Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-21 / 15. szám
47. évfolyam. — 15. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. február 21. Előfizetési feltételek: Csuk „tins“ lapra Egész évre . . lä K Félévre ....ÜK Negyedévre . 3 K Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre ...............13 K .,Cii( rárn.gfe Hivatal»» Lapjá“-Tal ' együtt egész évre lü K — Félévre . . . . # K Ung vármegye Hivatalos Lapja a* „U m g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung1-, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja1- részére. — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Iliéi- könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám U. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-sö szám. Felelős sserkesstö : Segéd szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Vármegyénk tűzrendészete. Irta : Markovazky Sándor. Ung vármegye tűzrendészet! állapota rendezetlen, mert a meglévő és a mai kor igényeinek nem is megfelelő vármegyei tűzrendőri szabályzat legnagyobb részben Írott malaszt, mert annak a legtöbb részét vagy egyáltalán nem, vagy csak felületesen hajtották végre. Mind ennek következménye azután a községek egymásutáni pusztulása s a vége az, hogy az elpusztult községek lakosai némi rögtöni segélyben részesültek, egyesek könyöradomány gyűjtésére engedélyt kaptak s ezek után maradt a régi állapot. Az 1888. évi tűzrendészeti kormányrendelet kibocsátása után igyekezett a vármegye hatósága annak megfelelni és meg is szereztette a községekkel nagy áldozatok árán a tűzifecskendőket, de arról nem történt gondoskodás, illetőleg nem adatott alkalom, hogy az illetékesek annak hasznos kezelését és alkalmazását is elsajátítsák, mert hiszen hiába adják oda a fegyvert olyannak, a ki azzal bánni nem tud, gondozását elhanyagolja. A nagy áldozatok árán beszerzett fecskendők és drága tartozékai szakavatatlan kezelés következtében tönkre mentek, azok nagy költséggel pótoltattak s már azok is rosszak. A községek irtóznak a tűzoltó-ügy rendezésétől, mert nagy költséggel jár s még sem látják hasznát, a miben ez ideig tökéletesen igazuk is van. Ezen a tarthatatlan állapoton vélt gyökeresen segíteni Ung vármegye alispánja, a ki ezen fontos vagyon- és személybiztonsági érdek szem előtt tartásával a vármegye tűzrendészeti viszonyainak rendezését elsőrangú kötelességének ismerve, a mai kor igényei és viszonyainak megfelelő tűzrendészeti szabályrendeletet készíttetett, a miért a nagy közönség- alispánunknak ezen gondoskodásáért csak hálával és köszönettel adózhatik, mert ha valaki komolyan foglalkozik ezzel a humánus közérdekű eszmével s a ki szereti embertársait, lehetetlen, hogy elzárkózzék attól, hogy ezen élet- és vagyonmentést magában foglaló és minden irányban fontos óvóintézkedéseket tartalmazó tűzrendészeti szabályrendeletet magáévá ne tegye és valóságos szabályrendeletté emeltetni kötelességének ne tartsa. Tény az, hogy a kérdéses szabályrendelet-tervezet a legmesszebb menő óvóintézkedéseket tartalmazza s ez a legapróbb részletekre kiterjed, még pedig azért, hogy az abban foglaltakat minden községi elöljáró megértse és szükség esetén minden irányban intézkedhessél a mi hatáskörébe tartozik. Ez a tűzrendészeti szabályrendelet tárgyalás1 alá kerül a vármegyei törvényhatósági bizottságnak