Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1911-04-16 / 16. szám
6 oldal. 16. szám. XT 35T <3A múlt heti előadások. Szombat: Meleg, lelkes, művészi est zajlott le e napon. Kondrát és Baróti estéjének mondhatnék. Zugé tapsvihar, lelkesedő szemek, megfeszült idegek, a művészet megértése jellemzik ezt az előadást a — publikum részéről. Volt jelenet, a mikor a közönség akaratlanul is felugrott ülőhelyeiről... A múzsa diadalát látjuk ebben . . . Mindezt Wilde Oszkár világhírű drámája, a Salome okozta. A darabról részletesen megemlékeztünk múlt számunkban, — most csak az előadásról. Kondrát Ilonkát láttuk mint Salomét, — s bár ő még sok jót és tökéleteset fog alakítani, — de ug,y érezzük, ha majd évek múlva el fog szakadni tőlünk, ha talán feledésbe is merülne az ő neve, — Saloméje elő-elő fog tűnni szemeink elé, művészi pályájából ez az egy alakítás is mindig kiemelkedő momentum lesz. Azután Baróti. Mit mondjunk erről a fiatal színész-emberről, a ki minden izében, minden mozdulatában, minden technikai kellékében a legtökéletesebb művész. Egy ember, a ki lelkesedik a pályájáért, a ki ambícióból színész, a ki a deszkák nélkül nem tudna élni. Heródesben kifejezésre juttatott mindent, a mit Wilde szelleme csak belé helyezett. Nagy Sándor kiváló alakításai közül is kiri a prófétája, melynél megragadóbb, közvetlenebb játékot nem tudunk elképzelni. Felfogásban jó volt Csáder Irén. helyes megértéssel játszott Révész Jenő. De Salome mellett más élvezete is volt az estnek. Robertó Braccó: Don Pietro Caruso című színműve fényes sikert aratott, melyben újra csak Baróti remekelt. Révész Jenő és Hajnal Ilonka mélyebb drámai szerepekre nem a legalkalmasabbak, bár, — különösen Révész, — igen jót nyújtott. A két darabon kívül felcsendült még Nicola Coríescu, román énekes, a bukaresti opera tagjának kellemes, fülbemászó és rendkívül iskolázott tenorja is, kinek műsora az est egyik fénypontja volt. A „Zsidó- nő“-ből Eleazar nagy áriáját maszkírozva adta elő, a mikor kitűnt, hogy elsőrendű alakitő-szinész is. A közönség igazán a legszebb emlékekkel távozott a színházból. Vasárnap: Délután János vitéz ment elég gondos előadásbau, este pedig Eysler újdonsága, a Halhatatlan lump operett. Ez a darab nálunk a Városligeti színházból indult útnak és különösen vidéken nem a legnagyobb sikerek kisérték. Hogy Ungváron egész szépen megélt, ez kizárólag a szereplők érdeme. Révész Ilonka a maga finom, vonzó művészetével vezette az előadást. Különösen a „Trombita-dal“ betéttel aratott frappáns hatást. Mellette Aranyossyné (Zánkel Róza) tűnt ki magasan, s mikor nadrágszoknyában jelent meg a színen, leírhatatlan volt a hatás. Solymossy az őt jellemző és utánozhatatlan komikumával állandó derültséget keltett. A címszerepben kiváló, elsőrendű volt Csáky. Úgy éneke, mint játéka teljes elismerést aratott. Főzess Lenke a mostani szezonban már több szerephez jut, a mit a közönség a legszimpatikusabban fogad. Az estén is játéka nyomán nem egyszer hangzott fel az elismerés kifejezője, a taps. Baróti újra gazdagította sikereit. A zenekar is teljesen hozzájárult a szép sikerhez. Papp Barnabás művészien dirigál és művészien vezet. Rendezés kifogástalan. Héttő: