Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-21 / 23. szám

47. évfolyam. — 23. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. március 21. Előfizetési feltételek: Cask lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre. . . . ti K [ Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „Ős* Tármegye Htratsloa T,sp}á“-?al egyBtt egész évre 16 K Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az *U n g“ mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az ,,Ung“v mint. .,Ung vármegye Hivatalos Lapja4* részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba. Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatalt telefonszárn U. AZ UN 6 MEG lí El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Két ajánlat. Az 1902. év folyamán, a midőn Ungvár városa a villamos világításra nézve 50 eszten­dőre kizárólagossági jogot adott az ungvári Bútorgyár Részvénytársaságnak, — akadt egy­két felszólaló, a ki figyelmeztette a várost, hogy kár lesz e jogot minden ellenérték nél­kül magántársaságnak adományozni, meit e jog nagy értéket képvisel, maga a vil lány vilá­gítási vallalat pedig oly busásan jövedelmező üzlet, mely a városnak nagy anyagi könnyebb­séget van hivatva biztosítani. Az emberek, a képviselőtestület tagjainak igen nagy többsége azonban nem hallgatott a figyelmeztető szóra, s vagyva vágyott a villany­világítás után, a mit akkor a városnak léte­síteni módjában nem állott, s igy került magán­társaság tulajdonába a villanyvilágítás kizáró­lagos joga, s tegyük hozzá: a városra nézve rendkívül kedvezőtlen szerződés alapján. Az elmúlt hét esztendő alatt eléggé érezte is a közönség e szerződés hiányosságát, s mind sűrűbben hangzott fel az óhajtás, hogy váltsa vissza a város a könnyelműen odaaján­dékozott jogot. A megváltásra azonban oly módon, mi­ként az a szerződés 26. pontjában körülírva van : gondolni sem lehet, mert a telket és épü­letet megváltás esetén sem tartozik a társaság a városnak átengedni, telek és épület nélkül pedig megváltás nem eszközölhető. A véletlen azonban igen gyakran reperál- hatóvá tesz reperálhatlannak látszó dolgokat. A villanyvilágitási ügyben is egy ilyen véletlen támadt. Az ungvári bútorgyár r.-t. ugyanis mint villanyvilágitási jogtulajdonos e jogát a teleppel és épülettel együtt értékesíteni akarja, s igy a napokban megvételre ajánlotta azt a városnak oly módon, hogy a város fi­zessen 50 esztendőn keresztül évi 57000 K-t. Ezen ajánlattal ezidejüleg az ungvölgyi villa­mosművek részvénytársasága ajánlatot tesz, mely szerint: „hajlandók az Ungvári Bútorgyár Részvénytársaság által létesített, s Ungvár város által tulajdonul meg­szerzendő ungvári központi áramfejlesztő telepet összes tartozékaival s az összes árammérő órákkal együtt a következő feltételek mellett bérbe venni: a) kötelezik magukat 57.000 korona bérösszeget Ungvár városának fizetni, még pedig ugyanabban az időben és ugyanazon részletekben annál a fizetési helynél, mint a melyekben és melynél az Ungvári Bútorgyár Részvénytársasággal kötendő szerződés értelmében vótelárkép kiállítandó nyilatkozat szerint az évi 57.000 korona vételár-részletek fizetetendők, úgy, hogy ebben az irányban a várost semilyen megterheltetés sem érheti; b) a villamos telep áramszolgáltatási üzemének feleslegéből, melynek kiszámítási módja a kötendő szerződésben a várossal egyetértőleg megállapítandó lesz, a kötendő bérleti szerződés első öt üzomévében annak 20°/o-át, a hatodik üzemóvétől pedig annak 30«/o-át készpénzben beszolgáltatni kötelezik ma­gukat a város házi pénztárába, és garantálják már az első szerződéses üzemóvtől kezdődőleg, hogy ezen haszonrészesedés üzemévenként legalább 8000 koronát fog kitenni, illetve kötelezik magukat, az esetben, ha a