Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)
1907-07-14 / 28. szám
45. évfolyam. — 28. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1907. julius 14. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre . •. . . 4 K Egyes szám . 20 f Amerikába: Egész évre . .. 10 K 60 „Ung vármegye Hivatalos Lapjáéval együtt: egész évre , 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. TÁESADA.LMI HETILAP. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ UNOMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Tűzrendészetünk. (te.) Megelégedéssel és örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy a mióta három héttel ezelőtt lapunk hasábjain a tűzrendészet kérdésére irányítottuk a közfigyelmet, e kérdés tárgyalása és megoldása iránti tanácskozás állandóan napirenden van. Igaz, hogy ez érdeklődéshez nagyban hozzájárult a városunkban időközben dühöngött nagy tűzvész, amely tűzrendészetünk és tűzoltói szervezetünk minden hiányát, minden hibáját elénk tárta. A lefolyt pár hét alatt minden oldalról megvitatták illetékes és kevésbé illetékes tényezők tüzrendészeti szervezetünk és működésének összes hiányait és hibáit. A közismertté lett bajokért rekriminálni, felelősségre vonni nem időszerű és nem is célszerű. Azért ezen kérdésekre jelenleg nem terjeszkedünk ki. Fontosabbnak tartjuk azonban megvizsgálni azt, vájjon van-e valami kedvező eredménye a telmerült kérdés sok irányú megvitatásának? vájjon számithatunk-e arra, hogy tűzrendészetünk kedvezőbb viszonyok közé jut-e ? és ezzel adófizető polgártársaink személyi és vagyoni biztonsága kellő védelméről fog-e eredményes gondoskodás történni? Mert hiszen a tüzveszélylyel szemben való h**hf>t(Ás védelem a polgárok legvitálisabb, legközvetlenebb érdekeivel van összekötve. Egy gondatlanság, egy könnyelműség, vagy egy rosszindulatú egyén lelkiismeretlensége rövid pár perc alatt képes elpusztítani, tönkie tenni mindazt, amit egy becsületes élet vasszorgalma, önmegtartóztatása, takarékossága fokozatosan összegyűjtött! A tűz elleni biztosítás folytán megtérült összeg vajmi csekély kárpótlást nyújt a szenvedett veszteségért! És bizony úgy vármegyénk egész területén, mint városunkban a polgárok nem lehetnek eléggé nyugodtak a tekintetben, hogy egy váratlan tűzvész ellenében személyi és vagyoni biztonságuk kellőleg meg van védelmezve. Varmegyénk községeiben egy kiütött tűzvész a lakosoknak nagy tömegét teszi tönkre, mert vagy csak a véletlen, vagy a helyi szituáció nyújt a községi lakosoknak védelmet a kitört tűzvésztől való menekvésre. Nincs egyetlen egy községünkben sem megfelelő tűzoltó készülék vagy a szerekkel bánni tudó egyén. S ez okozza, hogy a falvakban a tűzvész pusztítása oly óriási mérveket szokott ölteni. Ungvár városa bár kedvezőbb helyzetben van e tekintetben, még sem mondhatjuk, hogy nyugodt lélekkel nézhetünk egy-egy tűz kitörése elé. Van a városnak fizetéses és önkéntes tűzoltósága. Méltánytalanságot követnénk el, ha ezeknek a működését mindenáron lekicsi- nyelnők. Mert ha nem is állanak minden tekintetben hivatásuk magaslatán, ebben őket csak kis részben lehet okolni. A fizetett 5 tűzoltó egy 15000 lakossal biró városban nem felelhet meg teljesen hivatásának. Főleg akkor, midőn a város az általa adott dotáció címén az 5 tűzoltó egyikét másikát irodai munkára, a többieket pedig magánmunkálatok végzésére használják föl. Persze hogy ilyen körülmények között nem tarthatják rendben a szereket; persze hogv a tűz kitörése alkalmával egyikük sincs helyén és csak kipkedés-kapkodás a tűzhöz való kivonulásuk, természetes, hogy ily körülmények között a gyakorlatozásra sem marad elegendő idő. Az