Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-10 / 3. szám
47. évfolyam — 3. szám Ungvár, 1909. január 10 Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Előfizetési feltételek: Csak a/ ,,Ung:“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre. . . . 6 K , Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre ...............15 K „Ung vármegye Hivatal». l.apj»“-v»l együtt egész évre Ifi K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe kQldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Tarlózás. Farsangi memento. Vizkereszt napjával beállított a hivatalos farsang. Öregek, ifjak kedves szép báli esték után sóvárognak. Fiatal leánykák szivecskéje nagyot dobban. Minő szép álmok, rózsás hangulatok szövődnek lázas téli estéken a fehér kisleány-szobákban. Képzeletében megjelenik a csillároktól pazar pompában ragyogó bálterem. Ott ringatlak a párok, kar a karban, szem a szemben. Fehér ruhácskában, gyönyörű belépőkben, csattos cipőcskékben libegnek a kipirult orcáju leánykák. A mamák suhogó selyem öltözete, a férfiak egyhangú fekete frakkja a komoly nyarat, őszt jelzi a tavaszi virágok között. Mennyi kincs, mennyi érték! És hogy duzzadna a hazafias érzésű kebel, ha tudnók azt, hogy azt a sok kincset, nagy értéket a magyar munkáskéz teremtette elő. Mennyivel öntudatosabb és lelkesebb lehetne a magyarok mulatsága, ha az a mulatság minden ízében magyar lehetne. Magyar kelme, magyar szövet, magyar gyártmány, magyar cipő, magyar szív, zene, kedély és mulatság. 4Sajnos, mindez csak álom. A valóság egészen más. Szomorú. A magyar ipartermékeket nem becsüljük meg. Lebecsüljük Kevés bennünk az igazi erős hazafias erő és lelkesedés. Nem tartjuk elegánsnak, ha ruhánk nem külföldi rongyból készül. Resteljük meg is vallani, ha véletlenül magyar termékből választunk ruhát, hogy az magyar, mert az az előkelőség rovására megy. Csodálattal kell meghajolnunk az elmaradtnak gondolt török nép hazafias érzése előtt. Nemcsak lelkesedéssel, hanem tettel is meg tudják mutatni, hogy nemzeti érdeküket nemcsak ajkukon, hanem szivükön is viselik. Van erejük, kitartásuk az ellenséges osztrák ipartermékek hathatós bojkottálására. És mi? Hasonló körülmények közt nagy dér- durral esküket esküdtünk, hogy idegen ipartermékeket nem vásárolunk. És az eredmény ? Szomorú! A nagy lelkesedésben még több idegen árut fogyasztottunk és fogyasztunk el, mint annak előtte. A szegény magyar ipar pedig mostoha gyermekünk. Csak titokban és kegyes csalások utján lehet belevinni a magyar társadalom tagjai közé a magyar termékeket. Most, hogy a farsang beköszöntésével millió és millió értékű ipartermékeket fogyaszt el a magyar közönség, vessen számot minden magyar ember azzal, hogy pénzét ne adja külföldre, hanem igyekezzék a lehetőségig a magyar áruk vásárlásával egy-egy paránynyal hozzájárulni ébredező iparunk fejlesztéséhez. Ti bájos arcú, rózsás álmu, szép magyar leányok! Keljen föl szivecskétekben a hódítani vágyás mellett az a gondolat, hogy magyar lovagjaitokat magyar érzéssel, magyar külsővel, magyar munkáskézből kikerült ruhákkal hódítsátok meg. Magyar ifjak! Tüntessétek ki különös figyelemmel és előzékenységgel azon leánykákat, a kik magyarságukat nem restellik ruhájukban is