Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-17 / 22. szám
47. évfolyam. — 22. szám Ungvár, 1909. március 17 Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Előfizetési feltételek: l'uk „Dug“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre.... 6 K | Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K ,,tlng vármagja Hivatalos Lapjá“-ral agy fitt egész évre 16 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja4’ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNG MEG Y El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. r Felelős szerkesztő : Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. BÁNÓCZY BÉLA Segédszerkesztő DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Március 15. A mint az anyatermészet halálos dermett- ségéből kezd ébredezni s a halál jégkebléről lefejti magát: erdő, mező, rét, a mint az élet első lehellete végig suhan a lapályos rónán és a fenyő koszoruzta bérceken, a népek milliói közül az első a magyar, a ki viharrá növekedett sóhajt röpít a szellők szárnyain az Ur zsámolyához. A tavasz napsugarainak első mosolygása az emlékezések patakjában megfür- dött magyar nemzet örömtelt szemevillanása, bánatos könnyének első esőcseppje a keserv és szenvedésben megfogyott, de meg nem tört magyar nemzet szive vérének hullása. A magyar az első, a ki a természet éledésének első jelére imával, fohászszal, hálával és könnyekkel könyörög, esdekel kiérdemelt, Örömtelt, boldog s örökké tartó életért az Egek Urához! Tiltsd meg a hívőknek, hogy ne ünnepeljék Istenük születésének, keresztre feszítésének és megdicsőülésének emlékét! Tiltsd meg a magyarnak, hogy szive lelkesedését fojtsa vissza a szabadság születésének, keresztre feszítésének és megdicsőülésének emlékünnepén: március Idusán! Nem! Azt az igaz, őszinte felemelő hazafias érzést, a lelkesedést, a magasztos, hősi napok emlékét, a szabadság tavaszát, a hazaszeretet apotheozisát nem lehet elfojtani! Az a nép, a nemzet sannak minden igaz tagjának lelkében élő valóságként 'megújul évenként az ébredő természettel. És ünnepelünk évről-évre! És emlékezünk nagy napokról, melyeknek hősei porlanak. De a hősöknek fiai, unokái, utódai az áldó imádság hangján rebegik el a hősök szent neveit. Emlékeztünk! Emlékezzünk! * Városunk és vármegyénk polgársága, hazafias közönsége, ifjúsága a múltakhoz híven imponzánsan ünnepelte meg ez éven is a márciusi nagy napok emlékét. A nagy ünnep előnapján, azaz vasárnap már ünnepi hangulat ömlött el a város külső kópén. Szép, napsütéses tavaszi nap volt. A házakon, középületeken, a vármegye és a városházán a nemzeti szinii lobogók lengtek. — Este V*7 órakor a gimnáziumi ifjúság felvonulása kezdte meg az ünnepség sorozatát, majd utána 9 órakor a Korona nagytermében a Dalárda hangversenye mozdította elő a hazafias hangulatot. Március 15-én reggel ünnepi istentiszteletek voltak a templomokban. —■ A különböző iskolákban lélekemelő ünnepségek folytak le. — A város polgárságát a városházán gyűjtötte össze a város vezotősége ünneplésre. — Igaz, őszinte volt az ünneplés azok részéről, a kik ünnepeltek. — Sajnos azonban, hogy a hazafias lelkesedés lángja nem tudja felgyújtani a város egész közönségét rangra, állásra, tisztségre, foglalkozásra való tekintet nélkül. Mi ennek az oka? Talán el van tiltva az ünneplés a hivatalnoki elemnek? Nincs. Ilyen badarságot józan ember fel sem tételezhet. — Talán félni, remegni kell egy magyar tisztviselőnek, ha március 15-ikót ünnepli ? Dehogy kell! Eszeágában sincs senkinek e miatt félni, vagy megfélemlíteni. De hát akkor mi az oka a távolmaradásnak ? Hát nem az, hogy az el van tiltva, nem az, hogy valakinek hazafias lelkesedése és érzülete nyilvánítása miatt félnie, remegnie kellene, hanem egyedül és