f. hó 26-án tartandó közgyűlésén, a melynek most lesz alkalma, hogy a nemzeti vagyont vegye védelmébe s azt a szabályzatot úgy alkossa meg, hogy az a vármegye lakosságának minden rétegében hasznos alkalmazást nyerjen. A mi-ezen szabályrendelet végrehajtását illeti, bizony nem a legkecsegtetőbb intézkedéseket helyez kilátása, ha annak élére szakember nem állittatik, mert annak végrehajtását a főszolgabirákra, körjegyzőkre es elöljárókra bízni nem lehet, mert különben megint csak írott malaszt marad. Köztudomású tény ugyanis, hogy a szolgabirák, körjegyzők any- nyira túl vannak terhelve száz és száz-féle közigazgatási teendőkkel, hogy tőlük ezen szabályrendelet szigorú és hasznos végrehajtását, ellenőrzését megkívánni nem lehet. Ezen fontos élet- és vagyoni érdekeket felölelő szabályrendeletben foglalt intézkedések ellenőrzését tű\felünyelőkre kell bízr^j, még pedig oly formán, hogy rendezendő volna a központban egy vármegyei tűzfelügyelői állás rendes fizetéssel, azon kívül minden járásban egy-egy járási tűzfelügyelő csekély tisztelet- dijjal.A vármegyei tűzfelügyelő gyakorolná tűzProlog. Irta és a perecsenyi daloskor hangversenyén előadta Kovássy Elemér. E bérckoszoruzta felvidéken, Hol eddig idegen szón szólt az ajk, Kis csapat indul, zászlaján írva: „Diadalra viszszük a honi dalt.“ Röppen az idő, és íme csoda mód Az ige máris testet ölte. És most magyar nyelven szól a nóta. Hol egykor Bercsényinek volt a földje, Józan munkások, derék mesterek, Kik előtt a szép, drága haza szent, Művelik nyelvünk’ dallal, a mikor Testük és lelkűk megpihent . . . A szellemi harcos karját clti, Mint testvér az izmos munkáskarba. És száll, röppen az énekük együtt Egymásba folyva, összhangba, karba. Sejtelmem nem csal, örömet érzek, E dalosok hódítók, mint hajdan A daliás, páncélos vitézek . . . Derék dalosok, fel dalra, fel hát ! Zengjen a népdal: e magyar álom, Munkátokra az Urnák áldása, Veletek : Bercsényi szelleme szálljon 1 . . . Lapunk mai száma 8 oldal. rendészeti ügyben a járási tűzfelügyelők és közvetlen a községek feletti felügyeletet; vezetné évente a községek kiküldöttei részére tartandó 8—10 napos tűzoltó-tanfolyamot s a tűzrendészeti ügyeknek központi szakelőadója s a II. fokú hatóságnak szakértője volna s annak utasításait követné. (Mint a törvhat. m. kir. állatorvos.) A járási tűzfelügyelők járásuk tűzoltóságát, tűzrendészeti állapotát ellenőriznék, a szükséges évi vizsgálatokat teljesítenék s u járás I. fokú hatóságának mint szakközegei, azoknak utasításait, felhívásait foganatosítanák, járásuk területén a tűzoltó-ügyet és gyakorlatokat fejlesztenék. Tehát látjuk, hogy a tűzfelügyelői rendszer igen szép és üdvös dolog, de e miatt méltán emelkedhetik hang. — hogy megint uj teher, -- nincs rá alap, — azonban tudjuk, hogy minden üdvös dolog áldozatokkal jár s ha alapjában fogjuk fel a helyzetet, könnyen arra a meggyőződésre jutunk, hogy a mit veszítünk a vámon, azt megnyerjük a réven, mert hiszen, ha valaki vigyáz valamire, az nehezebben pusztul el, s igy, ha tűzrendészeti állapotunk jobb lesz, kevesebb vagyon pusztul el s a községi tüzoltóíelszerelések is gondosabb, szakszerűbb kezelése révén sokkal kevesebbe fog kerülni u községi teher, mint ez ideig. Eddig ugyanis, ha a községi fecskendőnek valami lényegtelen olyan hibája történt, hogy egy