Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-14 / 24. szám
46. évfolyam. — 24. szám Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. junius 14 Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K ! Negyedévre . 9 K Félévre .... 4 K [ Egyes szám . 20 f, Amerikába : Egész évre ... 10 K (50 ,,Dng íármesjre HWatulos együtt egész évre 19 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. HETILAP Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A párbaj ellen. A kontinens összes kulturnemzeteinek küldöttei összesereglettek a múlt napokban, hogy bátor szóval tiltakozzanak a középkor sötét hagyatéka: a párbaj ellen. Ez a tiltakozás kétszeresen fontos reánk, magyarokra nézve; először azért, mert a magyar fővárosból hangzott el, másodszor pedig azért, mert lovagias vagy inkább lovagiaskodó nép hírében állunk. Disztingváljunk. Lovagias lehet valaki a nélkül, hogy lovagiaskodó lenne és lovagiaskodó a nélkül, hogy a lovagiasságról halvány sejtelme volna. Az igazi férfiút nem az átférek száma avatja lovaggá, hanem a viselkedése. Maga a párbaj különben is ma már egész közönséges komédiává sülyed. Szóbeli vagy tettleges inzultusokat vérrel elintézni kész nevetség, mert a sértést, ha megtörtént, nem mossa le sem egy kis karcolás a bőr felületén, sem egy pisztoly durranás az erdő tisztásán. A sértést igazán lovagi módra csak egyféleképpen lehet elintézni, vagy a bíróság előtt, vagy kölcsönösen megnyugtató kimagyarázás- sal, vagy esetleg bocsánatkéréssel. A ki hevétől elragadtatván magát, ok nélkül sérteget, habozás nélkül kövesse meg ellenfelét. A ki pedig az adott körülmények között jogosan sért, az álljon helyt érte a bíróság előtt, de semmiesetre se verekedjék meg azzal, a ki a sértésre rászolgált. A méltán megfenyített, ha tudni fogja, hogy egy-két kardcsapással nem menekülhet az afférból, inkább bocsánatot fog kérni, semhogy odaálljon a törvény elé, a hol viselkedése nemcsak a bíróság, hanem a nagy közvélemény itélőszéke elé is kerül. Eddig, ha valaki párviadal miatt a bíróság elé került, mindig ugyanaz a mentsége volt: — Társadalmi kényszer alatt állottam ! Ez a megszokott védekezés. Nos hát, ez a védekezés megszűnt. A társadalom ime tiltakozik az ellen, hogy a párbajhős reá, mint felbujtóra hivatkozzék. A társadalom senkit sem kényszerit párbajra, ellenkezőleg, el akar téríteni mindenkit a becsületfoltozásnak ettől a módjától és olyan útra akarja őket terelni, a hol a megbántott becsület a legteljesebb elégtételt kaphatja. Ettől az egyedül helyes úttól senkinek sem lehet félnie, ha rendben van a szénája Csak a hivatásos párbajhős, a krakéler riadhat vissza tőle, mert a karrierjének vége szakad. Az ilyeneket pedig ki sajnálná ? A kongresszus a tanácskozások során annak a szükségét is hangoztatta, hogy a büntetőtörvénykönyv párbajszakaszait szigorítani kell. Helyes. Ha a törvényhozás megteszi, jól cselekszik. Ámde a nagy kérdésnek az csak igen kis része. Ahhoz, hogy a párbajmánia megszűnjék, elsősorban és legfőképpen a társadalom erkölcsi felfogásálak kell megfinomulnia. Be kell látnia és át kell éreznie, hogy a párbaj nem egyéb egész közönséges verekedésnél, a melyben az ellenfelek történetesen nem ököllel és nem botokkal, hanem kardokkal, vagy pisztolyokkal állanak szemközt egymással. Csak az eszköz és a forma más, a lényeg ugyanaz. Ha erre az álláspontra fog helyezkedni az a sokat idézett társadalom, a melyre a párbaj kényszert ráfogni akarják, akkor egy pillanatig sem fogja hősnek, bátornak és szeplőtlen lovagnak tartani a verekedőt. Viszont, ha a párbajhős látni fogja, hogy a társadalom nemhogy hősnek nem tartja, de egyenesen kirekeszti magából, bizony alaposan meg fogja gondolni a dolgot, mielőtt kilép a porondra. És ebben a mozgalomban a felsőbb köröknek kell a vezetőszerepet magukhoz ragadniok. Ha a felsőbb tizezer, a mely a becsületet és a lovagiasságot oly nagyra tartja, állást foglal majd a párbaj ellen, a középosztály, a melynek amazt majmolni nagy hajlandósága van, a példát mindig követni fogja. Itt az ideje, hogy megtegyük. Hajtsuk meg tisztelettel a lobogónkat az első nemzetközi párbajellenes kongresszus előtt, a melynek tagjai nem a pillanatnyi népszerűséget hajszolják, hanem anyák, hitvesek, gyermekek könnyei hullását akarják megelőzni. A mit ők tesznek: szép, férfias és lovagias cselekedet! Egyről-másról. Megkezdődött a nagy kövezési munkálat. A Rad- vánci-utcán már hetek óta el van zárva a közlekedés, de a ki azt hiszi, hogy ott serényen folyik a munka: az nagy tévedésben van. Ott tényleg csak megkezdődött a kövezés. Hogy mikor lesz befejezve, mikor kerül a sor a Kossuth-térre, a Szobránci-utcára meg a Széchenyi-térre: igazán bajos még csak elgondolni is. Tizenkét-tizenöt munkás rakosgatja ott