kifejezésre juttatni. Fiatal leánykák, magyar ifjak, álljatok Ti sorompóba a magyar ipar megkedveltetése érdekében. Akkor lesz örömteljes és vig a magyarok farsangja, ha magyar mulatságotokra áldozott pénzetek a magyar munkások, magyar iparosok kezébe jut, mert azzal hazátokat gazdagítjátok, annak érdeket munkáljátok. * Képviselőválasztók. A vármegye központi választmánya a múlt hetekben állította össze azoknak névjegyzékét, a kiknek az 1909. év folyamán a vármegye területén képviselőválasztói joguk van. r Érdekesnek tartjuk e névjegyzék statisztikai adatainak közlését, mert alighanem az utolsó névjegyzék ez, a mely az uj képviselőválasztói törvényjavaslat folytán az eddigi törvények alapján állíttatott össze. Érdekes ez azon szempontból, mert ebből világos képet alkothatunk arról, hogy az uj javaslat szerint mily összeállítású és mily számú lesz az uj képviselőválasztók névsora. Az összeállitás szerint a vármegye négy, u. m. az ungvári, szob- ránci, nagykaposi és nagybereznai választó- kerületében összesen 13024 választót Írtak össze. A múlt év folyamán a választók száma 12742 volt, tehát ezidén 282 egyénnel több szavazó vétetett föl az alkotmány sáncai közé. A jogcímek szerint a választók következőleg oszlanak föl: régi jogcímen gyakorolja választói jogát 10 egyén, földbirtok cimén 10262, házbirtok cimén 369, jövedelem cimén 1519, „és értelmiség cimén 864 egyén.Mint a kimutatásból kitűnik, a legtöbb választó a földbirtok cimén gyakorolja alkotmányos jogait. És vármegyénkben egyénileg kik ezek a földbirtokosok? Túlnyomó részben írni olvasni nem tudó parasztok, a kik az uj javaslat szerint közvetlen választói jogosultságukat elvesztik. Ezek a választók az eddigi gyakorlati tapasztalatok szerint hazafiatlan szerepre ezideig kaphatók nem voltak, mert az értelmi vezetők, ha személyes motívumokat bele is vittek a korteskedésbe, magyar hazafias érzületükhöz soha kétség nem fért. Ezek helyett az uj javaslat szerint minden Írni és olvasni tudó kap majd szavazati jogot, tehát olyanok is, a kik politikai jogokat eddig nem gyakoroltak s igy kiszámíthatatlanok. A magyar társadalomnak kell itt közbelépni, hogy vármegyénk kipróbált és hazafias irányba terelhető parasztságát továbbra is megtarthassuk az alkotmány sáncai között. Erre csak egy mód kínálkozik. Az, hogy a nép értelmi vezetői, a papok, a tanítók igyekezzenek a parasztságot az irás és olvasás nehéz mesterségébe bevezetni. Ehhez nem is kell nagy külső kényszer. Mert ha felvilágosítjuk és megértetjük az eddigi választókkal, hogy választói jogukkal és az ezzel kapcsolatos előnyökkel ezután csak úgy élhetnek, ha Írni és olvasni megtanulnak, a választási Fiégi a. Irta Simonyi Sándor. Szomorún, búsan, elhagyatva Járok az utcaforgatagba; Titkos két társam; a bú, a bánat, A nagyvilágért el nem hagynának. Az ifjú évek ? Hejh ! . . . rég elszálltak. A szép nagy álmok semmivé váltak : A szomorúság ösvényét járom, Sorsom fordultát már nem is várom. Szelíden, némán hordom keresztem, Csak ritkán fakad egy zokszó bennem ; Pedig vállaim roskadva érzik S a lábam kínzó száz sebből vérzik. Csak néha-néha titkon magamba’, A mikor senki nem jön utamba, Mikor tudom, hogy senki meg nem lát : Sírom el lelkem titkos fájdalmát. Mikor igy fekszem