Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-06 / 1. szám
4. oldal.-er 2sr ca1. szám. Csak a csőből kilőtt golyó Tartja fel a lovas támadót! Katonai munkatársunkhoz fordultunk, hogy az ungvári, a mi házi ezredünk kaszárnyáinak legénységi szobáit is szíveskedjék hasonló szellemű versekkel ókesiteni, nehogy háziezredünk elmaradottnak tűnjék fel a hadvezetőség előtt. Katonai munkatársunk, kinek nevét nem árulhatjuk el, rövid gondolkodás és öt korsó sör leöblitése után a következő rigmusokkal lepte meg lapunkat s lapunk utján az ungvári laktanyákat, illetve a legénységet: Ha tied pénze elfogyott, Cechhet csinálj, mint hadnagyod ! . . . Ez, mint látni tetszik, pénzügyi tanács. De mert. képzett altisztekre állandó szükség van a hadseregben, az alábbi verssel animálja a tovább szolgálásra a hadfiakat: Ha nők előtt nagy becsben akarsz állni, Jelentsd rapporton, hogy fogod bezupálni!... A vallás, király és haza iránt való kötelességei s a rendes időben való kaszárnyába vonulást igen szerencsésen a következő sorokban kombinálja: Isten, király, haza, Kilenckor pontosan jöjj haza ! Ez általános érdekű és értékű verseken kívül ezredhasználati verseket is költött katonai munkatársunk az egyes, nem itt állomásozó fegyvernemek igényeinek szem előtt tartásával. Á tábori tarack tüzérezred részére, annak kidom- boritására, hogy a tüzér és paraszt közt mily óriási a különbség, a következő frappáns verset költötte : A tüzér úr, és nem bárgyú paraszt, Ezt dörgi minden ágyú, tarack! A huszár és lova közti bizalmas viszonyt e hálás sorokkal jelllemzi: Előbb megpucold lovad, Aztán megmosodhatsz magad!... Az egészségügyi csapatok kiváló fontosságát méltatja e két sor : A szanitésznél — ilyen-olyan adta, Mindig legyen bindni, flastrom, vatta! Végül a szekerésznek a csatában való kiválóan életbovágó szerepét a következő ötletes sorokban tünteti föl: A furvézer magát büszkén bakon tartja, Kocsidöcögéstől rezg a bakonbartja!... Egyelőre ennyit irt meg a katonai munkatársunk, kinek nevét, amint föntebb említők, nem árulhatjuk el s elment a hatodik korsó sört behürpinteni. Őt előléptetésre, verseit a legénységi szobák falán leendő megörökítésre a legmelegebben ajánljuk. A Gyermekbarát-Egyesület 1911. évi Jótékonysága. Talán egyetlen vidéki városban sincs annyi jótékonysági egyesület mint Ungváron. S ezen egyesületek mindannyian a könyörületes jószivekre apellálnak s onnan várják céljaik támogatását. Tagadhatatlan, hogy közönségünk, éppen az imént említett okoknál fogva, alaposan meg van adóztatva a különféle egyesületek által, de amennyiben mindegyik bizonyos humánus cél szolgálatában áll, szívesen hozza meg az áldozatot, hogy segítsen ott, ahol segítségre van szükség. És ez a segítség még soha olyan eklatáns módon meg nem nyilatkozott közönségünk részéről, mint a Gyermekbarát-Egyesület e tanévi felruházása idején. Mig ezen egyesület választmánya azon töprengett, hogy honnan teremtse elő azt a 6—7 száz koronát, mely 90—100 iskolás gyermek felruházására szükséges, addig az egyesületnek lelkes nőtagjai, élükön Lőrinczy Jenőnével, az egyesület ügy- buzgó és agilis elnökével, önként vállalkoztak