egymás mellé az apró köveket, holott a városnak szerződése van a vállalkozóval, bo.y a munkálatot még ez évben befejezni tartozik. Ebből tehát az látszik, hogy már a kissebesi gránitkőbánya-részvónytársaság is tudja, hogy az Ungvár városával kötött szerződések csak — a városra kötelezők. — Vájjon ki súghatta meg neki? Közelednek a városi képviselőtestületi tagválasztások. Julius hó folyamán megy az urnához Ungvár város közönsége megválasztani képviselőit, hogy a képviselők azután megválaszszák az uj tisztikart. Az uj választások azonban jóformán kevés újat hoznak. A városi tisztikar minden tekintetben marad a Rózsák, tüskék. Ha elnézem a rózsafának Színes, mosolygó virulását: Szivembe édes álmok szállnak S érzem titkos üdvök varázsát. De könny borul a víg mosolyra És tűnnek a szép álmodások. Ha ránézve a nyíló lombra: Rajt’ annyi sebző tüskét látok . . . Bú nélkül nincs a létnek üdve, Rút nélkül nincsen semmi bájos ! ... — De hull a rózsa ! - csak a tüske Marad hű a kifosztott fához ! ... Krüzselyi Erzsiké, A rózsák háromsága Hogy megteremte Isten minden szépet, Az irígylelkü sátán szertenézett. „Ha Isten vagy, szerezd meg egygyel, Mindannyinál sokkalta szebbel!“ S az Úr legott teremte rózsaszált: A sátán arca holthalványra vált, — S tagadni kész, ha nyer, ha nem nyer, — Szól: „Isten, hát szerezd meg egygyel, Még ennél is sokkalta szebbel!“ Az Úr int és elő egy lányka áll, Mellére tűzve rózsaszál. Szédült a sátán s szólott vad keservvel : „Ha Isten vagy, szerezd meg egygyel, E bájos nőnél is sokkalta szebbel!“ „„Már kész, — tekints e nő szivébe!““ A sátán néz ... és összeroskad ottan, — A szívben az erény rózsája feslett Mindannyi szépnél bájolóbban. „Győztél, Isten vagy, rettegem hatalmad !“ S rohan ... De fent a mennyben angyalajkak Himnusza csendül: „Rózsák háromsága, Áve, a teremtés legszebb csodája !“ Fülöp Árpád. Rózsák. Látván a sárlakót vergődni ide lenn, Virágot szórtak le az angyalok. „E tiszta, szép virág nyomán kél szerelem: Szeressetek ! Legyetek boldogok!“ S rózsák fakadtak a föld szürke hátán ... Nem tetszett az ördögnek a dolog. „Megzavarom !“ — gondolta hq.t a sátán, / S a rózsák közé tüskéket dobott. Szamolányi Gyula, Nem találom indokoltnak a rózsa iránti előszeretetet ; mintha a többi szép virág nem érdemelné meg szeretetünket. Még az a kis erdei virág is oly szép a maga egyszerűségében! A nők között is vannak „rózsák“ és ezek a többi nő rovására tömjéneztetnek. Szóval, igaz marad az mindig, hogy igazságtalan az ember úgy a virágok, mint a nőkkel szemben is. Én a virágokat mindig egyenlően szeretem. Nekem egyik olyan kedves, mint a másik. Különben egyet beismerek, hogy a rózsának „tövise“ van. Értse azt mindenki úgy, a hogy akarja. Algner Ferenc. A. rózsáról — meg egyébről. Ha Xanttppém te zsörtölődsz velem, Rózsát juttatsz eszembe kedvesem. Szép egy virág, szép még lefestve is — De szó mi szó — sok rajta a tövis. * Mint rózsa zöld lombsátor rejtekén Pompásan fejtik szűzi szép erény, S miként a rózsát, hogyha arra érett, Letörni bűn, — hervadni hagyni: vétek. Zivuska Jenő, Történet két szál rózsabimbóról. Azzal a szándékkal vettem kezembe a tollat, hogy komoly, amolyan történelmi alapon nyugvó gondolatokat irok a rózsáról. Vissza akartam menni gondolataimmal a keleti néphez, melynél a rózsa a szeretet és tisztelet szimbóluma. — Szebbnél szebb példákkal akartam ecsetelni ama valóságokat, melyeket a keletiek produkáltak a rózsakoszoruval vagy csokorral: midőn egy-egy hőst, kit tiszteltek; pogány bálványt, kit imádtak, koszoruz- tak meg. Ilyen és ehhez hasonló „ismertető“ gondolatokat akartam papírra vetni, midőn egy jó barátnőm bájos, 16 éves leánykája jött hozzám látogatóba, kezében két szál feslő rózsabimbót tartva. Egy pillantást vetettem a leányka üde, rózsás arcára és a kezében levő hajladozó illatos virágra és bizony abban a pillanatban megváltoztattam szándékomat, (a keletiek bocsássák meg e vakmersőségemet), mert az előttem lévő kép: a leány s a rózsabimbó közvetlenebb, fenségesebb, megkapóbb igazságot diktál toliamba. I. Óh édes, feslő rózsabimbó ! óh fiatal bájos leányarc I hiszen ti iker-testvérek vagytok, mig versenyezni látszotok az elsőség felett: bájaitok különféleségei által csak emelitek egymás szépségét. — Hol van a toll, mely híven másoljon benneteket ? Hiszen a keleti királyfiak menyasszonyai nem öltözködnek igy, mint a dicső természet e bűvös leánya: a feslő rózsabimbó 1 II. Másnap már teljesen kinyílott a két szál rózsabimbó, melyet attól az édes, fiatal leánytól kaptam. Úgy vonzott maga felé alakja és szinének pompájával — a fejedelmi rózsa. Az ezreket érő drága szövet, mely bogár selyméből, biborcsiga véréből, kagyló gyöngyéből készül: megszégyenül melletted ! Lapunk mai száma 10 oldal.
