Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-08-29 / 69. szám
47. évfolyam. — 69. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Uiigvár, 1909. augusztus 29. Előfizetési feltételek: Csak ,,llng“ lapra Egész évre . . 12 K j Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K j Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ..............17 K ,,Ung vármegye Hivatalos I.apjá“-val egyStt egész évre Ifi K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g* mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések égy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám U. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Városunk érdekében. Irta Aigner Ferenc. Az Ung folyón átvezető kincstári vashid vámmentességét a pénzügyminiszter kimondotta és a vámszedés — a mint azt már jeleztük is — f. évi szeptember hó 30-án éjjel 12 órakor megszűnik. Ez eddig jól van, régi óhajtása teljesedett ez által Ung vármegye közönségének, és hogy az elérhető volt, elismerés illeti alispánunkat és városunk polgármesterét, a kik a vámmentesség körül sokat fáradoztak. Nézzük a dolgot azonban más oldalról! a hid fenntartása költséggel jár. Még annak tisztítása is a hid vámbérlőjét terhelte. A pénzügyminiszter a midőn a vámmentességét kimondta, arról is értesítette a pénzügyigazgatóságot, hogy a kereskedelemügyi miniszterhez a hid átvétele végett átirt, tehát remélhetőleg az érintett évi költségeket ez a minisztérium fogja elvállalni. És ha nem vállalná el, akkor a város, illetőleg megye közönségét fogja terhelni a hid fenntartása, faburkolatának javítása és a középút kavicsoltatásának körülbelül 2000 koronára tehető évi költsége. Ez pedig a vámmentességgel szemben jókora teher volna; a kincstár ezt fedezhette, mert váltakozva évente 6—7000 korona évi bért kapott a hid bérlőjétől, mig a megye és város a bérösszegtől elesvén, uj terhet venne magára, ha — ismételjük — a kereskedelmi minisztérium e költséget nem fedezi. Ennek a kérdésnek eldöntése után örülhet igazában csak is Ung vármegye közönsége a vámmentesség kimondásának. Felmerült itt egy másik kérdés is: Mi fog történni a vámszedői kis házzal, melyet alig egy évvel ezelőtt a pénzügyminisztérium 2000 korona költséggel íelépittetett ? Úgy tudjuk, hogy a pénzügyminisztérium utasította a pénzügyigazgatóságot, hogy a vámház megváltását ajánlja fel a városnak; sőt tovább megyünk: a város polgármestere rendkívül csekély összeggel az ajánlatot már mégis tette. Az összeg oly csekély, hogy a ház árlejtés utján fog értékesíttetni, mert a földterület a város tulajdonát képezi, és így, hacsak a város az árverésen előnyös ajánlkozónak azt bizonyos ellenszolgáltatások mellett át nem engedi, a vevő kénytelen lesz a házikót lebontani és igy csupán a kő és faanyag jut tulajdonába. Természetesen ez által a hid sarkától a bizony meglehetősen Ízléstelenül felépített kis épület el fog tűnni, és ez által a hid impozán- sabb képet nyer. A város tehát, midőn csekély összegű ajánlatát az épület megváltására megtette, leszámolt azzal, hogy az épület onnét eltávoli- tandó, mert ha azt maga részére évi haszonbér utján értékesíteni akarta volna, bizonyára nagyobb összeget ajánlott volna fel a pénzügyigazgatóságnak. Vessük fel ezt a kérdést: Nem volna-e helyesebb, ha a város az épületet fenntartás céljából megszerezné, 4—500 korona évi bérért kiadná, természetesen az épületet előbb ízlésesen kijavíttatná, vagyis helyrehozná azt a hibát, a mit a különben neves építőmesterek az Ízlés és szépészet rovására elkövettek? Állást lehet foglalni e mellett is, mert távolról bárki megtekintheti a mostani épületet, és a helyett maga elé képzelhet egy Ízléses kis épületet, mely ott a hid végénél éppen nem esnék a szépészet rovására. Városunk polgármestere az épület eltávolítása törekvésénél a szépészeti felfogást tartotta