arra, hogy házról-bázra való gyűjtés utján megszerezzék a hiányzó összeget. És meg is szerezték. Sőt többet gyűjtöttek, mert mig 94 gyermeknek a felöltöztetése 593 K 35 fillérbe került, addig e nemeslelkü hölgyek 710 K 9 fillért szedtek össze a jótékonyság oltárára s ozáltal nemcsak lehetővé telték az egyesületnek idei felruházását, hanem még a jövő évre is megkönnyítették az aggódást azáltal, hogy az egyesületnek egy kis tartaléktőkét szereztek. Annak a 94 szegény gyermeknek hálás köszöneté és áldó imája, akiknek minden lábaikra egy-egy pár lábbelit, vagy didergő tagjaikra egy-eg,y felöltőt vagy téli kendőt adtak, legyen jutalma fáradozásaiknak. De jutalmazza meg a gondviselő Isten azokat is, akik filléreikkel hozzájárultak annyi sok könnycsepp felszáritásához! A begyült pénzt a következőkben nyugtázzuk : Bradács Gyulánó és Románeez Gizella ivén 100 K, Briestyánszky Sándornó és Möckl Emilia ivén 1 K 90 f, Kende Istvánné ivén 21 K 36 f, Komjáthy Loly és Szoták Margit ivón 22 K, dr. Gulácsy Árpádné és Románeez Margit ivón 30 K 10 f, Komjáthy Tihamérné és Kiss Nói'a ivón b K 40 f, Bánóczy Bélánó és Fekósházy Margit ivén 75 K 72 f, Székely Simonné és Fényes Piroska ivén 29 K 40 f, Levy Karola és Knodt Sylvia ivén 70 K, Lám Sándornó és Virányi Rózsi ivén 69 K 6 f, Kozár Lajosáé és Bakos Olga ivón 10 K 48 f, dr. Ország Jakabné és Bradács Gabriella ivén 50 K 30 f, özv. Dozsó .Jenőné és Mártonyi Kamilla ivén 13 K 56 f, Gasparik Pálné és Antalóczy Margit ivén 12 K 70 f, Ligeti Leóné és Rózsa Elza ivén 13 K 10 f, Fiilöp Árpádné és Darvas Boriska ivén 12 K 9 f, Lőrinczy Jenőné és Cornides Ily ivén 10 K 40 f, Lőrinczy Jenőné és .Lehoczky Agata ivén 53 K 68 f. Adományokat küldöttek még Hehelein Károly 30 K, Tahy Ábrahám 20 K, Kende Póterné Sztáray Sarolta grófnő 4 K és Wilcsek Erzsébet 3 K-t. Fogadják mindazok, akik részint a gyűjtésben részt vettek, részint adományaikkal hozzájárulták a nemes célhoz, az egyesület hálás köszönetét. Nyilvános elszámolás a Gyermekbarát-Egyesület részére gyűjtött adományokról, a) Gyűjtői veken befolyt 653 K 9 f, b) Adományokból 57 K, összesen 710 K 9 f. Ezen összegből kiadatott 35 fiútanulónak csizmára 280 K, 34 leánytanulónak cipőre 170 K, 14 fiúnak téli felöltőre 98 K, 11 leánynak ruhára és téli kendőre 45 K 35 f. Felruháztatott, illetőleg lábbelivel ellátatott tehát 94 iskolás gyermek. A reájuk fordított összeg 593 K 35 fillért tesz ki, melyet levonva az o célra befolyt 710 K 9 füléből, marad 116 K 74 fillér, mely összeg a Gyermekbarát-Egyesület forgó tőkéjéhez csatoltatott. Szabó József, egyesületi pénztáros. UNGI RIPORTOK. Régiekről, emlékekről. .. — A főgimnázium történelmi múzeumában. — Ungvár, 1911. dec. 31. Ungmegyóben, — hogy mindjártőszintén kezdjük— a régészet ügye nem valami nagy gondnak örvend. Vármegyei múzeumunk, — melynek felállítását már évek óta sürgetjük — nincs, ami értékes régiségtárgyunk volna, az többnyire szanaszét hever. A meglévő gyűjtemények közül leggazdagabb a főgimnázium történelmi múzeuma és régiségtára. Újabban nagy ambícióval és szép eredménnyel gyűjt Deák Gyula polg. isk. igazgató, az „Ung“ s.