Luxemburg grófja. Operett. Lehár nagysikerű és gyönyörű zenójü operettje, — sajnos, — elég gyér közönség előtt került felelevenítésre. Pedig már csak Révész Ilonka Julietje is nagyobb érdeklődést érdemelt volna meg. Bájos, elragadó volt benne. Herényi Adél szokott kirívó alakítást nyújtott. Igen érdekes Solymossi Bazilja, egészen uj felfogással. Csáky tenorja igen szépen érvényesült. Az előadás általában véve azonban mégsem tartozott a jobbak közé. Kedd: Tilos a csók. Operett. Bródi—Pásztor operettje nem tartozik a sikerültebb alkotások közé, bár a szereplők mindent elkövettek megmentéséért. Kitűnő pártnerek voltak Révész Ilonka és Csáky Antal, Herényi gyönyörűen énekelt, teljes igyekezettel játszott Marossy, Solymossi és Nagy Imre állandó derűt hoztak a színre, szokott művészit produkált Aranyossyné; ezzel körülbelül mindent elmondtunk az előadásról. Fellépett ez estén is Nicola Gorfescu, ki most is a legszebb diadalokat aratta. Szerda: Szentliget. Vígjáték. Vigszinházi darab, vigszinházi levegő. Flers és Caillavet igen szellemesen és ötletesen gúnyolják ki a művészi érvényesülés nem érdem szerint, hanem a legkülönbözőbb protekciókkal, meggyőződés és erkölcsföláldozással tele útját. A drámai személyzet nem egy tagja igen hálás szerephez jutott benne. így Csáder Irén igen értékes volt Francine, az írónő szerepében; személyesitésében minden árnyalatot természetesen, egyszerűen, közvetlenül juttatott kifejezésre. Wirth Sári elragadóan bájos jelenség volt. Solymossi valósággal elragadta a publikumot és nem egyszer hangzott fel a nyilt-szini taps. Révész Jenő igazi elemében volt, Margerie már teljesen az ő zsánere; meleg elismerést is aratott. Baróti minden szerepére készül és most is nívós művészit produkált. Csákyból már maholnap egész drámai színész lesz, — pedig mégis csak jobb — tenorista. Jó volt Hajnal Lonci és Vámos Margit. Az előadás általában véve a legjobbak közé tartozik. Ez estén búcsúzott Corfescu, a legszebb emlékeket hagyva maga után. Csütörtök: Babuska. Operett. A Királyszinház ezidei nagy slágere, Fali Leó gyönyörű, ritmusos, állandó értékű muzsikája Nagy Sándorét előadásában is a legjobban érvényesült. Ünneplés volt a színházban és a megérdemelt taps nem akart elülni. Révész Ilonka kvalitásai mindinkább jobban érvényesülnek, de minden sikere közül talán ez az, melyet fokozni már nem lehetett. Nagy feltűnést keltett nadrágszoknyája. Rendkívül elragadó, felfogásban és énekben művészi mellette Füzess Lenke, ki mindinkább jobban nyomul előtérbe. Herényi Adél, — bár azt hiszszük, nem ambicionálja e szerepet — mégis igen jó és élvezetes. Tán azért, mert ő rosszul nem tudna játszani. Az est férfihőse kétségtelenül Solymossi, kiben igazi, ámbi- ciós művészembert nyertünk. Az ő márkija feltétlenül olyan alakítás, melynél jobb igen kevés színpadon látható. A közönség máris rendkívül megszerette. (Apja fia.) Kitűnő Nagy Imre, ki — sokszor érezhető egyformaságától oitekiutvo — rendkívül értékes erő. (Itt jegyezzük meg, hogy kiváló rendező is.) Csáky Antal igen élvezetes énekszámai is elismerésre találtak. Hogy Barótit minek játszatják e darabban, azt már igazán nem értjük. Összbenyomásként a Babuska előadása olyan, hogy feltétlenül még néhány tolt házat fog vonzani. Péntek: Norma nap lóvén, nem volt előadás. p. a. GYERMEKUSZTJE csecsemők lábbadozók gyomorbajosok részére. A LEGJOBB ALPESI TEJETTARTAIÜAILA Egy doboz ára 1 kor.80 fill, kapható minden gyógyszertárban és drogériában,ugyanotíismeitetö iratok ingyen. C SAR10K. Ast apám háza.