Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-08-22 / 67. szám
2. oldal er 3ST 367. szám heverő területeket. Ez az amerikai farmer egészen más, mint például a magyar birtokos, mert a farmer tulajdonképen kereskedő és nem gazda. Ugyanis mig földbirtokosainkat, főleg pedig a parasztbirtokost, a röghöz való ragaszkodás jellemzi, addig az amerikai farmer éppen ellenkezőleg: eladja földterületét, ha nem tetszik neki és vesz helyébe újat. Kereskedelmi szellemben mivelvén a földet, a farmer inkább győzi a konkurrenciát, mint a magyar birtokos. Az uj territóriumok művelés alá vonásával tehát a különböző termények ma oly helyekről kerülnek piacra, a melyekre azelőtt nem számítottunk. E körülmény azután mintegy természetszerűleg vonta maga után az intenziv gazdálkodás létesítését és a patriarchalis gazdálkodás kiszorítását. Ámde az intenziv gazdálkodás tőkét tételez fel. Okvetlenül szükség van pl. talajjavításokra, csatornázás, talajvizlecsapolás stb. — a melyek pénz nélkül nem vihetők keresztül. Innen van az, hogy az utolsó száz év óta a földbirtokos-osztály körében hihetetlenül nagy hitelszükséglet lépett fel. Ehhez járul még, hogy a nagyipar is mindinkább a tőkés osztály befolyása alá kerül s igy azon tőkék egy részét, melyeket azelőtt kizárólag a földbirtokos-osztály hitelszükségleteinek kielégítésére fordítottak, ma az iparos-osztály köti le. Nagy összegeket kötöttek le állami beruházásokra, államkölcsönökre stb. Ily módon a takarékpénztárak elégtelennek bizonyultak a földbirtokhitel nyújtására, a minek következtében erre a célra egészen külön organizáció: a Földhitelintézet keletkezett, mely ma már a tökéletesség magas fokán áll s törvényes garanciák mellett és a törvényes korlátokon belül végzi feladatát, a földbirtokos-osztály hitelszükségleteinek kielégítését. A földbirtokra nézve a hitel kétségkívül életbevágó fontosságú és elengedhetetlen. Azonban, mint minden termelési ágnál, úgy a mezőgazdaságnál is a hitel tultengése káros következményekkel jár. A föld- birtokos osztály krízisét vonhatja maga után. Minél jobban eladósodik a földbirtokos, annál kevésbbé ura földjének. Ilyenkor az ur — mint Schmoller mondja — a hitelező. Ma nagyon eladósodott a földbirtokososztály s e gazdasági válság befolyása alatt társadalom és tudomány egyaránt foglalkozik e baj orvoslásának a módjaival. Mégis annak gyökeres megszüntetése főleg az állam segítő beavatkozásától várható. Nálunk a bajok orvoslására mindenekelőtt mezőgazdasági kamarákat kellene létesítenünk. A mig pedig ezen immár égető kívánság a kamarák felállításával megvalósulhatna, volna egy, a földhitel szervezése szempontjából bizonyára fontos javaslatom. Nevezetesen kívánatosnak tartom a földbirtokos-osztály személyi hitelének megfelelő szervezését. Ez jogos és méltányos kívánság különösen nálunk, a hol a földbirtokos-osztály a legkevésbbó van szervezve. A szervezésre az Országos Központi Hitelszövetkezet van hivatva, úgy hogy az ország egész területén, minden megyében olyan szövetkezeteket létesítsen, a melyek főfeladata a földbirtokosok személyi hitelszükségleteinek a kielégítése volna. Külföldön ezt a célt nem csupán szövetkezetek, hanem takarékpénztárak is szolgálják. De a takarékintózetek nincsenek nyerészkedési alapon szervezve. Hazánkban a személyhitel szervezése összeköttetésben van a takarékpénztárak éppen szőnyegen levő reformjával. E kérdés teljesen csakis a külföldi altruisztikus alapokon álló takarékpénztárak átültetésével oldható meg. A kisbirtokos, főleg a föld- birtokos paraszt-osztály a pénzintézetekkel szemben ma bizalmatlan. A személyi hitel kifejlődése tehát függ attól is, hogy milyen szoros lesz a kapcsolat a birtokos-osztály és a pénzintézetek között. Az angol Henry George