Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-08-22 / 67. szám
47. évfolyam. — 67. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. TJngvár, 1909. augusztus 22. Előfizetési feltételek: Csak ,,üng“ lapra Egész évre .. 12 K Negyedévre . 3 K Félévre.... 6 K Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre ...............17 K „Ung vármegye Hivatalos I.apjá“-val együtt egész évre 16 K — Félévre .... 8 K üng vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. , DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A magyarok külföldön. Irta Deák Gyula. Látókörünk szélesbitésének, sőt mondhatni: előrehaladásunknak nagyon fontos eszköze a külföldi utazás. Újabban fel is használja a magyar ezt az eszközt. Nyugat-Euró- pának úgyszólván bármely jelentősebb városában folytonosan találkozhatunk magyar emberekkel, a kiket a tudásvágy vitt ki hoszszabb vagy rövidebb időre. A külföldön szemlélődő magyaroknak egész természetrajzát meg lehet állapítani. Osztályozni lehet őket szépen különböző szempontokból. Mellőzve a többi szempontokat, csupán abból az egyből nézzük meg e honfitársainkat, hogy miként Ítélkeznek a külföldön látott, tapasztalt dolgokról? Három osztályba sorozhatjuk a felvetett kérdés tekintetében e honfitársainkat. Egyikhez tartozik az, a ki minden külföldi dolgot leszól; a másik osztálybeli minden külföldi dolgot magasztal; a harmadik tárgyilagosan bírálja el a látottakat és tapasztaltakat. Vegyük sorba az osztályokba sorozott magyarokat! A minden külföldi dolog iránt elfogulttal pár szóval végezhetünk. Az nem tanul úgyszólván semmit sem, mert ezzel a kijelentésével: minálunk külömb ez is, az is — már eleve mereven elzárkózik az elölj hogy alaposan megnézné a látnivalókat. Az ilyen tulajdonságot a nagy sovinizmus számlájára sem lehet Írni. Ez elfogultság, a mely éppen olyan rossz tulajdonság, mint a másik utazóé, a ki meg dicséretekre dicséreteket halmoz az olyan dolog látásán is, a milyen nálunk is van. Ez a második osztálybeli az ilyen kijelentésekkel lepi meg lépten nyomon a társait: Nagyszerű, ez ám aztán a valami, mikor lesz nekünk ilyen ?! Még a legegyszerűbb dolgokra is képes a legnagyobb dicséreteket halmozni, valósággal rajong mindenért, a mit künn lát. Ez a külföldimádó! A harmadik osztálybeli a tárgyilagos bíráló. Iparkodik mindent alaposan megnézni, türelemmel meghallgatja a más véleményét is és azután megalkotja a magáét. Bátran meri közölni is, noha a legtöbb esetben hol a túl- sovinisztával, hol a külföldimádóval kerül szembe. A tárgyilagos bíráló az igazi utazó. Ez tanul igazán a külföldön. Elismeri hátrama- radottságunkat abban, a miben elmaradtunk, de viszont nemes önérzettel mutat rá arra is, a mi minálunk kiemelkedik. Hogy mi sok tekintetben a művelt Nyugat mögött állunk, annak szerencsétlen helyzetünk, történelmi múltúnk az oka. Mi a görögnek, tatárnak, töröknek a hátunkat tartottuk, mig mi azokkal viaskodtunk, addig a Nyugat szépen fejlődhetett. A Mátyás-korabeli műveltségünk elpusztult s csak az újabb negyven év alatti rohamos fejlődésünk alatt tudtunk úgy, a hogy a Nyugat nyomdokaiban haladni. Nem szabad azzal ámítanunk magunkat és másokat, hogy a kiegyezés óta elértük a Nyugatot ipar, kereskedelem, tudomány és művészet terén! Dehogy! Csodák nem történhetnek. A