Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-26 / 77. szám
2. oldal. TJ 3ST Gr 77. szám. lyes érzékük van egyes gazdasági szükségletek felismerésére, a kik ismervén az emberek gazdasági, vagyoni értékét, rá tudnak mutatni, egyrészt a szükséglet, a kereslet áltál előálló kedvező vagy kedvezőtlen konjunktúrákra, másrészt ki tudják mutatni a heverő tőkék tulajdonosait és a gazdaságilag értékes egyéneket. Pénzintézeteink három módozat szerint is részt vehetnének az oly nagy fontosságú és kétségtelenül jövedelmező gyári és ipari élet fellendítésében. A legenyhébb módozat az volna, hogy kikutatva, áttanulmányozva azt, hogy minő szükségleti cikk az, melynek nagybani termelésére a viszonyok és a körülmények legmegfelelőbbek, — buzditólag közrehatna a gyár létesítésében. Buzditólag vagyis úgy, hogy keresné, kutatná az embert, a pénzcsoportot, mely egy-egy gyári vállalatot létesiteni hajlandó. S azután azt a vállalkozót, vállalatot erkölcsi, esetleg és anyagi súlyával kellene támogatnia. A második módozat szerint a pénzintézet kipuhatolva és megállapítva a gyártandó szükségleti cikket, ő maga fináncirozná a vállalatot, ő maga lépne fel, mint gyáralapító vállalkozó. A harmadik módozat pedig az volna, ha pénzintézeteink kezükbe vennének egy oly irányú mozgalmat, melynek a célja közreműködésük mellett létrehozni egy tisztán és kizárólag az iparfejlesztés támogatására alakulandó bankot. Ez a bank azután, melyet a többi pénzintézeteink finánciroznának, alapszabályaiban lefektetett kötelessége szerint uj ipartelepek, gyárak létesítésén fáradozva, azokat ő maga alkotná, megteremtené és működtetné. Az első módozat a legkevesebb kockázattal jár, a második nehezen vihető keresztül, mert oly erős kockázatba a részvényesek bele nem mennének, a harmadik a legcélravezetőbb, mert egyrészt a pénzintézetek, másrészt maga a nagy közönség is érdekelve volna az uj bank működése által. Ipari és gazdasági téren megyénk és városunk egy kiaknázatlan kincsesbánya. Erős, vállalkozó szellemű, kitartó és ügyes, rátermett és gazdaságilag képzett emberek é bánya ösz- szes kincseit kiaknázhatják! Csak a bátorság és a vállalkozási kedv hiányzik! Pénzintézeteink megindíthatnák a bátorság és a vállalkozási kedv folyamatát és higy- jék meg pénzintézeteink vezetői, hogy az anyagi siker mellett az erkölcsi elismerés méltán megillető jutalma sem maradna el! Újítás a munkásbiztositásnál. A napokban a kereskedelmi minisztériumban két kiadandó rendelet megbeszélése végett szakértekezlet volt. Az egyik rendelet a községeknek a betegség esetére való biztosítás helyi közvetítésébe leendő bevonásáról szól, a másik az 1907. XIX. t.-o. 35. §-a alapján az idézett törvénycikk értelmében fizetendő betegsegélyezési járulékoknak és balesetbiztosítási dijaknak a m. kir. postatakarékpénztár utján való befizetése tárgyában készült. Az első rendelet tervezet az 1907. éviXIX. t.-c 45. §-ában 93. §. utolsó boke:désében és 129. §-ában nyert fölhatalmazáson nyugszik. A tervezet szerint a közvetítést mindama községek tartoznak elfogadni, melyekben a biztosításra kötelezett alkalmazottak száma az ötszázat meg nem haladja, kötelesek elfogadni továbbá ama körjegyzőségek is, melyeknek körzetébe tartozó községekben lakó biztosításra köteles alkalmazottak száma nem több ötszáznál. A kerületi pénztárak pedig a közvetítést tartoznak a községekre bízni. A közvetítési teendő kiterjed a be- és kijelentések közvetítésére, a betegsegélyezési járulékok, iga- zolványi dijak és az 1907. évi XIX. t.