Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-11-29 / 48. szám
46. évfolyam. — 48. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. november 29.--------------------------------------------------------------------------------------------------------.-----------—..........................................................................................—— -----------------------------------------------------------------------------------------------------------• Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K : Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 20 f, Amerikába : Egész évre ... 10 K 60 „Ung Yármegjre Hivatalos Lapja“-fal együtt egész évre 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszála U. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Pénzintézeti tisztviselők szervezkedése. A huszadik században élünk. Abban a korban, a melyet joggal mondanak a szociális haladás, a társadalmi osztályok szervezkedése korának. A társadalom mai berendezésének alapeszméje: szövetkezzünk ! Ez ma a jelszó az élet minden vonatkozásában. Szövetkeznek a termelők, hogy megvédjék érdeküket. Szövetkezetekbe tömörülnek a kisiparosok, hogy védjék magukat a hatalmas nagyipar ellen. De szövetkeznek a vállalkozók, a gyárosok is; kartellekbe, trösztökbe tömörülnek, hogy igy még erősebbek lehessenek. A kép hasonló a társadalmi téren is. A társadalom egyes osztályai, a melyek eddig úgy, a miként a történelem folyamán kialakultak, egymás mellett szinte öntudatlanul, minden külső behatás nélkül hol erősbödtek, hol gyöngültek. Most azonban már tudatosan erősitik magukat. Az erősítésnek pedig egyetlen, hatalmas eszköze van : a s\erve\kedé<\ íme, mily rövid idő alatt mily óriás léptékké! jutott előre pld. az orvosi kar a szervezkedés erejével. Az alkalmazottaknál, a hatalmasoktól függőknél ez még inkább látható. Nem szólva most az ipari munkásság szervező mozgalmairól — nézzük csak a bírákat, a vasutasokat, újabban a tanárokat, tanítókat stb., mindezek csupán a szervezkedésben rejlő erőnek köszönhetik osztályhelzetük javulását De ne hogy félreértessünk! A szervezkedés nem jelent egyszersmind harcot! Az illető társadalmi osztály jogos kívánságának elérhetése végett elégséges már maga az, hogy szervezetbe tömörülnek. A szervezet, mint az illető osztály érdekeinek hivatott képviselete, azután majd megtalálja azokat az utakat és eszközöket, a melyek segítségével a kitűzött cél elérhető lészen. Az alkalmazott társadalomnak van egy igen tekintélyes, nagy képzettségű és rendkívül fontos közgazdasági hivatásu osztálya, a mely még nem ismerte fel mindeddig a szervezkedés szükségességét. A pénzintézeti tisztviselőkről van szó! Ez a több, mint tízezer főnyi társadalmi osztály, a mely a nemzetfenntartó osztályok java elemét alkotja, mindeddig odáig sem jutott, hogy a törvényhozás tudomást vegyen róla. Ennek a tábornak legtöbb tagját még ma is a legbizonytalanabb jövő fenyegeti. Nincs gondoskodás jövőjükről! Nincs biztosítékuk a felől, hogyha tevékeny kezükből kihull a toll, ha hosszú évek fáradságos munkája után a jól megérdemelt pihenésre vágynak a kimerült idegek, hogy akkor meglegyen a betevő falatjuk. Európának minden nyugati állama gondoskodik magánalkalmazottai nyugdijáról! Anglia és Franciaország parlamentjei összes megrokkant, vagy elaggott polgártársaiknak biztosítják a nyugdíjellátást. Ausztria minden magántisztviselőjének, legújabban pedig kisiparosainak és kiskereskedőinek öreg napjairól is gondoskodik. És Magyarország ott tart, hogy a magánalkalmazottak legintelligensebb, legfontosabb szerepet betöltő rétege: a pénzintézeti tisztviselők vagy azok nagy része még ma is nélkülöz mindennemű nyugdijat. Hogy nincs ilyen törvényünk még ma sem, sőt hogy kormányjavaslat sem született még ily irányban : annak — valljuk meg őszintén - „sem a kormány, sem a parlament nem okai. Ok csak megnyilvánult óhajokat és hangoztatott érdekeket vehetnek figyelembe, csak azok megóvásáról gondoskodhatnak. De néma gyermeknek anyja sem érti a szavát! A némán veszteglő pénzintézeti tisztviselők hiába várják a törvényhozás intézkedését. Mozogniok, szólniok kell, hogy hallattassák, megértessék magukat, kell hogy bebizonyítsák jogos igazaikat s akkor, de csakis akkor számíthatnak arra, hogy számol kívánságaikkal úgy az állam, mint a társadalom minden más osztálya. Az iparosok, a kereskedők, az ipari munkások minden rendű és rangú eleme, a kereskedelem alkalmazottai, a magántisztviselők, az államhivatalnokok, a bírák, tanárok, orvosok, ügyvédek mind-mind tömör szervezetekkel igyekeznek ügyüknek megnyerni az illetékeseket. Talán csak a pénzintézeti tisztviselők az egyedüli nagyobb társadalmi osztály, a mely ezen mozgalmakat eddig közömbösen nézte. De az