* Irta Domingo. Illatos mezőségen visz keresztül az utam. Körülöttem minden zöld: a fü, a fák, a gabona. Messze van még az aratás napja, messze van még az aratás gondja. Vig madárcsicsergés hallatszik ki a tőlem nem messze levő rezulásból. Tavasz van még, de az idő már kánikulai forró- ságu. Mint a gomba, úgy nő a gabona. Zöld még az istenadta, de azért magas, olyan magas, hogy a fejem alig látszik ki közüle. És ón megyek közte, egy keskeny kis gyaloguton, egy magányos csapáson, a mit „az idő pénz“ emberei tapostak. A meddig szemem ellát, mindenütt gabona, mindenütt zöld kalásterdő. Nagyon messziről idekéklik Badacsony koporsóalaku kúpja és egy tenyérnyi fényes, fehércsikos sáv a tükörsima Balatonból . . . Leveszem a gallért, a kézelőket: nagyon meleg van. Az isteni természet úgy sem követeli itt a spanyol etikette mimelésót . . . Végignézem az utat. Jaj! de sok van még visz- sza, hogy célomhoz érjek. De nem baj, a türelem majd rózsát terem . . . Szép, illatos rózsákat. A türelem és szeretet csodás szépségű rózsáit. Egyetlen teremtett lélekkel sem találkozom az egész úton . . . Csak madárcsicsergéssol, raéhziimmögéssol. Gyorsan haladok, már a hogyan lábaim bírják. Meleg van. Kegyetlenül meleg. Vigasztalom magamat. No, most még ez a forduló, aztán a kis erdői kápolna és otthon vagyunk. És lassan jön is a forduló és a többiek. Itt már nincs gabona egész a kápolnáig, olt azonban elkezdődik és tart hazáig. És a gabona szóién az ut mentén gyümölcsfák kisérnek, a melyekről mosolyogva kacsint rám a ropogós, piros cseresznye. Ingerel, izgat, csábit, de nőm nyúlok hozzá: ez a másé. Van otthon is elég, addig csak türelem . . . Beérek ismét a gabona-táblába; a kis gyalog* Mutatvány a szerzőnek „Fakadó vizek“ c. novella-kötetéből. Szerk. utón folytatom utamat. Négy-öt fordulót kell még tennem és vége a fáradságos útnak. Az utolsó fordulónál már előtűnik a zöld lombok közül a piros- zsindelyes ház, az apám háza. Megállók és úgy nézem messziről a házat; pedig csak a tetejét látom. A szivemben öröm ver tanyát és a szemeimbe könny lopózik . . . Sokat dolgoztatok, küzdöttetek értünk, értetek, meg másokért, megérdemlitek a pihenést . . . És gondolkozom a múlton, a jelenen és a kétes jövőn. Minden az emlékezetembe idéződik és a lelkemben fájó melancholia ül. Pedig örülni szeretnék. Ha megtudnám úgy énekelni az erdőt-mezőt, a híines lepkét, legelésző gulyát, éneklő pacsirtát, a hogyan ón szeretném ; ha olyan jól tudnék gazdálkodni s a gazdaságom nyomán fakadó megelégedésemet oly szépen le tudnám Írni, mint a hogyan azt elgondolom : s ha nem volnék ilyen robotos, napestig húzó-vonó, küzdő, vergődő emberállat: mi másként volna minden!... Isten tudja, meddig állhattam ott. Egyszer valaki loppal, vigyázva megérintette a karomat. Összerezzentem. Ő volt. Jóságos, kedves humora soha sem hagyja el. Legnagyobb fájdalma közepette is át-átvonul