Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
2. oldal. “CT 3ST Q 1. szám egész lényét bűvkörébe vonja, felemeli a mindenuapi- ság alacsony szintjéről, szivét nemes érzésekkel tölti meg, jobbá, türelmesebbé . . . emberiessé teszi az embert. És a mikor elmúl az ünnep, akkor is megmarad lelkében egy kis maradéka a nemesebb érzéseknek. Ebben van az ünnep igazi jelentősége. * Karácsony elmúlt. Jött az uj év ! Visszatekintés a befutott időre és belepillantás a titokzatos jövőbe : ezek az uj év kisérő vonásai. A gondolkodó ember elmélyed és gyötri magát, hogy megállapítsa: milyen állapotban találja a kezdődő esztendő az államot, a társadalmat ? .. . Gyermekvó delem. Budapest, 1909. január 1. Igen nagy örömünkre szolgál, hogy Ung vármegye társadalma mily lelkesedéssel tette magáévá a gyermekvédelem nagy fontosságú kérdését. Azért reméljük, hogy Ung vármegye nem fog késni igen figyelemreméltó tevékenységet fejteni ki e téren. Engedje meg Ungvár város és vármegye t. közönsége, hogy szerény véleményemet e tekintetben elmondjam, melyet részben külföldön szerzett tapasztalataim, részben itthoni viszonyainkkal való bővebb foglalkozásom érlelt meg erős meggyőződéssé. Tiz évi munkám után ugyanis, a melyet leginkább a börtönök lakóinak szenteltem s ebből kifolyólag a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből kikerült egyénekkel volt alkalmam foglalkozni, azt bizonyítja, hogy gyermek- védelmünk gyönyörűen felállított munkarendjében egy végzetes nagy mulasztás történt, a mikor a hivatalos körök a 15-ik életévet állapították meg arra nézve, hogy védenceiket addig istápolják, de azontúl saját erejükre bízzák. Ennek a ténynek már is igen szomorú következményei vannak, melyeket az ifjú bűnösök hihetetlen nagy száma bizonyít leginkább. Most miután a kényszernek engedve, nálunk is feállitották oly ifjúkoru bűnösök külön törvényszékét, látjuk azoknak ijjesztően nagy számát, a kik 15—20 éves korukig kisebb, nagyobb bűntényekért törvény elé. kerülnek, — és miért? Mert 15 éven felül senki sem visel reájuk gondot. Sokan vannak, a kik bűnös szülők gyermekei, rettenetes körülmények között nevelődtek fel, de magam igen sok 17—18 éves leányt talátam — és találok, a kik mind árvaházi (felekezeti és állami) növendékek voltak, községi, városi, állampénzen felnevelt gyermekek, a kiket 15—16 éves korukban saját erejükre bízva tettek ki a világba, a hol rövid idő múltán ki börtönbe, ki kórházba vagy még veszélyesebb helyre kerültek, de végeredményben tönkre mentek. A börtönökben sok 16—17 éves leányt találtam 6 'létre, 3 hónapra elitélve és midőn mélyére hatoltam életük történetének, az mind egyforma volt. A leányok szegény szülők gyermekei, vagy árvák, 12—15 éves korukig pesztrák voltak, majd felkivánkoztak a fővárosba, hol lélekkufár kezébe kerültek. — Hála legyen az Ur Istennek, ma már virrad felettünk. Törvényhozóink meghallgatták szociológusaink kérő szavát és szebbnél-szebb intézményeket állítanak fel, melyek jelentékenyen enyhítik bajainkat; csak emberekre van szükségünk, kik végre is hajtsák a papiroson levő szép szándékokat. Ungvár város és vármegye közönsége egy lépéssel előbbre viheti a nemzet fentartására irányuló nagy- kérdést, ha megteszi úttörő munkájának első lépését és a fent említett bajokon segít, felállítja a 15 éven felüli mindkét nembeli gyermekek menhelyét. Különösen azok számára égető szükség ez az intézmény, a kik még nem harcképesek. Ezek 3 csoportba oszthatók be: 1. Az állam, társadalom, árvaház, szeretetház, város, községek