Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-03 / 18. szám
47. évfolyam. — 18. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. március 3. Előfizetési feltételek: C»k „Ung“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre. . . . tí K Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „Ung Tártnegye HWataloa I<apji“>ral együtt egész évre 10 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. la:e=> Hirdetések úgy az „Ung1-. mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telcfonazám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. A községek önbiztositása. Irta Sirokai Albert, Vannak uradalmak és az uradalmak példájára községek is, a melyek mindennemű biztosítást, mint tűz-, jég- és a többi a saját hatáskörükben eszközük, t. i. nem fordulnak semminemű biztosító-társasághoz, hanem egymásért vállalnak kezességet, vagyis mintegy maguk alkotnak biztositó-társaságot és a maguk pénztárába fizetik azt, a mit különben valamely biztosító-társaságnak kellene megfizetni. Ha áll az a közmondás, hogy minden kezdet nehéz, úgy az önbiztositás megvalósításánál akadunk a legnagyobb nehézségekre De ezeken is könnyű segíteni. Mondjuk, hogy Ungváron ilyen önbiztositás létesülne oly formán, hogy mindenki köteles volna a városnál biztosítani ingóságait a tűz ellen. Ezt egyszerre mindenki nem tehetné meg, mert mindenki van biztosítva már valamely társaságnál, igy tehát a városhoz csak akkor jöhet át, a mikor biztosítása az illető társaságnál lejárt. S tegyük fel, hogy a kezdetnek éppen eme kritikus stádiumában nagy tüzeset fordulna elő, a mikor még a pénztárban alig van valamicske pénz. Tönkre juthatna a város, ha előre nem gondoskodnék az eshetőségről. A gondoskodás pedig akképpen történhet meg, hogy a város az ilyen nagy tételeket kezdetben valamely társasághoz tenné át. Mikor a pénztár meggazdagodnék, akkor aztán az efféle áttételi biztosítások elesnének, mert már akkor megvolna minden eshetőségre a fedezet. Készítettem már nagyjából számításokat is. Az eredmény az, hogy Ungvár város 20 esztendő múlva igen szép tőkével rendelkeznék. Tudok különben tényleges eseteket is a szomszéd Beregvármegyéből, a hol a Schönborn- féle uradalom tekintélyes tőkével rendelkezik ilyen önbiztositásból. De tudok községet is Temesvármegyében (Nagyzsam), a mely község Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. az ilyen önbiztositásból szintén tekintélyes tőkére tett szert. Ennek az önbiztositásnak azonban nem csak anyagi, hanem nagy erkölcsi haszna is hárulna városunkra. Az élet az ilyen kis városban, mint a mienk, átlátszó. Ilyen önbiztositás mellett a számitói tüzek száma nagyon megapadna, mert a város minden polgárának érdekében áll mintegy ellenőrizni minden tűzesetet, mert a kár közös, a kár minden polgárt sújt, holott, ha biztositó-társaság érdekéről van szó, akkor napirendre tér mindenki a számításból történt tűzkárokkal szemben. Az önbiztositás eleinte csak tűzkárbizto- sitásra szorítkoznék, később azonban ki lehetne terjeszteni az életbiztosításra is. Ezzel a fontos intézménynyel nyerne úgy a város, mint a biztositó fél, hiszen látjuk hogy a biztosító- társaságok milyen nagy haszonnal dolgoznak. Városunk polgármesterének is kedvelt eszméje ez Itt csak arról volna most szó, hogy ezek az igék ne legyenek a pusztában elhangzott szavak. A cselekvés terére kell lépni, Ungvárnak már úgy is nagy a pótadója és még nagyobb lesz, ha összetett kézzel nézzük a világ folyását. Dűlőre úgy lehetne ezt az eszmét juttatni, ha rábiznók az egész ügyet városunk polgármesterére, a cselekvés terén ismerjük az ő buzgalmát. 