-szerkesztője a felállítandó vármegyei múzeum számára. Érmek megvalósítása egyelőre azonban még a jövő zenéje. Pedig ezeknek a múzeumoknak fontosságát nem kell külön fejtegetni. Ezek tárják fel a múltat, oktat nak, buzdítanak és valósággal hű tükrei a nemzetek művelődési történetének. Sok tekintetben sokkal többet tanítanak, mint vaskos kötetek. Ez is meglesz. Kell, hogy meglegyen. Egyelőre azonban térjenek be velem a meglevő gimnáziumi múzeumba. Nem árt néha szétnézni a régiek közt . . . Minden tárgy mond valami oktató mesét. Fel, az emeletre. A 300 éves, hires intézet nebulói, a nemzet leendő aranyifjusága épen vakációzik; valahol olthon eszik i épp a kalács végét és így mi sem zavar utunkban. A főgimnázium hatalmas, nyugodt, 2 emeletes ízléses építkezése megragad minden idegen szemet. Kétségtelenül legszebb középületünk. Ilyen belülről is. Teljesen modern, tágas, világos tanintézet, Románeez Mihály, az intézet agilis, nagyképzett- ségü igazgatója szinte csodálkozik, hogy valaki kiváncsi az intézet kincsére. Hja, más témák hajszolják a mindennapi életet . . . Ismert előzékenységénél fogva szivesen rendelkezésemre bocsátja az intézet minden zegét-zúgát. Egyelőre csak a múzeum érdekel. Gulovics Tivadar tanár, a rógiségtár őre szivesen elvállalja a vezetői tisztet. Fel hát a második emeletre, hol egy Közepes nagyságú szobán látjuk a feliratot: Történelmi múzeum és régiségtár. A szoba bár nem nagy, de kellemes hatást gyakorol a belépőre. Gulovics a legmesszebbmenő felvilágo- sitásokat nyújtja minden irányban. Szieber Ede és a salamoni lelet. A múzeumot a felejthetetlen emlékű Szieber Ede, az intézet egykori igazgatója, majd később tankerületi főigazgató alapította. A 70-es évek, elején felhívást intézett a vármegye és város közönségéhez, továbbá a szülőkhöz és az ifjúsághoz, melyben gyűjtésre hívja fel ókét. A felhívás rögtön szép eredménnyel járt. Ő maga járt elől jó példával és 1875-ben Tisza- salamon községben saját költségén kiásatta az azóta már hírnevessé vált Salamoni sirleletet, mely a X. századból, a magyarok bejövetelének idejéből való. A lelet a legkülönbözőbb fegyvereket és egykorú eszközöket foglalja magában ós a milleniumi kiállításon oklevelet is nyert. x Szieber Edén kiviil a gyűjtés fáradságos munkáját Potrik János, Mráz Ferenc, Zákány Lajos, Horostsák Gyula, Roskovics Emáuuel, Horna Gyula, Zánk Gergely, Márton Nándor, dr. Laudon István és Gulovics Tivadar végezték. Az elrendezés és különösen a szokatlanul gazdag éremtár már kizárólag Gulovics érdeme, aki nagy ambícióval foglalkozik régészettel. Népek ós századok. Amerre tekintünk, a falról, a szekrényekről és állványokról a legkülönbözőbb népok eszközei, fegyverei, pénzei^— a logrógibb századok tekintenek le reánk. Ott kisért Árpád ós itt őrzik Kossuth Lajos szivarát . . . Nehéz volna elősorolni minden tárgyat, hanem csak úgy egyet-mást ragadok ki, ami különlegességénél vagy egyébb okoknál fogva különösebb impressziót kelt bennem. A gyűjtemény közt képviselve van úgy a kő-, mint a bronz- és vas-korszak. Például mindjárt a bejáratnál balra megragadja figyelmemet egy érdekes alakú bronz-kard, melynek verete gyönyörű