Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1911-04-16 / 16. szám
16. szám. TJ'isro7. oldal. Délután még sorra járjuk az ültetvényeket, gondosan megnézünk mindent. Majd a lugasba megyünk, a hol egy-kettőre megszületik az „Árnyak“ című tárcám. Aztán, mikor már az alkony közeledik, érzékeny búcsút veszünk egymástól . . . Sok idő elmúlt már legutolsó látogatásom óta. A jó öregek, kik idejöttek hátralevő napjaikat csöndben, nyugalomban eltölteni, a megérdemelt pihenés helyett csalódottan kellett más vidékre költözniük . . . Ez a látogatásom már nem volt olyan kellemes, idillikus, hanem fájó, keserű. Most gazdátlanul, üresen áll a ház ; gondozatlanul a kert, a gyümölcsös, a szőlő . . . minden, minden. A ház oldaláról hull a vakolat, a háztetőn becsurog az eső. Az egész udvart térdig érő gyom: bogáncs, lapu és egyéb vad növény lepte be. A gabonaföldön is minden olyan, mintha nem is volna gazdája. A kedvenc gyümölcsfáim telve féreggel, hernyóval: nem irtják gondos gazda-kezek. Most ilyen a kép. Megrázó, rideg és fájdalmas. Óh, miért kellett nekem ezt így viszontlátnom ? Az elmúlás, a pusztulás keserűségét, fájdalmát én úgyis ezerszeresebben érzem, mint bármely más ember . . . Most is tavasz van, mint akkoron. De milyen nagy a kettő között a különbség! .. . Itt tél, lemondás és pusztulás van a tavasz helyett, habár az ég azúrja mosolyog is fölöttem. A szivemet összefacsarja valami és én uem tudom tovább nézni ezt a szomorú képet. Lassan megindulok a nélkül, hogy tudnám : merre, hova, miért . . . Tarka krónika. Ungvári beolvasztják . . . Ugyan azt a címet is adhattam volna, hogy „Veszélyben Ungvár városa!“, vagy „Ne izéljen kis Radvánc !“ De a dolog rendkívül komoly, azért térjünk gyorsan a tárgyra. Nem mai keletű az az óhaj, hogy Radvánc községet földrajzi közelségénél fogva kapcsolják Ungvárhoz. Ezt rémülettel tudomásul vették a jó radvánoiak és örökös rettegésben éltek az Urnák 1911. esztendejéig, mig most el nem hárították a veszélyt. Zseniális módon. Diplomatikusan és ravaszul. Nemrégiben ugyanis az egyik közgyűlésen felállt egy képviseleti bölcs és a következő indítványt terjesztette elő : — Minekutána Ungvár városa nagyon közel fekszik községünkhöz, aztat indítványoznám, hogy Ungvári kapcsoljuk be Radvánchoz. Dörgő éljenzés. S jelezzük, hogy a dolog tényleg megtörtént, mire tanú a jelonvolt főszolgabíró és járási számvevő. Hát beadtak Ungvárnak, az egyszer bizonyos . . . * Az „ügyvéd“ ur. Páhy Ignác, szerednyei szolgabiró elé be volt citálva egy tipikus, középkorú cigány, a ki valami verekedésnél aktiv ténykedett. Faraó utódja természetesen mindent le akart tagadni és mindjárt azzal állít be a szolgabiró elé : — Nacscságos fűsolgabiró ur, ő ielsége a király nevében kérem, hogy ártatlan vagyok. (Sokszor hallhatta már e szólamot!) — Ismerlek már benneteket! De aztán tanú is van rá. — Csókolom a kezsit, lábát, de hát in csak ügyvid vótam. — Micsoda ? — Ügyvid vónék, — kezsit csókolom. — Ugyan ne papolj már, — hát hogy volnál te ügyvéd ? — Hát úgy instálom, hogy a Tuta meg a Peti össevestek, azstán elkezstek verekedni. Én csak nizs- tem, nizstem űket, de azstán mán nem nizshettem többet és mondok, ügyvid lesek köztük és őfelsége nevében elválastom űket . . . — Már megint hazudsz, hiszen te is ütöttél. — De kenyergek, csak mint ügyvid! A jeles „fiskális“ urat azonban mégis bekasztliz- ták vagy 3 napra. De azért vizet is csak „Ő Felsége a király nevében“ lát. * A csadagyerek. A mi szinésztársaságunkból való ez a kis anekdota, a mely állítólag meg is történi Munkácson, a mikor éppen Herczeg Ferenc „Balatoni rege“ cimü darabjára készültek. A darab második felvonásában több fiatal leánykára van szükség, a kik fehér ruhában virágcsokorral üdvözlik a színpadra lépő Mátyás királyt. Mivel azonban a színtársulatnál nem volt kellő számú kis leány, a direktor a munkácsi családokhoz fordult, hogy a mamák engedjék át az előadásra kis leányaikat. Ez meg is történt és a főpróbán már együtt volt a fiatal leánysereg. Az egyik kis leánynak, mikor Mátyás király belép, át kell nyújtania a csokrot és a király kérdésére meg kell mondania a nevét. — Majiskának hívnak — selypítette kedves hangon a főpróbán az erre kiszemelt kisleány, a rendező utasítása szerint. Főpróba után az ármányos komikus, a ki mindig tréfákon törte a fejét, megszólította a kis leányt. — Ejnye, ejnye kisleányom, nem szégyenled, hogy hazudsz a színpadon. Ugy-e téged nem Majiskának hívnak? — Nem! — felelte a kisleány. — Ezt csak úgy mondom a darabban. — Hát ez nem szép dolog kis lányom, — folytatta a komikus. — Ilyen szép kis leánynak nem szabadna füllenteni. A szüleid ott lesznek a színházban és hallani fogják, a mint letagadod az ő becsületes nevüket. A kis leány gondolkozva szomorúan elment. Aztán jött az előadás és Mátyás király személyesitője nagy páthoszszal kérdezte a leánykától: — Hogyan hívnak kis leányom ? Mire a leányka bátran, büszkén vágta oda, hogy a földszinten ülő szülei is jól hallják : — Schwarcz Regina. Irodalom. * „Fakadó vizek“. Ezen a cimon külsőleg tekintélyes, belsőleg értékes novelláskötetet adott ki Domingo álnév alatt egy fiatal ujságiró, a ki Ungváron való letelepedése előtt vidéki napi lapoknál dolgozott. Domingo ismeri az embereket, szinte tudja gondolataikat és érzéseiket. Fogékony a lelke a falu poezisa és a természet örök szépsége iránt. „A Balaton télen“ színes leírás, szinte látjuk a hatalmas, fénylő jégpáncélt. Az „Átok“-ban egy lázban szenvedő lány vergődéseit látjuk megrázó erővel feltárva. „Az udvarló természetrajza“ az ismert thómát adja : a nő látva megcsalatását, kitér a férfi utjából a halál árán. A kidolgozása azonban meleg érzéseket támaszt. A többi darab is kellemes perceket szerez az olvasónak. A könyvből mutatóul közöljük „Az apám házá“-t a Csarnok rovatunkban. — A novelláskötet kapható lapunk kiadóhivatalában. Ára 2 K 40 f. * Uj Idők. Április elsejével uj évnegyedet kezdett az „Uj Idők“, a magyar családok kedvelt lapja, a mely hétről-hétre gazdag, előkelő színvonalú tartalommal keresi fel olvasó közönségét. A szerkesztő, Herczeg Ferenc szignuma: a magvas tartalom, ötlet és finomság, a lap minden egyes számában érvényre jut, mert az „Uj Idők“ egyfelől tiszteli a hagyományt, másfelől pedig teret enged a szellemi élet modern megnyilvánulásának. A lap állandó munkatársai között ott találjuk a magyar irósművészet java képviselőit. Az áprilisi évnegyedben kezdi meg Holtai Jenő uj regényét, a mely a kiváló írónak egyik legjelesebb alkotása. Az uj eredeti regényen kívül az „Uj Idők“ hasábjain szól hozzá Horkayné, a maga elmés modorában, az aktuális eseményekhez és ugyancsak itt találjuk meg a Jogász naplója pompás humorral megirt páratlan nópszerüségü állandó rovatát. Az „Idegen irók“ rovatában a külföldi irodalom jeleseinek kis remekműveit is közli a lap és igy az „Uj Idők“ olvasói egész világirodalommal lépést tarthatnak. Előfizetési ára negyedévre 5 K. Kiadó- hivatal YI. Andrássy-ut 10. Mutatványszám kérésre ingyen. tetére, a népdalra stb. terjeszkednek ki, minden művelt ember érdeklődésére nagy mértékben számíthatnak és az élvezetes olvasmányon túlhaladva, további elmélő- dések számára is tág távlatokat nyitnak. * A „Vasárnapi Újság“ április 9-iki száma érdekes képekben mutatja be a római nemzetközi kiállítás magyar műcsarnokának megnyitását, a Szemere-család múltjára vonatkozó képeket, a Rákóczi-siremlók tervét, a soroksári Duna-ág új zsilipjének építését, képeket a rutén népéletből, a drezdai egészségügyi kiállítás magyar pavillonjáról, egy háromszáz éves székely házról stb. Szépirodalmi olvasmányok : Rákosi Viktor regénye, Jászay-Horváth Elemér és Lányi Sarolta versei, Zsoldos László novellája, Marcelle Tinayre francia regénye stb. Egyéb közlemények : Bende Imre elhunyt és gr. Batthyány Vilmos uj nyitrai püspök arcképe, cikk Robinson nemzetség-fájáról, tárcacikk a hétről s a rendes heti rovatok : Irodalom és művészet, sakkjáték stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 5 K, a „Világkróniká“-val együtt 6 K. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV. kér., Egyetem-utca 4. szám). Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 K 40 f. Közgazdaság. Országos Gazdakongresszus Budapesten. Az Ungvárraegyei Gazdasági Egyesület értesíti a gazdaközönséget, hogy folyó évi május hó 6, 7 és 8-ik napján Budapesten a székesfővárosi Vigadóban gazdakongresz- szust tartanak. A kongresszus tárgyát a mezőgazdasági termelés fokozására, belterjesebbé tétele, továbbá a gazdasági termények célszerűbb értékesítésének szervezésére kívánatos törvényhozási, kormányzati és társadalmi intézkedések megvitatása fogja képezni. A kongresszuson való részvételi dij 10 K, a társasebóden egy teríték 6 K. A gazdasági egyesületi tagok részvételi dijat nem fizetnek. A kongresszusra való utazásra egyesületi tagok 20 fillér befizetése mellett kedvezményes áru vasúti utazásra való igazolványt kaphatnak. Jelentkezni lehet az Ungvármegyei Gazdasági Egyesület irodájában szóval vagy levélileg. A Gazdasági Bank fiókja Nagykaposon. Az Ung- megyei Gazdasági Bank r. t., mely alaptőkéjét mostan emeli 400000 koronára, Nagykaposon fiókot létesít. A nagykaposi fiók működését még e hó folyamán megkezdi a banküzlet minden ágával, és igy törlesztéses jelzálog-kölcsönökkel is fog foglalkozni. Az alaptőkeemelés már biztosítva van. Anyakönyvi hivatalból. Hivatalos óra: d. e. 9—12, d. u. 3—5. Házasságkötés minden nap, kivéve vasárnap és ünnepnap délutánját. Népmozgalmi kimutatás : április (-tői április 15-lg. Születések: Dóka József és Gyurik Julia leány, Blaskó Sándor és Lang Arienne leány, Osváth Ferenc és Necsiszták Johanna leány, Kalinics Mihály és Nyerges Paulin fiú, Kicsnyir János és Keszics Borbála leány, Dr. Novák Béla és Tolvay Klára fiú, Tirkanics Géza és Tajerling Veronika leány, Kerekes János -és Nemesik Anna fiú. Halálozások: Hűha Elek g. kath. 47 éves napszámos, Bata Péter ref. 47 éves napszámos, Fekésházy Miklósné Köröskényi Katalin ref. 68 éves, özv. Sziklay Bélánó Schneider Vilma ág. hitv. ev. 93 éves, Csajkó Gyula g. kath. 2 hónapos gyermek, Kozma András g. kath., 16 éves borbély-tanonc, Hajtó Erzsébet r. kath. 4 hónapos gyermek, Weisz Benjámin izr. 72 éves mészáros, Kroupa Ferenc r. kath. 4 hónapos gyermek, Crén Mária r. kath. 15 éves cseléd. * Több örömet! Keppler Pál Vilmos rottenburgi püspök: „Több örömet!“ cimü könyvét Némethy Ernő fordította. (A Szent-István-Társulat kiadása. Ára művészi vászonkötósben 3 korona.) Bajos volna ennek a szép könyvnek szakbeli hovátartozandóságát megállapítani. Egyformán érdekli a hitvédelmet, a keresztény erkölcstudományt, a keresztény társadalomtudományt és az aszketikát. Valóságos monográfia a keresztény örömről; a kiváló szerző alig hagyott figyelmen kívül egyetlen vonatkozást, a melyben a keresztény örömről szó eshetik. A szerzőt nagy látókörű és mélyreható eredeti gondolatán kívül gazdag irodalmi ismeretek arra képesítik, hogy a keresztény örömmel kapcsolatosan oly kérdésekről is leadja szavazatát, a melyeket a szerény cimü munkában aligha várnánk. Gyakran találkozunk Goethe, Schiller, Ruskiu, Hilty, Faber, Foerster szebbnél-szebb nyilatkozataival. Az előkelő és mesterien kezelt nyelven irt mű célja rámutatni a modern élet lármás örömeinek nagy áradatában az igazi örömnek megfogyatkozására, továbbá ezen igazi örömnek kiváló fontosságára úgy a társadalmi, mint a művészeti, vallási, nevelési stb. téren, végül kidomborítani a kereszténységben azokat az elemeket, melyek az igazi örömnek gazdag forrásai. Az ó- és újszövetségnek, továbbá Jézus és a szentek életének ebben az irányban való megvilágítása igazán szükséges és sikerült hitvédelmi munka volt A műnek idevágó részletei hitvédelmi színvonalra emelik az aszketika látszatát keltő művet és homlokára bátran odaírhatnék: A pesszimizmus ellen a keresztény örömökért! De a többi fejezetek is, kivált azok, melyek megjelölik a modern életnek örömirtó elemeit s melyek a nevelésre, a művészetre, a természet szereKérjen Polo Bádogpalackok csak a törv.védeM-- csepp-megfakaritási-berentíezésse! Vegyen kalapot Borosstól!