-c. 43. §-a értelmében a betegsególyezési járulékokkal együttesen fizetendő balesetbiztosítási dijak beszedésére, továbbá a pénzsegélyek kifizetésére. A községi teendőket nagyközségekben és körjegyzőségi székhelyeken vagy a jegyző, vagy az élet- fogytiglan megválasztott, állásában rendszeresített se- gédjegyző tartozik teljesíteni. A kezelési teendők közé tartozik a bejelentések eszközlése, illetve a beérkezett bejelentések elfogadása, átvizsgálása, az illetékes kerületi pénztárhoz való továbbítása. A bejelentések elfogadására a tervezet hetenként egy napot jelöl ki. Ez helytelen, mert a ki e napot elmulasztja, illetve a ki a bejelentést e napon nem eszközli, úgy az csak a következő héten jelenthetvén be alkalmazottját, elmulasztja a törvényes nyolc napot és igy kihágást követ el. A bejelentések eszközlésére feltétlen két nap jelölendő meg. A fiókpénztár a kerületében lakó munkaadók bejelentése alapján a biztosításra kötelezett alkalmazottakról nyilvántartást vezet, nyilvántartásba jegyzi mindama körülményeket, melyek a tag tagságára fontossággal bírnak. Az esetleg hibásan, vagy szabálytalanul kiállított bejelentő lapokat kiegészíti és kiegészítve, a szelvényt a község kör- és keletbélyegzőjével ellátva a pénztárnak megküldi. A közvetítő kötelességét képezi a pénztár által kivetett és a fiókpénztárnak minden hó 15-éig megküldendő fizetési jegyzék alapján, a járulók beszedése. Ez a tervezet legnagyobb jelentőségű intézkedése. Meghagyja a tervezet a munkaadóknak ama jogát, hogy a fizetéseiket ezután is eszközölhetik postai befizetés utján, azonban a beszedés gyorsasága és pontossága tekintetében elsőrendű követelmény az, hogy a járulékok a község közvetítése utján kerüljenek a pénztárhoz. A tervezet „C“ fejozete a készpónzsegélyek kifizetéséről szól és pedig a táppénzek, a gyermekágyi segélyek, szülésznői dijak és a temetkezési segélyek kifizetéséről. Az igényjogosultságot a közvetítő a nála fekvő nyilvántartásból állapítja meg. A segélykifizetés alapját ugyanazon okmányok képezik, melyeket a kerületi pénztárak is megkiváunak. A jegyző által történő kifizetésnél a pénztár által választott bizalmi férfiak jelen lehetnek. Távolmaradásuk azonban nem akadályozza meg a segély folyósítását. Ha azonban a jelenlevő bizalmi férfiak egyike valamely segély kifizetését aggályosnak tart, minden indokolás nélkül kívánhatja, hogy kifizetés előtt az ügy előzetesen megbeszéltessék. E megbeszélés a jegyző elnöklete alatt csak a jegyző és a bizalmi férfiak jelenlétében történhetik. A községi elöljáróságnak és a rendeletben megnevezett községi alkalmazottaknak a rendeletben foglallak megfelelő végrehajtására, illetőleg a pénzkezelés pontos és hiánytalan voltának kezelésére vonatkozólag a fennálló törvények és belügyminiszteri rendeletek az irányadók. A rendelet értelmében beszedett, illetve behajtott pénzek kezelésére és az időnkénti pénztári vizsgálatra, valamint a rendelettel szabályozott ügyviteli