munka. Igen nagy számban vannak képviselve a különböző fegyverek, melyek legnagyobb részét Patay András, a mostani beregi főispán ajándékozta az intézetnek. Igen érdekes egy valódi mumia-kéz, múmia külső dísze, szobormúmia, valamint egyiptomi palota- díszrészlet, amit Laudon István hozott Egyiptomból. Figyelmet keltenek Hrabár Konstantin ungtölgyesi lelkész és Lám Sándor, volt mérnök famunkái és fa- faragványai, a rómaiak egykori közlekedési eszközeiről, építkezéseiről és egyéb dolgaikról, amit a történettanításnál most igen hasznosan lehet értékesíteni. Itt őrzik néhai Breuer Zsigmond testőr hagyatékát, amit Breuer Zsófia g. katb. tanítónő adott át az intézetnek ; rendkívüli ritka modelü revolver, a mostam forgópisztoly őse, melyben a korongot 6 cső helyettesíti és ezek forognak. (1835-ből, u. n. Colt S. rendszer.) Érdekes az intézet régi peosótnyomója, melynek körirata: „Staatsgymnasium in Unghvár“. Megvan a régi gimnázium kis harangja is, mely a régi épület kis tornyocskájában volt elhelyezve és évtizedeken át hívta a város iskolásgyermekeit reggel 3A8 es du. 3/*2-kor iskolába. Igen sokan emlékezhetnek még az éles hangú kis harangocskára. Régi kis jószág volt, az 1700-as évek olejón készült a regéei harangokkal egy helyen : Eperjesen. — Giling-galang, — szólt szorgalmasan hosszú éveken át, mig végre elnémították. 1895. szeptember elején szólott utoljára, amikor a gimnázium átjött új épületébe. Az év elején, Veui Sancte után párosán vonultak át a monumentális új épületbe (a mostani városházából) és a menet alatt zong’te el hattyúdalát .. . Többé már nem siettette a gyerekeket, levették és a múzeumba helyezték. Ez a sorsa még a legszorgalmasabb harangnak is . . . Idővel a múzeumba kerülünk .. . De térjünk vissza az ősökhöz. Egymás mellé sorakoznak a Bisari négerek nyak- dlsze, buzogánya és hajitődárdája, ágyúgolyók, papirusz-növény, fegyvertöltények, Lehel kürtjének kisebbített alakja, régi dörzsölő villamos-gép, vakoló és kalapács, mellyel az intézet alapkövét tették le, stb. Színházi emlékek. Van egy igen régi szinlap. 1827-ből való és pedig Miskolcról, hol akkor a „Nemzeti Játszó-Társaság“ tartotta előadásait. „Színjátszó Vositznó“- nek volt a jutalomjátéka ós épp ezért akkori szokás szerint selyem zsebkendőre nyomták a lapot. Előadásra került. „A’ MagyarLeonidás“, vagy : A’ Zeinplényi Vitézek Győrnél. Közelebbi idők történetéből irt nagy Tábori-Játék 3 Felvonásban. Bemenetel árra: Kultsos Szék 40 kr. — Zárt hely 30 kr. —Első hely 20 kr.—Galléria 12 kr.“ Vositzné asszonyunk ebben az időben már nem örvendhetett valami zsenge kornak, amit a közönséghez intézett soraiban kifejezésre is juttat: „Nagy lelkű Hazafi kegyes Pártfogóim! Több e.sztendők sorai múlnak már, több Társasági nyomok enyésztek el mellőlem, ’s a régiek közül tsak egyedül Ne feledkezzék meg arról, hogy kiterjedtségénél és nagyarányú összeköttetéseinél fogva I PIT fűszer-, liszt- és gyarmatárukban, valamint pecsenyeborok, ásványvizek és teasüteményekben az ungvármegyei hitelszövetkezetek áruraktára (Rákóczi-utca 6. szám, 674 = a rom. kath. templommal szemben) a legversenyképesebbeknek egyike. . —
