Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-02-02 / 10. szám
2 oldal. XT OST a10. szám. sebb, békésebb volna a nép, gazdaságilag is jobban haladna előre, a munkabér, az összekuporgatott pénz- állomány, a söntés fiókja helyett a ládafiában maradna minden egyes gazdánál. A mily rossz adófizető most a nép, épp oly nagyszerű adófizetővé válnék. A köny- nyü, súlyos, halált okozó testi sértések, magánlaksértések, betörések, gyújtogatások, a mindenféle alkoholi- kus enyhítő körülményekkel véghez vitt büntettek 80 százalékkal apadnának. A kihágások ugyancsak majdnem megszűnnének ! Annyi nyomor, baj, szerencsétlenség nem volna idővel, mint most van egyedül az alkoholizmus biztos következményeként. Bereg vármegye vezetősége mindezt elgondolva határozta magát egy nagy horderejű lépés megtételére. Mivel a minisztériumból jövő állandó megsemmisitések azt mutatják, hogy a vármegyéknek tulajdonképpen nincs joguk saját területükre való hatálylyal általános érvényű korcsmazárlatot életbeléptetni, más eszközökhöz folyamodott. Az alispán utasítására a főszolgabirák rendelik el a korcsmazárást. Minden főszolgabírónak ugyanis jogában áll saját járásában a közbiztonság, a nyugalom s a polgárok erkölcsi s anyagi javára a záró órákat korlátozni. Ezen jog alapján járnak el. Esetről-esetre minden vasárnap és ünnep előtt rendeletet adnak ki, hogy pl. vasárnap d. e. 10 órától hétfő reggelig pénzbírság terhe alatt zárva legyenek a korcsmák. A következőkép teszik ezt: minden következő vasárnap előtti kedden (ünnep előtt szintén 4—5 nappal előbb) nincs más dolga a főszolgabírói hivatalnak, mint a korcsmazárlatok elintézése. Minden egyes körjegyző, minden községi bíró, minden korcsmáros és minden csendőrőrs rendeletet kapnak, hogy a következő vasárnap vagy ünnepnapon a korcsmák zárva tartandók. A jegyző, a biró kötelesek a parancsot végrehajtani, a csendőrök pedig egy őrjáratra 4 községet kiosztva, megfigyelik a korcsmárosokat. így megy ez, azt hiszem 1909. novemberétől. Az eljárási mód nagyszerűen bevált. Alkalmam volt erről személyesen is meggyőződnöm. A g. kath. karácsonyi ünnepek alkalmával két beregi ruthén községen utaztam át. Mindkét helyen példás nyugalom és fenkölt ünneplés ; sehol még csendzavarás sem történt. Szóba elegyedve a néppel, lelkendező örömmel újságolták mindkét helyen a nagyszerű újítást; a refrain ez volt: „uram, már rég igy kellett volna tenni.“ Visszajövet alkalmam volt egy főszolgabíróval is megtárgyalnom az ujitást, a ki elmagyarázta az eljárást, s büszkén, lelkiörömmel s a nagy horderejű jó cselekedet hatása alatt bizonyos lelkesültséggel mondotta, hogy dacára a nagy munkának, teljesen kárpótolva vannak, mert a keddi munka meghozza azt, hogy a többi napokon nem kell oly sok mindig egyforma kihágások miatt büntető, tárgyalásokat tartaniok. A járásbíróság és a törvényszék is meg lesznek csakhamar mentve az alkoholikus enyhítő körülményekkel kapcsolatos, sablonos, szomorú esetek úgyszólván állandó tárgyalásától. A mi pedig a legfőbb, a nép erkölcsileg s anyagilag előre fog haladni, jó adófizető lesz s erszénye még sem lesz üres. ^_ ságát holnap az F-ék zsűrján fogják humorosan tárgyalni. Az urak kalábriást, a nők angéhnt jáiszanak. Hogy mi az angéhnt Hazárdjáték; de nem „csendes“, hiszen legalább is öt asszony játsza. Néha férfiakat is befognak, mikor nem teljes a létszám, A nők játékizgalma a férfiakat untatja; a férfiak unalma pedig a nőket bosszúságra izgatja. A nők szenvedélylyel, a férfiak szenvedve