0 legalkalmasabb arra, hogy nyélbe üsse ezt a fontos dolgot. Áldani fog bennünket a későbbi nemzedék, hogy szegény városunk anyagi állapotán ilyen üdvös intézménynyel segítettünk. Magyar tanítási nyelv. Ptsz. Dutka Mihály g. kath. lelkész e lapok hasábján bírálat tárgyává tette Ung vármegye közigazgatási bizottságának azt a határozatát, hogy Ung vármegyében az elemi népiskolákban a magyar nyelv feltétlen uralma érvényesíttessék. Dutka Mihály véleményével úgy dr. Tahy, mint egy országos tanügyi lap érdeme szerint foglalkozott, de szerény véleményemet e helyütt ón is nyilvánítani óhajtom. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Dutka akarata szerint anyanyelven kezdi a tanító nehéz munkáját. Figyeljük meg ! Tárgy : asztal. Tanitó : „Sztal jeszt csetirouholnij.“ (Az asztal négy- szögletes.) További fogalmak : Skolnij (ucsebrnij) szrszud (iskolai tárgy), „Szhotovlen" (kószitve), „Szmuhlij“ (barna), vagy „Zseltij“ (sárga) „Vodotocsnij“ (vízszintes) stb. Ugy-e kérem itt minden fogalmat érzékeltetni és más-más szókkal is meg kell értetni, mert a köznyelvben nem igen használják, de ha használnák is, a gyermekek ezeket még nem hallhatták s értelmét nem tudják. Most vegyük az irva-olvasást. Itt figyelembe kell vonni, hogy majdnem minden tanítónak van jobb- rosszabb módszere, mely szerint tanít. Hivatalosan elfogadott eljárás a hangoztató módszer. — Tárgy : hang, betű. Tanitó: „Szlová szvsztoját iz szloh.“ (A szó tagokból áll.) „Szlohi szosztoját iz zvukov.“ (A tagok hangokból állanak.) „Vidimij znák zvuká názivájetszá bnkvaju.“ (A hang látható jegye betűnek neveztetik.) Itt is csak úgy vagyunk, mint a beszéd- és értelem- gyakorlatoknál. Minden szót, fogalmat érzékeltetni kell, akár csak teljesen idegen beszédben. Ugyancsak igy vagyunk a számtannál is. Rajz, játék, testgyakorlat, kézimunka, magyar ének (pl. Hymnusz, Szózat) ta- nitható-e anyanyelven ? Azt állítja Dutka Mihály, hogy a közoktatási kormány is nyomat nem magyar anyanyelvű tankönyveket. Ez igaz, nyomat „Abc“-t, fali olvasótáblát, mozgatható „abc“-t és vezér-könyveket a magyar nyelv tanításához. Da hol vannak a többi tankönyvek ? Ha pedig már az első osztályban direkt módszerrel magyarul kezdjük a tanítást (előbb néhány főwv, később melléknév és ige, majd egy-egy mondat), akkor már az I. osztályú gyermek annyi szókincset és helyes fogalmat gyűjt, illetőleg sajátít el, hogy rendes tanítás folyhat a többi osztályokban teljesen magyarul. Dutka tervével nemcsak időt vesztegetünk, hanem megterheljük kettős munkával úgy a tanulót, mint a tanítót. Hálás köszönet Ung vármegye közigazgatási bizottságának, hogy ezt belátva, köny- nyitett a tanítókon és a tanulókon egyaránt. Most azonban engedjen meg Dutka főtisztelendő ur, hogy egyik előbbi cikkére néhány megjegyzést fűzhessek. — Panaszkodik és bosszantónak tartja, hogy az iskolaszéket érdeklő dolgokról a tanitó utján értesül. Minden iskolaszéknek tanügyi előadója a tanító, tanügyi kérdésekben ő nyilvánítja először véleményét, mely fölött az iskolaszék tanácskozik és határoz. Főtisztelendőséged másként tudja ezt. (Iskola ? — Én vagyok ! Iskolaszék ? — Én vagyok I Módszertan ? — Én vagyok.) Utóbbi cikkében párhuzamba állítja Két szív. Irta Feleki Sándor. Két szerető szív ügyébe Ne avatkozz soha sem, Idegentől nem fogad el Tanácsot a szerelem. Gond s öröm közt megtalálják Végre is a jó utat S megriadnak, ha szerelmük Kertjében egy más kutat. Egy-egy szavad, pillantásod — Célod tiszta lehetett — Két szív nyíló bimbajára Fagyos téli lehelet. Féltékenység, gyanú dere Hervasztja a szíveket, Napsugaras álmuk foszhk, Oda a szép kikelet. A lobogó szerelemnek Már csak hamvas üszke ég, Fészket vert két szív fenekén