szem előtt, de ha kiszámítást tenne, és egy ízléses épület állandósítása mellett foglalna állást, akkor se vétene a város szépítése ellen. E mellett a városnak egy jövedelmi forrást nyitna meg, mert az épület kicsinositása már nagy összegbe nem kerülne, és a befektetett összeg meghozná a kamatot az évi bérösz- szegben. Egész határozottsággal állíthatjuk, hogy ennek a kis épületnek előnyös bérlője bármikor akadna. Tudomásunk van arról, hogy a pénzügyigazgatóságnál már két ajánlattevő jelentkezett, a kik hajlandók 2000 koronáért az épületet megvásárolni, ha a város bizonyos ellenszolgáltatás fejében a földterület szolgalmi jogát rájuk ruházná. Ez a két jelentkező megerősíti azon állításunkat, hogy az épületet a város is, ha megveszi annak tulajdonjogát, előnyösen bérbeadhatja, mert ha az épület jövedelemre nem nyújtana kilátást, bizonyára nem volna hajlandó senki sem, hogy az aránylag nem értékes épületért 2000 koronát fizessen vételárban. Ez alkalommal valami tervféléről is beszélhetünk, és ha ez nem légből kapott valami, a szépészeti kérdés itt nyomul nagyon előtérbe. Úgy beszélik, hogy ha a vámházat lebontják, akkor azon az oldalon a vízpart hosszában vásárcsarnokot emelnek, talán olyant, a minő a Kis-Ung partján a posta átellenében van. Egy ilyen épületre itt a hidontúl tagadhatatlanul szükség is van a végből, hogy a Kossuth-téren lévő gyékény sátorkák és hentesek Ízléstelen fabódéi onnét eltűnjenek, és az építendő vásárcsarnokban — nevezzük igy az épületet — nyernének ezek elhelyezést; de azt merjük állítani : hogy ez éppen a hídtól kezdődőleg a vízparton épitve eléktelenitené a vízpartot, mert az úgy szép, ha nincs beépitve, hanem csak befásitva, és ha utóbbi Ízléssel történik, a vasfűdről igazán szép látványt nyújtana. Ezeket a dolgokat a midőn érintettük, nem akarjuk hinni, hogy városunk polgármestere a vásárcsarnoknak a vízparton való elhelyezését megvalósítani iparkodnék, bármily pénzügyi előnyökkel járna is az. Jó lesz ezzel a kérdéssel szépészeti szempontból annak idején bővebben foglalkozni, nehogy akkor vegyék észre a hibát, a mikor már nem lehet azon segíteni. Jóakarattal irt cikkünket ajánljuk a városatyák figyelmébe, mert a városok fejlődésében a jövedelmi források megszerzésénél a szépészeti dolog is szem előtt tartandó. Közép és felső Tiszavölgyi hajózás. (K. F.) Ez év május havának végén indult meg vállalati, befektetési és üzemtervek kidolgozásával azon nagyszabású akció, mely a Tisza közép és felső folyásán, nemkülönben annak mellékfolyóin, a Szamoson, Bodrogon, Sajón s idővel még hajózhatóvá tehető más folyókon is, a milyen többek között az Ung, személy és árufuvarozást, továbbá hajóvontatást létesítve, az egész Tiszamentónek kereskedelmét, forgalmát és fejlődését van hivatva átalakítani. Természetesen ez a dolog sem haladhat mértföldes csizmákkal. A járatok bevezetése az egész vonalon megköveteli a lépésről-lépésro való haladást ; annak egyszerre történő létesítése lehetetlen. Ily mértékű berendezkedés rendkívül nagy tőkét igényelne s az első esztendőkben nagy veszteséggel járna. A hajózás bevezetésének első időszakában nem lehetne még számítani arra a forgalomra, a melyet csak az idő, a megszokás és a közönségtől megszerzendő bizalom íog eredményezni. Éppen ezért a személyforgalom egyelőre még megyénket hosszú időre nem érdekelheti, hiszen a Szolnoktól Vásáros-Naményig közlekedő hajójáratok osu- pán 4—5 év múlva vannak kilátásba helyezve. Bennünket egyelőre csak a teherforgalom érint, a mely azonban fontosság tekintetében mivel sem áll amannak háta mögött. A teheráruk szállítása mindjárt kezdetben az egész Közép- és Felső-Tiszán, Szolnoktól—Csapig felvétetik, mely vonalnak Csap egyik fontos átrakó állomása lesz. A rendszeres hajózás bevezetése és fenntartása a Közép- és Felső-Tiszán, nemkülönben annak