Ung, 1911. július-december (49. évfolyam, 27-53. szám)
1911-07-23 / 30. szám
49. évfolyam. — 30. szám Megjelenik minden vasárnap Ungvár, 1911. julius 23 Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K I Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K j Egyes szám . 10 f. Amerikába : Egész évre .... 10-60 K „Ung vármegye Hivatalos Lap“-jával együtt Egész évre 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung" mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Ülés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám. BÁ Felelős szerkesztő : NÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Fent és lent. Egészen ellentétes fogalmak. A fent és a lent. Az erős és a gyenge. E két szélsőség között játszódik le a nagy emberi harc. Az apró intrikáktól a nemzetek, a milliók viaskodásáig. Minden, minden csak ezen fordul meg, ki legyen felül, kié legyen a hatalom, a tömjén. Hiába, ilyen kort élünk. A kik az egyenlőségért, a teljes demokráciáért küzdenek, igen sokszor azok közt a legnagyobb a tülekedés, ki legyen a veqér. Az első. A ki parancsol. A kinek hatalma van. A hegemónia mindenkor vonzott. Különösen áll ez a világbékét hirdető hus\adik században. A nemzetek közt sohasem volt nagyobb féltékenykedés, a hatalomvágy, — mint éppen most. Bár nem pajzszsal vívják meg a csatákat, — de a diplomáciái mosolyok, meleg kéz- szoritások, ravasz fondorlatok mögött annál jobban dúl a harc. A fegyverkezés a modern technika révén szédületesen halad, az embergyilkoló szerszámok egyre tökéletesbednek és az őrületes hajszában nincs megállás. így megyen ez a világbékét hirdető században. Egyik nemzet rántja magával a másikat, mert megállnia nem szabad. Ki nem halad: vagy elmarad, vagy eltiporják. De igy megyen ez kö{ga\dasági téren is. Minden nemzet mindinkább nagyobb teret igyekszik hóditani világpiacon. Minden energiát, minden tőkét, minden munkát megfeszítenek, — csakhogy ezt elérhessék. 0 Ebben a szédületes haladásban mégis vannak egész országok, a hol most is még bizonyos fokú struccpolitikát folytatnak. Hihetetlen. Indokolhatatlan. A Kárpátok alján is lakik egy szittya, vitéz, régi nép, kire sajnos igen erősen ráillik a fenthivatkozott kifejezés. A hol ma is még majdnem többet áldoznak kitüntetésekért, nemességekért és hasonló célokért, mint gyárkéményekért; a hol folyik a pezsgő, nótától hangos a hegy és a völgy, — zöld asztalnál virradnak meg és az istenadta nép — vándorol ki. A hol a tőke és a munka nem talál megfelelő kezekre, — csak távol a hazájától. A köz- gazdasági tényezők közül csak az idő van meg, — az pedig folyik, — egyre folyik .. . Nyár van, ilyenkor ismer meg legjobban bennünket a külföld, mert van mégis idegen- forgalmunk is már. És a nyár roppant sok dolgot fel tár, a mi kínosan jellemző közállapotainkra. Ha szétnézünk természeti szépségekben oly gazdag országunkban, a hol legszebb, legélvezetesebb, leghasznosabb a tartózkodás, ott külföldivel találkozunk. Az ember megy például a Magas-Tátrában, fent a csúcsokon, a hol legszebb az isteni természet, a hol van igazi turisztika és felséges a levegő, ott angol, német, franciával találkozik. Magyarral aránylag igen kevéssel. A magyar az lent a völgyben kártyázik, mulat, isiik, als\ik . . . A magyar — az lent van! — Warum sind die Ungarn immer unten ? — kérdezte egyszer tőlem igen helyesen egy berlini nyaraló. Jellemző, igen jellemző. A jó külföldiek pedig sietnek is ezt a hírünket terjeszteni. Valami természetellenes álom, kórság ez, a miből, ha meg nem fordul a sorsunk — úgylátszik majd csak a végs\ükség fog felrázni bennünket. A mikor esetleg már késő lesz. Pedig mennyi értékes erő van itt a Duna-Tisza honában. Épp az idén Budapesten járt tanulmányúton egy sereg tekintélyes külföldi mérnök, a kik maguk kijelentették, hogy a többi országokhoz képest Magyarországon feltűnő sok a feltaláló; csak a technikai tudásuk kicsi és a kivitel körül van baj. Szóval meg volna itt minden kellék a fejlődéshez, — mert hiszen más téren is csak úgy van, — csak az akarat legyen meg. De alszunk . . . S ha a nagy közönyön egyszer-egyszer végigsüvít egy jajszó, néhány percre felsziszszenünk, hogy bűnbakokat keressünk. Mintha tisztán csak egyesek volnának az okai az összesség közönyének. Azután következik a hagyományos belharc és — újra nyugovóra térünk. Nincs tartós, állandó érdeklődés a közügyek, az általános fejlődés iránt, és e{ az, a mi megbénít bennünket. Kö{ga{daságilag gazdagoknak, nagyoknak kell lennünk, ez az első kellék. A kudarcok hosszú sorozata meggyőzhetett már bennünket, hogy csak ez az egyedüli helyes út, a mit követnünk kell. Dolgo\nunk kell! S akkor majd végre a magyar is fent lesz. Póa Alajoa. Megujult-e? E hónap 3-án volt a városi képviselőtestületi tagok egyrészének ujra-választása. Ezen három évenként megismétlődő választások után a képviselőtestület újra alakul, azaz megválasztja a különböző bizottságokat, s ezután megkezdi működését. Ez az újra alakulás e hónap 27-én fog megtörténni. Ezt megelőzőleg azonban az 1886. XXII. t.