Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-01 / 35. szám
4. oldal tJN 335. szám. * A g. kath. magyar egyház. A fővárosi napi lapok Írják : A görög katholikus magyarok a legújabb időkig szigorúan alkalmazkodtak a hazai törvények által előirt, az egyházi nyelvek szerinti megkülönböztetést mellőző „görög katholikus“ elnevezéshez, mert azt remélték, hogy az abszolutizmus idejéből eredő „görög katholikus román“ elnevezés be fog til- tatni s nem akartak tápot nyújtani annak, hogy azokban a görög katholikus egyházmegyékben, hol a többség szlávajku, az egy idő óta divatozó „ruthén“ elnevezés az egyházi életben is meghonosodjék. Magyarországon nincs is belső jogosultsága ennek a nemzetiségi megkülönböztetésnek, mert a magyarajku egyházközségek száma még az úgynevezett oláh egyházakban is igen jelentékeny s a lugosi kivételével, nincs görög katholikus egyházmegye, melyben a szláv- vagy oláhajku egyházközségeken kivül magyarajkuak is ne volnának. Miután ez a nemzetiségi megkülönböztetés mindinkább gyökeret ver a sajtóban és a közvéleményben is, most már a görög katholikus magyarság is számolni kezd e visszás helyzet hátrányaival és mozgalom indult meg abban az iráuyban, hogy egyházközségeik a „görög katholikus magyar egyház* elnevezést vegyék fel. Tulajdonképpen ez a gyakorlat már régebben megindult a hajdudorogi püspöki helynökség területén, de az említett indokokból abbahagyták s legelsőnek a néhány év előtt Miskolcon alakult görög katholikus egyház, legújabban pedig a nagykárolyi görög katolikus egyház vette fel újból e gyakorlatot abból az alkalomból, hogy a nagyváradi „oláh" egyházmegyéből a munkácsiba csatolták vissza. Nagyon valószínű, hogy e példákat most már a magyar vidékoken levő görög katholikus egyházak tömegesen fogják követni. A görög keleti egyházban legutóbb Szentesen megindult hasonló irányú eljárás előreláthatólag szintén befolyással lesz erre a mozgalomra. Lapunk egyik munkatársának volt alkalma ebben a kérdésben jeles theologusokkal eszmecserét folytatni, a kik magát az eszmét helyeslik, de azon forma helyett a miként a napi lapok írják, mivel ez a szó katholikus (egyetemes) kizár minden más jelzőt s más egyházak sem használják jelző gyanánt a hívek anyanyelvét, helyesebbnek tartják az ilyen megkülönböztetést: g. kath. egyház magyar ajkú hívekkel. * Májusi ájtatosságok. A r. kath. templomban tegnap tartották az első májusi ájtatosságot. Május havában mindennap d. u. 6 órakor lesz ájtatosság, vasárnap és csütörtökön szentbeszéddel. * Siketnémák felvétele. Az ungvári siketnémák intézetébe a jövő évre még 5 növendéket felvesznek. A kérvényeket minél előbb be kell adni az intézet igazgatóságához. * A magyar kir. szab. osztálysorsjegyek nemcsak a belföldön, hanem a külföldön is órási kelendőségnek örvendenek, n.ert nyereményesélyeik rendkívül előnyösek, tervezetük pedig szolid és kedvező. Gyorsan, váratlanul nagy vagyonhoz jutni, csak nagy szerencse, nagyobb nyeremény utján lehet, ezért ajánljuk, hogy t. olvasóink is tegyenek szerencsekisér- letet és vegyenek Kiss Károly és Társa bankházában (Budapest; Kossuth Lajos-utca 13) sorsjegyet. E hírneves főelárusitó részvénytársaság teljesen megbízható és előzékeny. A remény pedig boldogít és Kiss szerencséje nagy! át. * Kormányválság idején. Kormányválság idején legjobb barátunk az újság. O hozza el házunkhoz a híreket, ő informál bennünket; ő tőle tudjuk meg, milyen lesz a jövő kialakulása. Újság nélkül, jó újság nélkül nem lehet ma már senki és ha jó újságról van szó, bátran említhetjük első helyen a Magyar Hírlapot. Tizenkilencedik évfolyamában van most a Magyar Hírlap és tizenkilenc éven át magyar politikájával, magyar