részesedés kevesebbet tenne ki, sajá- tukból kiegészíteni erre az összegre a város házi pénztára javára; c) kötelezik magukat a jelenlegi áramdijakat leszállítani, és pedig 7 fillér heotowattonkónti világí­tási illetéket 6 fillérre, 4 fillér hectowattonkénti erő­átviteli illetéket 3 fillérre. d) kötelezettséget vállalnak a villamosmű és tar­tozékainak mindenkori jókarban tartására és esetleg szükséges felújítására, azonkívül a telep kibővítése, illetőleg megnagyobbitása céljából egy további Die­selmotor felállítására, a vezetékek megerősítésére és egyéb beruházásokra 100.000 koronát sajátjukból fordítani; e) hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy a város közvilágításának céljaira a jelenlegi szerződésben a város javára biztosított égési órák tartama a felme­rülő szükséghez képest a velük közösen megállapí­tandó mennyiségben díjmentesen meghosszabittassók; f) készek szerződésbeli kötelezettségeik biztosítá­sára óvadókképes értékpapírokban, vagy elsőrangú pénzintézet takarékbetéti könyvében a városi pénz­tárnál 180.000 koronát, azonfelül a d) pont szerint vállalandó kötelezettségük biztosítására külön 100 000 koronát Ungvár város pénztáránál letétbe helyezni; g) a város érdekeinek hatályosabb biztosítása végett beleegyeznek, hogy a város a részvénytársa­ság igazgatóságába egy tagot s annak felügyelő-bi­zottságába szintén egy tagot jelöljön, kinek minden­kori megválasztására magukat kötelezi; b) a bérszerződés 50 évre szólna. A kiindulási pont tehát már megvan arra, hogy a villamostelepet Ungvár városa tulaj­donába vegye, s ezzel az egész ügy a közön­ség megelégedésére nyerjen elintézést. Elhamarkodni a dolgot azonban nem sza­bad. Úgy pénzügyi tekintetben, mint technikai szempontból a legnagyobb elővigyazatra van szükség, s mielőtt a képviselőtestület érdem­leges határozatot hozna, feltétlenül oly szak­emberek meghallgatására van szükség, a kik ily hosszú időre kötendő szerződés föiött vé­leményt mondani tényleg hivatottak. Pár szó a kaszinónkról. Irta Aigner Ferenc. / - . ' Komoly munka után rá vagyunk szorulva egy kevés szórakozásra is, a hol lelkünk felüdüljön és erőt merítsen az újabb munkássághoz, mely napról-napra osztályrészül jut nekünk. Ezt a naponként megújuló munkát csak úgy tudjuk pontosan és jól elvégezni, ha lelkünk felüdült. Nálunk a kaszinói élet adja a léleknek az üdü­lést, mert mi sziikebb határok közt mozgunk, mint más nemzet, a melynél sportokra van fektetve a fősuly és nem csak a vagyonosabb, de a munkásosztály is ebben keresi szórakozását. Nálunk a köznépnek is van már társasköre; szó­val, ha az úri osztály és a vagyonosabb kereskedők, iparosok gondoskodnak magukról, a nép is létesit magának üdülést nyújtó egyesületeket. Az úri kaszinónk eléggé szép, tágas és látoga­tott helyiség, különösen nagy játékterme tündöklik pazarfényben, újságolvasó termeire már kevesebb gond van fordítva, a mi azok előtt, a kik csak is az olvasó­termeket keresik fel, visszatetsző és csodálatos is, hogy kaszinónk választmánya éppen itt szükkeblüsködött már évek óta, pedig jutott volna arra is, ha a játékterem­nek előnyt nem nyújtottak volna. Az olvasószobákból hiányzik egynéhány bőrözölt karosszék, a mely kénye­Lapunk mai száma 8 oldal. Nekünk férfiak kellenek . Irta Bárd Miklós. Nekünk férfiak kellenek, Erős, vidám, érclelelküek. Tavaszi dal a mi dalunk, Mi épitünk, — mi harcolunk ; A zengő, tiszta szóbul értünk, Pacsirták kellenek minékünk, Nem búban fogant verseiők És rímmel játszó csacska nők. Nekünk férfiak kellenek És érces, tiszta zengzetek ; Pacsirták zengjetek nekünk. Mig harcolunk, mig épitünk. Fegyverben álltunk ezer évet, Hát nem vagyunk aggott túléltek. Harcos, fiatal nép vagyunk, Tavaszi dal a mi dalunk. Az anyósok természetrajza. Irta