Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-09 / 6. szám
46. évfolyam. — 6. Előfizetési feltételek: Ouftk a« .jUng“ lapra : Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szára . 20 K Amerikába : Egész évre ... 10 K 60 „ting rármíttye Hlratalo* I,»pja“-Yal egjKtt : egész évre 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. szám. Megjelenik minden vasárnap. Uílgvár, 1908. február 9. HETILAP Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNG MEG Y El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. BÁNÓCZY BÉLA DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Emlékezzünk régiekről! Irta Deák Gyula. Sarkigazság: A múlton épült fel a jelen, a jelen pedig a jövő alapja. Illik tehát megbecsülnünk a múltat s annak jeles szereplőit. Ung vármegye múltja szép. Már a honfoglalás idejében szerepel. Almos és Árpád Ungvár alá lovagoltak kacagányos vitézeikkel. A várban áldomást tartottak. Nem szabad megvetnünk azt a történeti adatot, a mely szerint Árpád megválasztása az ungvári várban ment végbe. „A honfoglalás nagy művének első diadalünnepe Ungvárt virradt fel tehát a magyar hazára“, Írja Tabódy Jenő a Pallas Nagy Lexikonában. Voltak vármegyénknek jeles fiai, a kik vagy karddal, vagy tollal szolgálták hazájukat s szereztek tisztelt nevet maguknak, dicsőséget a vármegyének és a hazának. A Druge- thek, Dobó István, Gyöngyösy István, gróf Bercsényi Miklós, Dayka Gábor, Erdélyi János valnak ki Ha a múltat szeretjük megbecsülni, akkor ezen kiváló férfiak emlékezetét ápolnunk kell látható jelekben és az iskolákban tanításokban. Összeszedve vármegyénk emléktábláit es oszlopait, a következő eredményre jutunk : A Drugethek közül Györgyről (a gimnáziumot 1613-ban alapította Homonnán) és Jánosról (a gimnáziumot 1640-ban Ungvárra hozta) a főgimnázium kapualjaban elhelyezett emléktábla tesz említést. Szoborszerü reliefképük a főgimnázium homlokzatán van. Dobó István tumbája— a hagyomány szerint hamvai fölött — a dobóruszkai r. kath. templom büszkesége. Az oltárul szolgáló tumba latin felirata különben azt mondja, hogy Dobó hamvai ott pihennek. Erdélyi János szülővárosa, Nagykapos, emléktáblát helyezett el az ottani ref. templom falaba. Nagy embereink emlékét több látható jel nem őrzi. A többiek emléke a jövő feladata. Az előkészületek folynak is ebben az irányban. Gyöngyösy István szülőházára Radváncon a f. év tavaszán helyezik el az emléktáblát. — Gróf Bercsényi Miklós emlékére Ungváron szobrot emel a vármegye, a gyűjtések folynak. — Dayka Gábor szobrát egy-két év leforgása alatt felállítják a gimnázium parkjában. Más irányú emlékjelek a vármegyében a következők: S\obráncon a Török-féle kastélyon szentmiklósi és óvári Pongrácz János által 1820-ban elhelyezett latin feliratos emléktábla azt hirdeti, hogy a szent koronát 1805. dec. 9-én ott helyezték el, a mikor Munkácsra szállították; ugyancsak ott volt a sz. korona 1806. márc. 10-én, a mikor visszaszállították A sz. koronának a vándorlását örökíti meg Ungváron a püspöki palota egyik szobájában elhelyezett emléktábla, a melynek felirata arról emlékezik, hogy a szent korona abban a szobában volt 1805. dec. 9. és 10-ike közti éjjel. A nevickei vár falán két emléktábla van. Egyik az erdészek fogadalmáról szói, hogy évről évre felkeresik azt a helyet aug. 18-án, a másik a királyi pár menyegzőjének 25-ik évfordulója (1879) alkalmából helyeztetett eí. A var melletti parkoan Wagner Károly emlékére oszlop, majd odabb milleniumi emlékoszlop hirdeti a kegyeletes és hazafias megemlékezést. Radváncon a községházán milleniumi emléktábla szól hozzánk: „Szeressük az Istent, a királyt, a hazat!“ A Hegyfark-dombon emlékkereszt jelzi, hogy ott halt meg baleset folytan Egan Ede, a hegyvidéki nép legőszintébb barátja és jótevője. A galíciai határon pedig oszlop áll, a melyen túl mar idegen földet tapos a vándor. Lássuk most már, hogy a Gyöngyösy, Bercsényi és Dayka emlékjeleinek megvalósításán kívül minő terveink vannak és még milyen irányban kellene kiterjesztenünk figyelmünket. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság elhatározta már, hogy a Gyöngyösy radvánci emléktáblájának leleplezése után azonnal hozzáfog az előkészületekhez, hogy Pelőji emlékére márványtáblát helyez el. Petőfi ugyanis, mint útirajzaiban Írja, 1847. julius 11. és 12-ike közti éjszakát Ungváron töltötte. Az útirajz szövegének és az akkori viszonyoknak egybevetése alapján a legnagyobb valószínűség szerint a nemrégen lebontott Feketesas- vendéglőben hált a nagy költő. Az emléktáblának legméltóbb helye tehát a Kossutb-téri áll. iskola. A vármegye uj határos\lopol tervez a mostani helyett A uj oszlopnak impozánsnak kell lennie ! Ha terveinket megvalósítjuk, még néhány emléket tervezhetünk. Az ungvári vár falában