irányával, jó értesüléseivel, szenzációs riportjaival, oktató és szórakoztató rovataival az olvasók nagy légiójára tett szert. Tárcarovata érdekes, regényei jók, színházi rovata speciális; mindenben korrekt és mindig tisztességes hangú. Ez a Magyar Hírlap sikerének titka ; ez teszi a Magyar Hirlapot legkedveltebh lapjává a magyar olvasóközönségnek. A Magyar Hírlap kiadóhivatala Budapesten van : V., Báthory-utca 3. alatt; előfizetési ára: egész évre 28 K, félévre 14 K, negyedévre 7 K, egy hónapra 2'40 K. A szomszédból. (Zemplénmegye). Gazdasági szakértők a földmivelésügyi miniszterkijelölése alapján : Potoczky Kálmán, Görgey Gyula, dr. báró Waldbott Ödön, Bem Lajos, Walther László, Bernáth Győző, dr. Sztnrecsányi Béla, id. Miklós Béla, Némethy József, Cseley Lajos, Mauks Árpád, Thu- ránszky Tihamér, Szemere Gáspár, Alexi Emil, Soré János, Andrássy János. — Vásár. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy Királyhelmec zemp- lénmegyei községben az ott jelenleg minden szerdán sertésfelhajtással egybekötve tartott hetivásár ezentúl állandóan minden csütörtökön tartassák meg. — Érdekes per. Dr. Fischer Colbrie Ágost kassai püspök, mint a sátoraljaújhelyi r. kath. egyházi javak legfőbb felügyelője, peres keresetet nyújtott be a sátoraljaújhelyi kir. törvényszékhez azon 18 egyén birtokon kivül helyezése tárgyában, kik a helybeli r. kath. templom alatti terrasz oldalába épített bolthelyiségekkel bírnak. A püspök kéri keresetében a forgalmi értéknek megfelelő becslés bírói foganatosítását, s ez alapon az egyház hajlandó a bolttulajdonosokat kártalanítani. A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék, mint úrbéri bíróság f. évi május 19-ére tűzte ki a püspök keresetének tárgyalását, melyre az összes érdekelteket is megidézte. — Emlékünnepély Kazinczy Ferenc emlékére. Méltó módon fogja megünnepelni a Zemplénvármegyei Kazinczy-kör Kazinczy Ferenc 150 éves születése napját. A sátoraljaújhelyi főgimnázium tornatermében nagyszabású diszgyülést fog május hóban tartani, melyen az omlékbeszédet Négyessy László a in. kir. tudományos akadémia tagja fogja mondani. A disz- gyülésre, melyen a sátoraljaújhelyi és sárospataki főgimnáziumok ifjúsága is részt veiz, meghívják a tud. akadémiát, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaságokat és a szomszéd vármegyek közművelődési egyesületeit. A diszgyülésen hirdettetik ki a Kazinczy-kör által az újhelyi és pataki főgimnáziumok ifjúsága részére kitűzött pályázat eredménye és egyúttal felolvassák a pályanyertes dolgozatokat is. Diszgyülés után kirándulás lesz Széphalomra, Kazinczy sirjához. (Beregmegye). Háziipari szövetkezetek. Beregvármegyében, Munkács környékén tiz kosárfonó háziipari szövetkezet létesült, melyek bizonyára jelentékeny anyagi segiséget fognak nyújtani az ottani szegénysorsu népnek. A szövetkezetek létesítése a hegyvidéki miniszteri kirendeltség agilitását dicséri. — Gazdasági .szakértők. Butt- kay Ferenc, Hrehuss Gyula, Horváth István, Czeiner Nándor, Fritsche Artur, Szenicey János, Hunyady Béla, Küns Mátyás, Lukács László, Szabó Elek, Bu- zinkay János, Gerzsenyi Ferenc. — A Beregvárme- gyei Irodalmi és Műpártoló-Egyesület a napokban tartotta évi rendes közgyűlését. Korpás Ferenc főtitkár beszámolt az egylet működéséről. Legnagyobb tevékenységét az egyesület a felolvasó-estélyek rendezése által fejtette ki. A tél folyamán 8 héten át minden csütörtökön este ének- és zeneszámokkal vegyes tudományos felolvasások voltak. Schürger Ferenc főgimnáziumi igazgató indítványára az egyesület Thaly Kálmánt egyhangúlag disztagjává választotta. Az egyesület egy állandó színkör létesítése iránt tesz lépést, mely célra eddig 