Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-08-02 / 31. szám
2 oldal. 31. szám. erősebb, megbízhatóbb és hozzáférhetlenebb lesz, mert minden város olyan tisztviselői kart kap, aminőt megérdemel! Gyöngyösy István szülőháza. Irta Gyöngyösy László. Vannak dolgok, a miken kár vitatkozni. A tinta, a nyomtató-műhely festéke folyhat, de termékenyítő lélek az ilyen betűcsoportból nem fog kiáradni. Már úgy voltam véle, hogy Csűrös ebbeli soraira válaszolni se fogok, de véletlenül egy fővárosi lapban is olvastam erről a köztünk forgó kérdésről valami rövid tudósítást. Felületest, egyoldalút is. Szóval az ünneprontás kezdené a mélyebb medret keresni, mint mikor valamelyes kis patak onnan alulról széjjel akarna tekinteni a nagyvilágba. Valamelyes nyugtalanságot kelthet ugyan, de a patak vize csak kis viz marad. Ott lent csörög alól vékony erével . . . Csűrös a józan észre hivatkozik, mikor azt állítja, hogy Gyöngyösy Jánosnak, a költő apjának okvetlenül Ungváron kellett laknia, mint hires pro- curatornak. A fia „Istók“, a költő, a mint apja még végrendeletében is hívta a felnőtt embert, még híresebb procurator^ a kit a legelőkelőbb főúri családok vallották ügyvédüknek, csupa kis helyeken lakott Megírtam, minek ismételjem? Minden kort a maga erkölcsei és szokásai szerint kell megítélni. A mai józan ész a régiség kutatásaiban nem alkalmazható. Sőt a történelmi igazságok félreértésére viszen. Hány dolgot tartottak régen észszerűnek, manapság pedig az ilyen eljárás a legélesebb elítélés tárgya volna. A kor szellemét megismerni, ez az első kötelessége mindenkinek, a ki a régiség eseményeivel foglalkozik. Készséggel elismertem Csűrösnek a „Határszéli Újság“ julius 13-iki számában közölt okiratának fontosságát, mert a régi Gyöngyösy-telek helye ezek szerint pontosan meghatározható s Ungvár városa egy történelmi nevezetességű helyet nyert. Mert bizonyos, hogy a költő Gyöngyösy ott megfordult még öreg korában is, ifjúsága egy részét is ott töltötte, de ezen túl tovább nem mehetek. Már Csűrös merészebb á li- tásában ő a józan észre hivatkozva, a régi procuraíort Ungvár városába költözteti, pedig bizony az öreg Gyöngyösy János korában Ungvár — a várat kivéve — alig egy pár utcából állott. Ha a procurator nem tartozott a vár belső emberei közé, ott vajmi kevés keresni valója volt. Az ilyen helyen vagy a four, vagy a mi még rosszabb volt, a „német generál“ parancsolt. Sőt legtöbb esetben a német parancs a vártulajdonost is a „generál“ fönhatósága alá helyezte. A régi dolgok magyarázatában épen igy félreért engem Csűrös, mikor a régi külömbnél-külömb ügyvédekről szólok. Azt hiszi, hogy ezekről a „kézi könyvekében jobb és pontosabb íelvilágositást kap. Bizony erről a történettudósok se tudnak, ha levéltári kutatásokat nem végeztek . . . Nem fejtegetem tovább a dolgot. Állítólagos „ismeretlen adalékával“ is nem kell fölötte igen hosszasan foglalkoznom. A megyei levéltárból közlött pár sornyi latin feljegyzés már régen nem ismeretlen. Annak idejében az „Ung“ is szólott ez adat fontosságáról. Ez adat értéke abban van, hogy a hires gömöri alispán ungvári házát megtartotta. Igen sokszor megfordult Ungváron még „késő, tántorgó nyálkahártyáját kevésbbé izgatják, mint vastag falatok, ez csak világos, mert az ember nem abból él, a mit eszik, hanem a mit