által nevelt gyermek, a kiért ugyan megfizették az érte járó havi dijat, de azért élhetetlen, gyámoltalan maradt, részint mert az intézetben megszokta a mindennapi terített asztalt, elkészített ágyat, és igy fogalma sincs az élet nehézségeiről, vagy falun nevelkedve sokszor saját hibája vagy nevelőszülei kapzsisága folytán mint kivert egyén élte le életét, nem tanulva semmit, várva azt az időpontot, mikor lesz szabad ura akaratának, hogy úgy éljen, mint neki tetszik. Az ilyen gyermekekből kerülnek a betörő bandák fejei, ügyes tagjai — úgy fiúk mint leányok. A 2-ik csoportba lehet osztani mindazokat a gyermekeket, a kik korán árvaságra jutván, 8—10-en lóvén testvérek — elmennek szolgálni, azzal a csepp tudással, melyet falujokban szegényes házuk táján elsajátítottak. Persze hogy nem boldogulnak, ha csak nem rendkívül ügyesek és szorgalmasak s egy ügy ü létükre a városi kivert cselédek áldozataivá válnak. — A 3-ik csoportbeliek legszánalmasabb gyermekei a mai társadalomnak, a martyr gyermekek, úgy leányok mint fiúk. Jelenleg 4 ilyen martyr gyermek van a kezem alatt, mind törpe, elmaradt, 10—12 évök dacára se írni, se olvasni vagy bármi mást nem tudnak, mint rosszul mosni, súrolni, a mit mostohájok ütése alatt voltak kénytelenek tenni 5 éves koruktól fogva, a mikor is mostohájok reggel 5 órakor korbácsütéssei hajtotta a teknőhöz, a mely előtt székre állva kellett mosniok. Ez nem mese, de valóság. Mindezekből világosan kitűnik, mily üdvös munka lenne az, ha volnának a gyormekvédelmi meglevő gyönyörű intézményeknek kiegészítő részei, a hol 15 éves koron túl még 2—3 évig menhelyet találna a gyermek. így meglehetne tartani, fejleszteni, munkaképessé tenni magyar gyermekeink ezreit, a kik ma dacára az állam és társadalom által elköltött millióknak — népünk szemetjét képezik és ez által nemzetünk életképességét gyengítik. A legideálisabb dolog s magyar hazánkra leg üdvösebb volna, ha társadalmunk végkép felébredne álmából, megyeszerte emelne uj intézeteket, a hol o nemes munkájával csökkentené a börtönök és kórházak lakóinak számát és emelné a nemzeti munkaerő színvonalát 1 Én bízom benne, miután Ungvár és Ung megye közönségét oly előnyös oldalról volt alkalmam e tekintetben megismerni, hogy Ung vármegye egyike lesz az elsőknek ezen úttörő munkában. Ajánlom az ügyet lelkes társadalmának, összes jótékony egyesületeinek, szóval összes intéző köreinek meleg szeretetéba 1 Kellő összetartással gyönyörű munkát végezhetnek 1 Természetesen a gyermeknevelés csak akkor üdvös, ha vallásos és nemzeti alapon áll. Előttünk mintaként álló nemzetek nagyságának, istenfélőiéin és hazaszeretet alkotta az alapját. Mi is csak úgy emelkedhetünk, ha e kettős szemponttól nem térünk el. Ung vármegye lelkes tanfelügyelőjének már több szép intézményt köszönhet a vármegye. Megszokott ügyszeretetével és erélyével ezt is keresztül viszi. Azt már ő legjobban tudja, hogy milyen legyen egy ilyen intézet belső szervezete. Kiváló szakértelme el fogja találni a legmegfelelőbbet: miként lehet becsületes, a munkát szerető háziiparral, sőt iparművészetekkel foglalkozó egyéneket nevelni, nem tévesztvén szem elől a kerti munkát sem ! Azzal a biztos reménynyel zárom be soraimat, hogy rövid idő múlva örömmel siethetünk majd Ung- várra egy ilyen nagyszabású szép intézet ünnepélyes megnyitására. Segítse a jó Isten Ung vármegye közönségét e nemes törekvésében 1 Dessewffy Emma, a Gyermekvédő Liga megbízottja. Első fellépésem. — Művészek, művésznők visszaemlékezése. — „Az