a nevezetes határkőnél meleg, őszinte ünneplésben részesítette a vármegye tisztikara, amelyhez csatlakoztak a városban levő állami hivatalok csaknem teljes számban. A vármegye főispánja, gróf Őztáray Gábor távol volt székhelyétől, igy őt nem üdvözölhette a tisztikar, hasonlóképen nem jelenhetett meg Firczák Gyula v. b. t. t., megyéspüspöknél sem, aki egészségi állapotára való tekintettel lapunk utján kérte a személyes üdvözlés mellőzését. Lőrinczy Jenő alispán elé d. e. 11 órakor Bánóczy Béla várm. főjegyző vezette a nagyszámú küldöttséget és a következő, sok helyen éljenzéssel megszakított beszédet mondta : Tekintetes Alispán Ur! Azok a percek, amelyek ismét egy elmúlt esztendőt zártak le, alig vannak mögöttünk és a mai nappal megint élénkbe tárul egy uj, ismeretlen jövő a maga egész nagyságában, széles perspektívát nyújtva és a maga kérdőjeleivel. És csodálatos az emberi léleknek az a gyengesége, amit nem tudom nem-é inkább erősségnek nevezzek-e, hogy dacára az idők szakadatlan múlásának, amellyel minden újév napján szaporodnak az évek számai vállainkon s amelyekből ismét, bár egyre több tapasztalattal, de egyre fogyó erővel kerülünk ki, — nem okul a tapasztalatokon, nem az elmúlt év hozta csalódásain, de újév reggelén — mintha egész évi munkája között nem is ért volna reá az idő múlásával törődni, vagy a felett elmélkedni s mintha kicserélték volna, uj reményekkel, uj bizalommal és uj vágyakkal néz az uj jövőbe, mintha csak épen ettől az újtól várná teljesülését mindannak, ami a múltban nem valósulhatott meg. Az emberi léleknek ebből az igazán gyermeki bizalmából eredőnek tartom azt az igen helyes társadalmi szokást, hogy újév napján — gondtalanul — cseréljük ki egymás között jókivánatainkat. Midőn mi, akik itt megjelentünk, Ungvár város tisztikara, az ungvári kir. főerdőhivatal, az ungvári kir. éllatnépitészeti hivatal, a kir. határszéli rendőr- kapitányság tisztikara 3 utóljára hagytam sziikebb- körü családodat, a vármegyei tisztikart, — ez újév reggelén, ugyancsak uj reményekkel, de egyúttal uj munkakedvvel is eltelve téged felkerestünk, nemcsak a társadalmi szokásnak teszünk eleget, de ösztönzött és vezetett minket, irántad, mint a vármegye első tisztviselője, a vármegyei adminisztráció vezetője és irányitója iránt érzett tiszteletünk és ragaszkodásunk. De a mai napnak, tekintetes Alispán ur! az évfordulón kívül, különösen reád és reánk, szorosan vett munkatársaidra nézve, egy más ünnepi jelentősége is van. Ma tiz éve ugyanis annak, hogy a vármegye közönségének bizalmából, a vármegye első tisztviselőjének nevezett diszes, de nagy felelősséggel összekötött alispáni állást elfoglaltad. E kitüntető bizalomra, tudjuk jól — hisz ez köztudomású — munkásságoddal, képességeiddel és minden tekintetbon való rátermettségeddel szolgáltál reá. Tíz óv a rövid emberi életben hosszú idő, de még hosszabb ha ez az idő szakadatlan, testot-lel- ket megörlő, körültekintő és nehéz hivatalos munkában telik el. Hogy most visszatekintünk az elmúlt tiz évre. o tiz év alatti működésedre, — amit megítélni, ami felől bírálatot mondani nem mi vagyunk hivatva — mi csak azt tudtuk és tudjuk, azt tapasztaltuk és tapasztaljuk, hogy bár könnyű és hivatalos állásodnál fogva természetes is lett volna neked, csak a vezetést, az irányítást tartani fenn magadnak, te a helyett a szó szoros és nemes értelmében a munka embere voltál, kivetted abból részedet bőségesen, hogy példát adj nekünk, hogy könnyits a mi helyzetünkön és uj erőt önts a talán már lankadókba. És emellett még sokoldalú társadalmi tevékenységedben sem tartottál pihenőt. Kedves kötelességünknek tartjuk, hogy e tízéves évfordulót nyom nélkül elmúlni ne engedjük. Midőn tehát ma, a megújult, remények és bizalmak reggelén, — nem ugyan külső ünnepi dísszel, — de ami annál sokkal értékesebb, bensőség- teljes ragaszkodással, őszinte tisztelettel és példaadó munkásságod és egész működésed iránti meleg elismeréssel jubilálunk téged, nemcsak mint a vármegye első tiszlviselőjét, de mint kartársat és barátot is, őszinte szerencsekivánataink kifejezése mellett, tolmácsoljuk egyszersraint afelett érzett igaz örömünket is, bogy a Gondviselés e jubileumi évfordulót erőid teljességében, jó egészségben