megemészt. Hány ember küzd folytonos gyomorzavarokkal és csak akkor képes emészteni, ha rósz fogait rendbehozatja, a vagy a hiányzókat pótoltatja. Mindenféle nyomás a gyomor tájékán, mely fűző, szűk ruha, vagy szíj által ered, zavarja a gyomormozgásokat, ezért ajánlható, hogy különösen a gyenge gyomru ember étkezés közben a gyomor tájékát lehetőleg minden nyomástól szabadítsa meg. Az ételek és italok hőmérséke is fontos szerepet játszik az emésztési aktusnál, mert nagyon hideg, vagy nagyon meleg ételek és italok annyiban károsan befolyásolják azt, a mennyiben a gyomor nyákhártyáját kártékonyán izgatják. Az italoknál szem előtt tartandó — ha nem is hőmérővel a kézben, — hogy a viz ne legyen hidegebb körülbelül 10°-nál Reamur, a sör és könnyű bor 12°, a veres bor pedig 15°. Ha a dohányzás az étvágyat csökkenti, ha annyi nyálkát idéz elő, hogy az illető kénytelen ezt rögtön kiköpni, azon esetre az illető azonnal hagyja abba a dohányzást, mivel a nyálkára föltótien szükség van az emésztéshez. Dohány- vagy szivarfüstöt nyelni nemcsak rósz és csúnya szokás, de határozottan káros is. A rendes és jó emésztés fentartására sokkal fontosabb, mintsem gondolnék, a bőr transpiratiója, t. i. kigőzölgése, mi fürdők által érhetők el; gyomorbetegek sokkal jobban érzik magukat, ha zuhanyokat, folyó és langyosmeleg fürdőket használhatnak; itt azonban megjegyzem, hogy a fürdést sem éhgyomorra, sem pedig közvetlen étkezés után nem ajánlom, hanem az étkezés után legalább is 2 órával későbbi időben. Hogy meddig szabad fürödni, mindig az illetőnek a közérzetétől függ. Ha bágyadtság, vórtódulás, szédülés, izgatottság, avagy rázó hideg mutatkozik, akkor az illető már sokáig fürdött. Szabály az, hogy egy negyed órával kezdeni és lassan átmenni egy fél, sőt egy egész óráig is. Testi és szellemi megerőltetés, különösen közvetlen étkezés előtt, vagy után, a gyomor-idegrendszert károsan befolyásolja, itt megint az a szabály, hogy étkezés elő t és után egy-egy órai pihenés szükséges, de azért szélsőségig sem szabad menni a pihenéssel, mivel egy folyton ülő életmód szintén okozhat gyomorzavarokat, aminőket orvosoknak O' ÜST Gr öregségóben is“, 1699-ben. Ez adatokat a fővárosi lapok, a „Pesti Hírlap" is épen az én szerény közbenjárásom folytán közölte. Tehát ez az adat eredetinek már épen nem eredeti. Valamint az sem eredeti, a mit Csűrös ez adatból következtet. Ugyanis benne van az emberi természetben, hogy elhamarkodott állításaihoz szívesen keres olyan bizonyítékokat, a mik talán épen az ellenkező véleményt erősitik meg. Csűrös is igy járt. „Conscrip- tio arcis bonorum Ungvár“ : egy pár sornyi Gyöngyösy István házára vonatkozó feljegyzésből azt következteti, hogy az ungvári ház 1611-ben már a Gyöngyösyek birtokában volt. Ez egyszerűen nem igaz. Ez az ösz- szeirás 1691-ben történt, mikor a hatalmas Drugeth- család férfiágon kihalt. A Drugethek törvényes csere utján 1611-ben átadták a házat a hozzá tartozó három szabad szőlővel, szántó, parlag-földdel, réttel, legelővel, kaszálóval, halászati joggal Szalonthay Györgynek Kisagárdon lévő részbirtokáért. Ezt a házat Agárdy János, mint Szalonthay vérrokona örökölte, a ki aztán 600 magyar forintokért csak 1624-ben zálogba adta Gyöngyösy Jánosnak. Abban az időben nemesi jószágot eladni nem lehetett, rendesen a