játszák. Azoknak édes élvezet, ezeknek szomorú kötelesség, melyet az udvariasság diktál. Testvórharc a szív két gyermeke: a vágy és az udvariasság között. A balek mindig udvarias, hiszen még csak busz éves; 24 éves korában már körülvacsorázó; 27-ik évén túl már parti. Az első udvarias, a második udvarol, a harmadik házasodik. Az első táncol, a második szellemeskedik, a harmadik komoly számba megy. Az első csak ön ! A második már maga ! A harmadik felváltva ez is, az is, reményt keltve, hogy idővel te lesz. Azaz, hogy csak akkor kezdődik az igazi magázás. A zsúr a hétnek csak egy napja, de ez a nap egy egész élet. A zsúrozó nő a zsúrért él is, hal is, talán születnék is érte. Hát érte talán igen, de miatta meg nem születhetett volna. Mert a zsúrok világában a születések ritkák, itt már divatja mult a gyermekeknek. A gyermek, ha megvan, zavar; ha várják, még inkább. Kossuth Lajos azt mondja, hogy a nő akkor leg- magasztosabb, mikor gyermekét szüli. Közel áll az Istenhez, mert életet ad. Balsac Honoré szerint a nő akkor legérdekesebb, mikor a kora 30 és 40 év között HÍREK. Tájékoztató. Febr. 2. A Kereskedelmi és Iparbank közgyűlése d. e. 10 órakor. A Dalárda serleg-avatóünnepe a Herz-féle vendéglőben. Febr. 5. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság felolvasó-ülése d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében. Az erdészeti altisztek bálja a savanyuvizi vendéglőben. A Tűzoltó-egyesület batyubálja. Febr. 6. A Vöröskereszt-egyesület kabaréja a Koronában. Febr. 7. Az Ungmegyei Gazdasági Bank közgyűlése délután 2 órakor. Febr. 8. A közigazgatási bizottság ülése d. e. 10 órakor. A Népbank közgyűlése d. u. 2 órakor. Febr. 9 -lO. Kun Árpád hegedűművész hangversenye. Febr. 12. A Kereskedelmi Csarnok mulatsága. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. u. 5— 6 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6— 7. és szombaton d. u. 2—3 óráig. A Népkönyvtár a Drugeth-téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e '/210 -1/212 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egylet tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés az ipartestület helyiségében. Gróf Bercsényi Miklós háztüznézése. Közli Kovássy Elemér. Azt hiszem, hogy nem lesz érdektelen, ha egykori hires-neves főispánunk, gróf Bercsényi Miklósnak második házasságát megelőző menyecske nézéséről s ezzel kapcsolatban, bár prózai dolog, régi idők terítékéről, asztaldíszéről és ételeiről emlékezem. Vonatkozással van e háztüznézés bizonyos tekintetben Ungvárral is. Itt érlelődött meg Bercsényi lelkében a házasság gondolata ; innen indult a nemes gróf fényes kíséretével e ^fontos utazására. De érdekesek ezek a dolgok azért is. mert a XVII. század főurai és asszonyainak fényűző pompájára vet világot emez emlékezés. Mesélek tehát: Drugetb Krisztina elhunytéval 3 évvel, megunván Bercsényi „Gonddal teljes" egyedüllétét, elhatározta, hogy Hymen rőzsaláncát ismét magára veszi és bus özvegységének ekként véget vet. Gyermekei nem valának mellette. Három éves Zsuzsika leánya a pozsonyi Orsolya szüzeknél volt elhelyezve ; az 5-ik évben levő Lackót pedig Bercsényi ángya: gróf Forgách Simonná szül. gróf Esterhás (Eszterházy) Ágnes gondozta igaz, nagy szeretettel. Bárha a csöppségek jó helyen valának is, az édes atya szivének keserűen esett távol, idegenben és nem ungvári palotájában tudni őket. Özvegyi állapotán kívül az apai szeretet is szolgált tehát indokul arra, hogy a gróf megfelelő hitvestársat keressen. Jó