Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-28 / 26. szám
46. évfolyam. — 26. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. junius 28 Előfizetési feltételek: Csak az „üug“ lapra Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K j Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre ... 10 K (50 „Ung Tál-megye Hivatalos Lapja“-ral egy iitt egész évre 12 K — Félévre .... (5 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soron kint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő BÁNÓCZY BÉLA, DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Városunk rendezése. Sokan fogják mondani: minek olyanról beszélni, a mi nincs. Nekünk azonban az a véleményünk, hogy éppen azért kell e kérdésről beszélni, hogy az testet öltsön. Igaz, hogy oly városban, a hol a kisajátítás! alap megteremtésére nem jutott erőforrás, a hol annak rövid idő alatt oly módon való megteremtése, hogy az alap a város rendezésén lendítsen is valamit, majdnem lehetetlen. A hol a polgároknak annyira igénybe vett anyagi erejéhez kellene ismét fordulni, igen nehéz város rendezéséről beszélni is.. Ungvár város építkezése, utcáinak fekvése olyan, hogy az évszázadok előtti város- alapitás nem nagy dicsőségére, bizony arról mindent inkább mondhatunk, mint jót. Egy város fejlődésének lehetőségét mindig a geográfiai helyzet irányítja. Ha előre látás nélkül zegzugokba szorittatik össze a város, az anyagi fellendülés és terjeszkedés idején kitűnnek az akadályok és a terv nélküli előrelátás hiányát a késő nemzedéknek nagy áldozatokkal kell megfizetni. Ebben a helyzetben van Ungvár városa most, a midőn fejlődésének, modern várossá való átalakulásának — a belváros keskeny és minden kis távolságban megtörő utcái — elháríthatatlan akadályaivá lettek. Ha a város akár az Ung balpartján, akár Domonya felé teljesebb fejlődést vesz; ha a Radvánci-, Minaji- és Kaposi-utcák építkezései a haladó idővel a város forgalmasságát, népesedését nagyban növelik, — a mihez a törvényszék felállítása is nagyban hozzájárul majd — akkor áll elő az a lehetetlen helyzet, hogy Ungvár város forgalma, a kis- és nagyhid-, valamint a Kazinczy-utcákon, melyeket elkerül- hetlenül érinteni kell minden, a városon keresztül történő személy- és teherközlekedésnek, lebonyolítható egyáltalán nem lesz és még az egyszerű hetivásárokon is megtorlódik a forgalom. Ha most hozzá vesszük, hogy ezeknek a keskeny utcáknak teljes szélességben való aszfaltozása folytán a város sétáló közönsége is ide gyülekszik és ezen utcákat teljesen ellepi, igazán megdöbbentő az a gondolat, hogy milyen veszélynek van a közönség kitéve, a város és nagy vidékének itt e helyen összeszoruló teher-, állat- és másnemű forgalma által. Az ideális rendezés módja az lett volna, ha a nagy hidat és savanyuvizi hidat széles utcával kötötték volna össze. Ezt az egyedül nagyobb koncepciójú rendezést azonban megcsinálni ma már lehetetlen, mert ennek a létesítendő útnak vonalában annyi és oly drága épületek emelkedtek, hogy azt a város anyagi ereje sem most, sem a jövőben meg nem bírhatja. Majdnem tehetetlenül állunk tehát azzal a felelősségteljes tudattal, hogy a haladó Ung- várnak ezen a nagy bajon segiteni kell; a Salz- berger-féle nagyhid-utcai ház leégése egy eszmét vetett felszínre, mely ha nem is gyökeres, de mindenesetre olyan megoldást hozna, a mi a fennálló és napról napra növekedő bajokat legalább nagy részben megoldaná. A Nagyhid-utca folytatásában