önkéntes tűzoltók pedig napi hivatásuk és foglalkozásuk mellett nem képesek — a legjobb akarattal sem — a város tüzrendészeti követelményeit teljesen kifogástalanul ellátni. Eddigi áldozatkészségük és a közérdekben hozott fáradozásuk is lassan, lassan lelohaszlja lelkesedésüket, tapasztalván azt, hogy a polgártársaik javáért hozott áldozatuk nem terem még csak méltánylást sem, mert a nagy közönség kritizálni és kifogásolni tud, de a mikor arról van szó, hogy a megkritizált bajok orvoslása végett saját érdekükben, csekély áldozatot hozzon, akkor már lelkesedni nem, csak visszahúzódni tud. Az ungvári önkéntes tüzoltótestület csak elismerést érdemelhet, hogy a közöny és részvétlenség oly óriási megnyilatkozása dacára, melyben az utóbbi években része volt, hivatását valóba i az ügy iránti szeretettől áthatott lelkesedéssel és buzgalommal igyekezett betölteni. Közöny és részvétlenség volt osztályrésze ugy^ az erkölcsi, mint az anyagi támogatás terén. És valóban csodálkozhatunk, hogy ezideig már teljesen el nem kedvetlenedtek. A tüzoltótestület anyagilag semminemű támogatásban nem részesül a társadalom részéről, úgy, hogy alig képes tengetni létét. Pedig ha valamelyik testület van közvetlen hasznára a társadalomnak, úgy az elsősorban a tűzoltóké, a kik sokszor életük, testiépségük kockáztatása árán — minden ellenszolgálat nélkül, önzetlenül — igyekeznek embertársaik javát, közvetlen érdekét szolgálni. És a mikor ez a tüzoltótestület a város rang és álláskülönbség nélküli polgáraihoz fordult, hogy szervezetük fenntartása, fejlesztése érdekében évenként 1—2 koronával pártolják, a legridegebb visszautasításban volt részük minden oldalról. Pedig ha csak a háztulajdonosok, a kik igazán legközvetlenebbül vannak a tüzoltótestület helyes szervezése és működése által érdekelve, léptek volna be évi 1 — 1 K díjjal pártoló tagoknak, már magában véve évi 1200 K jövedelmet biztosított volna a tűzoltóságnak. Vegyük azután hozzá azon lakókat, a kiknek szintén van félteni valójuk a tűzvésztől, ha ezek is támogatnák a közvetlen érdekeiket védelmező tűzoltóságot, bizonyára nyugodtabbak lehetnének a tekintetben, hogy az áldozatkészségükkel, a hozzájárulásukkal anyagilag és igy szervezetileg megerősödött tűzoltóság részéről a tűz veszedelme ellen hathatósabb védelemben részesülnek. De nem csupán a társadalom, hanem maga a város is, mint erkölcsi testület, lépjen sorompóba a tűzoltói szervezet, anyagi és erkölcsi támogatására ! Az én világom . . . Irta Margócsy Aladár. Az én világom nem palota, Hol a dúsgazdag gyönyörben úszik . . . Képzeletem lopva se jár oda, Hova inyenchad hízelgőn csúszik. Az én világom nem a zajos élet, Hol az önérdek mindent tipor, tör, Hiú élve, csalárdsága széled. Irigysége rombol, kéje megöl. Az én világom nem a dinom-dánom, Hol a testi létnek nyílik tere, . . . Erkölcsi éltünk' olyan, mint a várrom, Szép múltja volt, de nincsen jelene. A félvilágom a szép természet, Hol iélkem Isten templomában él, És bár az is múló s csak enyészet, Gyönyört ott találok s szivem nem fél. Az én világom a csendes hajlék, Hol a hű szeretet ütött tanyát, Hol egy igaz nő, nekem feleség, Megszentelve szerelmében magát. *•< Az egész világom, Egyetlenem, Kiben éltem üdvét megnyeré . . . Kiért e nagy világot feledem, Mert benne a magamét fellelém . . . Morvay Zsuzsika. Irta Orlowszky Frigyes. A kaszinó nagyterme szorongásig tele. Már egy hete kering a városban annak a hire, hogy nagy zenei esemény van készülőben. S zeneórtők, nem zeneértők, egyaránt kíváncsian tódulnak a hangversenyre s lázas türelmetlenséggel várják a különben is igen érdekes műsor negyedik pontját. S ime megjelenik