megszorult nemes ember rokonainak elzálogosította vagyona egyik-másik részét. De még 1624-ben se birhatta békével az öreg János e birtokát, mert a mint Gyöngyösy Istvánról irt nagy munkámban bizonyitottam, benne a Drugethek háborgatták, bizonyosan nemességét is kétségbevonták, mert csak nemes ember bírhatott nemesi birtokot; János tehát királyi beleegyezést kért és kapott s egyúttal Gyöngyösy Horváth nevét is elismerte a királyi jóváhagyás. E királyi okirat 1630- ban kelt, tekintve az akkori lassú igazságszolgáltatást, biztos, hogy még ez évben se lakhatott ungvári birtokában. Pedig Gyöngyösy István 1620 körül született és semmi esetre se 1630 körül. íme Csűrös okoskodásának és adatának ez az igazi értelme. Nagyon körültekintően kell ám eljárni a levéltári adatok magyarázásában. Az ilyen összevetésből kellett következtetnem, hogy Gyöngyösy István nem született az ungvári házban, mert akkor nem volt még a család birtokában ez a ház. Nyugodjék meg tehát Csűrös benne, hogy maga a költő jobban tudhatta, hol született még nálam is, de Csűrösnél is. Ha tehát ő „radvánci“-nak vallja magát, nekünk nem lehet és nem is szabad benne kételkednünk. Hogy a radvánci kúria a költő születése idejében a Gyöngyösyeké volt, bizonyítja az a körülmény, hogy az öreg János „atyai“ háznak mondja. Az apa az atyai házat legkisebb fiának hagyja, nem ok nélkül történt, hogy a radvánci ősi házat teljesen birtokába ereszti, mert úgymond, törvényszerint is őt illeti az atyai ház, mint a legkisebbik gyermeket. De már a későbbi birtokból, az ungvári házból részt enged a költő bátyjának, Lászlónak is. Nagyon helyes, hogy azon a helyen állítják fel az emléktáblát, a hova tervezik. Ez a régi Bémer-telek. Ez köztudomású tény. Az okiratok bizonysága szerint a költő legidősebb, Gatályban lakó István fia, a könnyelmű, költekező, földjeit, házát a Bómereknek zálogositotta el. Erről, igaz, csak egy okiratom van, a mely 1738-ban kelt, de ez is elég. Több szavam nincsen, de nem is lehet. Kár is volna e dologról a szót tovább is hajtani . . . gyakran van alkalmuk észlelni a szabók, cipészek, irók és hivatalnokoknál, tehát ha már máskép nem, de minden szabad időt fel kell használni sétára, tornára, lovaglásra és más, a testet nem nagyon megerőltető testi gyakorlatokra. Nagyon zavarólag hatnak az emésztésre az éjjeli háborgatások, milyeneknek különösen orvosok vannak kitéve és nem egy kartársnak alkalma van ezt magán észlelni és ilyenkor az orvosi pályának kellemetlenségeiről elmélkedni; ép ilyen hátrányos azonban, ha valaki a vacsora után mindjárt lefekszik, mert alvás közben a gyomormozgások szünetelnek, már pedig ezekre azért van szükség, mivel ezen mozgások által az eledel a gyomormedrekkel minden irányban érintkezve, az emésztést elősegítik. Szabály, a vacsora után még legalább 2 óráig ébren maradni. Nem hagyhatom itt említés nélkül a sok titkos és kozmeticus szereket, (habár nem tartoznak szorosan véve a keretbe), melyek reclámjaival lapjaink hirdetési rovatai elárasztvák és a melyek azonkívül, hogy a jóhiszemű közönség kizsákmányolására vannak hangzatos, sokszor nem is létező feltalálók neve alatt, ajánlgatva, gyakran higanytartalmuk miatt nem kis mérvben károsak az egészségre és első sorban az emésztésre. Hogy türelmükkel vissza ne éljek, még csak két momentumról kell