vértelen ajkkal, Úgy fáj, hogy senki meg nem vigasztal; Mig álmot szövök malasztról, enyhről : Egy-egy vércsepp hull fájó szivemről. Ilyenkor mindig Te jársz eszemben: Ki napfény voltál bús életemben! Tavaszi rügy egy korhadt faágon : Rég sírban porló fehér virágom ! A szemem könnyes ... Eh ! Már elég lesz! Temetők árnya minek kísértesz ? Miért jöttél lopva, hívatlan, halkan ? Nem elég bánat van már én rajtam ? Ez is elmúlik , . . s egy-két sóhajjal Feltápászkodok nagy ügyel-bajjal S fütyörészésre huzom a számat ; .... És újra kezdem a Golgothámat. Farsangi alakok. Irta Vértesy Gyula. I. Ä tapasztalt harcos. Sek báli éjszakát harcolt már végig. Nem sokára jubilálhatna is, ha ez a jubileum nem menne ifjúsága rovására is. De igy kár lenne emlegetni, hogy ez már a tizenötödik farsang. Mert bármilyen szavahihető ember is dr. Gerlesy Deme miniszteri seg dtitkár ur, még sem hinnék el neki, hogy tiz éves korában már rendező volt valami bálon. Pedig ő szereti magát 25—26 éves fickónak kiadni. S valóban, mikor úgy jól kicsipve, pompás állású frakkjában, kifogástalan fodros ingében, gomblyukában nagy fehér szekfüvel, ruganyos fejedelmi léptekkel belép a bálterembe, minden leányszem vágyva tekint feléje és a mamák összebújva leányaikkal, ezt suttogják : — Milyen csinos fiú a titkár ur 1 A titkár ur tudatában is van ennek. Talán kelleténél is jobban. Minden mozdulata, mindon tekintete mintha azt mondaná : — Nézzetek reám, mamák és eladó leányok! Erős vagyok és egészséges, naponta hízom és hideg bedörzsöléseket veszek. Jó állásom van, a családom előkelő, a nevem tiszta. A kit kegyeskedek majd a feleségemmé tenni, az méltóságos asszony lesz! Mert elvégre minden segédtitkárból titkár, titkárból osztály- tanácsos, abból pedig miniszteri tanácsos lesz. Igyekezzetek meghódítani 1 Kapható vagyok ! Mind mostanáig nem tettem meggondolatlan házassági Ígéreteket. Ennyi előnyhöz képest mi az a 8 — 10.000 forint adósságom. A leányt, a kit elveszek, boldoggá fogom tenni, feltéve hogy a tízezer forinton kívül van még negyven—ötven ezer forintocskája! Pályázzatok! Szabad a verseny. A pályázók névsorával jó előre fel van szerelve. Biztos adatai vannak a bálozó kissasszonyokról. Az uj felhajtást, mint mondani szokta, hamarosan elkönyveli a régi közé. S mielőtt be engedi magát mutattatni valamelyik uj báli csillagnak, előzetesen biztos tudomást szerez mindenről, a mi az illető ifjú hölgyre vonatkozik. S különösen nagy figyelmet fordit a vagyoni viszonyok miképpeni állására, mert elvégre helyrehozhatlan hiba lenne pl. második négyest vagy szupé-csárdást táncolni olyannal, a kinek nemcsak tüntető apanázsa, de meg az a rongyos tizezer forintja se lenne meg, a mit a hitelezők már oly rég óta várnak. Azonban dicséretükre legyen mondva, elég türelmesen várnak. Mert az okos titkár ur minden farsang elején tud valami csalétket beadni : — Feljön a Melanie a Bácskából. Távoli unoka- hugom. Igaz ugyan, hogy csak háromezer holdja van az öreg rácnak. De még szerezhet hozzá. És egyetlen leány 1 Az anyja nem ól. Nincs anyós, ez maga tőke! Arról azután nem tehet a titkár ur, hogy Melanie kisasszony fejét még ott lent elcsavarta egy bunyevác legény, hogy a farsangolás elmaradt. Lapunk mai száma 8 oldal.