engedte elérned. De hangsúlyozzuk ez alkalommal azt is, hogy vezetésed, működésed iránt, a legteljesebb bizalommal viseltetünk a jövőre nézve is és erősen feltett szándékunk, hogy a város és a vármegye javára, fejlődésére irányzott nehéz és nemes munkádban legjobb tudásunkkal és teljes erőinkkel, önzetlenül fogunk támogatni, abban a felemelő tudatban, hogy munkásságunkkal hazánk és nemzetünk javának teszünk hazafias szolgálatot. Ezekkel a fenkölt érzelmekkel üdvözlünk Téged az újév reggelén, kívánjuk az Isten áldását további működésedre és kérünk, tarts meg mindnyájunkat ezután is eddig tapasztalt jóindulatodban. A főjegyző szavait lelkes éljenzés követte, mire Lőrinczy Jenő alispán, a megnyilatkozott szeretettől meghatva köszönte meg, hogy a vármegyei tisztikar és egyéb testületok megjelentek, majd igy folytattta szavait: A mai szociális viszonyok között, amikor látjuk, hogy minden irányból különböző forrongások törnek, melyek részben az egyházat, a jogrendet, részben az alkotmány szabadságát igyekeznek megbontani, kötelességünk védelmi állásba helyezkedni. Védelmi állásba helyezkedünk pedig akkor, ha a kor intő szavát megértvo, a törvény korlátái közt igyekszünk a szoliálisztikus eszméknek törvény által megengedett mederben való támogatására; értve ezalatt a kis embert, a gyámoltalant, a törvénytudatlant, az árvákat, özvegyeket, szegényeket, kiknek feje felett ma már jóizlésii, jóérzésü, nemes szivü embernek nem szabad soha felültekinteni, hanem sogiteni, támogatni, istápolni kell őket, hogy ne legyen külön kaszt a társadalomban, külön nemzet-test a nemzetben, mert ezek mindig veszedelmesek, amelyek a nemzet romlására, bukására vezetnek. Én nekem, valóban mondhatom, boldog újévem van, a 10-ik boldog újévem és pedig azért, mert a törvényhatóság megtisztelő bizalmából elfoglalt állásom és szolgálatom ideje alatt az én tisztviselő társaim, az ón jóbarátaim, az én kisegitő munkásaim, — minden dicsekvés nélkül, tisztán lelkiismeretemre hivatkozással mondhatom — működése, akarata, tevékenysége lelkesedéssel töltötte el lelkemet és ez az én boldog új esztendőm és ösztönzőm a jövőre. Minthogy nehéz feladatok megoldása vár reám, azon kérelmet terjesztem elő nemcsak az én tisztviselőimhez, de az itt megjelentek mindegyikéhez, hogy tekintettel nemzetünk, vármegyénk, hazánk, városunk, társadalmunk órdokeire, tekintettel ama veszélyekre, melyek mindezeket sok oldalról fenyegetik, igyekezzenek erőikhez képest, jóakarattal munkámban támogatni. Legyenek meggyőződve, hogy minden irányban, ahol a viszonosság, a realitás, a törvényesség elvei megkövetelik, készen állok a harcra mindenki érdekében. Készségesen támogatok mindenkit, minden utón, minden módon a törvényesség határain belül. (Lelkes éljenzés.) Hisz-emr^Jiogy ha összetartunk, ha egyet értünk, ha nem fondorkodunk, hanem lelkesen támogatjuk egymást, oly eredményt érhetünk el, mely úgy hazánk, mint szükebb kis hazánk, megyénk és szülőhelyünk, városunk boldogulására vezethet. A beszéd befejezése után ismét felhangzott az éljenzés, mire a tisztelgés véget ért. * Itt említjük meg, hogy az újév alkalmából üdvözlések voltak Tahy Ábris r. kath. plébánosnál, Hidasi Sándor kir. tanfelügyelőnél, Kiss Dezső p. ii. igazgatónál, Bekény Aladár m. kir. erdőtanácsosnál, s több hivatalfőnöknél. Bánóczy Béla vármegyei főjegyzőnél a polgármester vezetése alatt a városi tisztikar tisztelgett. Költészet a kaszárnyában. — Rigmusok a legénységi szobák falán — — Katonai munkatársunk tudósítása. — Egyik fővárosi lap közli, hogy a 23. gy. e. budapesti laktanyájában a legénységi szobák falán német és magyar szövegű versek vannak, melyek a katouai életre vonatkozó aranyszabályokat oltják, osöpögtetik a bakaszivekbo és agyakba. A vorsek közül közli a következőket: Ha a bátorságod elveszíti. Tekintsd meg a tisztedet! * A bácskaiak sok csatát Dicsőséggel és tisztelettel vívták ! * * Ha elkezdel menekülni, Az eltenség nem sokára fog utolérni! EGY ÓRA ALATT ELVESZI a láb kellemetlen szagát és megszünteti a lábizzadást MITTELM4NN-FÉLE LÁBVIZ ára egy üvegnek 1‘20 K. Kapható kizárólag az „Arany 588 6 —26 oroszlán“ gyógyszertárban Ungvári. A VALÓDI liliom arcKsnőcs csakis az „ARANY OROSZLÁN“ gyógyszertárban kapható.