embere volt Szirmay István, az akkori ítélő mester. Ő tudott a gróf vágyáról, óhajáról és ismert oly úri asszonyt, a kinek pereiben gyakran eljárva tudhatta, hogy feleségül jó szívvel merheti ajánlani Miklós grófnak. E szép asszony Keresztszegi gróf Csáky Krisztina volt, Vas vármegyében Vópen lakott. A gazdag, előkelő, szellemes, nagy úrinő 40 éves kora ellenére már kétszeresen özvegy. Első férje ugyanis gróf Erdődy Sándor vala, a második pedig Trakos- tyáni gróf Draskovich Miklós országbíró. Mig Bercsényinek ezt az úrasszonyt dicsérgotte a derék Szirmay, addig az özvegy úrnő előtt Bercsényi daliásságát, férfias szépségét, gazdagságát, vitézségét és fényes szellemű képességeit magasztalta viszont. így jár. Kossuth történelmet csinál, Balsac regényeket; az egyik anyákat keres, a másik olvasókat. A társadalom pedig a szép nőket keresi s ezért — a gólya népszerűtlen madár lett. A zsúr a középpont, mely körül minden forog is, fordul is. Forgó panoráma, melyben a viaszbábok élnek s az élők bábokká lesznek. A ki csak nézhetné, elmulatna rajta, de a kit mutogatnak benne, az — élvez. Az igazi zsúr-vendég mindig nevet, csak akkor nem, ha kritizál. A kritika ugyanis a zsúrok szellemi élvezete, a kritikus pedig sohasem nevet, csak is kinevet. A szellemeskedő ember mindent tud, mindent látott, mindent hallott és mindent megbírál. Jean Paul egyik bírálója egy könyvről azt mondja, hogy nem tudta megbírálni, hát még elolvasni? A zsúrista még ezt sem mondja, mert egyáltalában nem szokott nem tudni. Nincs az a kérdés, melyre azt felelné, hogy nem tudom. Minden könyvet olvasott, minden képet látott, minden színdarabot meghallgatott, mindennél jolen volt és mindent jobban tud. Újabban a filozófia is szalontémává lett. A zsúristá- nak elég egy szó, hogy egész este elbeszéljen róla s elég, ha tudja, hogy Schopenhauer szerint a világ akarat, vágj' az akarat világ; hogy Hartmann teremtette az öntudatlan filozófiájának mindenre alkalmazható könyv címét: hogy Kant kategorikus imperativust ismert; hogy Voltaire szerette a szarvasgombát; hogy Rousseau a nevelésről irt könyvet s gyermekeit a lelencházban neveltette ; hogy Descartes tulajdonképen Cartesius, a kinek ördögöcskéje van; hogy Hegelnek csak egy tanítványa volt, a ki értette s ez is félreaprádonkint, hogy úgy mondjam, már előzetesen szuggerálta közöttük a rokonszenvet. Szirmay beszédei következtében Krisztina grófnő végre hajlandó lön arra, hogy kastélyában Bercsényit, mint háztüznézőt fogadja. Az itélőniester menten lóra ültette jurátusát, levelet adván kezébe, melyben Bercsényit az országbíró özvegyének elhatározásáról értesítette. Már Bercsényi Pozsonyban volt ekkor, mert sejtette, hogy látogatása vissza nem utasittatik. Nosza, repülő hídon haladt át a Dunán, kisérve vörös egyenruhás lovas-seregétől. Csáky Krisztina eleve értesittetvón az ungi főispán érkezése biztos idejéről, „strázsát“ (őrt) állíttatott ki a vépi várkastély kapuja felett épített messzelátó toronyba. A „strázsa“ vizsga szemekkel fürkészett a kastély felé vezető útra. És nem hiába, mert déli idő táján már lelkendezve jelentette, hogy porfelhő látszik a távolból, majd utóbb azt hirlelé, hogy számos vörös ruhás lovag közeledik Vép felé. lm hol la, kettő iino elő is rugtatott a többi közül, a kert alján vannak, s nemsokára a kapunál lesznek. Nem volt ám akkor vasút, som étkező kocsi, hanem e helyett a menetet bezáró hintó után hatalmas „konyhás szekér“ döcögött, ebben voltak az étkek készitésénez szükséges