Ung, 1911. július-december (49. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-16 / 29. szám

2. oldal TT IST Q­29. szám. életi tevékenység, a puritán becsületesség, meghitt családiasság s hogy így fejezzem ki magam, bizonyos patriarchális zamat, ragaszkodás a vallás, a hazaszeretet, a családi politika által megszentelt, illetve jóváhagyott hagyományokhoz, melyeknek konzervativizmusát min­denkor meleg színekkel festette át s tette rokonszen­vessé a tiszta meggyőződés, a fedhetlen erkölcsiség, a ragaszkodó baráti érzés és a családi életben is meg­nyilatkozó az a bibliai alap, mely a család férfitagjai­nak még a neveit is a pátriárkáktól kölcsönözte. Ilyen családi millieu-ben növekedett a fiatal Tahy Ábris, az atyai ajkakról, a szülők példájából lesve el s az anyai szív nemes érzéséből alkotva meg magának mintaképül a derék, becsületes ember ideálját. A családi nevelés sikerét fokozták az ungvári és szatmári gim­náziumok, a papnevelő intézet, maga az élet. A fiatal káplán első állomáshelyéről, Vinnáról, Nagybereznára, innét csakhamar TJngvárra kerül, a hol főnöke, a ki­váló emlékezetű Bugyis András alatt az élet legprak­tikusabb iskolájához jutott. A szigorú, komoly, de mindenkor igazságos s jószivű főnök, Bugyis, csak­hamar megszerette a fiatal káplánját, s e vonzalmának jeléül — a mi nála a beoézgetésnek példátlan esete volt — rajkójának nevezte el. 1892-ben Tahy N.-Zalacs kára, innét 1902-ben Dobóruszkára kerül lelkésznek, itt érte a szentszéki tanácsossággal való kitüntetés, majd hasznos érdemei elismeréséül az ungvári plébá­családja látogatta meg olykor, ha pedig néha mégis kiült az eperfák alá és szóba elegyedett az öreg szomszédasszonyokkal, néhai férjéről beszélt szomorúan, vagy szolgabiró fiáról büszkén. Az elmúlt héten kedden dél óta nem nyílt ki konyhájának ajtaja és a szomszédok nem látták azóta özv. Hock Istvánnét. Ez eleinte nem tűnt fel, mert az utóbbi időkben elbocsátotta vizhordónőjét is és azóta teljesen maga végezte kis háztartását és maga takarí­totta konyhája mellett fekvő egyetlen szobácskáját. Késő délután kocsi állott meg a ház előtt és Szobrán- con lakó fiának kocsisa üzenetet akart hozzá bevinni, de a konyha ajtaja zörgetésére csukva maradt és igy a kocsis abban a véleményben távozott, hogy az uri- asszony nincs odaüaza. Leszállt a csendes házra az éjszaka, másnap reggel templom után az egyik anyósa aggódni kezdett, mi történik szomszédjával. Felágaskodott, benézett a szobába, de nem látott ott senkit. Van egy kicsiny ablak, melyen a konyhába is be lehet látni, benézett tehát azon is és mire szemei megszokták a bezárt konyha sötétségét, ijedt kiáltással összecsőditette a szomszédokat és elmondta, hogy Hocknét mozdulat­lanul a földön heverve látta, arccal a padló felé. A szomszédok összecsődültek, meghányták-vetették az esetet, végül egy tapasztalt ember tanáosára bejelentet­ték a dolgot a rendőrségnek. II. körzet: Vngvár városából: Sörház-, Csen­des-utca, Vármegyeház-tér, Dombalja-, Csatorna-, Hon­véd-, Szobránczi-, Kálvária-, Árok-, Dajbócz- és Ber­csényi-utcák, továbbá: Alsó- és Felsődomonya, Qerény, Koromlak, Neviczke, Rahonca, Unghuta, Ungludas, Ungpéteri és Ungdarócz községek. Orvos: Dr. Kere­kes István, lakik Ungvárott. III. körzet. Ungvár városából: Hajnal-utca, Drugeth-tér és Drugeth-utca, Zugó-utca és Zugó-telep, Szepességi-telep, Kaposi-, Könyök-, Újváros-, Temető-, Bozosi- és Varga-utcák, továbbá: Árok, Baranya, Czigányos, Gerény és