Dac, gyanú, vagy büszkeség. Hadd küzdje csak végig két szív Szenvedélyek harcait. Egymásé lesz, csak ne szóljon Közbe még egy — harmadik. Visszaemlékezések, — A komisz káplár. — Egy szegény ifjú története. — Ha a vége jó, minden jó. — Irta Kovássy Elemér. Megtanulván a járást annyira a mennyire, tágabb térro volt szükségünk, mint az Orezy-kert. A tisztviselőtelep mögötti (ma már talán az is be van építve) Kis-Rákoson gyakorlatoztunk, tudományunkat továbbfejlesztvén. Ott láttam egyszer, milyen embertelenül bánt egy káplár a vadászbakák egyikével. Nagy, tagbaszakadt legény volt a közlegény. Sehogy sem találta el az altiszt gusztusa szerinti lépést. Belemarkolt tehát ez a Marsfiók a jámbor fia bal fülébe s úgy szaladtatta az istenadtát mindaddig, mig a nyelve is kilógott. Talán ha bakkanesának talpa istenhozzádot nem mond a felbőrnek, még máig is szaladnának. Vérlázitó volt a dolog, de hát ki szólhatott ellene ? A szegény megkínzott törülgette magáról az izzadságot és örült, hogy kiszabadult a fenevad karmai közül. Hanem, a milyen kuruc dolguk volt a vadászoknak, épp az ellenkezőjét élvezték az orvosnövendékek. Jó, hosszú, meleg tiszti köpönyegükben, tiszti kardjaikat lecsatolva, csak sétálgattak egy kicsit, aztán pihenés után jól esvén a nyugalorü, nem csináltak semmi gyakorlatot, hanem az ott settenkedő 65 esztendős barna kis lány markotányosnő élelmiszereit és italát fogyasztva, beszélgettek. A mi állapotunkat irigyelték a vadászok, az orvos- növendékek helyzetét irigyeltük mi. Egyszer mellettük menetelve el, megpillantok közöttük egy alakot, a kinek nagyobb volt a kardja, mint ő maga. Ni ni, hisz ez Weísz Mózsi! Megismertem. Együtt jártunk 5 évvel ezelőtt Szatmárou a kath. gimnáziumba. Földhözragadt szegény fiú volt. Instruktorkodott. Tanította K. Sanyit is, kivel a frakkomat oly jó áron helyeztük el a zálogházban. Szegény sorban levő cipész sógoránál lakott és étkezett, ennek ellenében mint jó nagybácsi ringatott egyszerre a bal és jobb lábával két bölcsőt is, e mellett a zsivajban még tanulni is tudott. Több volt mindig a jelese, mint a jója. Mikor a VII-dikbe jártunk együtt, folyt a hires tiszaeszlári pör. A „Solymosi Eszter vére de piros,“ kezdetű nótát dalolták uton-utfélen, Valami nyomasztó volt a levegőben, kezdett izzani a gyűlölet. Voltak, akik szították. A lapok egyike másika izgató cikkeket közölt. Juhász Benő (most állomásfőnök) konviktor, a katedrára állva, egy ilyen cikket olvasott fel óra előtt. Mikor a végére ért, már fel volt szítva a fajgyűlölet és hajrá! Kiadták a jelszót: „üsd a zsidót!“ Négyen voltak az osztályunkban, gorombán estünk nekik, én éppen a szegény Mózsit döngettem meg. Haza megyek. Alig harapok a vajas kenyeremből, jön a pedellus, hiv a gimnáziumba. — Ki hivat ? — Főtisztelendő Hehelein Károly igazgató ur! Puff! Kipottyant kezemből a vajas kenyér, gazdagabb oldalával érintve természetesen az anyaföldet. Bántam is én. Soh’sem voltam tanári szók előtt s most az ország legszigorúbb, legrettegettebb, de egyszersmind legigazságosabb igazgató-tanára elé kell állanom. SejteLem, miért ? Mint a kit a siralomházba visznek, oly kárvallott ábrázattal, szivszorongva bandukoltam az iskola-szolga után. Lesz most ne mulass ! Beléptem a bolthajtásos tanári szobába. A falon volt paptanárok arcképei szigorú tekintettel néztek reám. (Lesz neked Solymosi Eszter.) Középütt hosszú, zöldposztóval leboritott asztal nyújtózott végig. Rajta feszület, mellette paptanárok, főhelyen az igazgató. A spanyol inquizicióról olvasott rómmesék mind eszembe jutottak. Már csak a vörösruhája bakót vártam, a ki spanyol csizmát húz a lábomra. Lapunk mai száma 4 oldal.