arcán egy kis humor. Jól teszi, ne gondoljunk a gonddal! Búsulhatunk eleget, ha már áruljuk a deszkát Földváron . . . Most is rámlesett. És hogy észrevette érthetetlen ácsorgásomat, hát rögtön kész volt tervével, hogy rámijeszt. Hogy megláttam, a hirtelen ért kellemes örömnek melegsége ömlött keresztül szivemen és az egész testemen. Aztán összeölelkezve, összefogózva megcsókoltuk egymást. Majd megindultunk a néhány lépésnyire levő házhoz. Sietve jött elő a kis ház minden lakója; az édesanyám, meg még valaki, — egy remete, a ki elbújik a lármás világ elől és haragszik a bagariaszagu parasztokra . . . A találkozás, az ölelés, mintha nem is a földön menne végbe, oly megható, oly isteni. Aztán bemegyünk a házba, ledobálom magamról a fölösleges gúnyát, megtürlik a széket, melyre ülök és kikérdeznek mindent. . . mindent. . . Édesanyám alig győzi a kérdést. — Édes fiam, hogy vagy, de jó a színed. Elfáradtál ugy-e a hosszú utón? Nem vagy éhes? Hát a családod, a kis unokám ? — És a szemébe könny szökik. A boldogság, az öröm könnyei. Én pedig hallgatom. Ittasultan szívom magamba a szerető szív diktálta szókat. De szólni nem tudok. Isten bizony: úgy jártam, mint egyszer, valamikor Petőfi . . . Azután körülnézzük a kis paradicsomot. Bizony, meglátszik a szorgalmas gazda kezének gondos munkája. Körülnézzük a házat, az ültetvényeket, kedvenc gyümölcsfáimat. A szilvafában még most is ott van a bevésett nevem. Hogy kiforrt! Egészen tisztán olvasható. A szőlő, biz’, szépen fejlődik. A tavalyi ültetés mind megeredt és itt-ott van is rajta néhány apró fejecske. Majd megnézzük a remete ültetvényeit is. Mint a kinek a lelke mindig a magasba vágyik és száll, olyan szépen dokumentálja ezt a hatalmas, szép vágyat a szépen növögető akácfa is. Áz akácfa, mint a remete lelke, szinte a magasba vágyik, de hajh ! nem törik e le majd fiatal törzsét, ifjú hajtásait kártévő, istentelen kezek ? . .. Édesapám önelégült arccal jár-kel körülöttünk és figyelve szemléli megelégedett, boldog arcunkat . . . Miért van a szeretetben olyan nagy, olyan fölemelő érzés? Miért esik olyan végtelenül jól az embernek az a tudat, hogy szeretik? S hogy azok szeretik, a kiket ő is szeret? Nehéz kérdés, még nehezebb rá a felelet ... Ha azt mondjuk, hogy Isten adománya a szeretet, azzal még nem mondtunk eleget. Olyan érzés a szeretet, a mit megmagyarázni nem tudunk, habár érezzük is azt és rabjai legyünk akár. A kis kápolnában delet harangoznak . . . Ebédelni kell, aztán egy kis beszélgetés következik és utána olyan hamar itt van az est, a mi nékem távozást parancsol ... A távozás már fájó. Nem oly kellemes, kedves, mint az idejöttöm . . . Magyar és francia pezsgők, likőr, cognac nagy raktár-. Gróí Károlyi Imre-íéle hegyi bor 1 liter 70 fillér Kitűnő pecsenye bor „ 80 „ szerednyei zamatos „ „ 90 Egervidéki rizling „ „ 1 — Ivántsy-íéle csertészi rizling „ „ T20 Tokajhegyaljai szamorodni „ T60 Egri vörös asztali ó bor „ 1.— Tokajhegyaljai gyógy asszu 1 palack 3 — Egri vörös bikavér (gyógybor) 1 palack T20 § 3-Calász Bertalan fűszer-, bor-, csemegéit üzletében | UNGVÁR Fehérhajó-épületben. Szép körte, alma, vérnarancsok, karfiol, uj burgonya stb. I Kitűnő, tisztán kezelt jj | BŐRÖKj