dr. Russay Gábor Lajos. A jó öreg Darwin egy álmatlan éjjelen a fajok kiválásának elmélkedésével foglalkozva, sehogy sem tudta az anyósát, ki őt folyton bosszantotta, életét kese­rítette, feledni. Mindig az agyában motoszkált az anyós tagadó szelleme. Próbálta őt is osztályba osztani, de nem ment, összekavart mindent, ő mondta ki aztán először, hogy az anyós szükséges rossz, vagyis a jó vők boldogítói. Mielőtt e ritka speciálitásu fajnak bonyodalmas leírásához fognék, meg aztán, hogy a nyúl anyóské­pében a bokorból ki ne ugorjék — előre kell bocsá­tanom azt, hogy a magyar embernek nincsen, nem volt, nem is lesz anyósa soha. Csak a német sógornak, ennek az anyósok gyönyörű mákvirágának van Schwiegermutterje, Schwiegersohnja és Schwieger- tochterje. A magyar menyecske férje-ura anyját igy ne­vezi meg : a férjem édes anyja, anyám. No de azért nincs kizárva, hogy úgy néha napján ne akadna nagy Magyarországon egy-két igazi anyósjelölt. A magyar­nak ipám uram és napam asszonya van, — szóval a szép magyar nyelv szótárából hiányzik a rettentő Schwiegermutter szó. A szegény anyósokról faragott tengersok rossz vicceket és sületlen adomákat a lajtán-túli kávéházi agyonszekirozott vők gyártják. Sajnálok minden magyar embert, a ki arra fa- nyarodik, hogy német leányt vesz feleségül, mert valódi Schwiegermuttert kap. Azt mondják, hogy az idegenből beplántált anyós borzasztó teremtménye az Istennek. Ember, megérdemlőd sorsodat, nézd csak, milyen sok derék magyar leány van, ne menj idegenbe. De hát térjünk át az anyósokra. Lássák, én nagyon szeretem az én anyósomat (feleségem anyját). Az igaz, hogy nem igen értjük meg egymást, lóvén ő Zipserajban született német — Isten bocsássa meg bűnét — ón meg magyar, s a nyelvkülönbségből szár­mazó meg nem értés hozott bennünket össze a nagy szeretetben. Egymásra mosolygunk s igy beszélünk órák hosszat. Szegény jó öreg egyszer tőlem egy pohár vizet kért dájcsul s én fogpiszkálót adtam neki. Ekkor az egyszer haragudott meg rám, mert egyetlen foga sincs ; azt hitte, hogy bosszantom. Minden anyós sajátságos anyagból gyúrt termé­szet. Semmi sem jó neki; csak azért sem, ha azt épp a vőm-uram merészeli vele szemben állítani. Termé­szete, hogy még a kákán is csomót keres. S ha vé­letlenül igazat adott neki a veje, az sem jó. Gyanak­szik, hogy miért jó ; abban a meggyőződésben van, bogy azért hagyod helyben, hogy őt bosszantsd. Szóval sehogysem jó, mert te mindig borsot törsz az orra alá. Sajátságos, hogy miként neveli némely nő magát jó előre anyósnak. Én már láttam olyant, a ki tükörből tanulta a támadásokat a vőre. Hallottam egy elkesere­dett öngyilkosjelölt vőtől, hogy az anyós nem szük­séges, de felesleges galiba a háznál, különösen az olyan, a kit a semmiségből a vőm-uram rangja és születése emel fel. Ezek az anyósok mindig a vízözön előtti állapotokkal hozakodnak elő. Az anyósok életkoruk után 3 osztályba oszthatók — bár életkorát egy sem vallja be igazán. 30-tól 40-ig vannak a kezes anyósok s hátha még hozzá özvegyek s egy hajadon leányuk van. Ezek az anyósok nem igen szeretik magukat menyecskelányuk társaságában mutatni, kerülik egymást. Az ilyen anyós javában néz jobbra-balra, hogy nézik-e őt még. S bizony még meg is nézik. Az egyházjogi kérdéseket szívesen forgatja, lóvén minden fiatal anyós ügyvéd. Fő jellemvonásuk, hogy fösvények, véknyan adják a garast az ifjú vő kezére, mert félnek, nogy nem jut nekik s éhen halnának. Szeretnek fürdőzni s ott eltagadják anyós voltukat. 40-től 50 évig vannak a megállapodott telivél igazi anyósok. Valamennyi őrzi tekintélyét, hogy azon csorba ne essék. Szeretnék a vöket nevelni, de nem értenek hozzá. Séta közben néz jobbra, néz balra, hosy nézik-e?

Next

/
Thumbnails
Contents