kizárólag a nemtörődés, a nembánomság az, a mi úgy a testületeket, mint a hivatalokat távoltartja az ünnopléstől. Vegye csak kezébe pl. Társaskörünk az ünnepség rendezését és vezetését, és keltse föl az érdeklődést, törje meg a közönyt, biztosra vehetjük, hogy azon az ünnepségen ott lesz városunk szine-java, politikai és társadalmi előkelősége. A nemtörődést, a közönyt kell megtörnünk csak, — meri —ünnepe Lói ünnepelhet mindenki szabadon, befolyás nélkül, függetlenül Ungvár ünnepe. Fáklyásmenet. Vasárnap este 6 óra felé megnépesült a Tanitó- kópezde-utca. Innen vonult ki főgimnáziumunk derék fiatalsága égő fáklyákkal és a szobbnél-szebb hazafias dalok, zenekiséret melletti éneklésével a Rákóczi-utcára. Az alkonyat homályában mint egy tüzláng csapott föl az égre a lhO fáklya fénye, hirdetve azt az igazán őszintén lobogó hazafias lelkesedést, a mi ifjaink szivét áthatotta. A menet a városháza előtt tartotta első állomását Itt Orosz Pál VII. o. t. szavalta el tűzzel a Talpra magyart. Takács István VII. o. t. nagyon formás beszédben méltatta a nagy nap jelentőségét. Plecker Róbert VII. o. t. „Él a magyar“ c. költeményt adta elő. Majd a Fehér-Hajó elé vonult a most már nagyon felszaporodott tömeg. Az erkélyről Moskovics Miklós VII. o. t. szavalta el a kedélyeket felkavarni tudó „Riadó“ c. költeményt, majd dr. Nagy József szólt a polgársághoz értelmesen, okosan, és szónoki lendülettel ecsetelvén, hogy milyennek kellene lenni a magyarnak, hogy nagygyá, hatalmassá legyen. Utána még Manajló Pál VI. o. t. „Esküdjünk“ o költeményt szavalta hévvel. A megyeháza előtt Popovics László VII. o. t. szavalt, Seyíried Jenő VII o. t. lelkesítve beszélt. A megyeházától az ifjúság visszafordulva a tízéchenyi-térre vonult, a hol Schlezinger Hugó VII. o. t. a Talpra magyart szavalta és Rózsa Gyula VII. o. t. ügyes beszédet mondott. A városi színház előtt Oroszmann Jakab VII. o. t. szavalt, Barger Béla VII. o t. beszólt. A Kossuth Lajos-téren Burger Dénes VI. o. t. szavalt és Milch Béla VII. o. t. beszólt. Ezután az ifjúság lelkes hangulatban szétoszlott. A Dalárda ünnepe. Az ungvári Dalárda kegyeletes hagyományához híven most is kivette részét a márciusi napok ünnepléséből. Az ünnepségen kevés számú közönség vett részt. És ezért nem tudunk elég szemrehányást tenni városunk közönségének, mert csodálatos, hogy a közönség milyen következetesen közönyös ezen törekvő egyesület mindig nemes szereplésével szemben. Az ünnepély programmjában a Dalárda 3 kiválóan betanult és előadott énekdarabbal vett részt Lányi István joghallgató, mint karnagy vezetése alatt. Az ünnepség élvezetes pontja volt Antal Miklós főgimn. tanár hangulatos és ponmásan előadott ünnepi beszéde. Nem a kardok csörgése, az ágyuk zord dörgése, hanem a bájos poézis melancholikus haDgulala áradt szét beszéde nyomán és mégis lelkesített s a fellelkesedett közönség szívből óljenzelt és tapsolt a szónoknak. — Toperczer Andor szavalta el még hatással Ábrányi Emil „Március 15-én“ c. költeményét. Az ünnepség után Lányi Lajos zenéje mellett éjfélig maradt együtt a társaság kellemes hangulatban. Istentiszteletek. Szabadságunk emléknapjának reggelén 8 órakor istentisztelet volt a r. kath., a gör. kath. és a ref. templomokban. A tanuló-ifjuság felekezetek szerint mind a három templomban megjelent. A r.. kath. templomban néhány hivatal képviselői is ott voltak. A mise végén a Himnusz fenséges dallama hangzott fel. Az egész közönség buzgón énekelte a magyarok imádságát. pulzusa. Mivel pedig volt fehér nyelve, futólépéses érverése, megvolt a legpompásabb látszólagos láza is. Hallottam azt is, hogy egyik fiatalembernek a hőmérőt a hóna alá tették, ő közel ment észrovétlenül a kályhához s oda tartotta hozzá a hőmérőt, inig aztán