elhelyezendő emléktáblára a vár rövid történetét lehetne felírni, ugyancsak ilyen történelmű szövegű emléktábla hirdethetné múltját a nevickei várnak. Ajánlom az első dolgot az ungvári növendékpapság, az utóbbit a kincstári erdészek figyelmébe. S\eiednyén emléktábla illeti azt a házat, a melyben a szent korona 1805. dec 10 és 11-ike közti éjjel volt elhelyezve Talán még csak ki lehet kutatni, hogy melyik az a nevezetes épület? Gyöngyösy Istvánnak ungvári lakóháza helyén épült házra (valószínűleg a g. kath. papárva-intézet), Komócsy József költő lakóhazára és Ordarman Darmay Viktor szep- tehetségű s korán elhunyt költő szülőhazára is illő volna egy emléktábla. Azoknak, a kik a hazaszeretet és a szabadság lantosai voltak, ne hagyjuk emlékét elmosódni! Akármely tényező valósítja meg a terveket, végeredményében mindegy! Emlékezzünk régiekről! Jöjj el I .. . Irta Zivuska Jenő. Jöjj el tavasz, jöjj nárciszszai, sugárral E rideg néma tájra. Az erdő vár, ábrándozik felőled Szivünk közös barátja. Édest, mosolygót álmodik felőled, Az álma : szép virágok. A mint május zöld lombját szerelemmel Borítja rájok. És álmodik, hogy ott ragyog felettük A holdas, szende éjjel. És álmodik hő vágytól messzi hangzó Madár-zenével Jöjj el tavasz, — ah ! hogy keresve hívlak És jötted várva-várom, Van rá okom, — én egy bizalmasam te, Én egy vigasztalásom. Jöjj el tavasz, hozz enyhet gyógyulással Szivem feltört sebére. Tanits temetni, sok mindent feledni, — Feledni végre. Tudom, vigaszt lel nálad a beteg szfv, Vigaszt minden kesergő. Engem se hagysz, ugy-e árván magamra Lombos,virágos erdő ? Egy próbavizsgálat. — Rajz az iskolai életből. — Irta Szabó Albert. A £nult század vége felé, úgy 20—25 esztendővel ezelőtt, lakott a mi szerény helyiségünkben egy tiszteletreméltó úri házaspár. Gyermektelen, jó módú, tisztes állásban lévő emberek voltak. Házukban ismeretlen fogalom volt a bú és gond. Szerették a humort, a tréfát. Asztaluknál a vendég, szivükben a hamisítatlan, valódi magyar vendégszeretet kifogyhatatlan volt. Szerencsés valék, hogy e kedves család gyakori vendégei közé tartozhattam én is. Leikeink rokonszenveztek, mivel akkor még én is más ember vobam. Én is szerettem a tréfát Hja ! akkor még szürke varjú helyett fekete holló ült a fejemen. Lelkem ruganyos, kedélyem eleven volt. A házi nő, egy tőrül metszett alföldi magyar asszony, rendesen azzal fogadott: „Nos, kedves tanító ur, mi újság az iskolában? Mondjon már valami jót. Nem történt valami kellemes epizód a nebulói között?“ Én természetesen, rendesen előállottam valami költött vagy megtörtént iskolai eseménynyel, mi aztán alapul szolgált arra nézve, hogy az elmés ötletek és anekdoták hosszú láncolata következzék utána. Egy nyári vasárnap délután ismét ott voltam. Az asszony előállott a szokásos kérdésekkel és ösztönzött, hogy mondjak valami újabb eseményt tanítványaimról. — Szívesen, nagyságos asszonyom, mert csakugyan történt velem olyas valami, mi igazán érdemes arra, hogy elmondjam. — Nos, hát halljuk. — Tetszik ismerni a Serény botost ? — Ismerem. — Hát azzal esett meg az a nagy eset, melyet most el akarok mondani. A mint jövök hazafolé a mezőről, a bolt előtt megállít a boitos ur. Lapunk mai száma, 8 oldal. — Tessék csak megállani, kedves tanító ur, mondok valamit. — Mi lesz az bótos ur? — Hát kérem aláson, azt akarom mondani, hogy az én Kóbi fiam igen okos. — No hisz az nem újság. Nem messze esik az alma a fájától . . . Hát aztán miből következteti kedves fiának ezt a nagy okosságát? — Hát kérem aláson a gyerek bebizonyította előttem, tulajdon szemeim láttára, hogy az a . . . hogy is hijják ? Az a . . . Veresmarti Mihály egy nagy svindler. — No, hogy, hogy? — Hát a Kóbi gyerek tegnap délután egy verset tanult, a mit az a Veresmartra való ember irt. Hogy . . . izó^ . . . „Fölfelé megy borban a gyöngy, jól teszi“. Én egyszer odaszólok a gyereknek, hogy hát aztán igaz-ó az, hogy a gyöngy csakugyan fölfelé megy a borban? A Kóbi gyerek neszt fog. Egy kissé gondolkodik, aztán beszalad a szobába. Kihoz egy pohár bort a boltba. Kihúz egy fiókot, kimarkol egy csomó igaz gyöngyöt üvegből és aztán beleönti a borba. Ő is nézi, én is nézem, hát látjuk, hogy a gyöngy nem felfelé, de lefelé száll a pohárban. Akkor azt mondja a fiú : „Tátikám! az a Veresmarti Mihály egy nagy svindler.“ — Nos, mit szól ehhez tanító ur? Ugy-e az én Kóbi fiam csakugyan igen okos ? — Úgy van, kedves bótos ur. A Kóbi gyerek csakugyan felette okos. Hja! de az nem is lehet másképpen. A kinek ilyen apja és ilyen tanítója van, mint mi ketten, az a gyerek nem is lehet más, csak is okos . . . Mikor én ezt ilyen formán elbeszéltem a háziasszonyomnak, piros ajakán homóri kacaj tört ki. Alig tudott magához jönni a nagy nevetéstől. Végre igy szólott:
