Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-02-02 / 10. szám
Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. 48. évfolyam. — 10. szám. Ungvár, 1910. február 2. Előfizetési feltételek: Cs»k az „Ung“ lapra Egész évre . . 12 K ' Negyedévre . 3 K Félévre . . . . (i K J Egyes szám . 12 f, Amerikába: Egész évre ...............17 K .,IInpr vármegye Hivatalon Tjapjá*‘-fal együtt egész évre l<> K — Félévre . 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U u g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“. mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére. — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba. Székely és Ilié* könyvkereskedésébe küldendők. Nylltlér soronklnl 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak elör- fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEl GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVAT t LOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A jegyzőkről. (te) Az állami életgépezet működésének fokozat szerint legalsóbb, de hivatás tekintetében legfontosabb szervének, a jegyzői karnak helyzetéről, és a megyei szervezethez való viszonyáról óhajtunk egy-két megjegyzést tenni. A mostani politikai alakulás talán nem igen kedvező a felvetett eszme gyakorlati megvalósítására, de éppen az adott helyzet indokolja a jegyzői kar közjogi helyzetének és viszonyának a megvitatását. — Az uj kormány burkoltan bár, de félreismerhetlenül a közigazgatás és ezzel a vármegyék újjáalakítását tűzte ki egyik programmpontjául. Vagyis újabban fenyeget a vármegyék, illetve a közigazgatás államosításának a réme. Rémnek lehet nevezni ez eszmét, mert a nemzeti törekvések szempontjából a vármegyék alkotmányjogi jelentőségét és erejét támadja meg. A tisztviselők exisztenciális viszonyait véve tekintetbe, talán kecsegtető kedvezményeket és előnyöket rejt a terv magában. De mikor nemzeti érdekekről van szó, az egyéni csekély érdeket ezzel szemben háttérbe kell szorítani. A nemzeti fejlődés érdeke pedig a vármegyék autonom jogainak megóvását, fejlesztését és kiterjesztését követeli. Nemhogy megszorítani engedjük a vármegyék erőkifejtési viszonyait, de éppen ellenkezőleg a nemzeti érdek azt parancsolja, hogy a vármegyéket fontos évszázados jelentőségük emelésében erősítenünk kell. A közigazgatás javítására irányuló törekvést és a nemzeti érdeket összhangba kell hozni egymással. A közigazgatás jósága, pontossága nem csupán a szorosan vett vármegyei tisztviselők munkakörében kifejezésre jutó működés tulajdonságát jelenti. A közigazgatás jóságának, megbízhatóságának egyik főalap eleme a községi közigazgatás, mely a falusi jegyzők munkakörében összpontosul. Ha a községi kö{iga{gatdst jóvá és megbízhatóvá akarjuk lenni, a jegyzők jogviszonyait kell szabályozás alá venni. A jegyzők közjogi helyzetének rendezése képezheti a közigazgatási reformok egyik sarkpontját. A jegyzők közjogi helyzetét alkalmaztatásuk mikéntje állapítja meg. Választja őket életfogytiglan a körré szervezett községek képviselőtestülete, illetve a községi jegyzőket egy község képviselőtestülete És itt van a közigazgatás jósága szempontjából vett hiba. A választók nagyrésze félrevezethető tanulatlan és tapasztalatlan ember. Ezektől függ a jegyző exisztenciája. A helyzet tehát vagy az, hogy a kevésbbé lelkiismeretes jegyző kihasználja a nép tudatlanságát, megtorlatlan visszaéléseket könnyebben követhet el, vagy az, hogy a jegyző ki van szolgáltatva egyes emberek kényének-kedvének. Mindkét eset a közigazgatás és sokszor a magyar állameszme “óvására iratik föl. A jegyző lévén nemzetiségi vidéken a magyar állameszme egyik íőelőőrse, az általa elkövetett hibák, visszaélések a magyarság terhére esnek. Mivel tehát a községek képviselőtestületei, ha még a szolgabirói befolyás érvényesül is, a legtöbb esetben nem alkalmasak arra, hogy az allami, a megyei és a községi közigazgatás alapszervét: a jegyző személyét helyesen tudják megválasztani, mivel továbbá valósággal könnyelműség a legfontosabb köz- igazgatási és állami szerv kiválasztását a tudatlan, tanulatlan és félrevezethető falusi nép tetszésére bízni, mivel végül a jegyző teendőinek csak csekély részét teszi ki a község autonom ügyeinek a vitele, működésének túlnyomó többségét az állami és megyei köz- igazgatás intézkedéseinek gyakorlati megvalósítása képezi, — önként következik az, hogy a jegyzők alkalmaztatásának eddigi módja nem felel meg az állami, közigazgatasi és a nemzeti érdekeknek. Ki kell venni a jegyzőkel a községi tisztviselők sorából és őket vármegyei tisztviselőkké tenni. Válaszsza a jegyzőket a törvény- hatósági közgyűlés, melynek értelmi nívója, megbízhatósága és pártatlansága föltétien biztosíték egyrészt a tekintetben, hogy a jegyző személyét illetőleg csak olyant választ meg, a ki képességénél, jelleménél és egyéniségénél fogva hivatását teljesíteni tudja, másrészt a vármegye jogköre szélesbedik, mert a magyar állameszme őrszemeinek alkalmazására föltétien befolyást nyer. ügy a közigazgatás jósága, mint a nemzeti érdek szempontjából kiszámíthatatlan nagy előny és nyereség lenne a községi jegyzőknek a törvényhatósági tisztviselők kötelékébe való fölvétele. De főleg a nemzeti érdek szempontja az, mely fóltétlen következménye lenne a jegyzők megyésitésének. A megyei tisztikar egy hatalmas, értékes gazdát nyerne a jegyzőkben. Egységes felfogas, egységes szellem és eljárás kötné össze a megyei közigazgatas összes tényezőit. A magyar állameszme eddigi szerény nemzetőreit fel kell tehát fegyverezni. Be kell állítani a rendes sorhadba. Fel kell ruházni a védelem minden eszközével, hogy akkor, a mikor szükségünk lesz kipróbált, lelkes, bátor harcosokra a vívott ezeréves bástyák oltalmánál, megkétszerezett számú harcos álljon csatarendbe. A nép védelme Bereg vármegyében. — A korcsmáit vasár- és ünnepnapi bezárása. — Nálunk Ungban is sokat küzdenek a nép barátai és jóakarói a nemzetrontó méreg, az alkohol ellen. A vármegye törvényhatósági bizottságánál már történtek is komoly lépések a korcsmák vasár- és ünnepnapi bezárása iránt. Ha elgondoljuk azt, hogy az államnak az óriási szeszfogyasztás révén, mily nagy szeszadó bevétele van, némileg érthetőnek találjuk, hogy az állam nem lép a kezdeményezés terére. De kérdjük az államhatalom legfőbb képviselőitől: vájjon meggondolták-e azt, hogy mily borzasztó pusztítást végez a nagy jövedelmet adó szesz ? Minő arányban áll az a jövedelem a polgárok erkölcsi és anyagi károsodásával ? Bizony sokat vészit az ország a haza söntós ablakán keresztül s ezt az erkölcsi, gazdasági romlást sohasem pótolhatja a szeszadóból befolyó jövedelem. A mennyit nyernek a vámon, annál többet vesztenek a réven. Az nem sokat használt, hogy a szeszadót felemelték, a nép iszik tovább is, csak drágábban iszik, drágábban sorvasztja életerejét és rombolja erkölcsét. Az alkalom nagyon kínálkozik reá; a vasárnapi munkaszünet, szombati bérfizetés és a korcsma szoros okozati összefüggésben vannak. Ha a korcsmák zárva volnának, minden máskép alakulna. Sokkal becsületeA zsúp.* Irta Kondor Emil. Hölgyeim és Uraim ! Mint az ungvári mozgószinház vezetőjének, hivatásomnál fogva mindig mozognom kell; hol jobbra, hol balra, de mindig mozogni, szemlélődni, kutatni. És én e tekintetben, bár lábaim nem ragyon rugalmasak, elég mozgékonynak vagyok elismerve. Mozgó kedvemben neki vetem magam az utcának. Nem ülök a kávóházban, a fényesen berendezett füstölő kamarában. Nem félek a napsugártól, a szél sem bánt s a porhoz úgy hozzászoktam, hogy meg sem tudnék lenni nélküle. Külömbeo dilettáns járdakoptatónak az teljesen mindegy, akár süti, akár nem süti a nap, csak az utcán legyen. A természetet itt látja, nem a szalonokban. Talán igaz, hogy a közvéleményt a szalonokban gyártják, de csak az utcán tud nyilvánulni. Az utca termi a legnagyobb filozófusokat: a lazzaroDikat, s a legnagyobb nemzetgazdákat: a koldusokat. Diogénes az utcán lámpával embereket keresett; a szalonban abbahagyta volna a keresést Az érzés szabadon csakis az utcán nyilatkozik; a szalonban ruhába öltözteti a konvenció. Én szeretem az utcákat s úgy el tudok bolyon- gani bennök, mint a turista a havasok szakadókaiban. Mindegyiknek más a szépsége, mas a híressége, de valamennyinek fényes koronája a korzó, a minthogy ma ezt már jogosau nevezhetjük. Nem akarok én Önök előtt az ungvári korzóról * Felolvasta a szerző az izr. népkonyha-egyesület és az Uránia együttes előadásán január 22-én. Szerk. beszélni, de ha városunk fejlődését akarjuk szemügyre venni, innen kell kiindulnunk. Mindnyájan tudjuk, hogy Ungvár városa az utolsó néhány évben rendkívüli módon fejlődött s e fejlődéssel természetesen társadalma is óriási átalakulásokon ment keresztül. Ez átalakulásokat persze a fényűzésen veszszük észre első sorban. A fényűzés sok pénzbe kerül, pénz pedig nincs. Ezen krónikus betegség ellen van a magyarnak egy jó orvossága: a hitel Ebből óriási készlet van Magyarországon. Az adósság és az adósságcsinálás természete hozza magával, hogy a fényűzés a szegénységgel együtt jelenjék meg az élet színpadán. Drága minden: a kenyér, a hús, a lakás; ellenben a fénvüzósi cikkek aránylag sokkalta olcsóbbak, mint a primitiv szükségletek. Van a magyarnak egy szállóigéje. Ha megkérded: „hogy vagy?“ azt feleli, hogy „szegények vagyunk, de jól élünk 1“ Érdemes gondolkodni ezen a mondáson. Vannak emberek és vannak korszakok, a melyeket egy-eg.y szállóige jobban jellemez, mint egy kötet rossz jellemrajz. Ilyon jellemző mondás ez is, a melylyel a magyar ember annyira szeret kérkedni. Szegények vagyunk, de azért j 1 élünk. Koldusok vagyunk, de azért szeretünk szépen járni. Nem telik búsra, de azért uj blúzt kell venni az asszonynak, mert kelőmben mit mondana a világ. Hisz manapság a ruha teszi az embert. Beköszönt a tavasz. Az ibolyától illatos az utca. Kimegyünk a korzóra köszönteni a mosolygó napsugárt és a mosolygó embereket. És a tavasz boldogságából csak az első pillanatnak tudunk örülni, mert már a másik pillanatban a tavasz, a ragyogás, az illat eszünkbe juttatja, hogy vége a télnek ; eszünkbe juttatja, hogy a téli kabát elvesztette aktualitását, itt a tavasz, a könnyű felóbők ideje és hazáig törjük a fejünket, hogy miből veszünk a feleségünknek tavaszi kalapot? A tavasz is csak urnák való, nem szegény embernek. Mikor a tavaszi nap legragyogóbban szórja aranyait, akkor egy nagy sereg ember tejében kifizetetlen toalettszáralák kóvályognak. De azért elkérkedünk vele, hogy jól élünk, és lótunk. futunk, küzködünk, nyomorgunk azért a fikcióért, hogy mások azt hiszik rólunk, hogy urak vagyuuk. Mintha a házmester nem tudná, hogy két hónap óta adósai vagyunk a cselédnek a bérrel. Mindenki tud mindent a másikról, de nem szól, mert mindenki szegény, ők is szegények, ők is urak. A szegények s az urak összetartanak. Különös állapot ez, de már megszoktuk, sőt rászoktunk s nem is tudnánk az úri sor e külsőségei nélkül meglenni. De nem csodálkozom ezen, mert még el sem végezte pályáját az ifjú, már belóoltják az urhatnámságot. Nap-nap után hivatalos hol X-ék, hol Y ék zsúrjáia A zsúr az előkelő életnek elmaradhatatlan kelléke. Valahányszor barátaim figyelmét egy-egv érdekesebb urániai előadásra felhívom, rendszerint azt kapom megszokott válaszul, hogy nem mehetek az előadásra, mert zsúrra vagyok hivatalos. Hát mi az a zsúr? A hiúság isteni tisztelete, rágás és rágódás, szellemi kérődzés, gyakorlat a kapaszkodásban, az időlopás kleptomániájában szenvedőknek szaktanácsosai, a szellemi és lelki ürességnek koncertje, melyben kedve szerint konghat, közben egy kis zene, kártya, azután vacsora, melynek fogyatékosLapunk mai száma 4 oldal.