25.000 korona áll rendelkezésére. Tarka krónika. A fuccsba ment házbéremelés. (Budapesti jelenet, de a mely egyes részleteiben Ungváron is megállhat.) (A házmester a házbérkönyvvel a hóna alatt, beállít a lakóhoz.) Házmester: Tudatom önnel, szeretett ur, Hogy a lakásáért ezentúl Ötszáz koronával többet fizet. Lakó: Elájulok . . . Vizet! Vizet! Házmester: Ohó! Ha sok vizet fogyaszt, A háziúrral közlöm azt. Lakó : Vizet! . . . Pardon, bort, bort ide, Vagy sört . . . vagy pezsgőt izibe! . . . Házmester: Ohó! Ha ön pezsgővel él, Még magasabbra száll a bér. Lakó : Ön egyszerűen szemtelen, Minő hangon beszél velem ? A háziúrhoz rohanok, Tudom, hogy ő engedni fog. És hogyha nem . . . Házmester: És hogyha nem? Lakó : Az újságokba beteszem! Házmester: Ön mulatságos figura. Lakó : Hol lakozik e ház ura ? Házmester: Hogy hol lakik, azt nem tudom, Talán a Rákóczi-uton . . . Vagy talán másutt valahol, De oda hasztalan lohol, Mert bérbe van e ház kiadva. Lakó : S a bérlő ? Házmester: Albérletbe adta. Lakó : S az albérlő ? Hol merre jár ? Házmester: Az nem törődik véle már, Egy ügyvéd veje van neki, A ki a házat kezeli. Lakó : S az ügyvéd ? Hozzá megyek tüstént. Házmester: Az elpárolgott röpke füstként. Nincs Budapesten. Lakó: Ember! Ember! Házmester: Még jó, hogy az ur agyon nem ver! Lakó : Levelet írok néki majd ! Házmester: Kinek? S mi lesz a címe majd? Nem tudja senki ám a háznál, Hogy az ügyvéd ur merre mászkál. Lakó : A kutyafaját! Ám legyen 1 Nem élek háziur-kegyen, De tudja meg, kedves barátom, Ma este összetrombitálom A ház összes lakóit ám, És gyűlést tartunk . . . Azután . . . Házmester: És azután? Lakó : Lesz rombolás ! Lesz tüzijáták és zene . . . Házmester: Csak nem talán ? Lakó : De biz igen ! Házmester: De mégse tán? Lakó : De biz igen ! > Házmester: No né, no né . . . Jól látok-é? Az emelés ... no né, no né, Valóban nem is az öné . . . A szomszédé ! No né, no né ! Tévedtem ; oh, ezer bocsánat, Hogy elmertem jártatni számat . . . Hát persze hogy nem ide szól! De . . . ugy-e, nem lesz rombolás ? Lakó : Hogyha nem engem stájgerol, Az persze más, az persze más ! Házmester: Oh mily blaraázs! A nagy kalap története. Egy tanárral esett meg hajdanában, a mikor még csak jelölt volt Budapesten. A tanárnak szörnyű nagy feje van, és igy fiatal korában is az volt. Egyszer már olyan jelek mutatkoztak a kalapján, hogy ujjat kellett venni. Az egész Budapestet bejárta a szegény tanárjelölt, de nem talált a fejére való kalapot. A kereskedők egyszerűen nem tartottak olyan hihetetlen nagyságú kalapot. Végre sok, sok keresés után megpillantott egy kirakatban egy nagy-nagy kalapot, a melynek árnyékában más, rendes nagyságú kalapból akár három is meghúzódhatott. A jelölt nagy örömmel nyitott be a kereskedésbe. Elővette a kalapot s azután a következő párbeszéd fejlődött ki közte és a kereskedő közt: — Mi az ára ennek a kalapnak ? — Öt forint. — Helyes, fizetem. Hanem tessék megjegyezni Uram, hogy ha 10 irtot kórt volna a kalapért, azt is megfizettem volna, mert egész Budapesten csak ez az egy kalap megy a fejembe. — Helyes! De az ur meg jegyezze meg azt, hogy ha 1 frtot ígért volna ezért a kalapért, akkor is odaadtam volna. Már négy év óta van a kirakatban és olyan nagyfejü ember nem jelentkezett, a kinek jó lett volna. Közgazdaság. Úrbéres községek erdöeladása. Darányi földmivelésügyi miniszter rendeletet intézett valamennyi királyi erdőfelügyelőhöz és erdőhivatalhoz, hogy a felügyelete alá tartozó erdőbirtokon engedélyezett rendkívüli fa-használatokból befolyt pénzből vásárolt ingatlanok adásvételi ügyletét a logóberebb figyelemmel kisérje és ha azok bármelyikét az illető erdőbirtokosokra nézve bármi