Újság“ karácsonyi számában színművészek és művésznők nyilatkoznak első fellépésükről. Érdekes apróságokat mondanak el. Közöljük azoknak a visszaemlékezését, a kik nekünk ungváriaknak közelebbi ismerőseink. * Önök visszaemlékezést kérnek tőlem az első felléptemről? Nem szeretek arra visszaemlékezni, mert akármilyen rózsás színben tűnik is fel, pályafutásom folytonos küzdelemből állt. És mégis könnyebb volt magamat felküzdeni, mint a kiküzdött helyemet megtartani. De hiszen : „nem ezen a világon kell boldogságot keresni. Grot Kinskyné Pálmay Ilka. Csodagyermeknek kellett volna születni, ha első fellépésem részleteire, egy félszázad múlva vissza tudnék emlékezni. , .. . Blaha Lujza * „Himfy dalai“-ban játszottam Szegedy Rózát, s ebben a szerepben — fedeztek fel 1 Tanárnőm, Csillag Teréz, mikor először eljátszottam előtte ezt a szerepet, kijelentette az egész osztály előtt, hogy nagyon örül. hogy ilyen tehetséget fedezett fel, és az én kedvemért fog egy vizsgát rendezni. A vizsga fényes sikere legalább azt bizonyította, hogy nem tévedett, mert olyan óriási tapsot kaptam nyílt színen, hogy igazán ellehetett volna számolni vagy — 100-ig. Az igaz, hogy Szegedy Róza azóta nagyon el- züllött, mert holmi „panama*-nőket és „szerencsemalac“-o- kat játszik, de hála Istennek, ebben is sikert arat! Nagyvárad. Batizíalvy Elza. Engem már mindenki bácsinak szólit. Bevallom : boszant, mert mintha csak tegnap lett volna, oly élénken emlékszem reá, hogy kis lányszerepben léptem fel először. A szegény ifjú történetében, Oyadén Christinának hívtak, lehettem úgy hót esztendős. Eg- ressy Ákos nálunk lakott, ő volt a miskolci színház rendezője, más gyerek nem akadt a színház körül, velem játszatta el a szerepet, igazán nem tudtam: fiú vagyok-e vagy leány? Azt tudom, szoknyácska volt rajtam. Ha a tegnapra gondolok, inkább néninek szólítsanak. Csak azt a „bácsit“ ne halljam 1 Ez volt az első fellépésem, ez talán nem számit? 10 évvel később mint gyalogszinész Simontornyán léptem fel először mint Szelei báró a „Nők az alkotmány “-ban. Nem aggasztott semmi, elég nyugodtan végeztem a dolgomat, csak az okozott gondot: miképpen nyújtja az ember karját egy hölgynek, mert én még soha karonfogva nem jártam nővel. Gyöngyi Izsó * Szombathelyen Komjáthy társulatánál léptem először a színpadra. Egyenesen az iskolából menvén színpadra, erős lámpalázzal küzdöttem, úgy hogy a hangomat a súgó is alig hallotta. Sziklay Kornél volt a rendező, a kinek rendezői elve az volt: „csak szigorúan!“ Ehhez az elvhez ragaszkodva, midőn látta, hogy a „tréma“ erőt vesz rajtam, erélyesen rám szól : „Ne tessék markirozni!“ Mit tesz olyankor egy tehetséges kezdő ? Sírni kezd ! Keservesen sírtam én is, csak a közönség biztató tapsai békitettek ki és a jóságos képű Komjáthy igazgató közbenjárása. De e naptól gyűlöltem Sziklayt mindaddig, a mig a Magyar Szinházbau színre került „Koldus és királyfi“ címszerepének a kreálására engem választott ki. Feledi Boris ka. * fűzött vereshagymakötegeket, gyalogtököt, száraz halakat, ócska lábbelit és illatos narancsvirágot. Narancsvirág I Doroszlay Ádám összes ezüstpénzét odaszórja, hogy megszerezze e szegény, haldokló, hervadó szimbólumokat. Narancsvirág I . . . Otthon, hazájában a boldogság virága ez; itt a porban fetreng, eltaposva, megalázva. Végtelen gyengédséggel szorítja magához a virágkévét. Lazán összekötött szálai hozzá simulnak a kabátjához, arcához. Doroszlay Ádám úgy érzi, hogy most egyedül kell lennie. Egyedül, legalább egy órácskára. A