Gerény-telep, Hegyfark, Kereknye, Radvánc (Bolotina), Sztrippa, Őrdarma községek. Orvos : Dr. Kemény Zsigmond, lakik Ungvárott. IV. körzet: Ungvár városából: Füzes- és Sóház-utca, Kossuth-tér, Radvánci-utca, Minaji-utca és a minaji-uton levő telep, továbbá : Császlócz, Homok, Ketergény, Kisgejőcz, Minaj, Nagygejőcz, Unghosszu- mező, Koncháza községek és Bozos-puszta. Orvos: Dr. Rácz H. Lajos, lakik Ungvárott. V. (nagykaposi keleti) körzet: mely áll Nagy- és Kiskapos, valamint Ungcsepely egybegyült községek keleti részéből, továbbá Bátfa, Trask előközség, Bot­falva, Budaháza, Mátyóo, Ungnyarád, Palló, Sislóc, Ungtarnóc, Palló, Sislóc, Vajkóc, Veskóc, Gálocs és Palágy községekből. Orvos: Dr. Karos Adolf, lakik Nagykapóson. nosi állásra történt kineveztetése. Szóval a mai nappal Tahy Ábrahám bekapcsoló­dott abba a láncba, a melynek előző szemeit egy Huszár, egy Bugyis, Hehelein és Benkő, mindmegannyi nagy nevek képezik. Nagyon jól tudom, hogy a nagy­ság nem szorul az egyoldalú megnyilatkozásra. Nem csupán a politikának, a társadalmi tevékenységnek, a vallásnak, de a szívnek is vannak nagy-emberei. Az,a buzgó lelkipásztor, ki híveinek igazi atyja, az a szónok, ki megsejti a lelkek mélységeit és kívánalmait, az a szív, mely hamar megdobban az emberi nyomor és fáj­dalom képeire, az az egyén, ki ember a szó igazi értelmében, világos agygyal, egészséges kedélylyel, baráti érzésekkel, sok-sok önzetlenséggel fölruházva — az már a nagyság vizein evez. És mindeme vonások­ból szövődik össze Tahy Ábrahám egyénisége is. Mikor ő a helybeli r. kath. hitközség lelkipásztora, híveinek szerető atyja leend, a mikor e város minden felekezetű polgára benne illusztris társadalmi erőt, igazi polgár­társat, őszinte jóbarátot; a megye pedig már szárma­zásánál és családi összeköttetéseinél fogva is a közélet egyik előharcosát látja, vezérelje és áldja az isteni ke­gyelem, hogy a ki nekünk atyánk, nagy elődöknek méltó fia maradjon I Antal Miklós. Meghalt elhagyatva. özv. Hock Istvánná halála. Délelőtt 10 óra tájban megérkezett a hatóság. Dr. Ország Jakab városi orvos, Csics László rendőr- fogalmazó, Fekésházy Miklós városi főjegyző és Tamás György rendőr egy lakatos segítségével kinyittatta az ajtót és a konyhába hatolt, hol egy élettelen női test feküdt a földön, melynek keze szivéhez volt szorítva, arca a padlóhoz tapadt. A hatósági orvos nyomban konstatálta, hogy a holttest már teljesen kihűlt, sziv- szélhüdés ölte meg és már kedd 'este óta halott. A halott mellett egy sajtár viz volt, valószínű tehát, hogy az öreg urinő rosszul lett kedden délután, vizet akart inni és ekkor érte utói a szivszélhüdés. A holttestet felemelték, bevitték a szobába és az ágyra helyezték, azután megvizsgálták a szobát, megállapí­tották, hogy bűntényről szó sem lehet, ennélfogva becsukták a lakást és a kulcsot magukkal vitték. Délután megérkezett dr. Hock József szolgabiró Szobráucról, megérkeztek a többi családtagok is, kik azután felravataloztatták a halottat. Temetése csütörtök délután 6 órakor volt, nagy részvét mellett. Orvosi körök. Az ungvári Kerületi Munkásbiztositó Pénztár az orvosi ellátás kellő biztosítása céljából a pénztár terü­letét 14 orvosi körzetre osztotta be, és a körzeteket a következőleg állapította meg : I. körzet: Ungvár városából: Ujtér, Day ka VI. (nagykaposi nyugati) körzet: mely áll Nagy- és Kiskapos, valamint Ungcsepely egybegyült községek nyugati részéből, továbbá