tekintetben károsnak találja, lehetőleg még a vételárnak kifizetése, illetve kiutalása előtt hozza az illetékes közigazgat isi erdészeti bizottság tudomására. A minisztert rendeletének kiadására konkrét eset birla- az a hosszú polgári per, a mely egy aradvármegyei úrbéres község és az úrbéresek erdőkihasználója között folyt, a mely pörben legutóbb a Kúria itéletileg kimondotta, hogy a még 1906-ban kötött birtokvétoli szerződés, illetve az erdőbirtokou lévő faállománynak legelő területért való cserébe engedése semmis. A miniszter rendeletének az a célja, hogy a jövőben tájékozatlan úrbéresek érdekeikkel ellentétes szerződést ne köthessenek, vagy ha már kötöttek is, azt a köz- igazgatási erdészeti bizottság reperálhassa. Legelők felosztása. Felmerült konkrét esetből kifolyólag elvi jelentőségű határozatban mondotta ki a földmivelésügyi miniszter, hogy a községi tulajdont képező legelők is — épugy, mint a közbirtokosságok — csak a földmivelésügyi miniszter engedélyével oszthatók fel. CSARNOK. Budapesti fotográfia. Irta Simonyi Sándor. (Folytatás.) (2.) . . . Különben is a dolog úgy történt, hogy a mikor Csáth Károly műszaki tanácsos ur meghalt, a felesége és a leánya egyedül maradtak a nagyvilágban. Az öregasszony kétségbe volt esve, nem önmaga, hanem Vilma, az ő szép, nagy leánya miatt, a ki az ő szürke beamtetes életüknek egyetlen világa volt. És most támasz nélkül maradtak ebben a bűnös nagy Ninivében, melyet más néven Budapestnek is neveznek. A mig ő él, a csekély nyugdíjból csak eltengetik magokat valahogy, de mi lesz azután ? De a szép nagyleány nem esett kétségbe. Előre készült a nagy katasztrófára, a mikor majd az ő édes anyja is el fog oda költözni, a honnét még nem tért vissza senki. Óh, ő már sejtette, mi vár azokra a gyönge, művelt úri lányokra, a kiknek apjuk, anyjuk meghalt és szerencsétlenségükre még szépek is. Az édes anyja nem is ellenezte a tervét. Igen jó Ízlésű, művelt, úri leány volt s beállt egyik József-köruti női kalapdiszitő műhelybe bejáró tanulónak. A komoly akarat annyira kifejlesztette benne a veleszületett finom ízlést, hogy a bolt tulajdonosnője, a házsártos Spitznó — vagy mint a lányok egymásközt nevezték . . . Luci néni nem győzte eléggé dicsérni — és másfél esztendő leforgása után felszabadította s felszabadulásakor mindjárt 45 forint kezdő- fizetést adott neki. Ebben az állásában maradt egy évig. . . . Egyszer . . . egy napon aztán valamit gondolt Vilma s egy csütörtöki este a kandalló mellett megbeszélte a dolgot az édes anyjával. Az elhatározást tett követte. Kevés kilincsolés után sikerült a kereskedelmi minisztériumban kijárnia özvegy édes anyja nyugdijának megváltását s a kapott 2500 forinton egy női kalapdiszitő műhelyt nyitott az Albrecht főherceg utcában. Az a nap, a mikor kinyitotta a boltját és a Luci néni révén megrendeléseket is kapott, örömnap . . . igazi örömünnep volt mindkottejökre ... a leányra is meg az anyjára is. És a mint mondani szokták, a bolt meglehetősen ment s elég szépen megélhettek belőle mind a ketten — sőt a legközelebbi májusban el is küldhette az édes anyját egy kis erdélyi fürdőcs- kébe — valahová az Isten háta mögé — hogy élvezhesse a jó Isten legnagyobb áldását, a szabad természetet s a jó levegőt. . . . Sőt ki hitte volna : az öreg Spitznó szeretettel gondolt rájok. Üzleti órák után néha- néha el-ellátogatott a nádor-utcai kis lakásba és jóakaró tanácsokkal látta el Vilmát. így telt el újabb másfél év, és az öreg Csáthné, a Vilma édes anyja ‘egészen boldog volt. Ő ugyan jól tudta, hogy a leánya lelkén még most is ott rágódik az a régi titkos bánat, mely miatt egykor évükkel ezelőtt annyi hosszú éjszakát átsirt és