mint odább halad, egyhangú, vontatott ének hangzik felé, melyben egyszerűsége dacára is benne van a talajhoz való ragaszkodás, a boldogtalan szerelem jajveszékelése és a végletekig fölcsigázott szenvedély észvesztett sikongatása. Itt egy percre megáll Doroszlay Ádám. Valami, a mi nagyon hasonlít a honvágyhoz, megmarkolja a szivét. Bemegy. A kis teremben két asszony ül a földön s a derbukkát ütögeti. Az arcuk ki van festve, csupa fehér és rózsaszin az, csak a nyakuk tartotta meg meleg, bársonyos barna színét. Ebben a gyéren megvilágított kékes levegőjű kis szobában olyan ez a két asszony, mint a Baál isten szentélyében felkent kurtizánok. A harmadik asszony háttal van Doroszlay felé s kecses mozdulatai, macskaszerü bája egy percre lebilincselik a tekintetét. A fekete, kócos hajú férfi, a ki tenyerével üti a a tamburát s közben helyeslő mozdulatokkal kiséri a táncoló bajadór mozdulatait: egyik kezét Doroszlay felé nyújtja. De Doroszlaynak már elfogyott az apró pénze. Egy papii’pénzt dob nokik, a min öszeverekednek. Undorodva fordít nekik hátat. Nem tudja miéri, de ma úgy érzi, hogy az egész város más, mint minden más napon. Hogy nem egyéb óriási szemétdombnál, a mely az erkölcstelenség, a bűn, az iszákosság tanyája. Ma este először veszi észre, mennyire rajía van e jellegéből teljesen kivetkőztetett városon a kozmopolita városok aljasságának szomorú bélyege. Nem tudja, mi lelte, de világosan, éles, tiszta kontúrokban áll előtte ismét a múlt, s az asszony, a kinek könyörtelensége elűzte otthonából. Valami izgató hőség árad szót a levegőben, az emberi test kigőzölgése, ennek a világnak összes sajátos idegenszerü illatai: a fűszerek, a pézsma szaga, mindez megfekszi mellét, mint a lidéronyomás. Mindenfelől meleg pára tódul az utcára. A lebujokból az ánizs, abszint és pálinka szaga gomolyog ki, a dohány illata pedig összevegyül a mórfürdők forró gőzével ... És erre a zajongó, idegenszerü, oinikus és szemérmetlen Bábelre mégis hibátlan kék ég borul, s csillagai fényesebben tündökölnek e bünfószek és e gyalázatosságok, semmint édes hazájának csöndes, békés pusztái fölött. Hallgatagon, lassan kanyarodik be a Jardin Marengo felé. Itt is rengeteg a tolongás, de legalább a mirtuszok és pistáciák között, a cédrusok alatt üdébb a levegő, s talán szűnni fog kínzó főfájása. Sajátságos boszorkányság vett erőt rajta. A sokaság, a tarka-barka tömeg egygyé olvad a szemei előtt, s ő egyedül vau azzal az asszonynyal, a kit úgy szeretett. Látja, tisztán látja azt a hatalmas erős szőke hajerdőt, mely egyenes vonalban nő ki fehér homlokából, s a melybe olyan földöntúli gyönyörűség lenne beletemetni forró arcát, égő ajkait . . . Előtte van ismét, fehér kázsmir-rubájában, a mely annyira hozzásimul, mintha szerelmes denne fiatal, hajlékony testébe. Újra látja azt a megszokott, édes-bájos mozdulatát, a meiylyel akaratoskodó haját simítja ki az arcából. És megelevenedik előtte harmonikus, halk kacagása is, az ő mulattató történetkóinek nyomán. Az otthonától távol eltöltött vad orgiák után, Sohsem ismétlődő alkalom! ezelőtt 8 korona volt. Hogy szegény és gazdag egyaránt vehessen „Amazon és Tudor“ műgyémántokkal ékített ékszer utánza- EA 1si*4tr9t»t*9 1» most mé£ vehet gutáinkból, az árat potom IU (IJWIIH eetlItllUllUIV lt»y rűt, fülbevalót, nyakkendőtűt, brochetüt, külömböző láncokat stb. Utánzataink ép úgy moshatók és tisztíthatok, mint a valódi ékszerek, fényüket megtartják. Most Csak 60 krajcár, .. Haktár LBBOVITS MALVIN «égnél Ungvár, Kazinozy-utoa.