Bós, Csicser, Iske, Magyarkelecseny, Vaján, Dobóruszka, Kis- és Nagy- szelmenc, Ungmogyorós és Szirénfalva községekből. Orvos: Dr. Rosenberg Jenő, lakik Nagykaposon. VII. (csapi) körzet: mely áll Csap, Győröcske, Kisrát, Kistéglás, Nagyrát, Szűrte, Tiszasalamon és Záhony községekből. Orvos: Dr. Nagy Béla, lakik Csapon. VIII. (pálóczi) körzet: mely áll Bajánháza, Feketemező, Kérész, Kisszeretva, Nagyszeretva, Kráska, Lakárd, Magasrév, Mokcsa, Pálóc, Pályiu, Rebrény, Tegenye, Ungszenna községekbőFés Traganó-tanyából. Orvos: Dr Láng József, lakik Pálócon. IX. (szerednyei) körzet: mely áll Alsószlatina, Andrásháza, Antalóc, Bacsó, Felsőszlatina, Horlyó, Köblér, Lohóc, Mélyút, Nagygajdos, Oroszkomoró, Dongláz, Nagyláz, Korláthelmec, Szerednye, Ungcsertész, Unggesztenyés, Ungordas, Ungsasfalva és Ungtölgyes községekből. Orvos: Dr. Kardos Lipót, lakik Szered- nyén. X. (perecsenyi) körzet: moly áll Egreshát, Hárs, Kisturjaszög, Mokra, Nagyturjaszög, ókemence, ószemere, Poroskő, Rákó, Turjamező, Turjaremete, Turjasebes, Turjavágás, Ujszemere, Bercsényifalva, Drugetháza, Kapuszög, Perecseny, Kispásztély és Uj- kemence községekből. Orvos: Dr. Wilcsek János, lakik Perecsenyben. A Bercsényi-utca 13. szám alatt van egy kis­városi, alacsony, kertekkel övezett ház, melynek végső szárnyában lakott évek óta magányosan özv. Hock Istvánná. A házban még két lakás van, melyekben szerény, egyszerű nép lakik, kikkel az idős úri asz- szony nem igen érintkezett. Magábazárkózott volt, csak arról mitsem tehet. De el kell mondanom szivem ten­gerfájdalmait, szenvedéseit. Mikor levelét megkaptam, nem tagadom a szivem elszorult és elsápadtam. Látja, e levele idézi fel ben­nem a múltak minden kedves emlékét. Hiába tagadja, regény volt az. Mese, tüneményes édes regény — az első szerelmem elfeledhetetlen bájos szimfomiája. Két gyerek, egy alig huszonöt éves fiú s egy húsz éves gyerekasszony tragikomikuma. Iszonyú vágy fogott el, hogy az enyém legyen. Végtelen szenvedélyt éreztem maga iránt — beszólni akartam és nem tudtam. Meseszép szemeiből azt olvastam ki, hogy várja gondolatom szóra vált hangját, végre is megjött a bátorságom — Elza legyen az enyém, mert meghalok érte 1 Oh, mintha most is hallanám felcsengő nevetését: — Meghal értem ? Hát tessék, itt vagyok 1 Kérem ne vágjon közbe, igy történt az egészen. Ne tagadja. Volt mi köztünk nagyon erős kötelék. Hiszen mikor ott ültünk az erdő kőrisfa-lugasában, se maga, se én nem vettük észre a dongva röpködő kis aranyzöld bogarakat, a melyek az estifénynél körül- rajzottak bennünket, s pici tapadós lábaikkal ruháinkba, hajunkba akadlak. Mi csak ültünk, némán hallgatva szivünk dobogását. Oh ne szóljon, hiszen igy történt. A kezeink találkoztak. Félve simultunk egymáshoz. Ujjaink összekapcsolódtak, s abba az ártatlan, semmi­nek látszó kézszoritásba egy végtelenül nagy, örök, halhatatlan szerelem minden varázsa, bűbája, üdvös­sége szorult bele. Elzus, mórt mosolyog ? Én csak a múltakat idé­zem fel. Az emlékbe adott gyűrű még ma is az én relikviám, s nem oldódott le róla a hosszú csók, a melylyel akkor pecsételte meg. Mintha most is látnám, mint szorította szivére kezeit. Aztán abból az édes könnytől sugárzó tekintetből egy egész életre szóló Gábor-utca, Nagyhid-, Kishíd-, Rákóczi-, Pincesor-, Káptalan-, Váralja-, Kazinczy-, Teleki-, Major-utca és Széchenyi-tér, továbbá: Alsónómeti, Bező, Felsőnómeti, Jenke, Karcsava, Székó, Tasolya, Ungpinkóc, Zahar községek. Orvos: Dr. Herz Mór főorvos, lakik