említést tennem, melyek szintén megnehezítik az emésztést; igy meleg, lapál.yos vidéken sokkal több gyomorbeteg van, mint hegyes, magasan fekvő helyeken. Ismert tény az, hogy gyomorbetegek nyáron sokkal rosszabbul vaunak, mint télen és nyáron a heveny gyomorrontások is sokkal sűrűbben lépnek fel. Egy makacs gyomorhurutnál tehát egy légváltozás, hegyes vidékre utazás, néha csodás jó hatással szokott lenni, de különösen tavaszi utazások néha a legmeg- rögzöttebb gyomorhurutnak véget vetnek. A praxisomból emlékszem egy esetre, a melynél kétségtelenül csak egy tengeri utazás volt képes egy éveken át tartó gyomorbajától egy betegemet megszabadítani. Egy kereskedő a legjobb években idült gyomorhurutja miatt mindenféle kúrán sikertelenül keresztül ment, a mig egy tengeri utazás után, minek utána a tengeri betegségen is átment, tökéletesen helyreállott. A mennyiben azonban ingerült kedólyállapotok, bosszúság és főleg unalom, szintén káros befolyással lehetnek a gyomor működésére, azért jónak látom felolvasásomat bevégezni. Egy község pusztulása. Vármegyénknek egyik virágzó községét, az Ungvár szomszédságában fekvő Alsódomony át julius 29-ikén, a délelőtti órában, csaknem fele részében, tűz pusztította el. A reggel még vidáman fehérlő házak és üdén zöldelő kertek és gyümölcsösök helyén, délire már sárgára pörkölt, vagy szénné égett fák és füstölgő romok voltak láthatók, s mely romok között megtört arcú nép siratta vagyona pusztulását. A tűz d. e. 10 óra tájban a község északi végén ütött ki, a hol éppen zsúppal fedett viskók voltak egymás mellé építve. Szerencsétlenségre orkánszerü szól volt, mely a pusztító lángokat nem egész két óra alatt végig seperte a község bal oldalán, aztán átcsapott a tűz a községet ketté szelő állami ut jobb oldalán épült házsorok közepébe és szeszélyesen ugrálva, itt-ott kihagyva egy-egy házat vagy melléképületet, két óra alatt romhalmazzá tette a fél falut. A község főutcáját képező állami útról, az oltás és mentés — a kifejtett emberfeletti erő dacára is — csaknem lehetetlen volt, mert az égő házsorok között pár pillanatnál hosszabb ideig tartózkodni nem lehetett, az izzó hőség és kavargó sűrű füst miatt. Ungváron a tűz kitörését legelőbb a város végén a domonyai utón fekvő gyalogsági laktanyából vették észre, a honnan List Emil dandárnok, állomásparancsnok rendeletére házi ezredünk tűzoltó csapata Feeg főhadnagy vezetése alatt futó lépésben sietett az égő faluba. A laktanyából jelezték a tűzet a vármegyeházába és a rendőrkapitányi hivatalhoz, kérve a városi önkéntes tűzoltóság kiküldését, amely iránt azonnal intézkedés is tétetett s rövid idő alatt már a tűzoltók is bevonultak Markovszky alkapitány tűzoltó-parancsnok vezetésével. A vész hírére Bánóczy alispánhelyettes Minay központi főszolgabíróval azonnal a tűz színhelyére ment és intézkedtek a gyermekeknek és asszonyoknak a közeli mezőkön biztonságba elhelyezése iránt. Már akkor az égő községben nagy erővel dolgoztak a katonák, önkéntes tűzoltók, a csendőrsóg Grabovszky főhadnagy és Kaííka hadnagy vezetése alatt, — az ungvári kéményseprők, a szomszédos Felsődomonya község lakosai, kik a község fecskendőjét hozták. Oltásról azonban szó sem lehetett, minden intézkedés csak arra lett irányítva, meggátolni a tűz terjedését. Csoda számba megy, hogy az égő házak