úgy akart segíteni a bajokon, hogy javasolta a földbirtokok államosítását, a mi arra vezetne, hogy csak nagybérlő-osztály lenne Eszméit először az „Our land and land policy“ cimü röpiratában tette közzé, melyet azonban érvelésben messze túlszárnyal a „Progress and poverty“. Ámde terve, a magántulajdon megszüntetése a földbirtokon, kárpótlás nélkül közönséges jogfosztás, kárpótlással pedig pénzügyileg kivihetetlen. S ezenkívül bármelyik esetben nemcsak hogy az állami gépezet túlságos összebonyolitását vonná maga után : hanem megszüntetné egyúttal a föld ameliorációját, mert ehhez feltétlenül az a szeretet kell, a melylyel a földbirtokos tulajdona iránt viseltetik. A felmerülő földproblémák közül, bizonyára legfontosabb a földtehermentesités kérdése. Számos agrárpolitikus szerint a földbirtos osztály hitele megszorítandó úgy, hogy csak talajjavitási célokra legyen igónybevehető. Ez képtelenség, mert kevés ember rendelkezik annyi pénzzel, hogy a birtokvételnél az egész vételárat kifizesse. Különösen Ausztria és Németország agrárpolitikus Íróinál gyakran hangoztatott követelmény, hogy állapíttassák meg törvény által, hogy valamely földbirtok értékének hány százaléka erejéig terhelhető meg? Ez oly kérdés, a melynek az eldöntése nemcsak hogy a mai jogi és gazdasági rendnek mélyreható változásával járna, hanem egyúttal a föld- birtokos osztály hitelszükségleteinek miként való kielégítéseié is hatással lenne. Az eladósulás és a birtokosok gyors változásának káros hatásával szemben a németek általában az eladósodás korlátozását kívánják. Tőzsdetörvényünknek is nem egy intézkedése az agrárválság enyhitésére irányul. E körülmény különben elsősorban a fiktiv határidőüzletek, melyek igazi alappal úgy sem bírnak. Á f'öldtehermentesitésre vonatkozó javaslatok közül legéletrevalóbb az életbiztosítás utján való földtehermentesités. Eszerint az adós a földhitelintézetnél felvett kölcsön erejéig a földhitelintézet javára egyúttal biztosítja életét s a biztosítási kötvényt az intézetnél deponálja. Ez idea keresztülvitelénél a bökkenő csak az, hogy a kamattal együtt fizetendő biztosítási dij valamivel nagyobb, mint a tőketörlesztési hányad, a mely meghatározott időn, pl. 50 éven át évenkint volna fizetendő. Mégis a jövő generáció szemponjából nagyon előnyös volna ez eszmének megtestesítése, mert igy az utódok tehertől mentesen kapnák meg elődeiknek adósságokkal alaposan megterhelt birtokát. VÁRMEGYEI ÜGYEK. A szerednyei szolgabirói hivatal tisztikarának megválasztása. A m. kir. belügyminiszter a vármegye főispánjának előterjesztésére hozzájárult ahhoz, hogy az újonnan szervezett szerednyei járás szolgabirói hivatalának tisztikara és segédszemélyzete már a szeptember hóban tartandó rendes közgyűlésen megválasz- tassék, illetve kineveztessék. A rendszeresitett uj állásokat ennélfogva a szeptember 30-iki rendes közgyűlésben fogják betölteni, azonban csak 1910. évi január 1-ső napjától kezdődő joghatálylyal, a mely nap t. i. a hivatal működését meg fogja kezdeni. Mint értesülünk, a vármegye alispánja az uj állásokra vonatkozó pályázati hirdetményt haladéktalanul közre fogja tenni s az a vármegyei hivatalos lapnak folyó hó 26-iki számában fog megjelenni. Betöltés alá kerülnek választás utján : 1 főszolgabírói, 1 a IX. fizetési osztályba sorozott újonnan rendszeresitett szolgabirói, a főszolgabiró megválasztása folytán megüresedő 1 a IX. fizetési osztályba sorozott szolgabirói, — s előreláthatólag 2 a X. fizetési osztályba sorozott szolgabirói állások. Kinevezés utján 1 járási orvosi és 1 járási irnoki állás. Anyakönyvvezetői kinevezés. Ung vármegye főispánja Péchy Pál jegyzői Írnok, bezői lakost a bezői állami anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető-helyet- tessó