a pódiumon a zene nagy mestere Thomán István, bájos kis tanítványával, a még csak tizenkét éves Morvay Zsuzsikával. Mintha a sas röpülni tanitaná fiát! Csakhogy a kis sas szárnycsapkodása nem gyönge próbálgatásnak bizonyult! Már az első akkordok és futamok elhangzása után a közönség várakozását és kíváncsiságát a legmélyebb csodálkozás és bámulat váltotta fel. Mindnyájan elfojtott lélekzettel hallgattuk Liszt magas szár- nyalásu es-dur versenyének művészi előadását s az utolsó sorokban ülők felkeltek helyeikről, hogy jobban láthassák a csodálatos eseményt. Alig hittünk szemeinknek. A levegőt a bangversenymű hatalmas akkordjai reszkettetik meg s a nagy és erőteljes tónus biztos férfikézre vall. De szemeink meggyőznek a szinte hihetetlen valóságról. A hatalm a? nagy mesterek számára alkotott versenymű élői' i még csak babaarcu mosolygó gyermek 1 Gyermek, 1 t. ik arcáról a jól végzett munka nyújtotta üröm s a jövő ) j méltán vetett nagy remény, a boldog élet reménye sugárzik le s kinek élete már is igen gazdag sikerekben 1 Egészséges, testileg is szép fejlődésnek indult zseniális gyermek, ki hatalmas fizikumával le fogja győzni a művészi pálya rendkívüli nehézségeit s külföld előtt dicsőséget hoz majd a magyar névre; mert a testi és szellemi erőknek benne összpontosult csodálatosan szerencsés összhangzata, törhetetlen akaratereje, fáradtságot nem ismerő munkakedve s önállósága, valamint a zene bájos világának kiolthatatlan szeretető egyaránt magasabb szellemi életre képesítik őt. Valamennyien éreztük ezt, kik a hangversenyen jelen voltunk. Mindnyájunk arcáról őszinte, elfogulatlan, tiszta öröm tükröződött vissza, mert a versenymű bájos akkordjai mindenkivel éreztették, hogy a mi most történik, az nem csupán művészi és tökéletes előadása egy nehéz versenyműnek (melynek nehézségei sok évi gyakorlattól kiizmosodott nagy művészek képességeit is próbára teszik), hanem egyszersmind egy fejlődésben levő zseni megnyilvánulása, a ki arra van hivatva, hogy világszerte hirdesse nemzetünk őserejét és nagyságát. S a nagy műélvezetben részesült közönség bizonyára érdeklődéssel fogja olvasni legújabb kedvencének, szeretető méltó tárgyának, a bájos Morvay Zsuzsikának erkölcsi sikerekben bővelkedő élete történetét, melynek adatait közvetlen, hiteles forrásokból merítettem. Morvay Zsuzsika 1894. október 8-án született Tisza-Szalókon, Jász-Nagy-Kun-Szolnok megyében. Atyja Morvay Szilárd, járásbirósági hivatalnok. A család 1898-ban Csurgóra költözött (Somogy megye) s a kis négy éves pajkos gyermek már e zsenge korban feltűnő jelét adta zenei tehetségének, a közszájon forgó dalok gyors megtanulásával. Azonban senki sem sejtette a benne szunnyadó rendkívüli tehetséget. Szülői úgyszólván véletlenül jöttek arra a szerencsés gondolatra, hogy a gyermeket zongorára taníttassák. Mikor a gyermek zongorázni kezdett, már 7 éves vöt! Első tanítója, Szita János, akkor harmadéves tanitókó- pezdei növendék, bámulattal tapasztalta, hogy növendéke gyors felfogásával az ő képességeit mihamar eléri és túlszárnyalja. A rákövetkező évben a család Budapestre került s ez a körülmény fordulópontot képez Morvay Zsuzsika életében. Szülei beíratják Major Gyula magán zeneiskolájába, a hol egy évig tanult. Képességei már ekkor annyira feltűnők voltak, hogy a közönség kedvence lett s a növendék-hangversenyeken aratott sikerei nevét közismertté tették. Jó sorsa a zeneakadémiára hozta, a hol Thomán István mesteri keze Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : Szerkesztőség; Vármegyeház-tér l-sö szám. BÁNÓCZYBÉLA. DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. TinmiTilr mai cvAma fi «TJol