megmutatta az orvosnak, 50 fokos lázat lehetett rajta megállapítani az ördöngős masinán, a mi mégis csak sok egy magyarnak. Volt olyan, a ki himlőt utánzóit. Éppen járvány- szeriileg lépett fel e betegség. Már többen feküdtek benne. A mi emberünk elővett egy ruhakefét és annak szőrös részével végig püfölte mellét, karját alaposan. Himlősnek látszott egészen. Betették tehát a himlőbetegek osztályába, a hol aztán tényleg megkapta azt a nyavalyát minden további kefepüfülés nélkül. Különféle komikus jelenetekben sem volt hiány. Például egyszer Brandaisz Károly nevű, fájós fülü, budai sváb gyerek, önkéntes társam jelentkezik az orvosi rendelőben fülfájással. Ugyanakkor jelenté rövidlátó Schwarcz Vilmos másik önkéntes társam, hogy fáj a szeme. Mind a kettőt megvizsgálták, de mivel még sok beteget jelentő várakozott orvosi vizsgálatra, időkiraélés céljából, az orvos átadva a fül- és szem- cseppeket a szolgának azzal, hogy csepegtesse be azokat a páciensek fülébe, szemébe. Minden meg is történt rendben, csupán csak az a hiba esett a kréta körül, hogy Sohwarcznak a szemébe a fülcsepp, Bran- daisznak a fülébe a szemcsepp került, majd a falra másztak. Egyéb bajuk nem történt. Más alkalommal pedig Boda nevű huszárönkéntes állított be a rendelőbe. Ekkor szintén feles számlapunk mai száma 4 oldal. tiszti vizsgához való előkészítésre. Tanfolyamuk egy évig tartott. Volt ezek között jogász, színész, iparos stb. Nekik nem a fóldandár száma volt a sapkájukon, hanem L. A, betűk. (Ludovika Akadémia). Közülök aztán többen letették a tiszti vizsgát, ténylegesittették magukat. Ugyancsak velük voltak a csendőrhadapródok is, a kik szintén ott nyerték tiszti kiképzésüket. Gróf Csáky Zsigmond, a Kristóffy-kormány alatt kolozsvári kormánybiztos, szintén akkor volt csendőrhadapród. Tehát a huszárokkal, szabadságolt állományuakkal, horvátokkal és csendőrökkel együtt 200-nál többen voltak az akadémián. Rajiunk kívül volt még 250—300 növendék s összes mindnyájunkhoz égj törzs- és 2 ezredorvos. Ebből a létszámból aztán akadt mindennap beteget jelentő. Természetesen az orvosok nem sokat teketóriáztak velünk. A legtöbb esetben Dówer-port kapott a gyengélkedő. Csodálatos por volt az, majd mindenkinek használt, talán még az eltört láb is összeforrt tőle, ha valaki kezelte. Sok mindenféle furfanggal is élt egyik-másik ifjú, csakhogy a kényelmes, tiszla gyengélkedő szobába jusson, a hol a kevésbé súlyos természetű bajban szenvedőket helyezték el. Egynéhány eset emlékezetemben van. bát azokat leirom itten. Volt olyan, a ki lázat akart szimulálni. Vett egy darab krétát, megtörte, vastagon bekente vele a nyelvét s a mikor ment fel beteget jelenteni, beleütötte a könyökét a falba, csakúgy szikrázott tőle a szeme, hanem az ütés következtében veszettül kezdett szaladni a Aa üstkovácsok. Irta Szamolányi Gyula. Nádfalvak sárvert tűzhelyén A parázs sírva füstölg. Veri magyar cigánylegény A vén — kopott vasüstet. Izmos karján dagad az ér, Izzad a barna üstök, De ő pár hitvány garasér' Csak toldoz-foldoz üstöt. Csak sánta kovács, nem titán: Piszkálva régi üszköt . . . Meddig cifrázod még, cigány, A kormos, foltos üstöt ? Uj műhelyek munkája vár, Izzó kohója süstörg — Cigánylegény, dobd sutba már A kongó, ócska üstöt. Visszaemlékezések, — Furfangok a betegjelentéseknél. — Kisebb tévedések. — A gyengélkedőben. — Matyi verseiről kritika. — Irta Kovássy Elemér. A horvát önkénteseken kívül bevonultak még az úgynevezett „szabadságolt állományúak“ is. Ezek olyan fiatalemberek voltak, a kik vagy elkéstek az önkéntesi folyamodványukkal, vagy pedig a reáliskola avagy gimnázium 4—5 osztályát végezték ; végül pedig a kik nem is végeztek ilyet, de természetes eszük- és értelmiségükkel kitűnvén, képeseknek találtattak a