szakértő tűzoltó egy pillanat alatt helyreállította volna, azt messze földről Ungvárra kellett hozni a gépészhez, a ki aztán, mintha Isten tudja, miiyen nagy baja lenne, itt hagyatja s hónapok múlva ir a birónak, hogy készen van a fecskendő és 100 — 200 korona javítási dijat fizettetnek a községgel. Hol van most a kétszeri fuvardíj, mely be- és visszaviszi a fecskendőt. Ezen tűzrendészeti szabályrendelet-tervezet áttanulmányozása után többek között egy, az I ügy iránt lelkesedő körjegyző javaslatában Ha majd ébred a föld tavaszi munkára, Gonosz ellenségi akkor ütnek rája. Fiaim! — katonák! — Árpád nemzetsége ! Akkor fel a szuronyt, hadd fürödjék vérbe! Verjétek a porig, föl ne keljen többet, A ki ezt az áldott édes anyaföldet Nehéz munkájában rútul megzavarja, — Fiaim ! — katonák ! — készüljetek harcra ! Leányok. irta Zoltán Vilmosa« •— Anna, Anna, kérem, édes Annusként, gyújtsa meg a gyertyát, jaj nem birok aludni . . . Ébredjen, kérem és csináljon világosságot. Éu úgy félek 1 A gyertya maga mellett van az éjjeli szekrényen. Anna, kérem, — jaj! Könyörög a leány s az éjszaka csöndjében, mint kisértethang, olyan a nyöszörgése. Fölébred társnője, a ki a csöppnyi szobácskának túlsó oldalán fekszik, meggyujtja a gyertyát s türelmetlenül zsörtölődik. — Miért nem alszik? Mit idegeskedik ? Belepusztulunk az álmatlan éjszakákba mind a ketten. Mit akar tulajdonképpen ? — Átmenni magához. Ez a bőrdiván félelmesen hideg. Fázom és félek. Viszem a paplanomat s átmegyek magához. Csak egy kicsikét maradjon ébren velem, mert igy egyedül irtózatosan félek. — Debát milől? Akarjon aludni. Az erős akarat csodákat művel. Úgy mondják. — Nem hiszek én semmiben. Csoda ? — — Az utolsó az én boldogságom volt. Volt — nincs . . . Odamehetek ? — Jöjjön, de ígérje meg, hogy nem beszél sokat. Álmos vagyok. — Anna, érzi, milyen hidegek a kezeim ? És az arcom, érintse csak, mily tüzes. Anna, ón úgy szeretnék meghalni és nem merek. — Ne beszéljen bolondokat. — Anna, ez igaz. Nem merek, pedig akarok erős Kai on a le vél. Irta Bárd Miklós. Fiaim, katonák, fiatal vitézek ! Ma anyátok helyett magam irok nektek ; Akadoz a toliam, érzi a szók súlyát, Abban, a mit leir, kevés a jó újság. Széles e világban földindulás járja, Ránk zúdul vad népek ellenséges árja, Gátszakadás lesz itt, úgy lehet tavaszra,— Fiam ! — katonák ! — készüljetek harcra! Nagynehéz munkától odalankadottan Nyugszik a magyar föld fehér palyolatban. Beálltak a vizek, a természet hallgat, Ezer gonddal élő édes anyánk alhat. De alig szunnyadt el, nagy riadal támad, Hirtelen jött zajlás töri igy a gátat, Jó, hogy föl nem ijedt a pokoli zajra, — Fiaim ! — katonák! - • készüljetek harcra ! Álmodik a nagy föld tavaszi munkával, Tavaszi munkának ezer áldásávál; Nagy álmai jöttek; — a rosszat felejté — Készül átváltozni paradicsom-kertté, S a mit ez álmodik, nem csalóka álom, Hogy valóra vál-e, ott dől el a gáton, Véres áldozat kell, mely virágba hajtsa,— Fiaim! — katonák! — készüljetek harcra ! Álmodik nyugodtan, tudja, hogy megvédik, Nem várja az égtől Csaba vezért s népit. Egy millió magyar éppen elegendő, Magyar földből hajt ki az a szuronyerdő, Mely hogyha megindul nekimeredt hegygyei, Megfürdik a vérbe, s lesz olyan vértenger, Hogy a fényes napnak belesápad arca,— Fiaim 1 — katonák 1 — készüljetek harcra !