mellékfolyóin már régi idők jogos kívánsága s érdeke kiváltkép a folyammenti megyéknek, a tiszamenti törvényhatóságoknak. A Tiszán már eddig létesített hajójáratok bizonyítják sikerükkel és forgalmukkal a vállalkozás reális voltát. Oly nagymennyiségű és súlyos anyagoknak szállítása, a milyen például a terméskő, vagy a gazdasági termények, — okvetlen megköveteli a hajón való továbbítás olcsóbb tarifáit. De nem is szólva a teherforgalomról, melynek szüksége oly szembeötlő, a Tiszán Szegedre kikötő, egyrészt a Szolnok felől érkező Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társulat, másrészt a Titelről jövő Dunagőzhajózási Társulat személyszállító hajói sohasem érkeznek üresen. Szolnoktól feljebb mindezideig hajók nem közlekednek. Holott a Tisza úgyszólván Csapig kis költséggel jól hajózhatóvá tehető s gazdasági érdekek ily járatok létesítését ugyancsak megkövetelik. A Tisza- völgy gazdasági terményei nem szállíthatók hajón a legalkalmasabb vasúti átrakó állomásig, hanem vasúti kocsikba rakva, több száz kilométernyi utórt kell fizetni a drága szállítási dijat. Tűzifa, só, ércek és egyéb ipari termékek szállítása végett már számtalanszor kerestek az árutulajdonosok alkalmas hajókat. Ezek a célok és eszmék szülték meg a Tiszavölgyi Hajózási Részvénytársaságot. A Társaság alapitói és részvényesei maguk az érdekelt tiszamonti törvéuyhatóságok, melyek a költségekben érdekeltségük arányában részesülnek. A dr. gróf Almássy Imre főispán elnöklete és Weisz Lajos kir. folyammérnök, mint jegyző alatt Budapesten összeült alapitó bizottság előterjesztette a r. t. alapítási tervezetét s meghatalmazottakká kinevezte az illető megyék közigazgatásának vezető embereit. Ungböl gr. Sztáray Gábor főispánt, Lőrinczy Jenő alispánt és Kende Péter tvh. biz. tagot. Az alapitási tervezet szerint a kereskedelmi vállalat cime: „Tiszavölgyi Hajózási Részvénytársaság“. Célja: a Tiszavölgy gazdasági, kereskedelmi és ipari érdekeinek megfelelőleg személy és árufuvarozást folytatni s a kereskedelemügyi miniszterrel megkötendő szerződésben részletezett forgalmi és közlekedési szolgálatot teljesíteni. Székhelye: Szolnok. Személyjáratokat kezdetben csupán Szolnok és Kisköre közötti 56 km. hosszúságban rendszeresítik naponkinti járatban; a 2-ik, 3-ik évben Kisköre és Tokaj közti 141 km. hosszúságban. A 4-ik, 5-ik esztendőben pedig Tokaj és Vásárosnamény között. A teherforgalom kezdettől fogva létesül Szolnok Csap között. S itt a vasutak metszéseinél mint átrakó állomások szerepelnek : Szolnok, Kisköre, Tiszafüred, Tiszakeszi, Tiszalök, Tokaj és Csap. A viziutak ki- fejlesztése után pedig Tiszaujlak, Szatmárnémeti, Ung- vár, Nagymihály, Munkács, Bánréve, Miskolc. Látjuk tehát, bogy ezen hajójáratok kifejlesztése a vizek szabályozása után, megyénket az áruforgalom szempontjából számos oldalról élénken érdekli. Az e célra megalakult Társaságnak 350 ezer korona részvénytőkére van szüksége, mely összeget 3500 darab 100 koronáról szóló, teljesen befizetett részvény kibocsátása által nyeri. A szemólyjáratok fokozatos kifejlesztése természetesen a részvénytőke felemelését fogja maga után vonni. Az alapitó bizottsági ülésen Bereg, Borsod, Hajdú, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs, Ung, Zemplén vármegyék közgyűlési határozattal kijelentették, hogy a „tiszai hajózás szervezését anyagilag és erkölcsileg támogatni hajlandók“ és az alapitó bizottságba felkért meghatalmazottjaikat kiküldik. Ugyanitt meghatározták a törvényhatóságok által megajánlandó hozzájárulások összegét, melyben az 50 ezer koronával legerősebben terhelt Jász-Nagykun- Szolnok vármegye mellett Ung 10.000 koronával van képviselve. Ezenkívül a közgyűlés felirattal fordult a kereskedelemügyi és földmivelésügyi m. kir. kormányokhoz aziránt, hogy a törvényhatóságok anyagi JóLapunk mai száma 8 oldal.