negyven év legszorgalmasabb munkája sem érheti el a Nyugatnak százados haladását. A ki ezt hiszi, vagy másokkal el akarja hitetni, az csalja önmagát, csal másokat is. Ezért kell változtatni az iskoláknak is a már szokásba vett tanítással: hogy Isten segítségével felséges királyunk bölcs uralkodása alatt elértük Európa legműveltebb nemzeteit. Iparunk, kereskedelmünk, művészetünk, tudományunk azon a magas fokon áll, mint a nyugati népeké, a miként a milleniumí kiállításon és a világkiállításokon bemutatott tárgyaink is bizonyítják, stb., stb. Dehogy! Nyugodtan, tárgyilagosan kell megítélnünk mindent. Buzdítsuk honfitársainkat, a tanuló ifjúságot, hogy igen is haladtunk, de még nagyon sokat kell dolgoznunk, mert ha nem dolgozunk komolyan, alaposan, bizony lemaradhatunk a népek versenyéből. Nem szájjal, nem felköszöntőkkel, nem egymásnak agyba- főbe dicsérésével, hanem sok-sok ernyedetlen munka árán léphetünk be a nyugati államok sorába. Csüggedésre nincs okunk. Ne is csüggedjünk! Tegye meg mindenki a kötelességét a legjobb tehetsége szerint abban a körben, a hová a sors állította, akkor hihetjük, hogy, ha nem is érhetjük el a művelt Nyugatot — mert hiszen a mi haladásunk alatt az is halad — de legalább megközelíthetjük. Ez is nagy diadalunk lesz ! Az én külföldi utamnak ez a tanulsága, ez a hitem, ez a reményem! Földbirtokos-osztályunk eladósodása. Irta Tárnál Aladár. A közgazdasági politikának kétségkívül egyik legfontosabb ága a mezőgazdasági vagy agrárpolitika. Ezalatt a mezőgazdaság fejlesztését célzó intézkedések és teendők értendők, nemkülönben pedig azon állami tevékenység, mely ezen mezőgazdasági intézkedések és teendők elvégzésére irányul, avagy általában mező- gazdasági intézmények fejlesztését és létesítését célozza. Hogy ez állami segítség és beavatkozás mennyire terjedjen, az mindig a gazdasági viszonyoktól függ. Ha a mezőgazdaság helyzete kedvező, akkor kevésbbé várunk az államtól támogatást. Ellenben, ha válságos a helyzete, akkor az állami beavatkozás okvetlenül szükséges. Ma a mezőgazdaság nagyon rossz állapotban van, a minek oka a földbirtokos-osztály eladósodása. S ha kutatjuk, honnan van az, hogy mig száz évvel ezelőtt földhitelintézményről szó sem volt, addig ma már a földhitel terén magas fokon álló kifejlett organizációval állunk szemben: érdekes tapasztalatra fogunk szert tenni. Régebben a mezőgazdasági termelés meglehetősen patriarchalis volt Európában. Azonban a mezőgazdálkodás terén újabban váratlan versenynyel állanak szemben a termelők. Uj földterületeket vettek mivelés alá Amerikában, Oroszországban, Szibériában és a Balkánon. Különösen Amerikában — az egyre fokozódó kivándorlás következtében — az úgynevezett farmerek évről-évre miveinek meg uj, rzelőtt parlagon Te vagy az oka. Irta Krüzselyi Erzsiké. Te vagy az oka, hogy nincs már könnyem, álmom, Hogy nem az vagyok már, a ki ezelőtt, Hogy kihunyt az a szép, fényes napvilágom, A mely beragyogta Életemet, ezt a fejfás temetőt. Könnyszőtte borongás, mosolyszőtte álmok, Ragyogó remények harmatos sora Már csak, mint emlékek, kisérteni járnak S nem gyújthat uj lángot Dermedő szivemben már többé soha. Gyötrő szenvedések kínzó kamaráján Vezettél keresztül könyörtelenül, Elvérzett a szivem, megtisztult a máglyán, S már csak igy bolyongok Szomorún, halottan, érzéketlenül. Nincs harag szivemben, de szerelem sincsen ; Nem átkozlak, oh, de meg sem áldalak, Mert a te szerelmed volt egyetlen kincsem S a legkoldusabbja Én lettem a földnek most az ég alatt . . . A múlt temetőjén roskadozva járok S egyetlen egy vágyam már csak a halál. Intenek a fejfák, megölt vágyak, álmok . . . Rám borul az árnyék . . . — Mennék, de az élet még utamba áll. Becsületes gazember. Irta Vértesy Gyula. A munkáskérdésről beszélgettünk. Hárman voltunk. Katonatiszt, bíró és ón, az iró. A kérdés megoldásáról meglehetősen ellentétes véleményeink voltak. Legsommásabb megoldást ajánlotta a főhadnagy: — Ha nem akarnak dolgozni, be kell őket csukatni, ha ez sem használ: meg kell őket tizedelni ! Még csak az kellene, hogy ezek a rongy szociálisták packázzanak az állammal. Bízzátok csak őket mi ránk, katonákra, majd elbánunk mi velük. De el ám, hamarosan. A szép szó nem ér itt semmit. Ezekkel nem lehet és nem érdemes diskurálni, csak a puskacsöveken keresztül. Egy jó sortüz jobban rendre tanítja őket, mint ezer szép beszéd, a melyben ígérünk nekik mindent. Vér, mindig csak vér — szólalt meg a biró. Persze, hogy vérnek kell folyni! Egyedül az használ! Sokkal okosabb lenne, ba ti azzal a sok gazemberetekkel sommásan bánnátok el. Vagy talán az használ, ha tiz, húsz évre becsuktok valakit kényelmes börtönbe, a hol pompás fürdőszobák is vannak, meg a hol a gazemberek ebédhez almát is kapnak, hogy becses gyomrukat valahogy el ne rontsák I Akasztófát meg virgácsot nekik, nem almát. — Jó, jó, lehet, hogy a gazemberekkel szemben csakugyan túlhumánusak vagyunk, de hát a szegény munkásember csak más elbírálás alá esik ? — Ez is gazember, ha fel akarja forgatni a meglevő, jó társadalmi rendet. — Csakhogy a megélhetéshez mindenkinek joga van, a ki dolgozni tud és dolgozni akar, és ebből kifolyólag ahhoz is joga van, hogy a társadalmi rendet úgy igyekezzék megváltoztatni, hogy neki is jusson legalább minden nap száraz kenyérre valója. A mi pedig a „meglévő, jó“ társadalmi rendet illeti, hát ez nem jó, ha a munkabíró embernek nem képes a minimális megélhetést sem biztosítani. — Sok az ember, már csak azért sem ártana alaposan elbánni velők. Elsősorban fel kellene őket világosítani, hogy nem a fizikai munkás a nyomorult, hanem mi, a kik szellemi munkát végezünk, mi vagyunk a nyomorultak ; a szellemi munkás az igazi proletár, ezt kellene a fejükbe verni, hogy minket ne irigyeljenek, de legfeljebb sajnáljanak, mert az igazi nyomorúságot valóban nem a kék munkászub bony takarja, hanem a foltos, fényes szalonkabát. — Se fenyegetés, se a tanítás nem használ itt — mond a biró — a munkásember nyomorúságán igy nem lehet segíteni. Persze, hogy rosszul van a földön beosztva, hogy az egyik ember száz koronás vacsorát egyék s a másiknak húsz fillér se jusson vacsorára, de hát ez már igy van, ezen a bajon bajos segíteni akár fenyegetéssel, akár tanítással. Legfeljebb, hogy irigyelhetjük a gazdagokat és sajnálhatjuk a szegényeket. így történik aztán, hogy mi, a kik teljesen át tudjuk érezni a szegény emberek nyomorát, miután sem felesleges pénzzel nem rendelkezünk, a miből adhatnánk nekik, sem gyárakkal, a hol mindnek adhatnánk alkalmazást, de hát csak a szánalmat adhatjuk Lapunk mai száma 8 oldal.