ugyanis a Sorház-utcára volna egy uj utca nyitandó, mely a belvárosból a teherforgalom óriási részét elterelné és megadná a lehetőséget arra, hogy a belváros tisztán, szépen tartható és a városi közönség által személyközlekedés céljaira életveszély nélkül használható legyen. Teljessé tenné az eredményt, ha a nagy- hid-fő mellől az Ungparton a Dayka Gábor- utcáig sétányt létesítene a város, a minek aztán már igazán kevés akadálya volna, mert amint tudjuk, az előre látó telektulajdonosok nagy része gyalogközlekedésre csinosan berendezett utca céljaira a szükséges telekrészeket, sőt a kőfalakat is készséggel átengednék. Csak dicsérettel emlékezhetünk meg a városi tanács azon buzgalmáról, melylyel a képviselőtestület hozzájárulását több utca befásitása, a szinház melletti és ref. templom előtti tér parkírozásához biztosította. Sőt egy fejlődő városrész szívesen üdvözölt kontúrjait látjuk a Füzes-utcával az Ung partjáig való meghosz- szabbitásában is. Ne álljon azonban meg a város félúton, de ha kell, hozzon most, a mikor a rendezésre a lehetőség meg van, gyorsan és habozás nélkül áldozatot, a város jövő fejlődésében bőségesen kamatozó áldozatot, a Nagy- hid-utcának a műmalom háta mögötti meghosszabbításának gyors létesítésével. Ehhez természetesen a leégett Salzberger- féle házhely sürgős megvétele és egy hídnak létesítése, sőt talán a műmalom épületéhez ragasztott gépház egyrészének lebontása is szükséges volna. Mindez azonban olyan befektetés, a melyet a város jövő fejlődésének biztosítása érdekében késedelem nélkül tartozik megtenni a város, ha nem másért, az önfentartás ösztönéből is. A befektetendő tőke elég tekintélyes ösz- szeg leend — különösen a város szerény anyagi viszonyai mellett. A tőkét azonban nem a házi pénztár, illetőleg a pótadó terhére, de jutányos törlesztéses kölcsön utján kell megszerezni, a mivel elérhetné a város, hogy az anuitás nem terhelné meg súlyosan budgetjét. Reméljük, hogy a város érdekeit természetszerűleg szivén viselő képviselőtestület a kérdés ilyetén megoldásától nem zárkózik el, ha a városi tanács a fedezetet is biztosítva, kész tervvel lép elé s feltárja a mulasztás pótolhatatlan voltát, ha most a rendezésre kedvező alkalom könnyelműen elmulasztatnék. Ennek a kérdésnek előnyös és a város érdekében való megoldása sürgősen kívánatos ugyan, azonban ezzel még nem tettük meg mindazt, a mit az előre látható jövő fejlődés érdekében a városnak megtennie feltétlenül kell. Alig van a városnak egy utcája, a melynek helyes rendezése kisajátítás nélkül foganatosítható volna. Pedig némely helyen ez a rendezés igazán elodázhatatlan. Nem akarunk Az Adria partján. Irta Varsányi Gyula. Leszállt a nap. Az alkony máglyát Gyújtott a felhő-ormokon ; Az Adria szívdobogását, A hab morajját hallgatom. Oh Adria ! mi vágy, mi átok Dagasztja egyre kebledet! E nyugtalan, sóvár hullámok Szüntelen így mért rengenek? Mi él, lázong e nagy mederben, Minő titokzatos erő, Mit elcsitítni tehetetlen Örök kezével az idő ? Oh Adria ! évezredek látták így rengedezni kebledet És látni fogják hullámzását Még számtalan évezredek. De akkor én már itt nem állok, Szél hordja majd haló porom, S a habmorajt — szívdobogásod’ — Mások hallgatják partodon. A zsebkendőjátók. Irta Aigner Ferenc. A hogy nézegettem fiatal ember koromban lakásom ablakából a toronyórát, egyszer csak kalandos epizódnak lettem tanúja, mely egy gyönyörű szőke nő és egy fiatal olasz férfi közt játszódott