közé ékelt állami iskola épületet sikerült megmenteni, miben nagy érdeme van Terebesy áll. tanítónak. List vezérőrnagy, ungvári állomás-parancsnok és Paur ezredparancsnok a helyszínén személyesen intézkedtek a katonaság kivonulása iránt. Csapat csapat után vonult az égő községbe, végül csaknem az egész legénység kint volt. Felrohantak a háztetőkre, pár perc alatt itt is, ott is le volt verve a még ép házak fedele, száz és száz ember mentette a házakból a mit lehetett és hordta ki a mezőkre. De mig egy-egy ház fedelét leverték, azokon innen újra lángbaborult egy másik s a tűz és füst visszaszorította a bátor védőket, így volt ez több esetben, végül csaknem két órai megfeszített munka után sikerült útját állani a pusztító elemnek. E rövid két óra alatt azonban már 70 lakóház, csaknem ugyanannyi melléképület, csűr, gazda- dasági és házi eszközök, bútorok, részben behordott, részben már ki is csépelt életnemü lett a tűz martalékává. Az épületeknek csak kis része lóvén biztosítva, a kár körülbelül 180—200 ezer korona. A tűz — fájdalom — emboráldozatot is követelt. László Bálint 84 éves öreg magánzó, ki hajdan jómódú ungvári mészáros volt, a közben, hogy lakásából egyet-mást igyekezett kimenteni, az óriási és hirtelen az egész házat betöltő füstben megfulladt. A katonaság, az önkéntes tűzoltóság, kéményseprők, valamint egyes ungváriak igazán bámulatos munkát végeztek, de a tomboló elemmel szemben, csaknem tehetetlenül állott minden segítség. Kiválóan közreműködtek az oltás és mentésben Gajdos József százados, helyőrségi ügyeletes tiszt, — Feeg főhadnasry, a katonai tűzoltó csapat parancsnoka, Répászky Árpád, Minkus Vilmos és Frischenschlager Miksa főhadnagyok, Markovszky tűzoltó- parancsnok, Pap Lajos főerdőőr és még sokan. Délutánra már a község kutjaiból minden viz kiapadt, úgy hogy a szomszédos Felsődomonyáról kellett a vizet szekereken, hordókban hozatni, hogy a romok alatt még teljes erővel égő tűz beoltható legyen. Estére már csak imitt-amott füstölgő hamu és törmelék mutatta a lakóházak helyét. A szerencsétlenségben is ezer szerencse, hogy a tűz nem éjjel volt, mert akkor Alsódomonya községből kő-kövön nem marad. Az önfeláldozó tűzoltók közül, oltás közben többen megsérültek. Markovszky tűzoltó parancsnok — ki alatt egy létra szakadt le — fején sebesült meg, — Varga Mihály ungvári cipész, önkéntes tűzoltó pedig egy ház fedeléről esett le és belső sérülést szenvedett. A tűz által károsodott lakosság nyomorának pillanatnyi enyhítésére Bánóczy alispánhelyettes a községi szegény alapból 800 koronát utalt ki, mit Minay főszolgabíró másnap kiosztott. Az alispánhelyettes egyidejűleg sürgős felterjesztést intézett a belügyminiszterhez és a Tisza Kálmánná elnöksége alatt áldásosán működő „Jósziv“ egyesülethez segély engedélyezése, valamint a földmivelósügyi miniszterhez kedvezményes áron, esetleg ingyen épületfa engedélyezése iránt. Az alispánhelyettes ez utón is azzal a kérelemmel fordul a társadalomhoz, a jótékony egyesületek, pénzintézetek vezetőségeihez, hogy jótékony adományaikkal siessenek a károsultak segélyezésére. Min- deu legkisebb adományt is köszönettel vesz. Gróf Sztáray Gábor főispán tegnap hazaérkezett, nyomban kiment Domonyára megnézni az elpusztult községet és felterjesztést intéz a belügyminiszterhez segély végett.