utolsó idők itt is fordulatot teremtettek. A folyó évben mintha feleszmélt volna a pénzintézeti tisztviselői kar dermettségéből. Egymásután alakulnak a megyei és kerületi pénzintézeti tisztviselői egyesületek, azzal a céllal, hogy azután egy országos köteléket létesítsenek egymás között, mely hivatva lesz minden, a kart érdeklő országos ügyben eljárni. A már megalakult egyesületek legtekintélyesebbjei, nevezetesen: a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete,- -a Dunántúli Pénzintézeti Tisztviselők Egyesülete, a Hevesmegyei Pénzintézeti Tisztviselők Egyesülete, a Jász- Nagy-Kun-Szolnok megyei Pénzintézeti Tisztviselők Egyesülete stb., most a fővárosban (V. Zrinyi-utca 12.) egy országos szervező irodát állítottak fel, mely most egymásután hívja fel szervezkedésre az ország minden részének pénzintézeti tisztviselőit. Szervezkedjünk tehát mi is, Magyarország északkeleti megyéinek pénzintézeti tisztviselői, mert a szervezkedésben rejlik az erő és egyesített erővel el fogjuk érni ama célokat, melyek megszerzése immár mulaszthatatlan kötelességünkké vált. Szervezkedjünk és dolgozzunk együttes erővel, hogy mielőbb felállíthassuk az Északkelet-Magyarországi ‘Pénzintézeti Tisztviselők Egyesületét, hogy ennek létesítésével mi is segítsünk megépíteni azt a hatalmas oszlopot, azt a központi szervet, mely hivatva lesz szószólója és éber őre lenni, hogy jogos kívánságaink teljesüljenek. Az Északkeleti Magyarországi Pénzinté* Megyek én is . . . Irta Krüzselyi Erzsiké. Szállnak a madarak, Messze, messze mennek Kéklő távolába A nagy végtelennek. Költöző madárral Én is messze bolygok, Hej, de tudom én azt: Ott se leszek boldog . . . Hideg őszi vihar Tépdesi a fákat; Hervadt levelekből Sárga szőnyeg támad, Neki ront a szélvész, Felkapja, lecsapja . . . Hulló levél sorsát Csak az ég siratja . . . Én is olyan vagyok, Mint az a levélke, A mely céltalanul Száll az őszi szélbe ; S addig űzi a sors, A mig utoljára Örök nyugalmat lel Egy bokor aljába’. . . Árva kis levelet Nem siratja senki, Ezer szenvedés közt Mig el tud pihenni: Nő helyette száz is Kikelet jöttére S ki gondolna akkor, — Rügyező tavaszkor — Tavalyi levélre ? Jössz-e velem ? Irta Bállá Miklós. Szerelmek, üdvök bűvös hazája, Pokol az útja, kapuja tárva ! Ki átlépheti, nevet rá az élet! — Ha úgy akarnád, én átvezetnélek, Jössz-e velem ? A kapu tárva, s pokol az útja, Átküzdeni magát hej, kevés tudja ! — Ha szerelmesen rám mosolyog az arcod, Ezer pokollal felveszem a harcot! Karomba erő száll, a szivembe élet, S győztesen lépem át a kaput tevéled 1 Jössz-e velem ? Virágon járnál, csókon aludnál, Bánatról, búról sohase tudnál! Dalokba fonnám fürteidet össze ! A kapu tárva, óh, mondd : velem jössz-e ? Oh jer velem ? Visszaemlékezések.- Katonai berendezés. — Az első leckék. — Irta Kovássy Elemér. Désán nevű őrmester beszedte bizonyítványainkat. Azok alapján aztán, a mint egyenként beszólitoltak bennünket, megkérdezték mindegyikünktől: mi a mestersége ? A milyen sajátságos volt ez az önkéntesekhez intézett kérdés, olyan furcsán is hangzottak a reája vonatkozó válaszok, szólván azok ilyenképpen : végzett jogász, végzett kereskedelmi akadémikus, vasúti hivatalnok, erdész-akadémiát végzett növendék, mérnök, bányamérnök, gazdász, sőt volt juris-doktor mesterségü is. Ezenkívül kivallattak: vájjon tudunk-e tornázni, vívni, korcsolyázni ? Végül pedig újra orvosok elé kerültünk, ismét megvizsgáltak mindnyájunkat. A férgeséből 5—6 kihullott, maradtunk vagy 115-en. Erre bevezettek mindnyájunkat egy nagy terembe, ott a már az előbb nevezett őrmester kiosztotta felszerelésünket, mely a fehérnemüeken kívül volt : Egy tábori vörös sapka, két pár bakkancs, (az egyszerű huszár szerint, mivel szára nincs: kölyök- csizma), két darab vörös nadrág, (ezért csúfolták régebben a honvédeket „paradicsomos fiaskók“-nak), egy derékszíj, egy köpeny, egy köpenyszij, egy kenyérzsák, egy hátbőrönd, (vulgó „bornyu“), egy puskaszij, egy kard-szurony, egy kardhüvely, két tölténytáska, egy gombtisztitó-fa, két pokróc (nyári, téli), két aljvánkos, egy fejpárna. Urak lettünk. Nem kellett gondolnunk a megélhetésről, ruházatról. Mikor tábori vörös sapkámat a fejembe nyomtam, akkor tudtam meg, miért teremtett az Isten vállat az emberfiának ? Azért t. i., hogy legyen min megakadni a tábori vörössapka aljának, s nehogy leszaladjon az bokáig. No de a vörös-nadrág sem volt kutya 1 Bőségét illetőleg olyan formán festett, mint a pipát, kést, encsen- bencs holmikat árulgató vándorkereskedő bosnyákokó. Dehát lehetett benne mozogni. Csinosság mellékes, alkalmas legyen, az a fő. A kölyökcsizma nemkülönben kacér jószág vala. A mértéket bizonyára valami őskori óriás lábairól vetLapunk mai száma 10 oldal. TAAlBSSAAZDuA.n.-IMIT HETILAP