-cikk 49. §-a értelmében a julius hó 3-án lefolyt választás eredményéről az alispán által kinevezett elnöknek a képviselőtestületet (a régit) értesíteni a megválasztottak névjegyzékét pedig azonnal közzé kellett volna tenni, a mi azonban nem történt meg, mert azt, hogy a választási eredményeket a helyi lapok leközölték, hivatalos közzétételnek minősíteni nem lehet. Már ebből a mulasztásból is arra lehet következtetni, hogy a képviselőtestület egyes tagjai kicserélődhettek, de hogy maga a testület is megújult volna, az bajosan állítható. A virilisták zömét ma is azok képezik, a kik adómentes házaik révén Boroztattak be a képviselő- testületbe, a választottak nagy része pedig szintén a régi maradt, s igy bármint szeretnék és óhajtanók, hogy a megújulást konstatálhassuk, ezt tennünk lehetetlen, mert az uj tagok közt alig találhatunk olyanra, a- kiről már eleve feltételezhető volna, hogy uj iránynak lesz ott nemcsak szószólója, hanem a városházi uj életnek megteremtője is. Hallottunk valamit, hogy a most választottak közül néhányan azon munkálkodnak, mikép a képviselőHozzá. Oly hűvös most a nyár — Oly üres a fészek — Mindenütt sötétség Akármerre nézek. Pedig fönn az égen Akár régesrégen — Aranylábú napsugarak járnak Gyere vissza drágaságom, várlak. Gyere vissza édes, hiszen hetek óta Meghalt a szivemben a jókedv, a nóta Szomorúan élek, magam nagyon félek. Kisértenek visszajáró árnyak. Gyere vissza drágaságom, várlak. Nélküled olyan bús az életem A virág sem illatozik nekem. Csak esténként imádkozom érted Áldott legyen a te visszatérted Ezer csókkal a szivemre zárlak. Gyere vissza drágaságom várlak. Echó. A falumból. Irta Dudlnszky Nesztor. A szegény ruthén paraszt Osztróka Petró házába beköltözött a szomorúság és a vigság. Az Olena leány nevet is, könnyezik is egyszerre. Hát az ő Jurkója olyan legény — beillett katonának .... még pedig nem olyan akármilyennek, de huszárnak. Örült, nevetett, táncolt. De azután el is szomorodott . . . Még három év . . . De legalább jó dolga volna a katonáéknál, ne bántanák szegényt . . . Vájjon meg fog-e változni három év alatt, talán meg sem fogja tudni majd akkor ismerni . . . egészen megembere- sedik . . . Jurkó egy ködös őszi nap felpakolózott s elment. Mi minden volt abban a tarisznyában mit oldalán vitt! Kenyér, szalonna, turóslepény, — az egyiket öreg édes anyja adta, a másikat Olena. — Hogy sirt szegény. Felejtést emlegetett. Hogy is mondta? Hhá, ő érzi, hogy megcsalom. Hát nem hisz nekem. Dehogy csalom. Milyen is az a város! Majd meglátom . . . Szép lehet, így gondolkozva elért a hegyi gyaloguton a szomszéd városkába. Ott elhaladt a korcsma előtt . . . Egy csomó besorozott legény ott bent pálinkázott. Kurjongatásaik megütötték a Jurkó fülét. Benéz ő is. Igaz, szivére kötötte öreg özvegy anyja, aki már igen gyenge, s ki már alig fogja őt viszontlátni valamikor, hogy a korcsmákat kerülje ... de most az egyszer bemegy, — iszik egy-két pohárkával búfelejtőül. S Jurkó ivott 8 az uj cimboráknak is fizetett. Nemsokára nehéz lett a feje. Bejött a korcsmába egy szolgáló leány. Jurkó feltápászkodott s hozzáment, beszédbe elegyedett vele. Olena elmaradt messze . . . messze a hegyek között. Az anyja már nem is jutott eszébe. A vonatba is csakúgy bedobta a kalauz . . . Mikor kiszállították, a feje igen nehéz volt, a tanyisztra pedig nem volt az oldalán. Hová lett ? Gondolkozott . . . gondolkozott. Nehéz köd szállott a fejére, — a visszaemlékezés köde. Elvitte a ta- nyisztrát az a leány ott a korcsmába ... az a dajna... Neki adta . . . Hátha megtudja ezt Olena . . . Milyen sírva adogálta oda neki anyja a lepényeket... a szalonnát . . . utolsó falatjait! De már mindegy, ő messze elment . . . Nem látja otthonát sokáig. Ki tudja, megvárja-e Olena . . . Miközben a kaszárnya felé tartott, mindenféle gondolatok kavarogtak a fejében. * A kis falu oly szomorúan állott ott a nagy „Jávoraik“ tövében. Egészen olyan volt, taint egy évvel azelőtt, mielőtt Jurkó elment volna. Ugyanúgy hullottak a megsárgult falevelek, ugyanúgy mesélt csodálatos meséket a haldokló erdőn végigcsörgedező patakocska. Ugyanúgy jártak az emberek a szomorú tarlókon . . . takarították be az őszi vetést, a szomorú, nehéz őszi ködben. Mintha szomorú leikök lebegett volna a levegőben. Csak egy ház vált ki a köznapiságból, — ott a faluvégen ... ki van világítva. Mi van ott? Hisz a ruthén parasztember házában csak karáLapunk mai száma 10 oldal.