ellenőrzésre nézve a járási számvevői utasításban foglalt ha- tározmányok, illetőleg az e részben fönnálló vármogyei szabályrendeletek idevágó rendelkezései irányadók. (R. 21. §) A rendelet szerint a községek a rájuk háramló kötelességteljesitésért jutalékban részesülnek és pedig a beszedett, illetve végrehajtás utján behajtott betegsegélyezési járulékok, tagsági igazolványi dijak és balesetbiztosítási dijak összegének 5%-át kapják. Ez a jutalék azonban nem haladhatja meg az évenkénti 600 koronát. VÁRMEGYEI ÜGYEK. Pályázók. A szerednyei járás szervezése folytán megüresedett állásokra a pályázati határidő szeptember 25-én záródott le. Pályáznak a szerednyei főszolgabírói állásra: Szilágyi Sándor szobránci, Kulin Aurél ungvári szolgabirák és dr. Schmitt Sándor aradi ügyvéd, — az I. osztályú két szolgabirói állásra: Szabó Zoltán nagybereznai, Páhy Ignác nagykaposi szolgabirák és dr. Schmitt Sándor, a II. osztályú 2 szolgabirói állások valamelyikére Szieber Ede nagybereznai, Pásztor János nagykaposi, dr. lvántsy Béla szob- ránczi, Sztripszky Elemér ungvári, Fekésházy Zoltán központi közigazgatási gyakornokok és dr. Schmitt Sándor, —díjas közigazgatási gyakornoki állásra : Szik- lay Béla és Fekésházy Zoltán tb. aljegyzők ; — a szerednyei járásorvosi állásra dr. Kardos Lipót szerednyei körorvos, — & járási irnoki állásra : Kulin Zoltán, Orlovszky Árpád szolgabirói dijnokok és Hauszner István budapesti adófelügyelősógi dijnok; a szerednyei hivatalszolgai állásra Csicseri János és Mihalcsik György ungvári lakosok. A főszolgabírói és szolgabirói állásokat választás utján szeptember 29-én tartandó megyei közgyűlés fogja betölteni. A többieket a főispán nevezi ki. Uj közigazgatási gyakornok. A vármegye főispánja dr. Szóllőssy Béla mokcsai lakost díjtalan közigazgatási gyakornokká kinevezte és szolgálattétetelre az alispán a nagykaposi járás főszolgabirájához osztotta be. Anyakönyvvezetői kinevezés. A vármegye főispánja Kaszárda András sóslaki tanitót a sóslaki áll. anyakönyvi kerületbe, Grigássy Gyula sóháti tanítót pedig a sóháti állami anyakönyvi kerületbe teljes hatáskörrel anyakönyvvezető-helyettesekkó kinevezte. Döntés a csicseri választás ügyében. A közigazgatási bizottság a csicseri törvényhatósági bizottsági tagválasztás kérdésében az igazoló és állandó bíráló választmány határozataival szemben úgy döntött, hogy Humboldt rajongó szavai Salzburgról. Hát miért ne szálljak le, miért no andalogjak a Salzach hidján ? S miért ne nézzem a hold játékát, a mint sugarai megtörnek a nyugodt folyó tükrén ? A fogadóban elhelyeztem útitáskámat ég elsétáltam a hidra. Egy lélek nem volt rajta . . . Lehajoltam a karfára és letekintettem a csillogó vízre. Soká álltam ott, megfeledkezve mindenről, a mi valaha bántott . . . Csak a kacér, a lemondó és mégis fényűzésre vágyó Vera lebegett ismét elém . . . Akár csak a vízből emelkednék fel, mint valami szirén, csábosán . . . kísértetiesen. Egyszerre egy csónak sötétlő foltja tűnt szemeimbe. Csak ketten voltak rajta . . . Izmos, erős férfiú, a kinek vonásait nem láthattam s egy fehórruhás nő széles, fehér kalappal, mely árnyékba rejtette arcát. A férfi lassan, nyugodtan evezett ... a nő a kormány két zsinórját tariotta kezeivel ... A mint egész közel értek a hidhoz, a nő meghúzta a zsinór balszárnyát, mire a csónak közvetlen alattam haladt el, aztán a partnál kikötött. Magyar szó ütötte meg a fülemet. Ah, hát földiek ? Bizonyára fiatal házasok, tán éppen nászuton vannak. Tán őket is az ábránd csalta ide s a szerelem mámora készti őket a virrasztásra . . . Nem a feledés, hanem a boldogság utjain bolyonganak. A mi szép és vidám érte őket otthon a magyar földön, most a távol idegenben újra átélvezik. Akaratlanul tanúja lettem egy darab boldogságnak. Nem értettem jól minden szót, de úgy tetszett, hogy pajzánkodnak és minduntalan kacagtak s minden bohóság, minden kacaj után egymás karjaiba omlottak, hosszan, tüzesen csókolódzva. — Ha, ez már tűrhetetlen ! önkénytelenül fakadtam ki s mindjárt rá megijedtem, hogy tán meghallották. Hisz magyarok ők is. El kartam távozni, de aztán megint csak ott maradtam. Végre mégis csak belebuzdultam, hogy elsompolyogjak, mert szivem, ez a nyomorult szív már fellázadt kicsinyes irigységében . . . Ekkor hangosabban kezdett beszélni a nő s au első szóra megdöbbenve álltam meg. Lehetséges-e ? Hisz ez ő! Vera! Senki más . . . És, a ki vele van? Csakugyan Wolfrath! A gazdag őrnagy ur . . . a:? áldozat . . . Vera csintalanul mondta : — Nácikám! Nézd csak, ott a hidon I Magányos éji vándor! Hahaha! A férj csittitotta: — Az Istenért, meghallja! — De hisz magyarul mondom. A sült salzburgi német meg nem érti I — Igaz 1 Mindig igazad van, te kis cinegém. És a házaspár újra összeölelkezett. Hátat fordítottam nekik. De ezért hallgattam, mit beszélnek. Oh, most már tudni akartam: igaz-e, hogy csak a pénzéért ment Wolfrath őrnagy úrhoz? És Vera csak incselkedett tovább: — Hát szeretsz-e Nácikám? Mert én nagyon, de nagyon szeretlek! Oh, mint imádlak 1 Soha se hittem volna, hogy ilyen kedves, jó, és ilyen vidám tudj lenni. Rettentő prózái katonának hittelek, a ki csak a jólétemről fog gondoskodni és most, — oh, most már a lelkemet is meghódítottad. Hiszen tebenned egy költő veszett ell Milyen bolond is lettem volna, ha meghallgattam volna Jenőt, azt a földhöz ragadt poétát. Hahahal A holdkóros, az ábrándos, a beteges! Te . . . te izmos vagy, te erős vagy, te imponálsz! És hogy tudsz szeretni, hogy tudsz ölelni! — És igazán elfeledted már azt a szegény Jenőt ? — Szegény ? Hát sajnálod ? Hisz nem is ismered? — Sobse láttam, de te annyit beszéltél róla ... Igazán féltékenynyé tettél vele. Te, cinegém! Hát ha csak arra használtad, hogy ugrass vele engem ? — Perszel Rájösz végre? Oh te okos, te bölcs Nácikám? Újra ölelkeztek s ezúttal Vera oly viharosan karolta át az izmos Wolftrath őrnagy urat, hogy az bizonyára belekábult . . . Valamit moroghattam . . . Tán átkot . . . áldást. . De a boldog pár fölfigyelt. Vera halkabban szólt: — Jaj, meglátott az éj bús vándora . . . Mit is keres itt? Mit alkalmatlankodik? Mit zavarja a mi boldogságunkat? Te, Nácikám ! — Nos? Mi kell az én kis cinegémnek? — Hozzuk zavarba ezt a kíváncsiskodó németet! Jaj de szeretnék a szeme közé nevetni 1 — Éppen jókor ! Most bújik el a hold . . . Majdnem sötét van! Elhallgattak. De csakhamar megszólalt Vera: — Tudod mit! Gyújts rá! Van-e gyújtód? — Van. — Ohó! Nem a te gyújtódon, hanem az ő szi-