le. Feltűnt ugyanis nekem, a mint reggelenként kinéztem a szobám ablakán, bogy a kedves toronyórámat megnézzem, az átellenben fekvő háznak egyik ablakában egy csinos barna férfi és a sarkon lévő ház emeleti ablakában egy szőke bájos arcú, alig 30 éves nő, reggel pont 9 órakor, épen mint én, az ablaknál állottak. Csakhogy ezek nem a toronyórát nézték, hanem egymást! Ilyenkor a férfi megfogta zsebkendője két végét és nyakába tette, ez volt az első jel, a szép asszony ugyanezt cselekedte. Törtem a fejemet, hogy ez a kettős jel mit jelenthet és mert naponként ez volt az első jel, határozottan kiolvastam a kettős jelből, hogy a két szerelmes forró ölelést küldött egymásnak; ezen bitemben megerősített az, bogy a második jelváltás úgy történt, hogy mindketten zsebkendőjüket a szájukhoz tartották, a mi nem lehetett más, mint a csók jelképe. Következett a harmadik jel: a férfi a zsebkendőt a jobb arcához tartotta és rá azonnal a zsebkendőt ötször megforgatta, erre a nő a fejével igent intett; megmagyaráztam ezt is magamnak, ez a sétatéren való öt órai találkozást jelentette. Úgy is volt. Öt óra előtt a sétatér elején leültem egy padra és vártam a * fejleményeket. Csakugyan pontosan öt órakor megjelentek ott a férfi és nő, és sétáltak. Másnap reggel ismétlődött a jelenet. Egyik napon azonban a csinos barna férfi a jobb kezével a zsebkendőt a szivéhez tartotta és nagyon bánatos volt az arca. Mi a tatár, — már elmarad az ölelkezési és csókjel! ? Talán bizony a fiatal ember csapodár lett és a nőt most biztosítja szeretetéről és azért tartja a zsebkendőt a szivén, mintha csak azt kiáltaná át: „szeretlek, nem látod, hogy szeretlek!“ Tény az, hogy a szép szőke nő a zsebkendőt i fóloldalra rázta vagy kétszer és arca rendkívül komoly í volt. Már nem hitt a fiatal embernek. A férfi ismét a nyakába dobta, a hajához tar■ tóttá, és szivéhez nyomta a zsebkendőt. Erre már a ■ nő is a zsebkendőt az ajkához tette és mosolygott. : Teljes volt a kibékülés. És mi történt másnap reggel? A szép nő a feje tetejére helyezte a zsebkendőt és aztán háromszor lefelé intett azzal. Az imádót figyeltem, egész lénye az örömöt árulta el. Vájjon minő örömöt jelenthet a fejre tett zsebkendő ? Abból indultam ki, hogy a fej, a mint az emberi testnek fő része, akként a jel is valami fő dolgot jelenthet! ? És mi lehet a fő dolog egy nőnél, vagyis ki állhat a szerelmesek között? Nem más, mint a férj. Elgondolkoztam . . . Egyszerre homlokomra ütöttem, meg voltam győződve, hogy a két jel azt jelenti: „Férjem három órakor elmegy hazulról“. Tehát a dolog folytatása délután három órakor lehet! ? Ebéd után haza mentem, elfoglaltam az őrhelyemet. A szép szőke nő ablaka le volt függönyözve, ellenben a fiatal ember az ablak mellett ült, és mint én is, szemeit le nem vette az átellenes házról. Három órakor a ház kapuja előtt megállt egy kocsi és felült arra a szőke nő férje, és a kocsi el- lobogott. Most az imádó gyors lépésekkel a ház felé tartott és csakhamar eltűnt. Én is eltávoztam hazulról. A kíváncsiságom ki volt elégítve és tudtam már, hogy a zsebkendő már nem a nő fején van, hanem igenis egy szarv van a férj homlokán. A találka utáni reggelen úgy a nő, mint a férfi erősen dobálták nyakukba a két kézzel kifeszitett zsebkendőket és tették a szájukhoz. Elvitázhatatlanul meggyőztek ezzel, hogy a tegnapi találka után nagyon boldogok. Ugylátszik, a férj már haza érkezhetett, mert a Lapunk mai száma 8 oldal. hetilap