teljes hatáskörrel kinevezte. VÁROSI ÜGYEK. A városok segítése. A kormányhoz közel álló oldalról jelentik: Ábből az alkalomból, hogy gróf Hadik János államtitkár dr. Hartl Sándor miniszteri tanácsosnak, a belügyminisztérium városi ügyosztálya főnökének kíséretében az elmúlt héten néhány napig Tiszadobon volt a belügyminiszternél, egyes lapokban az a hir jelent meg, hogy a nevezettek arról tanácskoztak, hogy a városoknak az 1909. évi költségvetés keretében megszavazott két milliónyi segélyösszeget rendeleti utón osztják-e szót, vagy pedig bevárják-e a parlamenti viszonyok kialakulását és akkor törvényhozási utón határozzák meg a felosztás kulcsát. A mi értesülésünk szerint erről sem Tisszadobon, sem másutt nem folyt tanácskozás. A megszavazott két millió korona szétosztásának akadálya nincsen s a pénzügyminisztérium, a melynek költségvetésébe van fölvóve ez az összeg és a mely hivatva van ezen ideiglenes segély szétosztása tekintetében intézkedni, a városok érdekében bizonyára megteszi, hogy a gyakorlati lehetőség szerint a lehető leggyorsabban fog a szétosztás iránt intézkedni. A szétosztási kulcs tekintetében sem lesz nehézség, mert ez a két millió csak ideiglenes jellegű segítség lévén, nem ütközik akadályba az, hogy a szétosztásnál alapul az a kulcs szolgáljon, melyet abban a javaslatban állapítottak meg, a melyet a belügyminisztérium a városok segélyezésének végleges rendezésére már kidolgozott, a melyet Tiszadobon tárgyaltak. A végleges rendezésről szóló javaslatnak kulosát minden törvényhozási intézkedés nélkül alkalmazhatják a mintegy pillanatnyi segélyül megszavazott két millió szétosztásnál s igy ez már soká nem késhet. Ez teljesen megnyugtathatja azokat az illetékes tényezőket, a melyek attól tartanak, hogy a segélyszétosztás a parlamenti viszonyok kialakulásától függ. Ebzárlat. A rendőrkapitány szept. hó 19-ig meghosszabbította az ebzárlatot, minthogy a veszettség valósággal járványszerü. HÍREK. Tájékoztató. Au ff. S3. Hegyközségi közgyűlés d. u. 4 érakor á városháza nagytermében. Au ff. 25. Az Ungmegyei Tanitő-Otthon Egyesület közgyűlése d. e. 10 órakor a Drugeth-téri áll. iskolában. Aug. se—39. Országos Tenniszverseny a Széchenyi-kerti pályákon. Aug. 37. Városi közgyűlés d. u. 3 órakor. Auff. 28. Értekezlet a tisztviselő-telep ügyében d. u. 4 órakor a városháza nagytermében. Au ff. 39. Tenniszverseny-bál. Szept. 13. Református templomfelavatás Tibán, este kabarét és tánc a Szobránc-fürdőben. Okt. 3. Dayka Gábor szobrának leleplezése. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára szept. 6-ig zárva van. Van szerencsém! Uton-utfólen hallható ez a finomkodó, émelygésig unalmas kifejezés. Manapság a művelt emberek — sajnos — nem is köszönnek egymásnak másképpen. Hála Istennek; a nép romlatlan nyelvérzéke nem engedi kiveszni a jó reggelt! Adjon Isten jó napot! Isten áldja meg! stb. köszöntéseket. Ez a német észjáráson alapuló szólás leginkább hivatalos nyelvben honosodott meg. A hivatalos stílusban annyira megszokott kifejezés, hogy még halálesetet is van szerencsémmel jelentenek. Már Arany János is kikelt a van szerencsém használata ellen. Ezt a kis párbeszédet is Ő irta: nekik. Azzal pedig nem sokra mennek. Azt nem lehet aprópénzre felváltani, azon még csak egy félkiló kenyeret sem vehetnek. Van azután arra is eset, hogy még szánalmunkat sem adhatjuk, mikor a kötelesség azt parancsolja, hogy a szivünket hallgattassuk el s csak a rideg ténynek alapján mondjunk ítéletet. Ha nem untat titeket — folytatta a biró — elmondom egy szegény ördögnek a históriáját, a kinek az esete eléggé megvilágositja azt, hogy az élet e szánalmas nyomorultjaival szemben mennyire tehetetlenek vagyunk, mikor arról van szó, hogy megmentsük őket Nem tudjuk őket megmenteni, csak elitélni. És nincs is jogunk máshoz, hacsak nem akarunk lesü- lyedni az emberi romlottság ama végső lépcsőjére, a melyen ők állnak, vagyis ha kifogásolni merészeljük a meglevő, állítólag igen jó társadalmi rendet. El kell ítélni őket és legfeljebb az elitélés után sajnálhatjuk meg őket. És nincs a világnak az a Shakespearo-je, a ki olyan drámaírói biztossággal tudná a hőseit oda pörgetni a katasztrófa elé, mint a hogy ezek a szerencsétlenek ássák meg nap-nap után a maguk sirját. így van és nem lehet rajta segíteni. — Minek is segíteni — szólt közbe a katona, így is sokan vagyunk. Mi lenne, ha legalább fele az emberiségnek nem pusztulna el gyorsan és biztosan. —• De persze, te nem szeretnél az emberiséghez ehhez a pusztuló feléhez tartozni. — Nem; hanem a kit Isten oda soroz be, az nyugodjék bele a változhatatlanba. — Bele is nyugszik a legtöbb 1 És az áldozatok nagy része, hidd el, valóságos hősiességgel küzd, a mig bírja a küzdelmet. Mi, a kiket az élet kissé mégis elkényeztetett, azt hiszem, nagyon kevés ideig birnók ki ezt a napról-napra megújuló küzdést a létezésért; ezt a küzdelmet az éhenhalás vagy a megbolondulás ellen. No, de nem akarok holmi általános doktrínákat fejtegetni előttetek. Csak egy szegény szerencsétlenről akarok elmondani egyet-mást, egy olyanról, a kinek jó eleve meg volt írva, hogy az életben csuful el kell buknia. Az élet nyomorult proletárja volt, a kit a végzet tragédiájának utol kellett érni, el kellett buknia és nekünk kellett őt elbuktatnunk, — nekünk, a kik sajnáltuk, de hiába, nem lehetett rajta segíteni. Ti talán el sem hiszitek, hogy vannak becsületes gazemberek is, a kiket szívből sajnálunk és kiket mégis el kell Ítélnünk. Valamint azt is aligha hiszitek el, hogy néha az az elitéit, nyomorult rab nemesebben gondolkozik, mint egy csomó méltóságos vagy kegyelmes ur. Az az elitéit rab is ilyen volt, a kiről beszólni akarok. Balázs Jánosnak hívták, valami bútorgyárban volt alkalmazva; a gyár üzeme rossz volt, elbocsájtot- tak egy csomó munkást, köztük ezt is. Napról-napra járt az igazgató nyakára, de hiába volt. Nem volt már betevő falatjuk sem és okkor elment utoljára s ekkor megint kikergették. Mikor kijött az igazgató szobájából, a mellette való szoba asztalán ott találta az igazgatónő aranyláncát. Ellopta; megtalálták nála, nem is tagadott el semmit, elitélték hat hónapra. Azért loptam, hogy Ítéljenek el — mondta a vég- tárgyalás befejeztével és azután mosolyogva jelentette ki, hogy megnyugszik az Ítéletben. Mosolygott a szegény emberek alattomos, ravasz s mégis kihívó mosolyával, melyből sokszor annyi gúnyt és megvetést lehet kiolvasni minden társadalmi rend és minden jő kabátu úri ember iránt. Én legalább ilyesmit olvastam ki a mosolygásából, pedig hát ezt a mosolyt nem a megvetés kergette már akkor arra a fakult arca, hanem a közel jövő biztos tudata. Mosolygott rajta, hogy őt mi elitéltük, holott tudta, hogy másnapra már oly szabad lesz, mint a legszabadabb madár, a mely a felhők közt szárnyalhat. Másnapra felakasztotta magát. Börtönében, a priccsen egy ceruzával irt levél hevert. Elég érdekes, mert őszinte. A halál előtt közvetlen nem igen szoktak hazudni. Itt a levél is, majd felolvasom: Nem tudom, miért hiszem, de hiszem, hogy a biró urnák jó szive van. Egy pár jó szavából hiszem. Hát azért kérem, tegyen valamit az én itt maradottjaimért. Az asszonyért, meg a gyerekekért. Szegény nyomorult porontyok! Földhöz kellett volna őket vagdosni, mikor megszülettek, de most már késő. Az ember buta és szereti a kölykeit, mint az állat. Pedig az állatnak könnyebb a fiait megtartani, meg aztán azok hamarább is szereznek maguknak is ... . Igaza volt annak a fekete kabátos urnák, hogy