Ung­várott. fogadalmat olvastam ki... Azután pedig mentem tovább a rendeltetésem utján. Múlnak az idők. De az én szerelmem nem volt futó, hű maradt magához. Édes szép arcát ott látom emlékeim sorai között, a rét virágai, az erdők fái ne­vét, azt az angyali szép nevét susogják, és körülöttem minden, de minden magáról beszól. Ä park porondjá­nak kavicsai, a falevelek mélabús mozgása, mind-mind az „Elza“ nevet rajzolják elém. Kérdi, hogy hogyan és miért élek ? Elzám, Ítél­jen 1 Élek, harcolok, küzdők és szenvedek. Igaz, hogy munkám ninos befejezve, hogy eddigi dolgomat is félbehagyom, de én, a ki előtt ezer év is csak egy szempillantás, én tudom, mi az a rövid emberi élet. Nem baj, elvégzem, az kemény fáradságom gyümölcse. Vérem hull, arcom verejtéke omlik minden lépésem után. De haladok, megyek ... S utánam jönnek majd mások, folytatni, a mit ón félbehagytam. Igaz, Elzám. egy percnyi pihenésem sincs, az élet örömeihez sem juthatok, de mindig arról álmodom e nagy élet­sivatagban, hogy micsoda boldogság lesz, ha majd egyszer az oázishoz, a pálmaligethez jutok. Ha nem juthatok is el, de legalább útban voltam és lelkem kéjelgett az elképzelt, az el nem ért, a meg nem ismert szépségekben. Oh Elzám, csak két dologért érdemes élni, a küzdelemért és a be nem teljesült álmokért. E szavak után akaratlanul sóhajtottam. Vannak percek, a mikor sóhajtunk, és azt sem tudjuk, hogy miért sóhajtottunk ... Az alkonyat varázsa megejti a lelket... De csak a szerelmes lelket... Ugy-e nem felel, csak kacagva, sírva borulna keblemre, Elzám, — s én az első édes csókjától visszanyerném szivem minden boldogságát. Gondolatban éppen úgy csókolom, hosszan, nagyon, a hogy látta, vágygyal odaadón. Hű, imádó szerelmes Pistája. XI. (szobránczi) körzet: mely áll Alsóhalas, Álsóhunkóc, Bölcsős, Dióska, Éles, Kapás, Katlanos, Kereszt, Ördögvágás, Porosztó, Szenteske, Szobráncz, Szobránckomoró, Tiba, Tibaváralja, Unglovasd, Vadász­falva, Vájná, Alsóbaskóc, Felsőhalas, Hegygombás, Jeszenő, Jeszenőremete, Németvágás, Remetevasgyár, III. „A patikus praxi.“ Nagyságos Asszonyom 1 Aranyos kis Elzuskám 1 Egy nap telt el azóta, hogy vágyaim, ábrándjaim legmagasabb pontját elértem, értve azt a rám nézve örökké feledhetetlen percet, melyben megismerkedtem a legszebb asszonynyal, a kit valaha láttam. Huszonnégy óra múlt el azóta, de most is hallom ezüsthangjának szívhez szóló, melodikus csengését, látom Madonna­arcát felém fordulva és hallom szavát, hogy szeretni fog. Szivem, ábrándjaim, nyugalmam vitte magával elválásunk pillanatában, az őrjöngő szerelem epedő fájdalmait hagyva hátra. A kétség s remény közt ingadozó, s a szerelem lázas tüzétől sorvadó szivem a kétségbeesés szélén áll, nem kapva meg az Ígért, oly reménykedve várt, s a viszontszerelem szimbólu­mát képviselő lóherét. Könyörgöm mindenre, a mi előtte szent, legyen könyörületes a reménytelen szere­lem sötétjében tapogatódzóhoz, vezessen ki e sötétség­ből a viszontszerelem fényes sugarával, a menyország gyönyöreivel egy jelentőségű karjaiba. Könyörgöm csókjaiért szomjas szám minden epedésével, adjon alkalmat s időt, hogy elmondhassam szerelmem nagy­ságát, s kifejthessem iránta táplált érzelmeim szenve­délyességét, 8 ezt késedelem nélkül megírni ne átallja. Á túlvilági érzések gyönyöreit jelentő kedvező választ, vagy a rám nézve a biztos halállal egy jelentőségű kedvezőtlent várva, Aranyos kis kezeit csókolja őrjöngve imádó Pistája.

Next

/
Thumbnails
Contents