edények és a sok mindenféle elemózsia, mert bizony Ungvártól Vépig többször kellett az utasoknak útközben falatozniok. Alig adta hírül az őrszem: mi van az úton, már Bercsényi ficákoló barna lován előre ugratott. Gyönyörű, arany-, ezüstszálakkal átszőtt virágos, magyar ruhája volt a daliának „s egy szép csoport daru strá- zsált kalpagjában“ (azaz más szóval: darú tollas kal- pagja vala). A madárkönnyüséggel száguldó paripán „merő skófiummal tüdzelt“ nyeregtakaró ékeskedett. Cifra ruhás lovászlegények vezették a vezeték paripákat. Legelői „Nyedán“ nevű haladt aranynyal bőven hímzett, kék selyem takaró alatt. Ez a „Nyedán“ volt Bercsényinek a török elleni hadakozásaiban a csatalova. Erről, a mint ez Írásban fentmaradt, „sok törököt leölt, kit hegyes tőrözött, kit lelőtt“ s nem egy kontyos mohamedánnak taposta tarkoponyáját a nemes állat patkója. „Nyedán“ után a rózsaszín solymes, arany-ezüstös fonállal átszőtt nyereg takaróju „Deres“ cifrázta a lépést, kevélyen emelve formás lábszárait. „Deres“ után pedig „Fakó“ nevű arabs paripa ficánkolt, ezt vörös bársony skófiumos nyeregtakaró födte. „Fakót“ „Barna“ nevű, gyönyörű paripa követte. Remek művű jancsik (török csótár) ékesité e lovat, melyet Szobieszki lengyel király ajándékozott Bercsényinek. Az aranyezüsttől ékes csótár széleit pompás gombkötő-munka fürtözte. Ez ékességeken kívül, minden egyes paripán, szebbnél-szebb nyereg diszlett. Ámbár volt még Bercsényinek] számos vezeték- lova Ungvárt, ezeket, az itt felsoroltakat vitte magával csupán, mint legkedvesebb és legszebb állatait. A kisérő vitézek forgó rózsáin meg megvillant az őszi idő napsugára, sastollaik lengtek a levegőben, párducbőr kacagánvaik pedig növelték öltözékeik szépségét. Bercsényi leugorva lováról, a kastélyba vezető lépcső felső fokára ért, itt fogadta Csáky Krisztina, kinek szive megremegett a mikor daliás kérő-jelöltjével kezet fogott. Bercsényi is kedvteléssel látta az özvegyet fekete ruhájában, melynek gyászos színét enyhítette a értette — — és szezonokon át űzheti a műveltséggel való imponálás mesterségét. Pláne, ha valamelyik újság- tárcában uj nevet fogott. Olyant, a melynek gazdájáról a nagyközönség semmit sem tud. Ha panaszkodhatik, a miért Nitschével nem foglalkozunk, és Strindberget magyarra nem fordítjuk, ha a nőknek elmondhatja, hogy az egyik a legfurcsább könyvcimeket és a másik a legvadabb naturalizmust csinálta, a zsúr rögtön megadja neki a szellemesség diplomáját. A zsúr mindvégig a szellemesség jegye alatt marad. Hanem azért uzsonnával is, néha vacsorával is. Egyszóval csépelnek minálunk télen-nyáron. Nyáron a mezőn, télen a zsúrokon, — de mindig szalmát. Az élet bacillusai szerteröpködnek és a legártatlanabb lelkeket is inficiálják s jobb vicc faragására bizgatják, mert a rosszabbakat már elmondották. Csak a szép bajuszu X ur, a ki Y is lehetne, hallgat. Neki nem a viccelés a feladata. Az ő ideje akkor támad, ha a társalgás a zenére tér át, mert ő a zenei előadó, s bár a társaságnak minden tagja az urániai hangversenyeknek rendes látogatója, mégis ő beszélhet legtöbb joggal a muzsikáról, mert ő a „Jfacsá“-nak zenereíerense. Az a sok szalma, melyet a szezonban csépelnek, az évad után a férfiaknak virágot hajt. A szalmavirágnak nincsen tövise, annál több a méze. A tilosban virágzik, de a méhek még a tilosba is eljárnak, hogy mézet szedjenek. No de, tisztelt Hölgyeim és Uraim, én sem csépelek már többet. Hagyjuk el a zsúrok világát és térjünk vissza a „Szirének hazájá“-ba.
